A pimasz kea útlevelet lopott

A Southland Times híre egy a keák kíváncsiságának egy újabb vicces megnyilvánulásáról számol be.

A szemtelen madár ismét jól megtréfált egy turistát, aki szerencsére ezt nem vette nagyon zokon. Nézzük a hírt:

A Te Anau-i rendőrség azonosította azt a tolvajt, aki egy brit utazó útlevelét lopta el, ám nem fogják letartóztatni a tettest és a dokumentumot sem tervezik felkutatni.

A rendőrség szóvivője szerint egy skót férfi jelentette a hét elején, hogy az útlevelét egy Milford Sound felé tartó buszról ellopták.

Az útlevél egy színes tasakban volt, ami felkeltette egy pimasz kea madár figyelmét, amikor a busz megállt a Szakadéknál a Milford úton.

Amíg a sofőr egy a busz aljában lévő tárolórekeszben tartózkodott, a kea lenyúlta a csomagot. Amikor a sofőr visszafordult, a megriadt madár elrepült a bozótba a zsákmányával. A csomagot nem találták és Fiordland méreteit figyelembe véve nem is valószínű, hogy megkerülne.

A skót férfi, aki nem kívánja felfedni személyazonosságát, egy hónapot várt, hogy útlevelét Wellingtonból megkapja.

"Skótként van humorérzékem, így tréfásan fogtam fel a dolgot, de azért belül még mindig felmegy a pumpa, ha rágondolok," mondta.

"Az útlevelem ott van valahol Fiordland vadonában. A kea feltehetőleg hamis kérelmekre vagy egyéb illegális tevékenységre használja. Többet nem tudok ugyanúgy nézni a keára."

Egy pótútlevél kiállítása a Wellingtoni Brit Nagykövetségnél akár hat hétbe és 400 dollárba is kerülhet.

"Augusztusban terveztem hazautazni Skóciába, így remélhetőleg gyorsan meglesz az új útlevél."

Elmondása szerint a buszvezető nem tudta, hogy mi van a csomagban, de az "elsápadt arca" meggyőzte arról, hogy nem viccelt, amikor azt mondta, hogy útlevél volt benne.

A skót nem tartja sem a sofőrt, sem a céget felelősnek. "Nagyszerű szolgáltatást nyújtanak azzal, hogy segítenek ki-be pakolni a dolgainkat, s ez csak egy szerencsétlen eset volt. Előfordul az ilyen."

"Az ilyet nem lehet csak úgy kitalálni."

- MARK HOTTON, Southland Times

Ezt persze nem tudták a kommentelők sem szó nélkül hagyni, így olyan megjegyzéseket olvashatunk a hír alatt, mint:
- "A keákat el kéne tiltani a buszoktól."
- "A keák veszedelmesek a társadalmunkra nézve. El kellene kobozni és bezúzni az autóikat."
- "Nyilván nem tetszett ennek a keának a költségvetés, és megpróbált lelépni az országból."

A hírt magam részéről sem hagyhattam meg úgy, ahogy van, ezért készítettem illusztrációt a kea-útlevél-börtön témára. Íme:

Az Árnyak Földje

Ma voltunk egy egytermes, ötvenfős, mégis csúcsmodern, kényelmes moziban, ami az egyetlen a környéken, és minden órában ugyanazt az egy filmet vetítik. Na jó, hetente négyszer, főleg hétvégén, van más mozi is. A mozit mindenesetre azzal a céllal építették, hogy bemutathassák az Ata Whenua című filmet.

Ata Whenua, a maorik nyelvén azt jelenti, az Árnyak Földje, amellyel Fiordland magas hegyvonulatai közti keskeny völgyekre jellemző fényviszonyokat írták le: itt bizony a Napnak is magasra kell másznia, hogy megvilágíthassa ezt a különleges, esőáztatta vadont.

A film alkotói már évtizedek óta repülnek helikopterrel Fiordland felett, a 2004-ben elkészült filmet hat éven keresztül forgatták, majd még további két éven át vágták és komponálták, mígnem egyetlen, 35 perces lenyűgöző produkció lett belőle. S hogy legyen hol bemutatni, megépítettek egy mozit is köré.

Szélesvásznon, surround hangzással, kényelmes fotelből végignézni egy tökéletesre gyúrt Fiordland-i napot napkeltétől napnyugtáig, havas hegycsúcsok, misztikus esőerdők, őshonos madarak és növények, csodás vízesések, tengerpartok lélekzetelállító látványán keresztül, az leírhatatlan élmény. A film minden kockájából érződik az őserő azon lüktetése, amely ezt a tájat áthatja és transzcendens tartalommal tölti meg.

Most már tisztán emlékszem: pontosan ez az a táj, ami mágnesként vonzott vissza Új-Zélandra. Egy kicsit szomorú vagyok, hogy megint távolodnunk kell ettől a vadregényes, mégis festői környéktől, de az biztos, hogy még nem utoljára jártunk itt.