Jeleztük, hogy érdeklődünk

A mai napon vízumkérelmünk rögös (na jó, nem is annyira rögös, mint inkább hosszú) útjának első fontosabb állomásához értünk, amikor ma reggel elküldtem az EOI-t, ami így bekerült az NZIS-nél vízum iránt komolyan érdeklődők kalapjába, amit kéthetente fölöznek le a bevándorlási kvóta függvényében kialakult aktuális pontszámok alapján. Ez a legutóbbi alkalommal, valamint az azt megelőző néhány alkalommal is naggyából 105 pontos alsó határt jelentett azoknak, akik konkrét Új-Zélandi munkaajánlat nélkül vágtak bele.

Ez a minimum pontszám magyar viszonylatban úgy naggyából azt jelenti, hogy van egy NZQA által elismert egyetemi (talán főiskolai is jó) diplomád (50 pont), plusz mondjuk még viszonylag fiatal vagy (30 éves kor alatt 30 pont, 40 év alatt 25, utána rohamosan csökken), plusz van legalább négy év (bizonyítható!) munkatapasztalatod (15 pont, plusz minden további két évért 5 pont, max 30 pontig), s mindez egy abszolút hiányszakmában (plusz 10 pont), valamint alapkövetelmény a megfelelő szintű angol nyelvtudás, valamint hogy egészséges, és büntetlen előéletű legyél.

Szóval beadtuk az EOI-t, 120 ponttal, amit akkor remélhetőleg a következő lefölözéskor, Július 18-án ki is választanak, és majd jól gratulálnak, és küldik a meghívót, hogy örömmel várják a végleges jelentkezési űrlapunkat, egy rakás papír, igazolás, és zseton kíséretében. Addig is elkezdem gyűjteni azokat.