Egy hét csend

Pukekóink nyaralás okán most egy bő hétre elcsendesülnek, de csak azért, hogy utána újult erővel és lelkesedéssel kapirgálhassanak a hírek és érdekességek között.

Addig is tessék bátran olvasni az archívumot, kommentálni, és leadni a voksokat a frissen kikerült szavazódobozban!

Magyarok Új-Zélandról írnak

Mivel blogom központi témája Új-Zéland, rendszeresen szörfölöm a webet mindenféle Új-Zélanddal kapcsolatos írást keresve, és külön öröm, amikor magyar nyelven találok egy-egy szösszenetet. A mai bejegyzésemben három ilyen oldalt fogok csokorba kötve ajánlani.

Kezdjünk is mindjárt egy interjúval, amelyet egy Miskolci egyetemista lánnyal készítettek. Emitt olvashatjuk az interjút Szabó Virággal, az első Magyar-Maori szótár társszerzőjével, aki saját elmondása szerint is Új-Zéland és az ősi kultúrák megszállottja.

Aztán kalandozzunk mesés tájakra Mónus István élménybeszámolójának szárnyán. Ő ugyanis megjárta a Milford trekket, Új-Zéland legszebb túraútvonalát, ahol a sok-sok természeti szépség közepette még egy csapat wekába is belebotlott (a mázlista).

Végezetül pedig nekiveselkedhetünk Róna György nyugdíjas szerszámkészítő 2004-es alkotásának, amelyben élete történetén keresztül, a maga ízes stílusában mutatja be Új-Zélandot.

Kellemes böngészést!

Vörös volt a Hold

A holdfogyatkozás egy viszonylag gyakori csillagászati jelenség, néhány évente mindenkinek esélye van látni egyet. Mégis érdekes, amikor égi kisérőnk különleges színekbe és formákba öltözik rövid időre.

Tegnap a Csendes-óceáni térségből, benne természetesen Új-Zélandról is lehetett egész hosszan csodálni a vöröses színben pompázó Holdat. S akinek földrajzi vagy elfoglaltságbeli okok miatt nem jutott ki a jóból, vigaszként megnézheti a jelenségről készített képeket a mai hírekben, mondjuk itt, vagy itt.

És mégis mozog a Föld

A magyarnak szokatlan dolog a földrengés, idegenkedik tőle is rendesen. Jó, nem mondom, hogy nem ijesztő, amikor megremeg a ház, kimegy a villany, és egyszerre szólal meg az összes utcán parkoló autó riasztója, de azért a jelenség nem annyira súlyos, mint azt sokan gondolják.

Egy barátom, aki Tajvan szigetén élt néhány évet, mesélte, hogy ott a földrengések mindennaposak voltak, és hozzájuk lehet szokni. Ám valahányszor belekerült egy-egy erősebb rengés a hírekbe, egyből jelentkezett nála az összes ismerőse, hogy jól van-e. Hát, mindig jól volt, de legalább örült, hogy gondolnak rá.

Új-Zéland az Ausztrál- és a Csendes Óceáni tektonikus lemezek határán, azaz épp egy törésvonalon fekszik, így fordulhat elő, hogy itt évente 15000 rengést észlelnek. Persze ezek legnagyobb részt nem is érezhetőek, azonban a földkéreg mozgása hosszú idő alatt gyönyörű hegyekkel csipkézi tele a tájat.

A híresebb, pusztító erejű rengések érdekes módon utóbb nézve javára váltak az érintett városoknak. Wellingtont 1855-ben rázta meg egy 8.2-es erősségű földrengés. Bár rendesen átrendezte a terepet, el mégsem tudta pusztítani a várost. És ami nem pusztít el, az megerősít:1865-ben Wellington lett Új-Zéland fővárosa. Napier városkát pedig 1931-ben szabályosan legyalulta egy 7.8-es erősségű földrengés, két teljes perc alatt. A tragédiát követően azonban a városka új életre kelt, s mivel akkoriban az Art Deco stílus dívott, a város új arcképe egységesen magára öltötte e stílusirányzat jegyeit, ami manapság is sok látogatót vonz.

Pusztító erejű földrengés ugyanakkor emberi léptékkel nézve csak igen ritkán történik, azt már úgyis csak a sors kegyeseként lehet átvészelni. Kisebb rengésekkel viszont együtt lehet élni, csak be kell tartani pár szabályt. Az EQ-IQ weboldal próbálja felhívni a figyelmet, és sok-sok hasznos tanáccsal látja el az oldalra látogatókat a földrengés és egyéb hasonló természeti katasztrófákra való felkészüléssel kapcsolatban. Érdemes böngészni, mert ki tudja mikor jöhet jól az az információ, amit itt könnyedén be lehet szerezni. Én például meglepődtem, hogy elsőre mennyire rosszul szerepeltem a "földrengés IQ-teszten", alig 33 pontot értem el, ami csak arra elegendő, hogy vész esetén otthagyjam a fogamat a sűrűjében.

Egyszóval félni nem kell, tanulni, készülni viszont igen, meg gyorsan az asztal alá bújni, ha netán megmozdulna a lábunk alatt a lakás. Aki pedig inkább a hit erejére épít, annak hasznos infó lehet, hogy a földrengések istenét az őslakosok Ruaumoko néven emlegetik.

A második hónap

Na tessék, eltelt a második hónap is azóta, hogy blogírásra vetemedtem, eljött hát az ideje az újabb önvizsgálatnak. Az elmúlt hónapban a fő témák nem sokat változtak, így találkozhattunk többek közt a Tui és a Hoiho madarakkal, egy reklám kapcsán elhíresült pukekóval, ünnepelhettünk a SkyTower születésnapját, ellátogathattunk Skóciát idéző tájakra, megmártózhattunk a Kawarau folyóban, és láthattunk gömbölyű tengerparti sziklákat is. Mindemellett felkerültek a terítékre a gyógynövények is, mint a Tanekaha és a Kawakawa.

Mindeközben az Új-Zélandi magyar blogok világában ILAP megosztotta velünk első Aucklandben töltött hónapjának történéseit és praktikus tapasztalatait, Csanádékkal pedig személyesen is találkoztunk.

A pukekók lelkes olvasói egyre csak gyarapodnak, aminek külön örülök. Hallottam olyat is, hogy egyesek azért kedvelik e blogot, mert minden nap van valami új bejegyzés rajta. Ezt a rendszerességet a továbbiakban is meg szeretném tartani, mert saját tapasztalatból is jól tudom, hogy kell valami, akármi, ami mozogni látszik, hogy ne üljön bele minden újra és újra a hétköznapok unalmába.

Eközben én is jót mulatok azon, hogy a keresőoldalakról idelátogató olvasó mire kíváncsi. Az elmúlt hónap Google hozta találatainak abszolút győztese a "hol élnek a frakkos madarak?" keresőkifejezés volt. De találtak itt már "nyomós ok"-ra, "meghívás"-ra is, sőt, volt aki "az ártatlanság"-át vélte pont itt meglelni. Kissé eltévedtek azok, akik "matchbox"-ot, vagy az "ilap település"-t keresték, de hát van ilyen, a keresőmotorok sem tartoznak a rakétatudomány kategóriájába. Az viszont még mindig nem fér a fejembe, hogy azon olvasóm, aki "új pingvin"-re keresett, azért tette-e, mert már ráunt a régire, vagy tán valami más nyomós oka volt rá.

Egyszóval továbbra is jól szórakozom blogolás közben, és ahogy látom mások is, úgyhogy nem marad más, mint folytatni...

Majdnem minden kihívásra készen

Szegény jobb létre szenderült Kea madarak emlékére emitt egy rövid amatőr felvétel néhány szabadon élő társukról. Ahogy az itt is jól látszik, ezek az Új-Zélandon őshonos robusztus hegyi papagájok szeretnek mindent miszlikre szedni, még a "minden kihívásra kész" feliratú pótkerék sem jelent nekik akadályt. Egyben a terepjáróhoz viszonyítva jól látszik a méretük is. Na, hát kérem szépen, ilyen a Kea.


Azoknak, akik pedig kételkednének a Kea intelligenciáját illetően, ajánlom figyelmükbe a következő rövid filmet. Egész elképesztő, hogy mi mindenre képes a csőrével ez a madár!

