Jaj de ijesztő

Ha már halloween van, akkor ijesztegetni kell, még ha nem is ősi új-zélandi szokás, sem nem ősi magyar, de globalizálódunk, s velünk az ünnepek is.

Visszanéztem a képeimet, hogy megkeressem a legijesztőbbet. Íme:


Eme hangulatában felettébb baljós képem címe: "reszkess Auckland, a Három Sirályok megindultak ellened."

Felhívnám a figyelmet a látszólag még nyugodt vizek és a már felhős égbolt között feszülő erős kontrasztra, amely már-már félelmetessé teszi a sirályok puszta megjelenését is.

Lakás előnézet

Mielőtt tovább olvasnátok, azt tudnotok kell, hogy csak azért írok, hogy nehogy azt higgyétek hogy eltűntem, nem pedig azért, mert épp mondandóm is akadt. Mondandóm még csak volna is, de pillanatnyilag az életemben nincs egy nyugodt sarok, ahol zavartalan alkotói tevékenységet folytathatnék. Ennek fényében most ennyire telt:

Mivel a júliusi távozásunk alkalmával felmondtuk a lakásbérletünket, a megérkezésünket követő rövid időn belül újra kell találjunk egy megfelelő bérleményt. Nagy előnyünk, hogy már konkrétan ismerünk, láttunk néhány városrészt, így már van valami saját képünk is arról, ami amúgy a trademe ingatlanos képein keresztül nem jön át.

Ennek ellenére nem sokkal vagyunk előrébb, mint bárki, aki ismeretlenül tapogatózik, ugyanis a lakások legnagyobb része nem épp olyan, mint az a képeken látszik, döntés előtt megtekinteni erősen ajánlott, s azt pedig csak személyesen lehet. Ez egyben azt is jelenti, hogy a megérkezésünket követő egy-két hétre egy ideiglenes szállást is igénybe kell vegyünk, de ez most mindegy is.

Mostanára már minden másnap ránézek a trademe friss kínálatára, hogy képben legyek, de ennél többet nem tudok tenni még, legfeljebb izgulni, hogy a jobbnak kinéző bérlemények megvárjanak bennünket.

Annyi azonban már valószínű, hogy ezúttal Whangaparaoa felé vesszük az irányt, mert az többek közt közel van az autópályához is, Tiritiri Matangihoz is, meg szép zöld is. Már csak egy pont megfelelőt kell találni mire pont odaérünk.

Az év madara 2008-ban

Az "Erdő és Madár" nevű új-zélandi közhasznú társaság idén is meghirdette az év madara szavazását, ahol lehet választani tizenkét őshonos madárfaj közül, vagy ha valakinek nincs a kedvence a listán, akkor megmondhatja aztat is.

A tavalyi szavazást meglepő módon egy kicsi szürke versenyző nyerte. Kiváncsian várom ki lesz az idei sztár.



A győztes madár a hírnéven kívül nem fog nagyobb segélyekhez jutni, így tétje az nem sok, de ismeretterjesztésnek attól még ugyanúgy jó a szavazás. A voksokat november 7-ig kell leadni, ami pont egy nappal az új-zélandi parlamenti választások előtt van, bár más összefüggés nincs.

Én már megtettem a voksomat, tegyétek meg Ti is!

Pukekós idill

Rég írtam már vasárnapi pukekós bejegyzést, részint mert volt mit mesélni helyette, részint meg mert lusta dög vagyok.

Eme űrt mindenképp pótolni kell, úgyhogy mindjárt három pukekót is felvonultatok Natasha Shackleton kedves, pufók pukekói közül. Íme:

Oposszum mintás szőnyeg

A kiwik az Ausztráliában szigorúan védett, Új-Zélandon viszont az egyik legutáltabb kártevőként nyilvántartott oposszummal különös kapcsolatban állnak. Erre a meglehetősen termetes, sűrű bundájú rágcsálóra egész évben nyitott szezon van, irtják, ahol csak tudják, például esténként az úttesten is. Az oposszum buta egy jószág, ha reflektorfényt lát, megáll, s csak bámulja, hogy "nézd má', két hold...", aminek aztán garantáltan a varjak által közkedvelt országúti pizza lesz az eredménye.

