Auckland már tavaszodik

Rövid helyzetjelentés: újra Auckland-ből írok, ahol most épp a tavasz nyilvánul meg a kertekben virágba borult kamélia, magnólia, no meg sok-sok szebbnél szebb fák, bokrok formájában.

A mi kis kertünkben az eddig csak venyigének tűnő, kopasz fa is önkifejezésbe kezdett, szerintem őszibarack lesz, de az is lehet, hogy mandula. A halvány rózsaszín virágait meg ellepte az azóta is a kertünkben fel-alá repkedő pompás királylepke hadosztály (legalább ketten vannak, de lehet, hogy többen is, váltásban).


Madarakból, csicsergésből továbbra sincs hiány, ellenben az időjárás határozottan melegebbre fordult ahhoz képest, ahogy itthagytuk bő egy hónapja, amit egyáltalán nem bánunk.

Ja, és nem ér beszólni, hogy milyen keveset írok mostanában!

Színek tengere

Tegnap délután megjelentek az új-zélandi Április első igazi jelei az égen egy rövidke szivárvány formájában. Tavaly Április elsején lepett meg minket az ég egy csodával, majd a hó közepére egyértelművé vált, hogy itt Áprilisban szivárványszezon van.


Idén nagyon úgy tűnik valamivel hamarabb érkeztek a szivárványok. Ez amolyan ambivalens érzés, egyik szemünk nevet, a másik sír, ahogyan az ég is egyszerre napos és esős is. Vége a nyárnak, kezdődik a hideg évszak, de a több eső a szürke felhőket ellensúlyozandó több színt is hoz, szivárványok és mélyzöld, sűrű vegetáció formájában.


Ma reggel pedig láthattam a szivárvány végét is, ahogyan a tengerből kiemelkedik. Jól meg is jegyeztem a helyet, ott kell legyen a tengerfenéken egy arannyal teli fazék is, majd alkalomadtán megkeressük.

Auckland-nek befűtöttek

Tessék egy kicsit sajnálni bennünket, JAFÁ-kat (Just Another Friendly Aucklander), akik tegnap errefele soha nem látott hőséget voltak kénytelenek elviselni.

A hírek szerint a tegnapi 32.4 fokos (Celsius) hőmérséklet minden eddigi hőségrekordot megdöntött. Hű meg hó. Ja, nem, hó nem volt, csak hő.

Viccet félretéve, a 32.4 fok magyar szemmel nézve nem is magas, ellenben a 100%-os páratartalom az igencsak szauna fílinget hozott a napokban.

Szokatlan időjárás

Panaszra semmi okunk. A hét első két napján csak napot és kék eget láttunk. Tegnap ugyan voltak záporok, viszont cserébe több szivárványt láttunk, mint eddig összesen. A hét további részében pedig a metservice előrejelzése szerint kellemes meglepetésben lesz részünk.



Nálunknál többet tapasztalt helyiek szerint ez felettébb szokatlan így májusban. Persze ők sem panaszkodnak.

Hol a torony?

Az elmúlt napok felettébb szeszélyes időjárása vicces jelenségek megfigyelésére nyújtott remek alkalmat. A szivárványok és a napsütéssel egyidőben szakadó erős záporok már mindennaposak, de akadnak még egyelőre ritkaságnak számító jelenségek is.

A nagy lapos tengeröböl a jó látási viszonyok mellett például lehetővé teszi hogy tizenhuszonkilóméterekre is elláthassunk. S ahogy Auckland belvárosára pillantottunk a felhőtlen kék ég alól nézve a messzi távolból, ott bizony valami furcsaság volt, ahogyan egy alacsonyabban utazó, ámde igencsak sűrű felhő épp nézeteltérésbe keveredett a magas tűtoronnyal, ahova emiatt aznap biztosan nem érte meg a panorámáért felmenni.

Szivárványok ideje

Ma reggeltől már bizonyosan megérkezett a szivárványok évszaka. Elvégre itt van minden, ami kell hozzá: záporok, kék ég, napsütés (mindezek persze felváltva és egyszerre is), valamint a nem elhanyagolható kellékes, a megfigyelő. S ha már ilyen kiszámíthatatlan az idő, mi örömmel felvállaltuk ez utóbbi becses szerepet. Mindent összevetve nem is jártunk rosszul, mert lássuk be, kevés színesebb dolog van egy szivárványnál!

A szivárványon innen

Tegnap épp sétaközben ért minket a naplemente, ami önmagában is szép látvány, ám ezúttal olyan jelenséget produkált, ami túltett minden eddigi alkotásán. Keleten ugyanis épp egy zápor vonult el alacsonyabb és magasabb felhőrétegekkel. Ez utóbbiakat a lemenő nap rózsaszínre festette, ami szokatlan, már-már szürreális hátteret adott annak a teljes félkör szivárványnak, ami két felhőpamacsból indult, és az esőfüggönyön rajzolódott ki a maga tökéletességében.



Az egész jelenség három percig ha tartott, de az olyan három perc volt, amíg csak pislogni tudtunk, hogy milyen gyönyörű is ez. Természetesen a mobiltelefonnal készített fotó az élmény töredékét sem képes visszaadni, de talán sejteti, hogy milyen is lehetett ott és akkor.

Széllel bélelt lámpások

Ma odakint ugyan 25 fok van, de olyan szél is, hogy a fák hajlásszöge is megközelíti ezt az értéket. Ennek fényében szerintem nem ma fogjuk megcsodálni a kínai újév tiszteletére a napokban rendezésre kerülő Auckland-i Lampion Fesztivált, mert gyanítom, hogy az Albert parkban tegnap oly nagy gonddal előkészített vékony drótvázra húzott papír lampionokból mostanra csak szakadt foszlányok maradtak. Pedig kár értük, mert nagyon jól nézett ki némelyikük.



Emitt a tegnapi állapot. Arra most nem vagyok kiváncsi, hogy a szél milyen színű, amikor a szétmarcangolt lampionmaradék vet rá fényt.