Nesze nekik kiwi

"Nesze nekik egy kis Kiwi kóstoló!"

Kőteknősök

Dunedinből a Tekapo tóhoz vezető buszutunk egyik pihenője a Moeraki Boulders nevű helyen volt. A hely a tengerparton lévő különös geológiai képződményeiről ismert.

A Moeraki sziklák a tengerpart homokjában elszórtan nyugvó gömbölyű, 2-3 méteres átmérőjű kőtömbök. Érdekes mintázatuk, és alakjuk folytán olyan látványt nyújtanak, mintha épp óriás teknősbékák aludnának a parton.

Eddigre már hozzászoktam, hogy Új-Zélandon az időjárás sosem marad nyugton, így már meg sem lepődtem azon, hogy a nap, ami egész úton sütötte a buszt, ekkorra úgy döntött, hogy bebújik egy felhősáv mögé, ahonnan nem is jött elő a pihenő ideje alatt. Végül be kellett érnem árnyékteknősöket ábrázoló fényképekkel, de végülis ez is jobb, mint a semmi.

A sziklák olyan nagyon sok mindent nem csináltak, amíg ott jártunk, így ahelyett, hogy hosszasan taglalnám a hullámok morajlását, inkább a kőtömbök formájánál nem kevésbé érdekes kialakulásukról idéznék egy ismertetőből.

A Moeraki sziklákat nem a folyók és tengerek ereje formálta gömbölyűvé. Ezeket a sziklákat az úgynevezett szeptáriás konkréciók közé sorolják, amelyek az ősi tengerek üledékeiből formálódtak, a gyöngyhöz hasonló módon, ahogy egy központi mag köré rakódtak az anyagrétegek. A gyöngy esetében ez a mag egy homokszem, amely a kagylót irritálja. A sziklák esetén ez egy fosszilis héj, csont- vagy fadarab. A tenger meszes ásványai idővel a mag köré gyűltek, és a konkréció tökéletes gömb formájúvá nőtt. Átmérője elérheti a 3 métert is.

Az eredeti iszapos tengerfenék azóta felemelkedett, és parti szirteket alkotott. A szirtek eróziójával előkerültek ezek a három tonnás szikladarabok, amelyek most szétszórva nyugszanak a tengerparti homokban. A szabad levegőn a további erózió hatására előkerültek a teknőspáncélhoz hasonlító mintázatok is. A hasonlóság itt nem ér véget: tudósok megállapították, hogy a hasonló kőtömbök belsejében teljes épségében megőrzött teknőscsontvázak, tengeri csigák és kihalt hüllők (mint a plesiosaurus) maradványai vannak.

Nos, e maradványokat ugyan nem sikerült megnéznem, de turistákat láttam a kőtömbök tetején, azok is távoli leszármazottjai a tengeri csigáknak, ha jól emlékszem a biológiaórán tanultakra.

Szűz gyapjú

- Mi a "szűz gyapjú" definíciója Új-Zélandon?

- Az a birka, amelyik a leggyorsabban tud futni.

Telibe találni

Aki tanult valószínűségszámítást, az tudja, hogy a lottó telitalálatnak olyannyira elenyésző az esélye, hogy azért kár kitölteni a lottószelvényt. Akkor már az ember inkább szereljen magára villámhárítót, mert a lottó telitalálatnál még annak is nagyobb az esélye, hogy az emberbe belevág a ménkü. E kettő persze nem zárja ki egymást, és a számok sem árulnak el mindent.

Az Új-Zélandi lottó a huszadik születésnapjához közeledve mindenféle érdekes statisztikát adott ki, mint például a legsikeresebb lottózók listáját, amiről megtudhattuk, hogy melyik lottózó a legsikeresebb egész Új-Zélandot nézve, illetve hogy statisztikai okokból hova érdemes betérni Auckland-ben. Ezen lottózók tulajdonosaival készített interjúkból kiderül, hogy a lottó igazából nem is a számokról szól, hanem sok-sok hozzá kapcsolódó történetről.

Ott van például egy kilencvenes éveit taposó ember esete, aki minden héten rendre megtette a számait, mígnem három évvel ezelőtt kihúzták azokat. Amikor rájött, hogy megnyerte a főnyereményt, teljesen felháborodott. Ő ugyanis elmondása szerint csak azért vette a lottót, hogy szombat esténként legyen mit csinálnia. Szegény gazdagnak még családja sem volt, akivel megoszthatta volna nyereményét. Nem is nyúlt lottóhoz soha többet.

Vagy ott van az a kis lottózó a Coromandel félszigeten, amelyik 2003-ban, nem sokkal azután, hogy új tulajdonosai megvették, csúnyán megrongálódott egy tűzvészben, ami már akkor is áldásnak bizonyult, mivel "egy füst alatt" megszabadultak egy csomó ócska bútortól, és felújították a boltot. A hamu pedig olyan jó táptalajnak bizonyult, hogy azóta 15 telitalálatos lottószelvényt is eladtak, ezzel övék az országos rekord.

Bár a szkeptikusok közé tartozom, mégis kitöltök majd egy szelvényt ha arra járok, egy próbát mégiscsak megér. Hozzáteszem, villámhárítót nem vagyok hajlandó a fejemre szerelni, és szomorú se leszek, ha esetleg kihúzzák a számaimat.

Himnusz

Egy országról sokat elmond a nemzeti himnusza, amely minduntalan felcseng a fontos eseményeken, megerősítve a benne foglaltakat az emberek értékrendjében. Új-Zéland azon ritka helyzetben van, hogy kettő nemzeti himnusza is van, a gyakrabban játszott az "Isten óvja Új-Zélandot" címet viseli, míg a vele azonos tiszteletnek örvendő "Isten óvja a Királynőt" című himnuszt a Brit Nemzetközösség tagjaként örökölte. Itt most az előbbiről emlékeznék meg.

A dal szövegét Thomas Bracken írta 1870-ben, majd 1876-ban egy verseny keretében végül John Joseph Woods által komponált dallammal lett megzenésítve. A dal népszerűsége egyre csak nőtt, végül Új-Zéland kormánya 1940-ben tette meg nemzeti dallá, majd egy petíciót követően II. Erzsébet királynő engedélyével 1977-ben lett az ország második nemzeti himnuszaként is beiktatva.

A himnusz öt versszakából általában csak az elsőt éneklik, azt viszont mindjárt maori és angol nyelveken is. Emitt megtalálható a himnusz teljes szövege és dallama is. Magyarul a szövege a következőképp szólhatna (hát, költő az nem vagyok, így a fordításom minden lett, csak vers forma nem, de remélem a lényeg azért benne van így is):

Nemzetek Istene, lábadnál
a szeretet kötelékében gyűlünk,
halld meg hangunk, könyörgünk,
Isten, védd meg szabad földünk.
A Csendes óceán három csillagát
óvd, hogy ne lásson viszályt,
Dicséreted messze halljon,
Új-Zéland, Isten óvjon.

A "Csendes óceán három csillaga" kifejezés sok fejtörést okozott már az embereknek, hivatalos magyarázat nincs arra vonatkozólag, hogy mire utal. Nem hivatalosan magyarázták már úgy is, hogy Új-Zéland három nagy szigetét (az Északi és a Déli szigetet, valamint a Stewart szigetet) jelöli, vagy esetleg az Új-Zélandi Anglikán Egyház címerének három csillagát, vagy Te Kooti (egy 19. századi maori politikai és vallási vezető) zászlaján lévő három csillagot. Egy másik lehetőség, hogy Bracken a Kentaur csillagképben található Alpha Centaurira gondolt, amely a déli égbolt legfényesebb hármas csillagrendszerét alkotja.

Akármi is legyen a magyarázat e rejtélyes sorra, a himnusz központi motívumát mindenképpen a béke, és annak a szeretet (nem pedig a háborús győzelmek és egyéb erőszakos módozatok) általi megőrzése adja. S mivel a sziget távol esik minden országtól, várhatóan sokáig meg is sikerül őriznie eme békés, nyugodt jellegét, amíg lakói e himnuszt magukénak vallják.

