Ejnye, no...

Az Ausztrálok és Új-Zélandiak közt van egyfajta kultúrális élcelődés, amit mi legjobban talán a vicceiken tudunk érzékelni. Például egymásról igen obszcén dolgokat tudnak feltételezni, mint mondjuk ebben a viccben is (na tessék, a blogom kezd elbulvárosodni) :

A Brit nemzetközösség állatjóléti bizottsága úgy dönt, hogy kivizsgálja a farmerek és birkáik közti "kapcsolatok" kérdéskörét. Ez a minden részletre kiterjedő vizsgálat olyan kérdéseket is feszegetni fog, mint a miért? és a hogyan?

Az egyik bizottsági tag feladata a "hogyan" kérdés elemzése, így elindul meginterjúvolni a nemzetközösség különböző farmereit.

Ausztráliában kezdi, ahol megkérdez egy farmert az általa használt módszerekről, a farmer azt válaszolja:
"Nos, először is a nagy, szélesszárú csizmámat veszem fel, majd fogom a birkát, oszt bérakom a hátsó lábait a csizmám szárába, a mellső lábait pedig egy alacsony falon át. Ez mindig beválik."

A következő néhány farmer mind hasonló módszert vázol fel, hátsó lábak a csizmában, mellső lábak egy fal, vagy valami hasonlóan kényelmes dolog túloldalán.

Végül Új-Zélandra ér, ahol egy Kiwi farmerrel beszélget:

Kiwi Farmer: "Nos, mi fogjuk a hátsó lábaikat, ugye, és bérakjuk a csizmánk szárába"
Kiwi Farmer: "Majd fogjuk a mellső lábaikat, és átvetjük a vállunkon"
Kérdezőbiztos: "Dehát a világon mindenki más valami falon vagy kerítésen veti át a birkák mellső lábait, nem pedig a vállukon!"
Kiwi Farmer: "Micsoda!? És kihagyják a csókokat?"