Vattafakk

A minap elhallottam egy telefonbeszélegetést az utcában. Valami ilyesmit mondott a készülékbe az ember: "a faksznis fakó fakopáncs a fakitermelő fakultás fakír fakutyáit faktorálta fakalapáccsal". De lehet, hogy angolul mondta.

Szerintem mérges volt.

Lejegelt snapper

Ma is egy sokáig a mobiltelefon memóriájában kallódó képet gondoltam közzétenni.

A fenti kép egy OCEANZ tengeriherkentyű boltban készült, ahol a napi zsákmányt mindig igényesen rendezik a pultra, s ahol közelről megcsodálhatjuk a snapper nemes külcsínyjét is. Szerintem gyönyörű hal, még így halálában is.

Padlizsáng

Az imént töltöttem át a mobiltelefonomról az időközben felgyűlt képeket, s találtam néhány amúgy elfeledett remeket is köztük. Az egyik ilyen a kínai zöldséges "padlizsángja", ni.


Ugye, hogy így sokkal ázsiaiabbul hangzik? :)

Ingyen ebéd

Szokták mondani, hogy "ingyen ebéd" nem létezik. Pedig igen. Ma pont egy olyat ettünk.

Délelőtt Titirangiban jártunk, s épp enni támadt kedvünk az ott már egyszer meglátogatott és bevált étkezde láttán, úgyhogy beugrottunk egy ebédre. Tökleves és indiai jellegű vajcsirke volt a napi specialitás, mi pedig úgy gondoltuk, hogy a teraszon elég szélvédettek leszünk (körbe ilyen télálló műanyag borítás), így kiültünk enni.

A tökleves csodás volt, jött a vajcsirke. Tetszik tudni, ez ilyen narancssárgás olajos tejszínes szószban úszkáló csirkefilé darabok, például rizzsel. Pukekóné, mivel fehér ruhában volt, jól elkérte a szalvétámat, nehogy véletlen leegye magát. Én meg jól odaadtam, és nekikezdtem az éteknek, ami szintén nagyon finomnak indult.

Aztán hirtelen jött egy jól irányzott széllökés, ami a tőlünk három méterre lévő nyitott, négyszögletes ponyvájú napernyőt felborította, sőt, az egyik sarkát írd és mondd beleverte a kb. 5 centi átmérőjű, vajcsirkével teli szószos tálamba, mindezt úgy, hogy abban a pillanatban tetőtől talpig rizses csirkeszósz lettem. A homlokomon, a pólómon, a nadrágomon, sőt, még a cipőmben is akadt belőle, amitől pont úgy néztem ki, mint akit épp öten hánytak le.

A legszebb, hogy eközben az asztalon fellelhető két gyömbérsörös üveg, két borospohár (tele gyömbérsörrel), egy vízzel teli üveg és két további pohár, valamint Pukekóné étke érintetlenül vigyorgott, Pukekónéval együtt, aki makulátlan ruházatban pislogott értetlenül a történtek felett.

A pincérlány amikor meglátta, látszott rajta, hogy ilyent még nem pipált, de gyorsan intézkedett, úgyhogy amíg én a mosdóban kárenyhítettem, addig készült a pótadag étek, sőt, megnyugtatott afelől, hogy az étterem kontójára írják az ebédünket.

Humoromnál lévén jól mondtam is neki, hogy ez a vajcsirke igazi ízbombát rejtett. Lényeg a lényeg, senki nem sérült, mi jót ettünk, meg jót mulattunk, a személyzetnek meg lesz mit mesélnie két hétig. Na, így kell ingyér ebédelni.

Illusztrációképp íme a második adag vajcsirke, plusz a beterített táskám:

Veszélyes hulladék

Az addig rendben van, hogy itt Auckland-ben külön gyűjtik az újrahasznosítható műanyag, üveg, papírhulladékot, meg az ember komposztálni is tud a kertjében, de mi lesz a sorsa a többi hulladéknak? A válogatatlan szemetet, ahogy máshol is, elföldelik, de akkor már a veszélyes hulladékot tán nem kéne...

Kicsit utánajártam, hogy mit lehet kezdeni az olyan hulladékokkal, mint például az elhasznált sütőolaj, lemerült elemek, akkumulátorok, aeroszolos flakonok, kerti és háztartási vegyszerek, festékek, kompakt fénycsövek, égők, elektronikus eszközök ésatöbbi.

A Városi Tanács honlapján részletesen leírják, hogy először is miként csökkenthető a hulladékmennyiség egy kis körültekintéssel, majd csak utána írják, hogy ha már veszett a fejsze nyele, akkor mit kezdhetünk az egyes hulladéktípusokkal.

Érdekes volt olvasni, hogy az elemekből például nem gyűlik össze akkora mennyiség, hogy azt megérje helyben hatástalanítani, ezért kiválogatják a nehézfémet tartalmazóakat, majd Európába szállítják újrahasznosításra, miközben a többit "nem is olyan veszélyes, mint amilyen drága lenne reciklálni" címszó alatt simán elföldelik helyben. Hmm. De legalább szakszerűen átválogatják, az is valami.

