Mārie Te Pō
Pō Mārie, Hāngū Te Pō
Mārie te pō, tapu te pō
Marino, marama
Ko te Whāea, me te Tama
Tama tino, tapu rā
Moe mai i te aio
Moe mai i te aio.
Mārie te pō, tapu te pō
Ka kite ngā hēpara
Te korōria o te rangi
Mē ngā ahera Hareruia
Kua whānau te tamaiti
E Ihu te Karaiti
Egy országról sokat elmond a nemzeti himnusza, amely minduntalan felcseng a fontos eseményeken, megerősítve a benne foglaltakat az emberek értékrendjében. Új-Zéland azon ritka helyzetben van, hogy kettő nemzeti himnusza is van, a gyakrabban játszott az "Isten óvja Új-Zélandot" címet viseli, míg a vele azonos tiszteletnek örvendő "Isten óvja a Királynőt" című himnuszt a Brit Nemzetközösség tagjaként örökölte. Itt most az előbbiről emlékeznék meg.
A dal szövegét Thomas Bracken írta 1870-ben, majd 1876-ban egy verseny keretében végül John Joseph Woods által komponált dallammal lett megzenésítve. A dal népszerűsége egyre csak nőtt, végül Új-Zéland kormánya 1940-ben tette meg nemzeti dallá, majd egy petíciót követően II. Erzsébet királynő engedélyével 1977-ben lett az ország második nemzeti himnuszaként is beiktatva.
A himnusz öt versszakából általában csak az elsőt éneklik, azt viszont mindjárt maori és angol nyelveken is. Emitt megtalálható a himnusz teljes szövege és dallama is. Magyarul a szövege a következőképp szólhatna (hát, költő az nem vagyok, így a fordításom minden lett, csak vers forma nem, de remélem a lényeg azért benne van így is):
Nemzetek Istene, lábadnál
a szeretet kötelékében gyűlünk,
halld meg hangunk, könyörgünk,
Isten, védd meg szabad földünk.
A Csendes óceán három csillagát
óvd, hogy ne lásson viszályt,
Dicséreted messze halljon,
Új-Zéland, Isten óvjon.
A minap egyik kedvencemen, Lipi blogján olvastam egy bejegyzést, amelyben azt ecsetelte, hogy milyen jó érzéssel tölti el, hogy a Raglan törzsbe tartozik, amely a legszabadabb Új Zéland nyolc rejtett osztálya közül. A dolog egyből el kezdte furdalni a kiváncsiságom, hát utánaolvastam.
Az "A guide to 8 Tribes : the hidden classes of New Zealand" című könyv a "tipikus Kiwi" mítoszát hivatott ledönteni, bemutatva a Kiwi társadalom árnyaltságát. Hozzáteszem, ugyanez az árnyaltság jellemző máshol is, de itt kifejezetten Új-Zélandi környezetre lett igazítva, kissé irónikus, néhol talán bántó, de egyben szórakoztató hangvételben. A könyvet egyelőre még nem olvastam, de azért megosztanám veletek a weboldalon angolul olvasható alapvető ismérveket, ki-ki választhasson magának egy megfelelő törzset, akár még mielőtt partot érne Új-Zélandon.
A North Shore törzs: A teljesítési kényszer
A nagy külvárosi dzsungel ambíciózus, keményen dolgozó, jelzáloggal igencsak terhelt lakosai, akiknek a külsőségek fenntartása létkérdés. A dzsungelben úgy érvényesülnek, hogy szakadatlan előre haladnak mind a munkahelyi szamárlétrán, mind új autó, új ház, új utca, új városrész tekintetében.
Előfordulásuk: általában ingázó külvárosokban láthatóak, és irodákban, fitness termekben, valamint bevásárlóközpontokban gyülekeznek.
Megkülönböztető jeleik: új autók, új játékok, hosszú ingázás, trópusi vakációk, stressz-okozta egészségügyi problémák.
