Fejest a folyóba

Queenstown-ba vezető utunk végső szakasza hosszan egy folyóvölgy mellett haladt. A Kawarau folyó vizében kis koncentrációban úszik a gleccserek által morzsolt kőpor, amely a vizet napfényben gyönyörű türkízkék színűre festi. Mielőtt buszunk Queenstown-ba ért volna, tett még egy utolsó kitérőt a Kawarau hídhoz, amely a világ első kereskedelmi célú bungy jumping (kötélugrás) helyszínének ad otthont.

A híd lábánál van egy több szintes, a látogatóknak kialakított épület, az ugrásokat pedig a híd közepén kialakított trambulinokról indítják. Az ugrás a maga 43 méteres magasságával "kezdőnek" számít, a biztonságra pedig nagyon odafigyelnek, ennek ellenére valahogy nem vitt rá minket a lélek, hogy megpróbáljuk. De a bátrabbakat azért jól megnéztük, amint alávetik magukat a folyóvölgybe egy szál gumikötéllel a lábukon. Az ugrásokról videofelvételt is készítenek, amit aztán dvd-re írva kap meg az illető, hogy legyen mivel ijesztgetni az otthoniakat is.

Nem tudom min múlik, hogy a legtöbben szárazon megússzák a kalandot, viszont akad olyan is, aki megkóstolja a folyó vizét, mielőtt a kötél visszarántaná. Ez utóbbi ugrásokban az a legviccesebb, ahogy a delikvens egy röpke pillanatra abbahagyni kényszerül a sikítását, csak hogy aztán ázottan, újult erővel, kissé más tónusban folytathassa, amint a feje a vízből újra előbukkan.

Az ugrás után egyébként úgy szedik le az embereket, hogy egy a parthoz kötéllel odaerősített gumicsónakkal aláeveznek, majd egy rudat tolnak az illető kezébe, és amikor azt megfogta, a csónakba húzzák, miközben föntről engednek a gumikötélen egy kicsit, majd leszedik róla a hevedert, és kész is vannak.

A komplexumban természetesen van szuvenírbolt is. A csak itt látott szuvenírek abszolút győztese egy plüsskiwi volt, aminek egy gumikötél volt a lábára erősítve (másik végén tapadókoronggal), bungy jumping feliratú pólóban, a fejére pedig egy foltot öltöttek jó nagy öltésekkel.