Akár eme nem éppen humánus problémamegoldásnak is emléket állíthatna az oooms.nl egyedi mintás szőnyege:



Gondoljunk csak bele, egy ilyen egyedi lakberendezési tárggyal a látogatóba érkező barátainkat, ismerőseinket remekül megbotránkoztathatjuk, a hatás biztosan nem marad el!

Veszélyben a Kauri

Nehéz szavakba önteni azt az érzést, amit egy többszáz (sőt, akár többezer) éves Kauri óriás társaságában érez az ember. A legnagyobbjaik ötven méteres magassága, ami kimondva nem is hangzik soknak, a helyszínen megtapasztalva igencsak impozáns, valósággal eltörpül mellette az ember.

Egy ekkora élőlény legyőzhetetlennek tűnik, s mégis, az elmúlt százötven évben kis híján eltűnt az emberi kapzsiság lélekvesztőjében. Szerencsére néhányan (elegen?) túlélték az inváziót, ám most egy újabb, még kisebb ellenfél gyengíti oszlopaikat.

Mint annyi izoláltan fejlődő faj, a Kauri is védtelen az új jövevényekkel szemben. Egy PTA (Phytophthora Taxon Agathis) nevű, talajlakó növényi kórokozó, akiről még nem derült ki, hogy honnan származik, épp a Kaurit vette célba, s egyelőre megállíthatatlannak tűnik a destruktív munkássága.

Legnagyobb bánatomra a Waitakere Ranges több területét, köztük kedvenc erdeinket is megfertőzte már, így ha valami csoda nem történik, a következő évek során eltűnhet az összes Kauri.

Jelenleg legfeljebb csak lassítani lehet a folyamatot, ezzel is talán időt nyerni, hátha akad valami megoldás a tudományos kutatás során. A lassítás pedig elővigyázatosságot jelent, ezért is kérnek a hatóságok minden kirándulót, hogy

- az erdők látogatása előtt és után mossa le a bakancsáról a koszt
- ne térjen le a kijelölt útvonalról, kerülje a fák gyökereivel való bármilyen érintkezést
- kutyáját tartsa pórázon

Én hozzátenném még a fenti listához is, hogy mindenki remélje a legjobbakat, hogy köztünk maradhasson eme 190 millió éves múltra visszatekintő csodálatos növény!

Kakapó indexel

Huhh, úgy néz ki, van egy újzélandi ritkamadár őrült az index.hu szerkesztőségében. Előbb a keás cikk, most pedig a kakapóról tudok meg már megint valami friss hírt a magyar online sajtóból.

Egyesek még azzal is megvádoltak, hogy biztos közöm van hozzá, pedig nem.

A kakapó esetén röviden annyi a hír, hogy a spéci tojáscsináló diéta sajnos nem vált be, úgyhogy tovább kell keresgélni.



S ha már magyarok meg madarak megint egy lapon, szavazzatok a leendő fém 200 forintos hátoldalán a fakopáncsra, mert egyrészt ő is a lehetetlen madarak egyike, másrészt a magyar neve angolul is vicceset jelent :)

Már megint a Keát bántják

Az index.hu közölt egy Gyilkos papagájok Új-Zélandon című cikket, amelynek tartalma ugyan igaz, mégsem tudok egyetérteni a szenzációhajhász hangvételével, amellyel démonizálni próbálja a Keát.

Új-Zélandon a birkatenyésztést megelőző időben több, mint százezer példánya élt a világ legokosabb papagájának, a Keának. Igencsak szélsőséges körülményeket képes túlélni, mondhatni a jég hátán is megél, mindez az intelligenciájának és alkalmazkodókészségének köszönhető. Aztán megérkezett a fehér ember, felégette az erdőket, füvesített és kiterelte a szabadba a nem éppen az értelméről híres jószágát.