A Grey Lynn törzs: Az Entellektüellek
A magasan képzett értelmiségiek, akik az eszméket nagyobbra értékelik az anyagi dolgoknál, és elmélkednek életük minden mozzanatán. Legbecsesebb tulajdonuk egy kortárs festmény, filmfesztiválokra járnak, titokban több meleg és Maori barátra vágynak, bűntudatuk van, ha az ingatlanárakról beszélnek, és félnek a lelkük mélyén megbúvó rögbiszenvedélyüktől.
Előfordulásuk: Hirtelen felkapott ,volt munkásnegyedekben. Nagy csoportban gyűlnek a bohém belvárosi kávézókban, értelmiségi könyvesboltokban, etnikai kulturális eseményeken és filmfesztiválokon.
Megkülönböztető jeleik: Jobban szeretik a "kihívásokat", mint a szórakozást, az eredeti élményeket keresik, elpirulnak ha ingatlan árakról beszélnek.
A Balclutha törzs: A rendíthetetlenek
A Kiwi anyaföld törzse, a vidéki konzervatívok, akik magukat a stabilitás és a józan ész forrásának tekintik, a földdel fenntartott kapcsolat viselői - tömör, megbízható, és földhözragadt, de ugyanakkor megtévesztően ravasz is.
Előfordulásuk: Kisvárosokban, amiknek csak egy fő utcájuk van, és saras mellékutcái. Klubhelyiségekben, emléktermekben és a Cossie Club-ban gyülekeznek.
Megkülönböztető jeleik: földhözragadtak, az időjárásról beszélnek, a kormányt szidják.
A Remuera törzs: Az előjogokkal rendelkezők
A születési előjogok elkerekített hangzású gyermekei, akiknek a tenyésztés a legfőbb érték, a jómodor tesz igazán különbséget, a pénz nagyszerű, ha régi, de megvetendő, ha új, valamint az, hogy melyik iskolába jártál, meghatározza az életed hátralevő részét.
Előfordulásuk: Az elit óvárosi negyedek lombos beékelődéseiben, és régi birkalegeltető hagyományokkal rendelkező vidéki városok lombos szegletében.
Megkülönböztető jeleik: Elkerekített magánhangzók, pedáns viselkedés.
Az Otara Törzs: Közösség
Városi, gyakran bevándorló, gyakran polinéz, közösségi emberek, ahol a család mindenek felett áll, és az Egyház is gyakran központi társasági szerephez jut, vagy ha nem az Egyház, akkor egy másik klubon alapú csoport. A hovatartozás érzése és a támogatási struktúrák nagyon erősek, csak úgy, mint a kényszer, hogy "a helyes dolgot tegyék", és fenntartsák a látszatot.
Előfordulásuk: Templomokkal és állami lakásokkal teletűzdelt területeken.
Megkülönböztető jeleik: nagy társasági események, ragadós nevetés, virágokat viselnek, férfiak szoknyában.
A Raglan törzs: Szabad szelleműek
A független szelleműek, akik a saját prioritásaik szerint élt életet becsülik, nem pedig a fogyasztói társadalom nyomását az anyagi javak felhalmozására. Általában nagyon érzékiek és befelé fordul a figyelmük - hedonisták, vagy spirituális utazók, fitnesz fanatikusok vagy adrenalinfüggők. Sok Kiwi csatlakozik a Raglan törzshöz három hétre Karácsonykor.
Előfordulásuk: Nyugis külvárosokban a város természetközeli oldalán, vagy gyönyörű helyeken fekvő kis településeken.
Megkülönböztető jeleik: régi pályaudvari vagonok, tüzifa hegyek, nem passzoló javak.
A Cuba Street törzs: Avant-Garde
Egy átmeneti törzs a fiatal, alternatív Kiwik számára, ahol az "új" a legnagyobb érték, és a divatos jelzőtől félnek a legjobban, és minden az önkifejezés körül forog. A Cuba Street törzs az a határmezsgye, ahonnan a legtöbb trend és divat elindul - a nyolcvanas években az espresso mozgalom, a kilencvenes években pedig a pírszing és a tetoválás.