Kawakawa

Az Új-Zélandi eredetű gyógynövények témakörében a Manuka és Tanekaha fák után most következzen a Kawakawa fa egészségünkben betöltött szerepének ismertetése. Úgy nézem még egy hatásos természetes segítségre sikerült rálelni...


Növénytani neve: Macropiper excelsum
Ismertebb nevei: Kawakawa, Új-Zélandi bors

A Kawakawa az egyik legegyszerűbben felismerhető Új-Zélandi natív növény. A hagyományos Maori orvoslás (Rongoa) egyik legfontosabb gyógynövénye volt. A Kawakawa napjainkban is népszerű gyógyító, frissítő hatása miatt.

A Kawakawa leveleit gyakran használták leforrázva, főzetet készítve belőlük, vagy egyszerűen megrágva, gyomorfájdalom és emésztési problémák, főként túlzott ételfogyasztás hatásainak enyhítésére. A Kawakawa leveleivel alkalmanként kezeltek zúzódásokat, rheumát, idegfájdalmat, csalánkiütést és ekcémát is.

A Kawakawa ezen kívül étvágygerjesztő hírében is áll, enyhén kesernyés íze valószínűleg hozzájárul ehhez. A gyökerét rágva a hasmenés kezelésére alkalmas.

A Kawakawa forró főzetét régóta használják megfázás és influenza ellen, ami részben összefügghet az ilyen főzetek légzéskönnyítő hatásával. Az illóolajnak köptető hatása is van, amely a feltételezett mikróbaölő hatással együtt hozzájárul a növény hatásosságához a megfázásos, influenzás, köhögéses esetek és mellkasi problémák enyhítésében.

A Piperaceae (borsfélék) családjának közös vonása belsőleges használat esetén a keringésre gyakorolt élénkítő hatás. Megfelelő adag Kawakawa kivonat elfogyasztása hasznosnak bizonyulhat fagyás, visszerek és gyenge vérkeringés esetén.

A Kawakawa levél használata során gyűjtött tapasztalatok, az illóolajokkal kapcsolatos ismeretek, és klinikai praxis gyakorlata alapján emésztésserkentő, görcsoldó, gyulladáscsökkentő hatásai is valószínűsíthetőek. Mikróbaölő, és keringést serkentő hatásai úgyszintén valószínűsíthetőek.

A növény használatával kapcsolatos feljegyzések tanúsága szerint Új-Zélandon széleskörben használták mind az őslakosok, mind az Európai telepesek, legalább százötven évre visszanyúlóan. Egyetlen mellékhatása, ellenjavaslata, vagy gyógynövény-gyógyszer kölcsönhatása sincs feljegyezve ezidáig.

Túlsúly

Vannak a túlsúlyra vonatkozóan szabályok, mint például repülővel Új-Zélandra max 20 kg poggyászt lehet vinni, és minden további kiló súlyos pénzekbe kerül. Ha pedig az ember tartós vízumot szeretne Új-Zélandra, akkor a BMI-je, azaz a testtömegindexe 30 alatt kell legyen, azaz nem lehet "elhízott", egyéb esetben egészségügyi okokra hivatkozva várhatóan visszautasítják a kérelmét. Ez ugyan igazságtalannak hangzik, de lássuk be, a túlsúly az túlsúly, és meg van az ára.

Az elhízásnak sok-sok oka lehet, de leginkább civilizációs betegség, így ha valaki a napi mókuskerék mellett nem figyel oda eléggé magára, bizony könnyedén felszed néhány felesleges kilót, aztán csak azt veszi észre, hogy máris átlendült a grafikonok "ejnye-bejnye" tartományába.

Hozzá kell tenni, hogy Új-Zélandot is kellőképp megfertőzte már a civilizáció ezen átka: a túlsúly bizony itt is komoly népegészségügyi probléma, így a bevándorlási hivatal által felállított egészséggel szembeni követelményeknek minden ötödik Új-Zélandi biztos, hogy nem felelne meg. Ez a kettős mérce, természetesen az Új-Zélandi általános helyzet további romlását elkerülendő létezik, de ettől még nem kellemes érzés, hogy ha az embert a testsúlya miatt diszkriminálják.

A szükséges orvosi papírok ennek fényében késnek egy kicsit, ugyanis a doki inkább adott egy hónapot, hogy leadjam azt a bizonyos pár kilót, mintsem kiadjon egy olyan papírt, amivel nagy valószínűséggel visszahajítanák a vízumkérelmet. Ez mondjuk csak azért nem gond, mert már amúgy is tervbe volt véve a fogyi, és így hogy még határidő is társul hozzá, akár sikerülhet is. Egy rövid határidő pedig sokat tud segíteni a cél elérésében, mivel van mihez igazodni, és ezáltal nem lehet hova halogatni a dolgot. Tehát szigorúbb étrend (cukros és zsíros dolgok elfelejtve, ellenben egy kis rásegítés) és több, rendszeres testmozgás következik, s a végén két legyet ütök egy csapásra, így még majd meg is köszönöm a bevándorlási hivatalnak, hogy ilyen szigorú szabályai vannak.

Tényleg magyar kiwi

A kissé konfúz elnevezés miatt bizony több réteg jelentés rakódott a kiwi szóra, így nem meglepő, hogy a "magyar kiwi" is többféleképp értelmezhető kifejezés. Az index.hu galériájában megcsodálható magyar kiwi például az idei bőséges terméshozama kapcsán került a hírekbe.

Fejest a folyóba

Queenstown-ba vezető utunk végső szakasza hosszan egy folyóvölgy mellett haladt. A Kawarau folyó vizében kis koncentrációban úszik a gleccserek által morzsolt kőpor, amely a vizet napfényben gyönyörű türkízkék színűre festi. Mielőtt buszunk Queenstown-ba ért volna, tett még egy utolsó kitérőt a Kawarau hídhoz, amely a világ első kereskedelmi célú bungy jumping (kötélugrás) helyszínének ad otthont.

A híd lábánál van egy több szintes, a látogatóknak kialakított épület, az ugrásokat pedig a híd közepén kialakított trambulinokról indítják. Az ugrás a maga 43 méteres magasságával "kezdőnek" számít, a biztonságra pedig nagyon odafigyelnek, ennek ellenére valahogy nem vitt rá minket a lélek, hogy megpróbáljuk. De a bátrabbakat azért jól megnéztük, amint alávetik magukat a folyóvölgybe egy szál gumikötéllel a lábukon. Az ugrásokról videofelvételt is készítenek, amit aztán dvd-re írva kap meg az illető, hogy legyen mivel ijesztgetni az otthoniakat is.

Nem tudom min múlik, hogy a legtöbben szárazon megússzák a kalandot, viszont akad olyan is, aki megkóstolja a folyó vizét, mielőtt a kötél visszarántaná. Ez utóbbi ugrásokban az a legviccesebb, ahogy a delikvens egy röpke pillanatra abbahagyni kényszerül a sikítását, csak hogy aztán ázottan, újult erővel, kissé más tónusban folytathassa, amint a feje a vízből újra előbukkan.

Az ugrás után egyébként úgy szedik le az embereket, hogy egy a parthoz kötéllel odaerősített gumicsónakkal aláeveznek, majd egy rudat tolnak az illető kezébe, és amikor azt megfogta, a csónakba húzzák, miközben föntről engednek a gumikötélen egy kicsit, majd leszedik róla a hevedert, és kész is vannak.

A komplexumban természetesen van szuvenírbolt is. A csak itt látott szuvenírek abszolút győztese egy plüsskiwi volt, aminek egy gumikötél volt a lábára erősítve (másik végén tapadókoronggal), bungy jumping feliratú pólóban, a fejére pedig egy foltot öltöttek jó nagy öltésekkel.

Isten állatkertje

Volt ma egy elég rossz hír a sajtóban, itt meg itt. Aki eddig még nem látott Keát élőben, az mostmár Budapesten nem is fog, pedig keddig megtehette volna a Fővárosi Állatkertben.

Volt az állatkertnek ugyanis három Kea madara egy nemzetközi program keretében, abból a 140 Keából, amelyek 44 állatkertben szétszórva lennének hivatottak emelni e ritka Új-Zélandi madárfaj egyedszámát.