A Kea okos madár, hamar rájött, hogy a birka gyapja alatt van a sok finomság, ennek néhány tucat birka láthatta kárát. Emiatt azonban a birkapásztorok tízezerszámra(!!) lőtték ki, mígnem a huszadik század utolsó harmadára ráeszmélt néhány nem birkapásztor, hogy ilyen tempóban mutatóba sem fog maradni Keából. A hülye fehér ember ugyanis a bárgyú jószága kizárólagos hasznosítása címén (mert lássuk be, nem szeretetből nevelik a birkát, hanem mert négy évig lehet nyírni, utána meg mehet kondérba, mindez jó profitot hoz) szó nélkül lelőtte volna az utolsó Keát is. A keának a tulajdon, mint koncepció, nem fért bele a világképébe, ezt talán nézzük el neki.

1986 óta aztán végre kuss van a puskának, és kevésbé destruktív megoldásokon próbálják törni az okosok a fejüket. Részemről a keának drukkolok, hogy bírja ki, amíg a hülye fehér ember kihal, mert a világpiacon esik a gyapjú és a birka ára, ehhez alkalmazkodni pedig képtelen.

óriásmadár

Rövid hír: óriás, kengurutetkós gépmadár járt Auckland-ben ma reggel, csak mutatóba. Szívesen megnéztem volna...

Dobozolás és társai

Ma este nem volt kedvem pakolni (meg lesz ennek még a böjtje), helyette inkább leírtam a gondolataimat a konstans költözésről, amelyből mostanában rendesen jutott nekünk osztályrészül.

Nagy igazság, hogy ha azt hiszed, hogy nincs semmid, akkor költözz el, és mindjárt látni fogod, mennyi mindened van. De tényleg.

Imma néni ötlete által vezérelve beszereztünk egyenméretű ikeás kartondobozokat,amiket valaki nagyon okos csomagolástechnikus dizájnolhatott, mert simán lapra "szerelve" lehet beszerezni darabját 150 illetve 350 forintokért, majd néhány jól irányzott mozdulattal könnyedén végső formájára lehet hajtogatni, amely ráadásul még strapabíró is.

A kisebbik doboz pont akkora, hogy egy A4-es bármi kényelmesen elfér benne fektetve, felfele meg legalább huszonegykét centis, így sok A4-es bármi belefér. Könyveknek ideális, mert csak annyi fér beléje, hogy attól még simán emelhető marad.


A nagyobbik doboznak már kevésbé találtuk praktikusnak a méretét (kisebb dolgoknak nagy, nagyobb dolgoknak kicsi), ellenben nagyon jól stócolható.

Mindez nagyon szép és jó, határozottan igényesebb, mint mondjuk a banános és egyéb összevissza méretű, aljakiszakadós kartondobozok, de ettől még mindig nem tudom, hogy mi a fészkes fene cuccunk maradt sokadik szanálás, ajándékozás és elvaterázás után is 40 kicsi és vagy 20 nagyobb dobozban (a bútorokat és egyéb tereptárgyakat nem is számolva).

Persze arra is utóbb jöttünk rá, hogy a majdani konténerezéshez nem ártott volna a dobozok tartalmát tételesen is felírni, úgyhogy várhatóan kezdhetjük elölről stuffolni az összes dobozt.


Beh!

Ja, és persze válogassunk ki kétszer húsz kilót, lehetőleg nem törékeny holmit, ami a legfontosabb magunkkal cipelendő...

Időutazás

Ma vendégségben a kezembe került a Pallas Nagylexikona 1897-es kiadása. Gyorsan fel is lapoztam Új-Zélandnál, mert én ilyen kiváncsi típus vagyok. A szócikket már csak nyelvi és tényállásbani időutazás szempontból is érdekesnek találtam, úgyhogy most megosztom veletek is, íme:

