Elvarázsolt erdő

Kezdem azt hinni, hogy a kertünk végében egy igazi elvarázsolt erdő van. Ma reggel ismét felszálló párába burkolózott a sok-sok fa, amin a felkelő nap fénye felettébb sejtelmes módon fénylett át.

Ez már önmagában is gyanús, de amikor aztán felszállt a pára, csillogó pókhálók tucatjaira lettem figyelmes a kert végébe benőtt mohás fa ágai között.

A következő az lesz, hogy előkerülnek az erdő tündérei is.

Angyalok és tündérek, no meg 2012

Az idei Auckland-i New Spirit Festival most hétvégén került megrendezésre, gondoltuk mi se maradjunk ki a jóból, hát elmentünk megnézni.

Aki már járt new age rendezvényen, az nagyjából tudja is, hogy néz ki egy ilyen esemény: kristályok, füstölők, aromaterápiás izék, angyalok, tündérek, ezoterikus könyvek, cédék minden mennyiségben, sőt, emellett csekély pénzekért helyben igénybe vehetjük a kártyajósok, médiumok, energiagyógyászok, gyógyítók, alternatív terapeuták szolgáltatásait, miközben a legkülönfélébb nyúédzs előadásokat is meghallgathatjuk.

Bár elvont arcok itt is bőven voltak, szerencsére totál kakukk emberekből nem sok futkározott, sőt. Nem elmeháborodottak hirdették vadabbnál vadabb eszméiket, hanem nagyon is letisztult, konstruktív, előre mutató világszemléleteket hallhattunk helyette. Jó, itt is akadnak kezdők, de szerencsére nem sajátították ki a rendezvényt.

Az alaptétel ugyebár az volna, hogy a halak kétezer éves korszakából a vízöntő korába lépünk át (abban eltérnek a vélemények, hogy ez a hetvenes években, 1999-ben, 2000-ben, vagy épp 2009 február 25-én történt, esetleg 2012 december 21-én fog történni, de ebbe most ne is menjünk bele, lényeg, hogy mostanság van a nagy esemény), s ennek az eseménynek komoly hatása van az emberiségre, ami bizony paradigma váltást jelent, ha tetszik, ha nem.

A lényeg röviden, tömören: a beköszöntő vízöntő korszaka, ami egyre határozottabban fejti ki hatását, az információ és a kapcsolatok, az együttműködés kora, amely lehetőséget ad mindannyiunknak a gyors felemelkedésre, összeomlani látszó, tarthatatatlan világunk emelkedett újrateremtésére. Ez azonban nem magától fog varázsütésre megtörténni, nem mások fognak helyettünk felépíteni egy szebb világot. Mindenki maga kell végigjárja az utat a kiteljesedéshez, ehhez azonban egyre több és több útmutatást, segítséget találhatunk. A legfontosabb feladatunk, hogy éljünk már végre teljes, boldog életet, s tegyük szebbé a világot általa!

Tündérek a lakásban

Tegnap este hirtelen gomba nőtt az egyik cserepes virágunk mellé, ami az első egyértelmű jele annak, hogy a tündérek beköltöztek a lakásunkba. (A gombák és a tündérek viszonyáról például itt lehet olvasni.)


A gombák délután még nem látszottak, estére viszont már bevették magukat a cserépbe. Ma reggelre pedig szépen ki is nyílt az esernyőjük, úgyhogy most már viráglocsoláskor sem fognak megázni az alatta megbúvó parányi teremtmények.

Vízesősdi

A Waitakere Ranges-nek már a nevében is ott van a víz szó (wai a víz maoriul), így nem meglepő, hogy ez az erdős, dimbesdombos táj több, kisebb-nagyobb vízesésnek is otthont ad. Na semmi nagyléptékűre ne tessék gondolni, de tizenhuszonmétereket azért tud esni a kis patakok tiszta vize itt-ott, ráadásul a legtöbbször kiépített úton megközelíthető helyen.