Aztán valami elfuserált, zavart elméjű, önjelölt herpetológus hozta a megunt kétméteres tigrispitonját, ami mellesleg veszélyes kígyófaj, így tartása is engedélyköteles, és "szabadon eresztette", mindezt hol máshol, mint az állatkert madárházában. Ha az volt a célja, hogy élelemben gazdag környéken hagyja kígyóját, akkor azt elérte. A piton ugyanis nem unatkozott, az első ott töltött éjszakája során megfojtotta mindhárom Keát, és épp enni kezdte volna az egyiket, amikor az állatkerti gondozók rátaláltak.

Az ilyen agyatlan, barbár tettről sajnos más nem jut eszembe, csak az a mondás, miszerint nem az a baj, hogy nagy az Isten Állatkertje, hanem az, hogy túlságosan is alacsony a kerítés. Ezúton kérnék meg minden idiótát, aki divatból tigrispitont tart otthon, hogy ha megunta a kígyóját, inkább saját hálószobájában eressze szabadon, lehetőleg úgy, hogy előtte kiéhezteti a dögöt, mert ezzel nagy szolgálatot tenne Földünk élővilágának minőségbeli javítása érdekében, és ezen cselekedete által még akár értelmet is nyerhetne az amúgy elfuserált élete.

Nézzen kiwit, repülőről

Dél-Anglia mészköves lankái adnak otthont a világ talán legnagyobb, másfél hektáron elfekvő kiwimadarának. Tekintélyes mérete és a környező vegetációhoz képesti kontrasztja lehetővé teszi, hogy az égből is látszódjon, ahogy ezt a google maps-en is jól láthatjuk.



A Bulford Kiwi az első világháborút követően, 1919 február-márciusában született, amikor az itt állomásozó Új-Zélandi csapatokat (a Canterbury és Otago-i mérnök hadtestet) hajó hiányában nem tudták időben hazaszállítani, és a zendüléseket elkerülendő a tiszteknek ki kellett találni valami elfoglaltságot a katonák számára.

A kiwi története a továbbiakban is a hadsereghez kötődik. A második világháború idején el kellet bújnia egy álcázó avarréteg alá, nehogy segítsen a német bombázóknak a tájékozódásban. A háborút követően aztán a helyi cserkészek újra visszaállították régi tündöklését. 1950-től a Brit Hadsereg, majd 2007 óta a Védelmi Minisztérium gondozásában áll.

Delfinek a híd alatt

A minap a hírekben olvastam néhány kalandos kedvű, kis híján pórul járt delfinről. A hír ugyan nem madarakról vagy magyarokról szól, de gondoltam a delfinek mindenki kedvencei, és végtére is Új-Zélandon történt, úgyhogy valamennyire témába vág, meg mondjuk ilyenről sem hall minden nap az ember. Na essünk túl rajta:

Egy Aucklandi iskola játszótere melletti sekély vízben vergődő 18 palackorrú delfint az iskolába érkező gyerekek vették észre. A delfinek egy folyó tölcsér-torkolatába úsztak fel kajálni, egy autópálya alatti híd alatt, ám az apály gyorsabban állt be, mint várták, és így igencsak szorult helyzetbe kerültek. A hatóságoknak sem akadt egyszerű dolga, mivel a torkolat mélyen iszapos, a delfinek pedig túlságosan izgatottak voltak, így inkább amellett döntöttek, hogy a dagály beálltáig inkább csak messziről figyelik, hogy a delfinekkel minden rendben legyen, például ki ne száradjanak. A dagály megérkeztekor aztán a delfineket át kellett valahogy terelni a zajos autópálya hídja alatt, mert ahhoz a megpróbáltatásaik után már nem igazán füllött a foguk.

A gyerekek közül többen itt láttak csak először delfint, és kissé meg voltak szeppenve, mert az iszapos vízben vergődő delfinek látványa nem épp ahhoz a romantikus, kék lagúnában piruettezős képhez hasonlított, amilyet addig elképzeltek róluk. Azért pszichiáterhez nem kell majd járniuk, mert végül mindegyik delfin épségben visszajutott a nyílt vízre.

Tanekaha

Nemrégiben írtam a Manuka növény gyógyhatásairól egy cikk kapcsán. Ennek hatására aztán arra gondoltam, hogy érdemes lenne utánanézni, hogy milyen csodaszerek teremnek még Új-Zéland erdeiben. Nos, van még jónéhány, úgyhogy lesz még miről írnom. De nézzük is mindjárt, hogy mit lehet tudni a Tanekaha fáról.

Növénytani neve: Phyllocladus trichomanoides. Ismertebb nevei: Tanekaha, Zellerfenyő, Toatoa

A Tanekaha egy lassan növő, örökzöld tűlevelű Új-Zélandi növény. A "Zellerfenyő" megnevezése a fa zellerszerű levélzetéből jön. Eredetileg cserzésre és vöröses-barna festékként használták fel.

Vérzéscsillapító és mikróbaölő hatása miatt gyógyszerként is használták a Maorik és a korai Európai telepesek. A belső kérgéből készített főzetet hasmenés, vérhas, és belső vérzések kezelésére használták. Leveleivel görvélyes (nyirokcsomó megnagyobbodásos) megbetegedéseket kezeltek. Külsőleg égések, kelések, tályogok és fertőző eredetű megbetegedések kezelésére volt használatos. A csersav mikróbaölő hatása jól dokumentált, hatásosnak bizonyult egy sor baktérium, gomba és vírus ellen is.

A vérzéscsillapító és mikróbaölő hatások kombinációja szájvizek ideális adalékává teszi ezt a növényt. Az erős vérzéscsillapító hatás segít a fogíny feszesen tartásában és gyógyításában, míg a mikróbaölő hatása segít a fogszuvasodásért felelős baktériumok eltávolításában, valamint gyógyítja a fogínygyulladást is. Laboratóriumi tesztek kimutatták, hogy a Manukából és Tanekahából összeállított oldat hatásosan küzd a gyakori száj-baktériumok (bizonyos streptococcus és actinomyces törzsek) ellen.

A legszebb, hogy mindeközben nincs semmilyen ismert mellékatása.

Orvosi vizsgálat

Amint azt már ILAP is megírta, az Új-Zélandi vízumokhoz egy kötelező orvosi vizsgálaton kell átesni. A vizsgálatot Magyarországon csak három orvos (kettő Budapesten, egy Szegeden) valamelyikénél lehet elvégeztetni. Az NZIS honlapján közzétett panel doctors oldalon található ezen orvosok elérhetősége. Mi felhívtuk mindkét Budapesti dokit, végül Dr. Böröcz Zoltánt választottuk, csak mert kevésbé volt körülményes a telefonos egyeztetés során, és nem akart minket egész napos kórházi ücsörgésre kárhoztatni.

A vizsgálatokat megelőzően HIV, valamint Hepatitis B és C teszteket kell csináltatni, például az ÁNTSZ-nél lehet ilyet, de a paneldokiknál ezt fogják is mondani. Ahogy azt vártuk, minden tesztünk negatív lett. (Kész szerencse, hogy IQ tesztet nem csináltak.:)

Az orvosi vizsgálathoz feltétlen szükséges fejenként egy kinyomtatott "Medical and Chest X-Ray certificate form" nevű űrlap, amely az NZIS honlapjáról tölthető le, valamint három igazolványkép, útlevél, és (2007 nyarán, SOTE belgyógy klinikán éppen) 17 000 Ft készpénz.

Két hétre előre jelentkeztünk be, reggel fél kilencre. Sorba nem kellett állni, viszont az igencsak hosszú kérdőív kitöltésével, valamint a vizsgálatokkal azért eltelt a délelőtt, pláne, hogy közben a telefonjaira válaszolt a doki. A vizsgálathoz vizeletmintát kellett leadni, és vért is vettek (kicsit több, mint 1 decit) - a máj és enzim funkciók ellenőrzésére, és a Szifilisz tesztre (mondjuk ez utóbbit akár az ÁNTSZ is megtehette volna, csak ott nem pipálták be valamiért). Ezután a doki végighallgatta, végigkopogtatta a tüdőnket, és ellenőrizte a nyirokcsomókat, vérnyomást mért, stb. Az utolsó vizsgálat egy mellkasröntgen volt, utána el is jöttünk. Az eredményeket másnapra igérték, lezárt, hitelesített borítékban, hogy az NZIS se köthessen bele.