Új-Zéland (New Zealand), Ausztráliától DK-re fekvő szigetcsoport és brit gyarmat a Nagy-oceánban; a hozzája tartozó Chatham-, Kermadec-, Auckland-, Macquarie-, Campbell-, Ellenlábas- és Bounty-szigetekkel együtt területe 280,000 km² ter. A tulajdonképpeni Ú.áll az Északi-szigetből (Te-Ika-a-Maui, Ahinomaui, Ikaamaui a. m. Maui hala), a tőle a Cook-szoros által elválasztott Déli-Szigetből (Te-Vahi-Punamu), a D-nek fekvő Stewart-szigetből és Oteából. A partok nagyon tagozottak, különösen az Északi-szigeten mély öblök és kikötők vannak. Ezek közül a jelentékenyebbek a Hauraki-öböl az aucklandi kikötővel, a Plenty-Bay a taurangai kikötővel és a Hawke-Bay a Napier-kikötővel, a Cook-szorosban van a Pallis-öböl és a Port Nicholson, a Ny-i parton pedig a Hauraki-öböltől csak keskeny földszoros által elválasztott Manukau- és Kaipara-kikötő. A Déli-szigeten az É-i és K-i part szintén gazdag öblökben; a Ny-ipart pedig a D-i részében valóságos fjordokat mutat, míg É-i részében tagozatlan.

Felszíne.
Mindkét nagy szigeten DNy-ról ÉK. felé egy hegylánc vonul végig. Legtömegesebb ez a Déli-szigeten, amelynek középső részeiben valóságos alpi jelleget ölt. A legmagasabb hegy, a Cook (3764 méter) mellett számos csúcs emelkedik itt 3000 méternél magasabbra. Az Északi-szigeten e hegylánc különböző neveket visel; ilyenek a Tararua, Ruahine, Kaimanava; legmagasabb csúcsaik is alig érnek föl 2000 méternyi magasra. Ny-i oldalukon egy fensík terül el, amely É. és D. felé szeliden lejtősödve az Északi sziget többi részét alkotja és több mint 100 krátert tűntet föl. Körülbelül az Északi-sziget közepén, a nagy Taupo-tó (771 km² ter., 380 m. magasban) D-i partján szolfatáktól, gőzölgő barlangoktól és nagyon meleg forrásoktól körülvéve emelkedik ki a még most is működő Tongariro vulkán (2246 m.) és a kialudt, hóval borított Ruapehu (2962 m.). A Tongarirótól ÉK-nek, a Plentybaiig nyulik el a geologiai szempontból és természeti szépségeinél fogva egyaránt rendkivül érdekes tó-vidék (Lake-district). Ezen gájzirvidék 1886 jun. 10-én hatalmas vulkáni katasztrófának volt színhelye, amely a vidék képét teljesen átalakította. A Rotomahana-tó rendkivül megkisebbült és forró iszapmocsárrá alakul. A mészkőlerakódások által alkotott, hires fehér terraszok eltüntek; ezek helyében 7 kis kráter és számos fumarola képződött; a Pink-terrasz helyét pedig egy hatalmas iszapgajzir foglalta el. A legjelentékenyebb folyók az Északi-szigeten a Vaitato, a Temze és a Vanganui, a Déli-szigeten, pedig a Clutha és a Vaitaki.

A termékek.
Sajátszerü az állatvilága; 16 madárfaj speciális Ú.-i; a legérdekesebbek a nesztor-papagájok, a kivi-kivik (Apteryxek) és az Anarhynchus frontalis. A moákat, strucc-forma, repülni nem tudó madarakat a bevándorlott európaiak teljesen kiirtották. A növényvilág már több rokonságot mutat az ausztráliai és oceániaival, mint a fauna. Jellemzők különösen a harasztok, amelyek nagy elterjedésüek és néhol 10 m. magasra is megnőnek. Az Ú.-i hasznot hajtó növények közül a legfontosabb a Danmara australis, amely kitünő épületfát és igen keresett mézgát ad, továbbá az Ú.-i len. A talajnak mintegy 2/3-a megmívelhető föld. Az erdők mintegy 10 millió acret takarnak. Az állattenyésztés igen jelentékeny. Leggyorsabb a fejlődés a juhtenyésztésben. A bányászat termékei (1894) ezüst (6697 sterling font értékben), antimonérc (761 font), mangánérc (1156 sterling font), szén (395,869 sterling font) és arany (887,839 sterling font). Az ipar szintén fejlődik és emelkedik. 1878. még csak 1271 volt az ipartelepek száma, 1890. már 2570; ugyanakkor 29,880 munkást foglalkoztatott és évi termelésének értékét 9,4 millió sterling fontra becsülték.