Előfordulásuk: nagyobb városok központjának Bohém részein, a leglazább melókban, művészeti iskolákban és egyetemeken.
Megkülönböztető jeleik: furcsán néznek ki. Szeretnek furcsán kinézni.
A Papatoetoe törzs: A szerények
Városi munkás emberek, akik lenézik a "köcsögöket", és magukat nem hajlandóak jobbnak gondolni, mint a társaik - a klasszikus "állami lakás és korsó sör" Kiwik.
Előfordulásuk: azon külvárosokban, ahova az autóparkolók, szupermarketek és sportpályák is koncentrálódnak.
Megkülönböztető jeleik: váltás műszak, kék kezeslábas, kiárusítások.
Találtam egy rövid összefoglalót az Új-Zélandi jómodorról, amit nem árt minden idelátogatónak elolvasnia. Egy kis háttérinfót ad néhány egyszerű kifejezés helyi társadalomban betöltött szerepéről. Például olyan szavak, mint a please, a thank you, valamint a sorry vagy pardon me rendszeres használata nélkül igen csak gorombának tűnhet az ember a helyiek szemében, és nem szabad meglepődnie, ha gorombán bánnak vele emiatt.
Esik még szó emellett a Kiwi humorról, és a barátozás mikéntjéről is. Végül még egy érdekesség: a Kiwi társadalomban mindenki egyformán fontos, és pont emiatt, ha nagyon ügyes voltál, akkor is a legnagyobb elismerés, amit kapni fogsz, az egy "not too bad", ami viszont egyben azt jelenti, hogy nagyon jó! Ugyanakkor ha neked kedvedre való valami, mondjuk hogy egy barátod felhív, hogy beugrana hozzád holnap hatkor, nem gond-e, akkor a válaszod egy sokkal örömtelibb hangzású "good as gold" lesz.
Sokan kérdezték már, hogy mi az összefüggés a kiwi névre hallgató gyümölcs és az azonos néven futó madár között. Most egy kicsit erről értekeznék.
Először talán a névadást tisztázzuk. A kiwi nevet először egy csak és kizárólag Új-Zélandon (sajnos egyre kisebb számban) élő különös, röpképtelen madár kapta. Minden bizonnyal az általa kiadott hang ihlette meg még a Maorikat a névadásra.
Új-Zéland lakói magukat valamikor az első világháborút követően kezdték kiwiknek hívni.
A kiwigyümölcs, eredetileg kínai egres néven futott, ám nemzetközi sikerét Új-Zélandnak köszönheti. A gyümölcs a kiwimadár után kapta nevét 1959 környékén, egy agrártermék politikai okok miatti átnevezésének keretén belül, Christine Cole Catley Új-Zélandi írónő által. Az ide vonatkozó legeredetibb cikk, amit találtam, szabad fordításban ezt írja:
Egy hirdetési munka kapcsán Christine-t felkérték, hogy találjon ki egy új nevet a "Kínai Egresnek." A hidegháború kiváltotta gyanakvás és ellenségeskedés légkörében "nem volt kérdéses, Új-Zéland nem exportálhat egy kommunista gyümölcsöt," mondta Christine, aki nem akart hinni a fülének.*Eredetileg “straight-laced and straight-faced”, amely idézet Christine Cole Catley "az idegengyűlölők kalauza a Kiwikhez" című művéből származik.
Christine egy hosszú listával állt elő, benne a Szeretet Bogyó és a Borzas Bogyó is. A legvégére elkeseredésében hozzáírta a Kiwi Bogyó nevet is. Nem sokkal ezután Új-Zéland elkezdte exportálni a Kiwi gyümölcsöt. A világ gyümölcs szakértői azóta helytelenül rászoktak a "Kiwi" rövidítésre. Ez azért problémás, mert a Kiwi név eredetileg egy veszélyeztetett röpképtelen madáré, mindamellett Új-Zéland "pedáns és pókerarcú"* lakóira is utal.