Kérdeztük a dokit, hogy mostanában mennyi hozzánk hasonló vendége van, mire mondta, hogy tavaly például tíz sem volt, idén viszont már januárban tizen voltak Új-Zélandi vízum miatt vizsgálaton, és azóta is jönnek az emberek rendesen, szóval - hosszú, bürokratikus bevándorlási intézményrendszere ellenére - igencsak felkapott lett Új-Zéland az elmúlt pár hónapban.

A vizsgálat eredményével egyben meg is lesz (vélhetően) az összes, vízumkérelemhez szükséges okmány. Az NZIS-től egyelőre nem hallottunk újabbat, így gondolom továbbra is szorgalmasan állítják össze a vízumkérelmünk mellé csatolandó igazolások listáját, hogy hamarosan jól elküldhessék nekünk.

Hoiho

A hoiho, másnéven sárgaszemű pingvin egy nagyobb testű pingvinfaj, amely többek közt Új-Zéland partjai mentén is megtalálható. A hoiho az Otago félsziget vadkalandjainak egyik fő attrakcióját adja. Ezek a mókás kinézetű, esetlenül billegő madarak a furcsamód a pingvinekről kialakult általános elképzeléstől eltérően csak módjával élnek társadalmi életet, idejük nagyobb részét a tengerben halászva, vagy a tengerparti bozótosokban megbújva töltik magányosan, nem szerveződnek hangos, végeláthatatlan kolóniákba.


Nézzük is a tollas tényeket.

A sárgaszemű pingvin télvíz idején is szaporodási helyének közelében marad. Az éjszakákat a parton töltik. Kedvenc helyei közé tartoznak a bozótos vagy erdős, tengerre néző domboldalak. Látták már őket akár fél mérföldre is a parttól. Sziklás és homokos partszakaszon is ki szoktak jönni a tengerből, és látták már őket tekintélyes távolságot megtenni laza homokos domboldalakon felfelé.

Ahol csak kapcsolatba került az Európai telepesekkel, a sárgaszemű pingvin példányainak száma komoly csökkenést mutatott. Az Otago Félszigeten is ez a helyzet, ahol az erdő javarészt le lett tarolva, s így e madarak párzási helye is megszűnt.

A sárgaszemű pingvin étrendjébe tartozik a tintahal, kisebb halak, a sárgaszemű mullet (bocs, ennek a halnak lehet, hogy nincs is magyar neve) valamint a vörös tőkehal.

A sárgaszemű pingvin fészkét általában part közeli erdőkbe vagy bozótosba rejti. A fészkek különállóan, gyakran egy fatörzs rejtekében vannak, fél-egyméteres átmérőjűek, és gallyból és vastagabb fűszálakból állnak. A madarak Augusztusban jönnek partra, és a fő tojásrakó szezon Szeptember harmadik hetétől Október második hetéig tart.

A sárgaszemű pingvinek a hívóhangok széles repertoárját használják, amiknek legnagyobb része egy jó adag sikítozást is magába foglal.

Pukekó a falon

Íme egy kép a - talán leginkább falfelületek díszítésére alkalmas - mázas kerámia pukekók nemzetségének egy remek példányáról, mindenki örömére.

Akár a Skót Felföld is lehetne

A Tekapo tó a Déli Sziget közepén, hegyekhez közel, síkságok szomszédságában helyezkedik el. Mivel mindentől távol esik, odavezető utunk hosszú síkságokon keresztül amolyan "ott vagyunk már?" érzéssel telt, majd lassan előbújtak a Déli Alpok hegyvonulatai is a távolban, csak hogy a Cook hegyet ne láthassuk a ráboruló felhősapka miatt. Eközben már messziről feltűnt egy jellegzetes domb, amiről aztán később kiderült, hogy egy csillagvizsgálónak ad otthont, és mindjárt mögötte van a Tekapo tó is.

A kicsiny településbe érve első utunk a Jó Pásztor Templomához vezetett, ami amolyan kisebb kőkápolna, és inkább a panoráma részeként érdekes, egyben elengedhetetlen része minden a tóról készült képnek is. Mindjárt mellette van egy híres juhászkutya szobra, azt is sok innen származó fényképen lehet látni.

A tó maga gyönyörű, mélykék színben pompázik (épp hétágra sütött a nap), amelyen csak emel a környező dombok, hegyek fenyves borítása, a tó vize viszont kissé hideg volt, így fürdőzők nemigen akadtak.

A település mindösszesen néhány boltocskából, egy kocsmából, és pár házból áll, valamint kicsit odébb pár hevenyészett kemping van még, így itt inkább a csendre, elvonultságra vágyók fognak nem unatkozni. Van a boltok mögött egy kilátó terasz, ahonnan szuper képet lehet csinálni a templomról és a környező tájról.



Megérkezésünk épp Szent Patrik napra esett, így hát az Ír hagyományoknak megfelelően zöldbe bújtunk, és így mentünk kocsmázni. Na jó, bevallom, egy ausztrál gyömbérsört ittam csak, meg mégegyet, mert ízlett. Úgy vicces, hogy talán ezzel a hangulattal együtt, de maga a táj is olyannyira a Skót Felföld képeire emlékeztetett.

A környéknek van még egy nevezetessége, a csillagvizsgáló, ahova kevés pénzért esténként kis túrát szerveznek, és ahol minden hónapban van nyílt nap is, amikor a környéki egyetemről is jönnek előadók. Sajnos nekünk befelhősödött estére az idő, így ezt a programot kihagytuk, pedig nem sok fény zavarta volna meg a csillagokét.

Helyette gondoltam majd másnap reggel korán kelek, és majd csinálok szép napfelkelte fotót, ami egész jó ötletnek tűnt azt leszámítva, hogy reggel az ég sűrű felhők mögé bújt addig, amíg el nem indultunk tovább Christchurch felé. Na mindegy, korán reggel a kertben alvó, fészkelődő huszonegynéhány vadkacsa így is muris látvány volt.

Találkozások

A tegnap esti programunk egy kellemes dumcsizás volt a Csanád és Kriszti jelenlétével fémjelzett találkozzunk és ismerkedjünk rögtönzött, 15 fősre kerekedett rendezvény keretében. Ahogy a mellékelt kép is sejteti, a helyszín - egy technikai malőr miatt - végül nem az eredetileg tervezett Telihold volt, sőt, a Budapesti forgalmi helyzetet már elfeledő Csanádék is valamivel hét után érkeztek, de ez nem jelenthetett akadályt a megjelenteknek.

Milyen vicces, hogy a külhonból hazalátogató vendégek végül egy Alma Mater nevű étteremben kötöttek ki...

Külön köszönet Csanádéknak, hogy belezsúfoltak egy ilyen ismeretlen-ismerősös találkozót is a nem éppen pihentető programjukba. Kicsit zsákbamacska volt, hogy kivel, kikkel találkozunk látatlanban, aztán persze kiderült, hogy a fél társaságnak van több közös ismerőse is. Esett még szó többek közt kultúrsokkról, Új-Zélandi mindennapi dolgokról, vízumügyekről, munkalehetőségekről, látnivalókról, személyes történésekről és tapasztalatokról, ahogyan azt várni lehetett. A főbb témák az Új-Zélandi konyha ízei (illetve azok hiánya), valamint az Új-Zélandi lakások szigetelésének és fűtésének kérdése (ugyanis ezek is jellemzően hiányoznak, amitől sokak fáznak rendesen). A nem teljesült álmok témakörből a kedvencem a kéményseprő története volt, aki Aucklandben próbált állást találni (merthogy kémény az nem sok van arrafelé...).

Dumcsi közben felmerült ötletként valami online-kereskedéshez hasonló hozok-viszek piac, ahol az Új-Zélandon tartózkodó hazánk fiai körében tartós hiánycikknek számító, de legálisan behozható dolgokat (pl. piros arany, vegeta, stb.) előjegyezhetnék az arra vágyók, hogy az épp utazni készülőknek legyen ötletük, hogy mivel töltsék ki bőröndjük üresen maradt részeit, és viszont, mindenki örömére. Az ötlet persze még finomításra vár, de sokban könnyíthetné az állandó ellátást mindkét irányban, úgyhogy gondoltam feldobom ide megvitatásra.