Lakosság, kereskedelem.
A lakosok száma, nem számítva az őslakosokat, 1891-ben 626,658, 1896. pedig 703,360 volt, akik közt 371,415 férfi és 331,945 nő; ezek az egyes tartományok szerint a következőképen oszlottak meg:
Auckland .. 153,564
Taranaki ... 31,175
Wellington .. 121,854
Hawke és Bay ... 34,038
Marlborough .. 12,483
Nelson ... 35,734
Westland .. 14,469
Canterbury .. 135,858
Otago .. 163,944
A maorik az őslakosok száma 21,515 férfi és 18,290 nő. A bevándorlott lakosok közül 96,7% brit alattvalóként született, 3,3% pedig idegen; jelentékeny a khinaiak száma is. Foglalkozásra nézve volt 1891-ben 59,67% nem önálló foglalkozásu, 14,45% földmívelő, állattenyésztő és egyéb őstermelő, 11,25% iparos, 6,89% kereskedő, 3,98% szolgálattevő, 2,52% értelmiséghez tartozó és 1,24% bizonytalan. 1896-ban 4 olyan város volt, amelyek lakóinak számal felülemelkedett 10,000-en. A népmozgalom adatai 1895.: az összes születések száma 18,546, a házasságoké 4110 és a halálozásoké 6863. A bevándorlás az utóbbi években a legnagyobb. 1893. volt 10,412, mig 1895. csak 895-re rúgott. A külkereskedelem az utóbbi években lanyha, sőt a kivitelben hanyatlást mutat. 1895. az összes behozatal értéke volt 6,400,129, a kivitelé 8,550,224 sterling font. A legélénkebb kereskedelmet Ú. Nagy-Britanniával, a többi ausztráliai brit gyarmattal s a csendestengeri szigetekkel folytatja. 1895. érkezett összesen 611 hajó 672,951 t. és távozott 597, 658,946 t. tartalommal. A legélénkebb forgalmi kikötők: Auckland (485 hajó), Wellington (211 hajó), Lyttleton (97 hajó), Dunedin (69 hajó) és Bluff Harbour (135 hajó). 1896. a forgalomnak meg volt nyitva 2189 angol mérföld hosszu vasúti hálózat.

Kormány és közigazgatás.
A gyarmat élén áll a kinevezett kormányzó, aki ugyanazon jogokat gyakorolja mint Angliában a királynő. A törvényhozó testület (General Assembly) két házból áll; a Legislative Council (felső ház) 44, jelenleg 7 évre választott tagból áll, a House of Representatives (alsó ház) pedig 74-ből, akik közt mindig van 4 maori. A helyi közigazgatás szempontjából Ú., miként az anyaország, grófságokra (county) van felosztva. Az Ú.-i egyetem csak vizsgáló bizottság; college-ei: az Otago University Dunedinben 8 tanárral és az aucklandi University college 5 tanárral, 1895-ben összesen 742 hallgatóval. A kormány által fentartott népiskolák száma 1464, 3386 tanítóval és 129,856 tanítvánnyal. A magániskolák száma 298, 770 tanítóval és 14,659 tanítvánnyal. Ezeken kivül van Ú.-nak egy orvosi, egy bányász-, egy mérnök-, egy gazdasági, 4 ipar- és több más szakiskolája. 1895. megjelent 52 napilap, 16 lap hetenkint háromszor, 28 hetenkint kétszer, 64 heti és 28 havi folyóirat. A gyarmat összes bevételei 1896-ban 4,107,078 és kiadásai 4,370,481 sterling font. A főváros Wellington.

Ú.-ot 1642 dec. 13. Tasman fedezte föl; pontosabb ismeretét Cook-nak köszönhetjük, aki a szigetet 1769-70. körülhajózta, 1773. és 1777. meglátogatta. Az első keresztény hittérítő, Marsden Sámuel, 1814. jelent meg a szigeten; ez idő óta az őslakosok lassan-lassan keresztényekké lettek. Miután a betelepedő európaiak és az őslakos maorik közt több ízben véres harcok folytak, 1840. a szigetet a brit korona önálló gyarmatává tették; sokáig azonban a hibás közigazgatási intézkedések és belső viszályok miatt fölvirágozni nem tudott, míg végre Sir George Grey (1847-53) kormányzó intézkedései a gyarmatot fölvirágoztatták. Az 1860-66 között dúló maori háboru ezt egy időre megakasztotta, de azóta a továbbfejlődésnek nem volt akadálya. Tudományos ismertetésre legtöbbet tett Hochstetter és Haast (megh. 1887.).

