Lampionok, sokan

Idén most hétvégén rendezik meg az immáron hagyományos Auckland-i Lampion Fesztivált az Albert Parkban. Két éve az időjárás miatt kihagytuk az eseményt, tavaly jól elfelejtettük, de idén végre eljött a mi időnk is. Tegnap este jól belevetettük magunkat a hangulatos lampionokra és a sűrű Ázsiát idéző forgatagra kíváncsi tömeg közé.


Nem bántuk meg. A szervezők az egész környéket telerakták tetszetős lampionokkal, valamint két színpadon is vegyes élőprogramokkal szórakoztatták a népet.


Blogom jellegéből adódóan kötelességem megemlíteni, hogy a lampionok közt nem egy madárforma képviseltette magát, így láthattunk például világító tukánt, hattyút, harkályt, kacsát, libát, meg sok kis csibéket is.


Külön meg kell emlékezzünk a tigrisről, hiszen idén ő a kínai asztrológia sztárja. Lampionformában pedig nem harap, de még pumaketrec szaga sincs.


A lampionok nem csak mítikus és különleges dolgokat mutatnak be, hanem a mindennapokról is megemlékeznek. A rizsszedők, libapásztorok, zöldségeskertek, teázók, teáskannák ugyanúgy megvilágították az ünnepet, mint a sárkányok, harcosok, óriás rovarok, dinoszauruszok, vagy épp a majmok az almafán. Apropó mindennapok, aki arra vágyik, itt is talál bazársort, ahol beszerezheti a műanyag lampiont, integető macskát, vagy bármi más fing shui kelléket, potom három dollár per darabért :)

Ha ez utóbbi csorbától, meg a bazársor körüli sodródó tömegtől eltekintünk, kellemes nyáresti programban lehet részünk. Igazi ázsiai vursli, Auckland kellős közepén.

In memoriam Alpine

A hírekben olvastam, hogy Alpine, a Takahe megmentésére hivatott program első ember által felnevelt madara eltávozott az élők sorából. S úgyszintén mostanság mászott az egekben lévő Nagy Rimu fára az egyik legöregebb kakapó, Sass is. Úgy tűnik, ez a búcsúzások hete.

Alpine-nal személyesen is találkoztunk két éve, Te Anau-ban. Kedves, barátságos madár volt, mint a Takahék általában. Üresebb nélküle a világ.

Aztán eszembe jutott, hogy a madarak mindig velünk maradnak, s ezeket a furcsa űrhangokat minden bizonnyal a mennybéli szárnyasok csicsergik a rádióteleszkópokba.

Pukekó hazatér

Be kell vallanom, hogy amióta elköltöztünk Whangaparaoáról, azóta hiányzik az ottani helyi újság, a Rodney Times. Abban ugyanis, a North Shore Times-szal ellentétben mindig akadt valami madaras hír, hogy miként vitték helikopterrel egyik szigetről a másikra egyesével a törékeny apró madarakat, vagy hogy az iskolások milyen hálásak voltak, amikor ellátogathattak Tiritiri Matangi madárszigetére és hasonlók.

Ezt a nosztalgikus érzést pótolta az újság online változatában tegnap talált cikk, amelyikben Zulu, a 17 hónapos házikedvenc pukekó hazatalált Browns Bayből Dairy Flat-re (cirka 18 km, autópályával nehezítve). Egy hétbe került neki, de megtette egyedül a távot. A képet nézve most nagyon örülnek egymásnak a nevelőszüleivel :)

Kukackonzerv

Az elmúlt napokban izgága hernyók lepték el az etetőjük környékét, hogy ráleljenek egy-egy megfelelő helyre életciklusuk következő szakaszához. Ez önmagában még nem nagy szám, de azért a díszítés céljából kihelyezett tereptárgyakkal való ismerkedésük okozott néhány vicces pillanatot.

Ez a lepketanonc például "segítség, elkapott a madár"-t játszott. (Vegyük észre a díszmadár riadt tekintetét!)


Ez a másik pedig egész stílusos dekoratőrnek bizonyult, amikor a fejdíszekről volt szó.



Ilyen és hasonló meghitt pillanatok után aztán szépen mindegyikük lenyugodott (legtöbbjüket én is terelgettem, leginkább a keltetésre kijelölt páfrány leveleire), szőtt magának talapzatot, majd lógázni kezdett, s egy napon belül levedlette utolsó hernyóruháját is, hogy ilyen zöld púpává változzon.


Innen már tényleg csak türelem kérdése a pillangó.

Kezdődik a bábszínház

Örömmel jelentem, hogy a királylepke hernyóink szinte azonnal rákaptak a sütőtök ízére, s csillapíthatatlan étvágyukat eme a selyemkórónál lényegesen olcsóbb kilónkénti árba kerülő élelemforrással kezelik.