Az idő hamar elszállt, este tízkor már zárták is a helyet, így hát feloszlott a rögtönzött Új-Zélandi - Magyar blog csúcstalálkozó. Kriszti szerint a következő Aucklandben lesz megtartva, úgyhogy akkor ott (biztosan) találkozunk...

Útmutató

Azoknak, akik esetleg még nem tudják, hogy miként éljék le életüket, itt egy remek útmutató a hétköznapokhoz.

"Az ÉLET nyolc egyszerű lépésben"
A 8. lépés szövege: Ismételje az 1-7. lépéseket a halál beálltáig.

De nézzük csak meg újra. Tegyük fel, hogy a negyedik lépésben csikkin barátunk mondjuk a Pukekó Kaka blogot olvassa. Így új értelmet nyer az útmutató, és mindjárt nem is tűnik annyira monotonnak a dolog... ;-)

Kutyarágta

A világháló az élet egyre több területére kezd betörni, ezalól nem kivétel az iskola sem. Az Ultranet two fedőjelű projekt, amelyet többek közt a Baverstock Oaks iskolában is bevezettek, az iskolások házi feladatainak sorsát hivatott nyomonkövetni.

A rendszer lényege, hogy minden osztálynak egy saját weboldala van, ahol a tanulók beadhatják a házi feladataikat tanáraiknak, valamint ugyanitt visszajelzést is kapnak, fórumokon vitathatják meg a megvitatnivalókat, és hozzájuthatnak a legfrissebb iskolai hírekhez.

A rendszeren keresztül a szülők is könnyen ellenőrizhetik, hogy valóban igaz-e, hogy gyermeküknek nincs házi feladata, ha esetleg gyanakodnának, hogy mégis.

A tanároknak is egyszerűbb a feladata, mert így könnyebben átlátják, hogy mennyire terhelik le a diákokat, és nem kell állandóan a gyerekek körmére nézni sem.

S mivel a rendszer azt is mutatja, hogy mennyi idő van még hátra egy adott feladat legkésőbbi beadásáig, a diákok is jobban be tudják osztani a saját idejüket.

A rendszer elég ártatlannak tűnik, és végsősoron csak egy új kommunikációs csatornát nyit meg a sokkal macerásabb, a határidő lejárta utáni konfrontálódás elkerülése érdekében. Így mind a diákok, mind a tanárok megkímélhetik magukat az amúgy is kevéssé hihető "megette a kutya a házi feladatomat" típusú kifogásoktól. No persze a diákokat sem kell félteni, biztos vagyok benne, hogy a kutya házi feladat beadásának meghiúsulásában betöltött fontos szerepét pikk-pakk átveszik majd az Internetes kórokozók.

Westie Olimpia

Egy kiszivárogtatott memóból tudhattuk meg, hogy a 2004-es Olimpiára beadott egy pályázatot Waitakere City is. (infó a nem helyieknek: Waitakere City Auckland egyik hírhedt külvárosa helyesbítek, A Greater Auckland régió egyik városa, Auckland Citytől nyugatra, és egyik itt lakó kedves olvasónk elmondása szerint az itt leírtakat csak annyira kell komolyan venni, mint azt az állítást, hogy Waitakere City is jelentkezett a 2004-es Olimpiára). A pályázat a következőket tartalmazta:

Nyitóünnepség
Az Olimpiai lángot az egyik (lehetőleg a New Lynn környékről származó) városlakó által dobott Molotov-koktéllal gyújtja meg, hagyományos símaszkot viselve. A láng egy a stadion tetején lévő áruszállító konténerben lesz.

Az események
Az előző Olimpiákon Waitakere versenyzői nem igazán remekeltek. Ezen szeretnének segíteni azáltal, hogy néhány sportágat kissé módosítottak a helyi sportolók javára.

100 méteres gyorsfutás
A versenyzőknek videómagnót és mikrohullámú sütőt (egyet-egyet mindkét kézben) kell fogniuk, és a startpisztoly hangjára egy rendőrkutyát is eleresztenek a sportolók mögött 10 yardra.

100 méteres gátfutás
Ugyanaz, mint az előző szám, csak akadályokkal tarkítva (pl. motorháztetők, sövények, kertek, kerítések, falak, stb.)

Kalapácsvetés
A versenyzőknek ebben a számban választaniuk kell egy kalapácsfajtát (szögkihúzós kalapács, pörölykalapács, stb.). Az lesz a győztes, aki a legsúlyosabb testi sértést okozza a nézők közt a megszabott időn belül.

Lövészet
A helyiek erős kihívásnak néznek elébe ezen esemény során. Az első cél egy mozgó rendőrautó. A második körben a versenyzők postásokra és pénzszállítókra céloznak.

Ökölvívás
Az ökölvívásban csak férj-feleség párosok nevezhetnek, és Péntek este lesz megtartva. A férjnek adnak 15 korsó Lion Red sört, a feleségnek pedig megmondják, hogy ne készítsen a férjének teát, amikor az hazaér. A menet ezt követően kezdődik.

Kerékpáros időmérés
A versenyzőket felkérik, hogy törjenek be a Kelston Boy középiskola biciklitárolójába, és kössenek el egy drága mountainbike-ot, ami valami vidéki anyuci kicsi fiáé, aki először van otthonról távol. Mindezt az idővel versenyezve.

Kerékpáros üldözés
Ugyanaz, mint az előző szám, csak a bicikli tulajdonosa az Ausztrál rögbicsapat egy vendégjátékosa, aki látta a lopást.

Modern öttusa
A sportágak megváltoztatták, így a következőket tartalmazza: rablótámadás, betöréses lopás, besurranás, autólopás és gyújtogatás.

A Marathon
A biztonságos útvonal még eldöntésre vár, de a versenyzőknek kiosztanak éles botokat és zsákokat, hogy legyen mivel összeszedniük a szemetet, amerre futnak.

Úszás
A versenyzőket ledobják a Whau Creek-i hídról. Az első három túlélő kap érmet.

Férfiak 50km-es sétája
Sajnálatos módon ezt a számot törölni kell, mert a rendőrség senkinek nem tudja garantálni a biztonságát, aki Waitakere City utcáin sétál.

Torna
Ezúttal egy elhagyott húsüzemben lesz megtartva, és hulla-hopp, valamint húskampókról lógás is lesz benne.

Ritmikus gimnasztika
A versenyzőket aszerint pontozzák, hogy mennyire tudnak részegen billegni Metallica zenére.

Váltó
Négy versenyzőnek kell egy szabadon választható háztartási gépet lenyúlni egy New Lynn-i házból, és visszajutni Hendersonba legalább négy lopott autót használva.

Baseball
A versenyzőknek acél baseball ütőkkel kell játszania. Az érem azé a versenyzőé, aki a legtovább marad talpon.

Diszkosz
Itt fog eldőlni, hogy melyik versenyző tudja leszedni egy Holden dísztárcsáját, és a társának áthajítani a leggyorsabban.

A záróünnepség
A szórakoztatást a Titirangi Egészséges Közösség drogellenes kampány tagjai által előadott rave-tánc, valamint szinkron kődobálás és zene a Henderson Közösségi Kórus előadásában biztosítják. Az Olimpiai lángot egy a stadion szomszédságában lévő ház legfelső emeletéről kihajított használt mosógéppel oltják el. Ezt követően a stadiont bedeszkázzák mielőtt a helyi sportolók betörnének oda és elvinnék az összes rézcsövet és központi fűtésű vízmelegítőket.

Bezár a röpde

A napokban zárják be az Aucklandi Állatkert röpdéjét, hogy a helyén egy sokkal nagyobb, összetettebb kiállítást alakíthassanak ki. Ahogy az a hírekből is kiderül, a madarak nem könnyítik meg a röpde kiürítését....

Igencsak trükkös feladat összeszedni egy röpde összes lakóját. De most nincs mese, az Aucklandi Állatkert 50 méter magas röpdéjét ki kell üríteni, mielőtt végleg bezárnák szerdán.