Engem leginkább a használt olaj, az elemek, akkumulátorok, valamint a kompakt fénycsövek biztonságos elhelyezése érdekelt, de úgy néz ki, hogy a HazMobile szolgáltatás egy helyen mindent átvesz. Kicsit macera a táncrendjük, de talán tudunk igazodni hozzájuk azon az évi egy-két alkalmon, amikorra összegyűlik egy látható mennyiségű cucc.

Madaras biokávé

Tegnap voltunk bioboltban (itten organic shop néven fut) Glen Eden-ben, hogy beszerezzünk vegyszermentes ezt-azt, de ha már ilyenre vetemedtünk, jól meg is néztük a kínálatot.

Itt szúrt szemet a helyben is fogyasztható, frissen főzött kokako kávé. Illetve nem a kávé szúrta a szemet, hanem a kiskanál, amivel felkevertük a cukrot, de ez részletkérdés. A lényeg, hogy megkóstoltuk, merthát ugye egyrészt garantáltan növényvédőszermentes, és fenntartható gazdálkodással készült, meg minden bioizés, plusz egy nagyon helyes kokako madárka figyelt a papírpohár oldalán, szóval nem volt kérdés.

A kísérlet bevált, a kávé finomnak bizonyult, a kokako madaras poharat meg jól megtartottam, kiöblítettem, pont jól jött a madaras bigyós polcra. Bár gondolom, a madaras papírpoharakat rajtam kívül nem sokan gyűjtik, a kokako biokávét attól még bátran ajánlom e legális aljzószer kedvelőinek.

Helló szomszéd

Az alábbi cikket a minap olvastam, és annyira tetszett az attitűdje, hogy gondoltam lefordítom úgy, ahogy van, aztán mindenki kenje a maga hajára.

Helló szomszéd!

Az emelkedő üzemanyag és élelmiszerárak láttán nem tudtam nem elgondolkodni azon, hogy ezek miként fognak a közösségeinkre hatni. Jobban, vagy épp kevésbé leszünk "szomszédok"?

Az egyik szomszédom a minap emailben kérdezett engem egy másik szomszéd felől, hogy szerintem tud-e segíteni valamit neki. Ezekkel a szavakkal írta: "A szívem azt diktálja, hogy segítsek az utca végén élő barátunknak. Tudod-e véletlenül, hogy van-e valami konkrét dolog, fűtőtest, elektromos ágymelegítő, függöny, ilyesmi, amire nagy szüksége lenne mostanában?"

Ugye, milyen nagyszerű? Vajon az empátiának és a kezdeményezésnek ez a szintje jellemző ezekre az időkre?

Aztán a megfigyelésével folytatta, miszerint "ezekben az időkben két típusú ember lesz, azok, akik visszahúzódnak a saját kvázi-biztonságos elszigeteltségükbe, és azok, akik készen állnak segítő kezet nyújtani a szomszédaik felé az emberiességbe vetett bizalmuk jeléül..."

Szeretném azt hinni, hogy az emelkedő árakból pozitívumként fog kijönni, hogy a szomszédok/barátok együtt járnak a buszmegállóba, vagy közösen használják autóikat, ezáltal pedig jobban megismerik egymást és barátok lesznek, nem pedig csak intenek egymásnak az utcán, ha egyáltalán intenek. És talán a "barterezés", vagy a továbbadás közösségi szelleme sokkal inkább jelen lesz a mindennapi életben gyerekre vigyázás, vagy épp a kerti zöldségek megosztása, stb. formájában.

Belátom, hogy az utcánk sokkal közösségibb az átlagosnál, mivel ez egy kicsi zsákutca, ahol a legtöbb ember ismeri egymást és a "bor és sajt" esték, vagy a családi grillparti nem mennek ritkaságszámba. Az egyik nap valakinek beindult a riasztója, mire írd és mondd öt ember jött ki a lakásából, hogy megnézze minden rendben van-e! (Többen is otthonról dolgoznak: ékszerész, kárpitos, IT, stb...)

Egy másik szomszéd épp meglepetést szervez egy családnak, akik hamarosan örökbefogadnak egy gyereket, és már látom magam előtt, hogy mire a baba megérkezik, az ajtó előtt sorakoznak majd az ajándékok és az ételek. A gyerkőcök áldásos segítségével az idegenekből hamar szomszédok lesznek, és öko szempontból sem mindegy, hogy a szomszédba sétálunk át, vagy messzire autókázunk, ha épp szocializálódni vágyunk.

Megrögzött optimistaként úgy hiszem, hogy a nehéz gazdasági idők az embereket inkább össze, mint széthúzzák. Tudom, hogy a "majd csak megoldódik a problémája" attitűddel nem igazán Kiwi szokás segítséget kérni, mégis, az emberek örömmel segítenek egymásnak. Gyakran látom, hogy ha az emberek segítő kezet, tanácsot kérnek vagy nyújtanak, a kapcsolatuk erősebbé válik általa. Ki mint vet, úgy arat, s akkor inkább már kedvességet, empátiát és megbecsülést vessünk, mintsem igénytelenséget vagy épp félelmet.