Az elmúlt napon azonban nem csak ez történt. Az egyik hernyó ugyanis sokkal izgágábbnak tűnt a többinél, a sütőtök szeletek között láthatólag nem találta a helyét, lépten nyomon beleütközött vígan étkező társaiba, majd szökésre vetemedett.

Először visszatessékeltem a vályúhoz, de a második szökési kisérleténél már gyanakodni kezdtem, ezért rámászattam valami visszahajló jellegű dologra, ami történetesen egy páfránylevél volt. No, több se kellett neki, egyből tüsténkedni kezdett. Étvágy abbamaradt, helyette terveket kezdett szövögetni, majd mikor egy olyan két milliméteres selyemlábazatot eszkábált, megfordult, hátsó két lábával megfogta azt, majd rövid időn belül meditatív állapotba került.


Azt gyanítom, hogy most készül a bábszínházi fellépésére.

Aztán lassan az egész sütőtökös doboz kezdett egy igazi kukackonzervre hasonlítani, ahogy egyre több társa kezd kikandikálni, gyaníthatóan hasonló okokból kifolyólag.

A hernyók életében ez a bábszínházi fellépés nagyon fontos esemény, komoly tétje is van: ha sikerül nekik eljátszani ezt a hosszú, "Metamorfózis" című darabot, akkor új életet kezdhetnek egy sokkal szabadabb, egyben merőben más világban.

Kakapo vasárnap a Prime-on

Vasárnap (mármint Február 21) este 8:35-től a Prime TV-n leadják a BBC "Last chance to see" műsorának kakapót bemutató epizódját. Igen, ez az a bizonyos rész, amelyikben Sirocco, az azóta világhírű kakapó romantikus érzelmekkel közelíti meg az őt fotózó természetbúvárt.

Mondjuk kiváncsi vagyok a műsor egyéb mondandójára is, úgyhogy tuti megnézem. Aki teheti, szintén nézze.

Hernyóinvázió

A legutóbbi eresztésből 13 királylepke hernyó szabadult az időközben hat tő növényre felduzzasztott selyemkóró ültetvényünkre. Ezzel még nem is lenne gond, de a hernyók irgalmatlan étvágya mellé mostanra már tekintélyes tömeg is párosul, ami egyértelműen a selyemkóró rovására megy. Napi egy tő kerül a csutkára lerágottság állapotába, ami fele sem tréfa.


Mivel a nagy nyüzsgés közepette ma estére valószínűleg elfogy az utolsó tő is, olcsóbb élelmezésre kell váltsunk. Remélhetőleg a mi hernyóink is szeretni fogják a sütőtököt, mint ezek itt. Egyéb esetben nem tudom mitévő legyek...

Langkawi

Valentin nap alkalmából a Milford-i Langkawi maláj étterembe mentünk vacsizni. Nem bántuk meg, a délkelet ázsiai hangulatúra berendezett kellemes légkörű étteremben felettébb ízletes étket toltak elénk.

A valentinnapi társaságomat megtartom magamnak, a helyet viszont bárkinek nyugodt szívvel tudom ajánlani!

Pukekók dolgoznak

Lehet, hogy én tétlen vagyok, de közben ezek a pukekók útburkolati jelet festenek, hogy a csibék biztonságosan kelhessenek át az úton.


Mindeközben a kulisszák mögött ez történt: (szerintem még murisabb kisfilm)


Bámulatos, hol tart már a tudomány!

Ingyen pillangóház

Az első adag hernyónk nyom nélkül veszett el, ám a pillangók nem tétlenkedtek, aminek eredményeképp most úgy tíz kis hernyócska rágja a már eddig sem épp rágatlan selyemkórónkat, így muszáj voltam beszerezni tartalékkórót. A beszerzőkörút nem várt felfedezéshez vezetett. Az egyik közeli barkácsáruház kertrészlegén szezonvégi kiárusítás, a selyemkóró tövenként 3.97 dollárért, és meglepetés is van hozzá.


A selyemkóró ugyan nem egy nagyon látványos növény, a királylepkék mégis ellenállhatatlan vonzalommal bírnak iránta. Ennek folyományaképp a kiárusítás helyén a sok venyige között óriáspillangókat kergethetünk ("várj meg, lepke, várj meg!"), sőt, a venyigén a pillangót megelőző összes életfázissal ismerkedhetünk, kicsi zöld pete, folyamatos mozgásban lévő mini-, közepes, és óriáshernyó, valamint nagy, zöld púpa formájában is.

Tigriscsíkos óriáshernyókat mindenkinek! Kész állatkert!

Pukekó a király

Én rajzoltam ...

... pont jó lesz tölteléknek, hogy úgy csináljak, mint aki blogol.