IELTS második felvonás

Miután jómagam már sikeresen túl vagyok az IELTS teszten, most páromon volt a sor. Jól elkisértem Őt, no nem csak azért, mert ilyen jófej vagyok, hogy aggódom érte, hanem többek közt azért is, mert a beszélgetős interjúk ideje alatt jól lehet beszélgetni az épp várakozó jelöltekkel, akik közt akad néhány szimpatikus arc is, de leginkább az érdekelt, hogy ki milyen okból vetemedett a vizsgára. Az eddig hallott tizennéhány történet szereplőinek legtöbbike Kanada és Ausztrália felé kacsintgat, és fiatalok éppúgy vannak köztük, mint jó állásaikat, egzisztenciájukat hátrahagyni készülő családapák vagy épp anyák. Egy dolog közös volt bennük, mindegyikük nyitott, jó kedélyű, jövőbe néző típus. Ennek tanulságait mindenki vonja le maga, a továbbiakban a teszttel kapcsolatos infókról írnék.

Többen paráztak azon, hogy jaj, mit fog mondani, ha egy számára ismeretlen témáról kérdezik. Nos, a jó hír az, hogy teljesen mindegy mit mond, ha azt elegánsan, a nyelvismeretéhez mérten helyes angolsággal teszi. Bár nehéz ezt elképzelni, de ezen a teszten a beszélgetés központi témája csak ürügy arra, hogy a jelölt angol nyelvismeretének mélységeivel megismerkedhessen a vizsgáztató. Így ha mondjuk a globalizációról csak az ugrik be, hogy miért készülsz külföldre menni, az pont ugyanolyan jól körbejárható, mint mondjuk az, hogy a teszkó milyen trükkökkel kopasztja meg a sarki közértnél sokkal hatékonyabban a vásárlóit. Persze szerencsésnek mondhatja magát az, aki egy általa jól ismert témáról beszélhet, de egyáltalán nem a világvége, ha valami ismeretlen dologról kell halandzsázni, végülis csak egy kis képzelőerő kell, amiből elegendő van azokban, akik el tudják képzelni, hogy megszokott környezetükből kiszakadva külhonban folytassák életüket.

A túlzott izgalom másik témája a beszédértés teszt volt, ahol mindenki azon görcsölt, hogy mennyi kérdést elrontott, meg hogy mennyire stresszes, hogy csak egyszer megy le a szöveg, és amit akkor nem sikerült meghallani, az ugrott. Itt talán annyit tudok megnyugtatásképp közölni, hogy (a szövegértéshez képest) viszonylag több hibát is lehet ejteni egy adott sáv eléréséhez. Sajnos a vizsgaszabályzat értelmében a helyes válaszok utóbb már nem kerülnek nyilvánosságra, így kár is aggódni az esetleges hibák miatt.

Végül a szövegértésnél az utolsó, hosszabb (majd' két oldalas és tizenkét pontért felelős) szövegrész volt a stresszek forrása. Hm, hát igen, bizony egy jó pontszámért meg kell tanulni nem végigolvasva, hanem átfutva szöveget értelmezni, mert az idő az nagy ellenség a teszt során. Ismét csak ajánlani tudom minden IELTS-re készülő figyelmébe a www.ielts-blog.com weboldalt.

Azt nem állítom tehát, hogy a vizsga könnyű lenne, tessék készülni rá rendesen, de nem is annyira para, mint amennyire a szigorú titkolózással túl van ködösítve.