Tűzriadó

Tegnap este egyszercsak megszólal a plafonon az egyik kütyüből a sziréna. Nézek körbe, semmi füst vagy tűz. Aztán csak nem hagyja abba, majd egy kedves, ám ellentmondást nem tűrő géphang azt mondta, hogy húzás van a legközelebbi kijárathoz.

Gyorsütemben útlevél, telefon, tárca, laptop, kulcsok összeszed, és már megyünk is lefele a ház többi lakójával egyetemben. Az átriumban enyhe odaégett vacsora szag terjeng, úgyhogy gyanítjuk, mi lehet a felhajtás mögött. Ezek a frissen telepített füstjelzők biztos túl érzékenyek.

Odalenn mindenki értetlenül mosolyogva kedélyesen beszélget egymással, és tényleg, így legalább megismerjük a többi lakót is. Nájsztumítjú, szevasztok.



Tűzoltók három kocsival érkeztek úgy öt percen belül. Minden gyerek vágya nagy piros, szirénázós tűzoltóautót látni, hát most irígyelhetnek bennünket. Öten bementek az épületbe állig felszerelve mindenféle tűzoltókütyüvel, s újabb öt perc múlva a riasztás is abbamaradt, s már mehettünk is vissza az apartmanunkba. Az végül nem derült ki, hogy mi volt az oka a riadalomnak, de komoly dolog nem lehetett. Ha az illetőnél nem volt tényleges tűzesemény, akkor a kiszállási díjjal megfejelve sokba lesz neki a vacsora.

Viszont ez a mások odaégett kajája miatti riadó dolog hagyott bennünk annyi nyomot, hogy egy kicsit hamarabb elkezdjünk rendes önálló lakás után nézni.

Ajándékbolt a köbön

Most, hogy már van autónk, végre meglátogattuk a legközelebbi bevásárlóközpontot is, ami történetesen a Massey-i Westgate, kerek három kanyarra innen (persze a kanyarok közt autópálya is van, így az a három kanyar 7 kilométert jelent). A fogyasztói társadalom által ránk nehezedő súlyt már muszáj volt enyhíteni, mert nagyon nyomott. Az autót használtan vettük, így az nem ér, úgyhogy most mentünk a leárazott friss áru szaga után.

Vettünk féláron szép étkészletet (4 dollár per darabért kár lett volna otthagyni), meg ezt-azt, de nem is ez a lényeg, hanem hogy van ott egy naggyon tuti ajándékbolt, mit bolt, áruház. Craftworld a neve, és veszett nagy területen a giccstől a gyönyörű ajándéktárgyakig minden van benne, köztük sok sok ötletes dolog is. A legjobb, hogy kicsiny, méteres környéki standokra van felosztva a nagy áruház, ahol az egyes kis kirakatok önmagukkal szép összhangban, igényesen vannak berendezve, hogy az embernek már-már kicsordul a könnye a sok szép portéka láttán.

Természetesen nem tudtunk eljönni pukekós ajándék nélkül, így az otthoni pukekósereg ismét tovább gyarapodott. Csak költözni ne kelljen egyhamar :)

A Craftworld-öt viszont mindenkinek csak ajánlani tudom. Az is biztos, hogy minden hazalátogatás előtt ide fogunk zarándoklani.

Hétköznapi apróságok

Hallani arról, hogy mennyire kedvesek itt az emberek, elképzelni azt, az egy dolog. Átélni meg egy egész másik. Apró dolgokról van szó, de ha összeadod, akkor nagyonis sok.

Minap sétálunk egy környékbeli utcán, annak is a járdáján. Ötven méterrel előttünk lakos autójával kitolat a garázsból a járdára és lenyitott ablakon át beszél tovább a hozzátartozójával. Közben majdnem odaérünk, így átmegyünk a túloldalra, és ott sétálunk tovább. Két perc múlva lelassít mellettünk az autó, lakos benne letekeri az ablakot, és sűrű elnézést kér, hogy figyelmetlenül elállta az utunkat. Hát igen, ejnyebejnye, ugye?

Ma útlevelet fénymásolni, meg egy oldalt nyomtatni akartam, ügyintézéshez kellett. A sarkon szembe jött egy tábla, hogy fénymásolás, nyomtatás, névjegy, stb., mondom pont ez kell. Beléptem a boltba, ahol épp volt egy ügyfél, akivel foglalkoznak. Közben előjött egy másik arc hátulról, kezében egy rakás névjegy, látszott, hogy nem unalmában kóválygott arra. Ennek ellenére megkérdi miben segíthet. Mondom neki miben. Az árakból is látszott, de szerintem tudta is, hogy nem rajtunk fog meggazdagodni. Mégis, félbehagyta a munkáját, hogy öt percet rám szánjon. Még külön mondtam is neki, hogy nagyon értékelem, hogy segít. Aztán kérdem mivel tartozok, mire ő azt mondja, hogy rendben vagyunk. Biztos látszott rajtam, hogy meglepődtem, erre mosolyogva azt mondja, hogy "welcome to New Zealand". És nem a pénzemért mondta, mert ingyenügyfél voltam. Kultúrsokk öt percig, de azért jól esett.