Néhány érdekesség, ami szemet szúrt:
- az élővilág, a madarak mind a "termékek" közt említtetnek, a Pukekóról szó sem esik. :(
- Új-Zéland államformája még gyarmat volt, állampolgárok helyett "alattvalók" lakták.
- Új-Zéland ma használt "Aotearoa" neve még sehol nem szerepel (mivel ezt a "folklór" nevet azóta akasztották rá.)
- Auckland lakossága 110 év alatt megtízszereződött, s többek közt benépesítette a Hauraki és Manukau öblök közti "szűk földnyelvet".
- 1895-ben kevesebb, mint 900 bevándorló volt. Napjainkban ez évente 45000 főre rúg.
- "Khinaiak" már akkor is jelentős mennyiségben voltak :)

Nektek melyik tény tetszett a legjobban?

Ár Ár Vííí

Az elmúlt két hétben egyfajta Új-Zéland mintás kvantumfelhő vett minket körül. Akárhova mentünk, csupa Új-Zélandos dolgokba futottunk. A neten épp a "holiday New Zealand" reklámok céloztak meg minket, a metrón pont a "New Zealand, the perfect place" témájú reklám alá sikerült leülnünk, sőt, még egy "100% pure new zealand" videoreklám is felvillant, pont amikor a kijelző mellett haladtunk el.

Ha ez még mind nem lenne elegendő, tegnap (az interjút követő első munkanapon!) a case officer néni felhívott telefonon, hogy gratulál, megkaptuk a permanent residency vízumunkat, s hogy akkor be tudunk-e fáradni, hogy ezt a tényt az útlevelünkbe is belepecsételhessék.

Naná, hogy be tudunk fáradni! Őszintén szólva, amikor az interjú végén a néni két hetes elbírálási, valamint négy hetes bepecsételési határidőket említett, remélni sem mertem, hogy két munkanapon belül (amíg Londonban lógunk még) is sikerülne. Pedig de mennyire, hogy igen.

Miután tegnap este az emailben érkezett hivatalos értesítést is megkaptuk, leöblítettük az EOI előkészítésétől számított bő egy és negyed éves várakozást egy Montana (új-zélandi) pezsgővel, amelyet teljesen véletlenül (csak nem megint a kvantum-hatás?) kaptak ajándékba házigazdáink a napokban.


Ma reggel ismét a New Zealand House-ban kezdtünk, ahol szépen elkérték az útleveleinket, majd egy húsz perces szöszölés után szerényen ünnepélyes keretek között (a hivatal folyosóján, de fanfárhangokat utánozva adta át a munkatárs) vízumostul kaptuk vissza őket.

Nos, így néz ki egy frissen kiadott vízum, amelyet a migrant levy (itt fejenként 115 GBP) leszurkolását követően nyomtak az útleveleinkbe (a kifeketített részek helyére mindenki képzelje a saját adatait):


Mondanom sem kell, hogy épp madarat lehet fogatni velünk.

Most, hogy újra a mi térfelünkön van a labda, el is kezdtük összeírni bokros teendőink hosszú listáját, ami még hátra van az indulásunkig. Már most látom, hogy az események finoman szólva fel fognak gyorsulni.

Ha majd kicsit lenyugodtak a kedélyek, azért tervezek egy összefoglalót írni a teljes procedúra időbeli és pénzügyi vonzatairól, de most - szíves engedelmetekkel - nekilátunk az ügyintézésnek...

...addig is örvendjünk együtt! Ezúton is köszönjük mindannyiatoknak, hogy szorgalmasan gondoltatok ránk, íme a sikerünknek Ti is részesei vagytok!