A megoldást a 45 őshonos madár befogására a finom csalétkekkel, kesudióval és az őshonos Puha növénnyel megrakott kalitkák hozták. No persze így sem egyszerű a feladat, mivel némelyik madár nem akart lejönni a magasból, amikor látta, hogy a barátait odalenn csapdába ejtették. A személyzet viszont nagyon rafinált és türelmes, és nagyon étvágygerjesztő finomságokkal tud előrukkolni.

A 15 éves röpde helyére fog kerülni a "Te Wao Nui", azaz Az Élő Birodalom, az állatkert eddigi legnagyobb vállalkozása. A 16 millió dolláros projekt öt őshonos növényeket és állatokat tartalmazó ökoszisztémát fog bemutatni, azok kultúrális vonatkozásában, közel 2 hektáros területen. Az öt ökoszisztéma a Tangaroa (óceáni élet), Te Ao Kohatu (szigetvilág), Wai Maori (természetes vizek), Tane Mahuta (az erdő) és Te Waka a Maui (Déli Sziget) lesznek. Az erdei ökoszisztémában egy éjszakai pavilon is lesz a Kiwi és más éjszakai állatok bemutatására.

Mivel az ökoszisztémákat a maguk teljességében alakítják ki, a látogatók a valóságos Új-Zélandi élőhelyek élményét élhetik majd át a város elhagyása nélkül. Ez egy egyedi lehetőség lesz a nyilvánosság számára az őshonos fajok hihetetlen változatosságának megismerésére. A Te Wao Nui 75 madár, hüllő, kétéltű és puhatestű fajt, valamint több, mint 100 növényfajt fog bemutatni, némelyikük jelenlegi kiállításokból kerül majd át.

Az építkezést jövő Márciusban kezdik meg, és 2010-ben fogják befejezni. Addig pedig a bezárásra váró röpde lakói az állatkert kisebb röpdéiben fognak lakni.

Kitartás, madárkák, már csak két és fél év, és elkészül a tágas lakhelyetek mindenki örömére!

Kiwi a háztetőn

Íme egy példa, hogy szélkakasokat nem csak háziszárnyasról lehet mintázni. Mennyivel kúlabb, ha mondjuk egy Kiwi mutatja a szélirányt...

Füled érjen Aucklandig

Auckland jelképe, az 328 méter magas SkyTower a hétvégén ünnepli tizedik születésnapját, így gondoltam itt a remek alkalom, hogy én is írjak róla.

Az ilyen SkyTower-hez hasonló tűtornyok remek lehetőséget adnak a város madártávlati áttekintésére, és még nagyszerűbb alkalmat nyújtanak a tériszony érzésének újabb átélésére is. Persze maga az épület teljesen biztonságos: úgy tervezték, hogy 200 kilométer per órás szeleknek, és egy a legközelebbi törésvonal (40 km) mentén esetleges 7.0-ás erősségű földrengés se dönthesse le. Mégis a plexiüveg padló (mert olyan is van), meg a toronyból kihajigált kalandorok láttán az embert kiveri a frász.



A "túra" az alagsoron át kezdődik, ahol az elengedhetetlen ajándékboltban lehet mindenféle kiwis, birkás, meg ausztrálgyalázó pólókra, bögrékre, kulcstartókra, hűtőmágnesekre, párnákra, sapkákra, és még ezer másik dologra szert tenni. Ugyanitt lehet a beléptidíjat is leperkálni. Van még itt egy kis vetítős, leülős rész is, szerintem érdemes megnézni, mert kb húsz percben sok okos és szép dolgot mesél Aucklandről és Új-Zélandról is.

A toronyba természetesen gyorslift visz fel, az alján és a külső oldalán üvegablakokkal, hogy a gyomor már az emelkedés során is liftezhessen. Odafönn zárt, ám csupa üvegablakos részben lehet körbenézni Aucklandet. Alant matchbox-ok és hangyák látszanak, akiket kétféleképp is közelebb lehet hozni. A kevésbé bátraknak ott a kamerával és zoommal felszerelt távirányítású távcső, míg az extrém hajlamokkal és még több zsetonnal rendelkezőket akár a szabad levegőn is leeresztik, a többiek nem kis elhűlésére. Ez utóbbi nem bungy-jumping, mivel két segédkötélen van kifüggesztve a heveder, és egy csörlővel eresztik lefele az embert (ami mondjuk nem árt, mivel a torony betonból van, a szél meg fúj, nem kicsit), de a magasság és a sebesség ettől még ugyanúgy befigyel, szóval a biztonság ellenére ez továbbra is adrenalinsportnak számít.

Aki úgy dönt, hogy inkább szilárd talajon folytatja a felfedezést, jól megszámolhatja Auckland vulkáni kúpjait (van egy jópár), és akár a messzi szigetekig is elláthat. Az éhséget a magaslati éttermekben is lehet csillapítani, akinek pedig magassági kilóméterhiánya van, (külön díjért) részt vehet a torony lépcsőmászós megközelítési formájában is.

Ja, végül a tériszonyban szenvedőknek: a SkyTower szinte az egész városból látható, közelebbről még a kihajigált embereket is meg lehet tekinteni anélkül, hogy fel kéne merészkedni, szóval nem kell lemondani minden élményről, amit a torony nyújthat.

Úgyhogy akkor Boldog születésnapot, kedves torony!

plágium

Csanádék belefogtak egy grandiózus "Új-Zélandi Magyar Információs és Közösségi Portál" fejlesztésébe a magyarok.co.nz címen, a minap már regisztráltam is, mert közösségbe tartozni jó.

Az akkor még "fejlesztés alatt" lévő "blogok" oldal azóta már tartalommal is bír. Eddigi szerzői munkásságom (hehe) elismerésének tekintem, hogy a MagyarKiwi blog körkép bejegyzésem szövegének kivonata olvasható ott.

Sajnos a pukekóink két okból sincsenek megemlítve rajta: az egyik az, hogy emberi számítás szerint elfelejtettem megemlékezni a saját blogomról a körképben, a másik pedig az, hogy a körképemnek csak az "akik már Új-Zélandról tolják a szekeret" szekció versenyzőiről lehet amott olvasni, s ez rám egyelőre még nem áll.

Egy "tiszteletbeli versenyző" címet viszont szívesen elfogadok. :)

Tojás-matrjoska

Van olyan, amikor a természet teljesen váratlant produkál. Mint például ezt a tojást a tojásban, amit egy Aucklandi lakos talált reggelikészítés közben. Igencsak meglepődhetett, amikor a tojást feltörte, és a szokásos tartalom mellett volt benne egy másik, kisebb tojás. Azért túlzásokba sem esett a természet: a kisebb tojásban már nem volt újabb meglepetés, csak egy azonos méretű tojássárgája.

A szakértők szerint az eset rendkívül ritka, de van már ilyen eset dokumentálva. 2004-ben Új-Dél-Wales-ben jelentettek hasonlót, és a világ más tájain is előfordult már. Olyankor tud előfordulni, amikor a tojásképződés folyamatát valami megzavarja, és a már kész tojás visszakerül az előző fázisba, ahol egy újabb tojás belsejébe kerül.

A rekord-sztorija egy svájci dokinak van: egy tojásrakási nehézségekkel küzdő hullámospapagáj röntgenképén három tojást látott, elmondása szerint "a harmadik tojás egy normálishoz képest nagyjából egyharmadnyi mérettel, teljesen kialakult tojáshéjjal egy másik tojáson belül volt."

Hozzátette, "a madár jól van."

Vicces lehet egy ilyen belső tojásban lévő madárkának kikelni, mert mire meglátja a napfényt, egy nem várt testvérre is szert tesz :)

A Pukekó bosszúja

Már akár meg is szokhattuk, ahogy a nagy energiaipari cégek tömjénezik magukat, hogy mennyire zöldek, mindezt nagy szavakkal, meg idilli jelenetekkel előadva. Új.Zélandon ez a TV reklám egy helyes Pukekó főszereplésével futott:

Szlogen: Ha lehetőséged van több forrásból válogatni, kevésbé valószínű, hogy kifogysz az utánpótlásból, így a jövőd biztosabb. Ezért állítunk elő energiát több forrásból, mint bárki más.

Erre válaszul a greenpeace kicsit átalakította a szöveget, hogy a szomorú valóságot jobban tükrözze, és kiadta a "Pukekó bosszúja" című szösszenetet. Szerintem is ez a fajta szövegelés illik egy Pukekóhoz.

