Csiripszámláló

A mai hírekben: kiwi tudósok kifejlesztettek egy módszert, amivel olcsón és pontosan tudnak madarakat számlálni. Az eljárás lényege, hogy mikrofonokat helyeznek ki a terepre, majd a rögzített madárzenét számítógépes elemzés alá vetik, aminek eredményeképp az eddigi madárszámláló eljárásoknál (pl. háló kifeszítése, stb.) pontosabb, mégis kíméletesebb módon jutnak adathoz.


Részemről, s a madarak nevében is üdvözlöm az új eljárást. Az illusztrációmért pedig külön elnézést kérek.

Az erdő legyen veled

Napi beteg link: állatok lézerkarddal. Kellemes napot!


Akinek ez nem volt elég sokkoló, az még olvashat a száraz napraforgófejtől rettegő tyúkok esetéről is.

Beporzás

Ma az ezüstszeműek jöttek méhecskét játszani a mirtuszdió bokrokon. Zümmzümm helyett csipcsirip, de a beporzást közben ugyanolyan alapossággal mívelik.


A természet ma is munkálkodik.

Nyivák

Kis szarka egész reggel a kertben matat a szüleivel.


Alapból csak kicsit nyivákol, hogy "éhes, éhes", de ha meglátja, hogy egyik szülője talált valamit, akkor odapattog, mint egy gumilabda, és feltekeri a hangerőt, hogy "kajaidenekemhamikajamééég"!


Nagyon szórakoztató.

Túlméretes vendég

Immáék és Csanádék jóvoltából a héten egy új fegyvert is be tudtunk vetni a kertünkben a madarak jelenlétének élénkítése céljából. A rozsdamentes acélból készült madáretetőt mindjárt jól látható helyre vertük le, hogy lehessen önfeledten megfigyelni.

Az első vendégek természetesen a verebek voltak. Ők minden kiszórt magra elsőként buknak, így nem ért meglepetésként az érkezésük.


Ezután viszont arra gondoltam, hogy majd esetleg a tengelicek vagy az erdei pintyek fognak érkezni, hiszen ők is a verebekkel hasonló diétán tengetik napjaikat.

Ehelyett viszont meglepetésként ért, amikor ma reggel az etető méretével vetekedő szárnyast pillantottam meg. Az ausztrál szarka, aki itt lakik a környéken, s aki kisszarkát nevel mostanság (rendszeresen hallani a kicsi nyifogását) eddig is látogatta a kertet, de azt hittem csak a bogarak érdeklik. Hát nem. Simán belecsipegetett az aprómagokba, majd az etető közepébe állt, s onnan mártogatta csőrét az itatóba. Könnyű neki, mert feléri!


Remélem griffmadarak azért nem fognak ideszokni, mert rozsdamentes acél ide vagy oda, méretezési problémákba torkollna a projekt.

Ez mi ez?

Újabb feladvány: mi lehet az a vízből kikukucskáló furcsaság?


Megint kreatív válaszokat kérek!

Ezzel meg mi történt?

A mai találós kérdésben arra szeretnék kreatív válaszokat kapni, hogy vajon mi történhetett az alábbi képen látható, kertünket látogató tengelic csőrével.


Na, kié lesz a leglehetetlenebb válasz?

Loquat

Szűk fél éve, amikor bemutattam az aktuális lakásunk kertjét, megemlékeztem a pompás királylepkékről, amik valami számunkra ismeretlen, ámde attól még szép, éppen akkortájt virágzó fát tüntettek ki figyelmükkel.


Azóta eltelt pár hónap, miközben a télből nyár, a virágokból szép formás gyümölcsök, a pillangókból pedig színpompás rozella papagájok lettek.


Gondoltam is, fele sem tréfa ennek, hát utánajártam. Először is megkóstoltam a gyümölcsöt, hátha én is valami hasonló metamorfózison esek át. Engem gyíkká változtatott... de már elmúlt.

Ellenben maga a gyümölcs rendkívül ízletesnek bizonyult, így mostmár a környék madaraival versenyre kelve én is rájárok a sárga színű, méretét és formáját tekintve vadkörtére, ízlelve pedig valami édes, lédús alma-körte kombóra emlékeztető termésre, ami - mint utóbb kiderítettem - nem más, mint a loquat, magyar nevén japán naspolya.

A szakirodalom azt mondja, hogy szüret után tíz napig (hűtve ennél tovább is) őrzi meg szavatosságát. Én ennyit eddig nem vártam vele, viszont olyan mennyiségben kezd beérni, hogy ha csak az elérhetőket szüretelem, akkor is bőven jut feldolgozásra. Lehet, hogy megpróbálunk csatnit főzni belőle, az tuti jó lesz.

Majd beszámolok róla. Addig is mondjátok utánam: loquat csatni, vagy nem loquat csatni.