Eddig négy ilyen vízeséses helyszínt volt szerencsénk meglátogatni, így már valami betekintést kaptunk eme felettébb kellemes jelenség titkaiba.

Először a Karekare melletti Taraire track-en található vízesést néztük meg, amiről röviden ehun emlékeztem meg anno. Ez egy amolyan kisebb, eldugott vízesés, amihez egy rövid út vezet Karekare beach-ről.



Aztán bedőltünk a Cascade Falls táblának az Auckland City Walk-on, ami egy negyedórás kitérő volt egy elég dzsindzsás ösvényen, aminek a végén, bár hallottuk a vízesést, de az útban lévő nagyobb sziklákon nem tudtunk áthaladni, így a látványról lemaradtunk. Hozzáteszem, azóta már van egy tábla az ösvény elején, ami kerek perec kijelenti, hogy a vízesés nem látható, így gondolom a sziklák valamelyike nem sokkal a látogatásunkat megelőzően torlaszolhatta el a terepet.

Nemrégiben Piha környékén jártunk, a Glen Esk ösvényen, ahol pedig a Kitekite (szó szerinti félrefordításban Papírsárkánypapírsárkány vízesés lehetne, ha nem tudnánk, hogy a név maori eredetű, nem pedig angol) falls látványában gyönyörködtünk többedmagunkkal. A vízesésre már az ösvényről is nagyszerű rálátás nyílik, majd ha sikerült szárazon megúszni az átkelést a vízesés lábánál, akkor a szikláról békaperspektívából is megfigyelhetjük az erdő által összegyűjtött, itt pedig már koncentrált formában alázúduló égi áldást. Ez a vízesés egész könnyű sétával közelíthető meg, csak egy rövid kaptatót kell megmászni hozzá, egyébként sík terepen, a patakmeder melletti jó állapotú ösvényen lehet trampolni.



Szintén Piha felé, csak kicsit egész máshol található az Upper Nihotupu Reservoir, egy gáttal duzzasztott mesterséges tó, amely - több hasonló létesítmény társaságában - Auckland ivóvízellátásáért felelős. A tó felső végénél szintén találtunk kisebb, tetszetős vízeséseket. Ide is könnyen járható, ám annál sűrűbb növényzetű ösvényen és egy murvás úton juthatunk el. Útközben pedig a már-már kötelezőnek mondható daloló tui mellett még egy miromiro (ritka, őshonos, fekete-fehér pici madár) is megtisztelt minket közeli jelenlétével.



Végül itt van még a Waitakere Ranges Auckland felőli oldalán található Fairy falls (Tündér vízesés), amely a hozzá vezető ösvény erős lejtőivel (ami visszafele ugyebár emelkedő) rendesen megdolgoztatja az idelátogatók izmait, ellenben a látványért, illetve a zuhogó-csobogó víz által keltett hangulatért mindenképp megéri. A vízesés több, egymást követő, egyre magasabb szakaszból áll, amelyeket a simára csiszolt sziklákon kicsiny, kristálytiszta tavacskák kötnek össze. A vízesés tetejétől az aljáig kényelmesen járható lépcsősoron lehet eljutni, amely egy helyen egy fahíddal a vízesés felett is átível. A látogatást célszerű egy napos délelőttre tervezni, mivel a vízesés egy keletre néző völgyben van.



Habár így a tél közeledtével már hűvös volt, a tavacskákat nézve elképzeltem milyen élmény lehet egy meleg nyári napon itt felfrissülni. Persze nem tudom mennyire örülnének egy ilyen lábáztatásnak a helyes vízesés környékén a sűrű zöld növényzetben lakó kicsiny erdei tündérek, de gyanítom, hogy rosszallva figyelnék a levelek alól. Mert az bizonyos, hogy itt tényleg laknak tündérek.



Persze akad még egy rakás másik vízesés is a fent említetteken kívül, majd szépen sorjában meg is látogatjuk őket, de gondoltam addig is beszámolok ezekről a kis erdei csodákról.