Pukekó: Nocsak, egy Pukekó a reklámban, hehe, hali, nem rossz ötlet! Akárhogyis, nekem azt mondták, hogy szedjek össze csipeszeket, cipőfűzőt, és irodai papírt, bár nem ismerek egy olyan Pukekót sem, aki ilyet csinált volna, de ki tudja. Az viszont biztos, hogy nem a Genesis Energy kedvéért csinálom, akik azt állítják, hogy az energiájuk különböző fenntartható energiaforrásokból származik. Na ne már! A szolgáltatott energiájuk felét szénből állítják elő. Mocskos sunyi gonosz g*********k, de mindegy.

Szlogen: A Genesis az energia elkötelezettje. Bármi áron. Ezért égetünk el több szenet, mint bárki más. Előremozdítva a klímaváltozást minden nap, mert a Genesisnél a haszon a fenntarthatóság előtt áll.

Pukekó: Ja, engem is kifizethetnének valamikor.

Szöveg: A propaganda mögötti valóság elég ocsmány. A Genesis erőművek több, mint 75 százaléka klímaváltozást előidéző szénnel és gázzal üzemel. Huntly messze a legnagyobb széndioxid kibocsájtó Új-Zélandon.

Egy kis földrajz

Új-Zéland a Déli szélesség 34. és 47., valamint a Keleti hosszúság 165. és 180. fokai közt helyezkedik el. Mivel ez Európához képest a Föld átellenes oldalára helyezi, nem kell csodálkozni azon, hogy jónéhány dolog font pordítva van, mint az öreg kontinensen.

Fontos leszögezni, hogy a gravitáció itt is "lefele" húz, így senki és semmi nem áll a feje tetején a Földhöz képest, leszámítva talán azt az elfuserált vadászrepülőgépet, amelyik a stabilizáló rendszerében ejtett szoftverhiba okán az egyenlítőn áthaladva minden alkalommal csinál egy 180 fokos fordulatot a hossztengelye körül.

Abból, hogy Új-Zéland a Déli Féltekén, pontosabban a Baktérítőtől délebbre van, több dolog is következik.

Az egyik, hogy a Nap nem Délről, hanem Északról süt, így a lakás északi ablakai a világosabbak, a moha pedig a fák déli oldalán nő jobban. Ezt nem árt észben tartani az Európai szabványok szerint építkezni vágyóknak még a tervezés idején.

A másik, hogy az évszakok is fél év csúszásban vannak, tehát amikor Európában cudar telek vannak, akkor Új-Zélandon tombol a nyár, és viszont. A tavasz-ősz kevésbé észrevehetően, de ugyanúgy fordítva van.

Mivel a naptár megegyezik az Európában használttal, a Karácsony - ez az eredetileg közvetlenül a legrövidebb napot követő pogány ünnep, amire később rárakódott sok más ünnep is - teljesen kicsavartan, a leghosszabb napokra esik, ami Európai szemmel kissé szokatlan. Sőt a nyári szünet is Január-Februárban van.

Az átellenes elhelyezkedésből adódó időzónabeli különbség pedig még megfejelődik az energiafelhasználás csökkentésére kitalált, amúgy is keszekusza téli-nyári időszámítások adta órás eltérésekkel. Így március végétől szeptember végéig 10, október végétől március elejéig 12, a két átmeneti időszakban pedig 11 óra eltérés van Európához képest, Új-Zéland javára.

Új-Zéland államformája leginkább egy kettészakadt magassarkú csizmára hasonlít (aminek a talpa Északra néz), de ebből leginkább semmi sem következik.

Az időjárását viszont egyértelműen a tengerek, és az Antarktisz viszonylagos közelsége határozzák meg. Az Északi Sziget szubtrópusi éghajlata enyhe, ám esős telekkel és kellemes nyarakkal bír, míg a Déli Sziget már kicsit zordabb, télen nem ritka a havazás sem, nyáron azonban ugyanúgy kellemes tud lenni. Főleg a nyugati oldalon rengeteg eső esik, aminek egyenes következménye a csodálatosan zöld, buja, mérsékelt égövi esőerdők léte.

Különleges időjárási tényező, hogy az Antarktisz feletti hideg légrétegekben kialakult ózonlyukon betóduló erős UV sugárzás Új-Zélandon is komoly kockázatot jelent a sápadtarcú Európaiak bőrének, bár ez mostanra már Európában is egyre nagyobb gondot kezd jelenteni.

Nem árt még megemlíteni, hogy az Északi Sziget egy része egy törésvonalon helyezkedik el, aminek következtében nem ritka jelenség a vulkanikus aktivitás, ami az idő túlnyomó részében hőforrásokban és kénköves gázokban merül ki, az is csak egyes területeken, erről híres például Rotorua környéke, de akadnak még a mai napig is aktív vulkánok is.

Új-Zéland földrajzi izolációjából (a legközelebbi kontinens 2000 kilométerre van) adódik különleges élővilága. Az 1300-as éveket megelőzően ember nem járt még a szigeten, de még csak emlősállatok, sőt, kígyók sem. A sziget buja esőerdejei a madarak zavartalan birodalma volt. Napjainkra az erdők legnagyobb része birkalegelővé vált, a különleges madarak többsége már eltűnt, és jónéhány emlősfaj vette át helyüket. Hasonlóképp a növényzet is sokat változott az elmúlt néhányszáz évben, ám még így is jócskán van csak itt látható különlegesség.

Aszpartám

Nemrégiben olvashattunk a hírekben egy 25 éves Wellingtoni nő, Abigail McCormack történetét, akinek furcsa rágógumizási szokását (4 csomag cukormentes rágó egy nap) leszámítva semmi gondja nem volt, mígnem hirtelen súlyos izomgörcsei, szívritmuszavarai, és még egy sor súlyos tünete jelent meg, ám az orvostudomány több hónapnyi vizsgálat után sem találta betegsége okát, miközben tünetei csak súlyosbodtak . Kétségbeesésében az Internetet kutatva talált rá egy weboldalra az aszpartám mérgezés tüneteiről. Az ott olvasottak hatására abbahagyta a rágózást, és csodába illő módon másnapra teljesen felgyógyult.

Számára ez az életmentő információ egy már tizenöt éve az aszpartám ellen kampányoló amerikaitól, Betty Martini-től származott, aki most épp Új-Zélandra látogatott az eset kapcsán.

Mrs Martini küldetésének érzi, hogy megszabadítsa a világot a szintetikus édesítőszerektől, amelyek, állítása szerint egy seregnyi halálos betegségért felelősek. Nem csoda, hogy "elhűlt", amikor megszámolta egy Wellingtoni vegyesbolt polcain sorakozó cukormentes termékeket:

"Ez az anyag egy halálos méreg.
Láttam epilepsziásokat kigyógyulni a rohamaikból, és schlerosis multiplexben szenvedőket felkelni a tolókocsiból amikor abbahagyták a diétás üditők fogyasztását."

Az aszpartám, amit különféle márkaneveken ismerhetünk, több, mint 6000 élelmiszer és üditőital alkotóeleme, köztük jégkrémek, szénsavas üdítők, sportitalok és fogkrémek is vannak.

Az Új-Zélandi Élelmiszerbiztonsági Hatóság azonban egyelőre nem találta tudományosan alátámasztottnak a termék veszélyességével kapcsolatos állításokat. Egyelőre csak egy ritka örökletes betegségben, a fenilketonuriában szenvedők esetén bizonyított a veszély.

Ugyanakkor tudni lehet, hogy ez a vegyület szervezetünkben többek közt fenilalaninra és metanolra bomlik, melyből az előbbi okozza az ismert veszélyt, míg az utóbbi formaldehiddé, egy erős idegméreggé alakul. Kis mennyiségben ugyan nem feltétlen kimutatható a hatása, ám mindenképpen erős stresszfaktor a szervezet számára, még jónéhány csepp ama bizonyos pohárba, amit nem célszerű megvárni, míg megtelik.

Mivel az aszpartám mögött nagy üzlet van, csak remélhetjük, hogy mihamarabb hatóságilag is korlátozzák a használatát, addig is tessék jobban odafigyelni, és lehetőleg minél kevesebbet fogyasztani belőle.