Peches gólya és egyéb csodák

Az ember egyedülálló fantáziáján talán csak a madarak különleges képességei tesznek túl. Erre ad tanúbizonyságot az Atlas obscura egyik története, alább magyarítottam:

A 19. századig az európai madarászok körében komoly rejtély volt, hogy hová tűnnek hirtelen minden ősszel a fehér gólyák. Arisztotelész úgy gondolta, hogy a gólyák a többi eltűnő madárfajjal egyetemben téli álmot alszanak, talán épp a tenger fenekén. Néhány érdekes megfigyelés szerint, "fecskerajokat láttak mocsarakban direkt gyülekezni egészen addig, amíg az össztömegük a nádszálakat a vízbe hajlította, ezzel a madarak alámerültek, ami ezután egy hosszú téli álomban végződött." Egy 1703-as pamflet, ami az "Értekezés egy valószínű megoldásra e kérdésben: honnan jönnek a gólyák, a vadgerlék, a darvak és a fecskék, amikor eljön az érkezésük megbeszélt ideje" címet viselte, azt vitatta, hogy az eltűnt madarak a holdra repülnek áttelelni.


1822 Május 21-én egy mindent felforgató bizonyítékra vetült fény, ami egy kevésbé földönkívüli, még ha nem kevésbé csodálatos megoldást javasolt az eltűnő madarak körüli dilemmára. Egy a Mecklenburg közeli Bothmer birtokon lelőtt fehér gólya nyakába beágyazódva egy 80 cm hosszú Közép Afrikai dárdát találtak. A gólya az Egyenlítő környéki telelőhelyéről ilyen sebzett állapotban repülte végig a migrációs útvonalát. A kitömött dárda-gólya, avagy Pfeilstorch jelenleg a Rostock-i Egyetem állattani gyűjteményét gazdagítja. Ám nincs egyedül. 1822 óta huszonöt független pfeilstorch esetet jegyeztek fel.

Az érdekesség faktoron túl azért nem lettem volna a sebzett gólya helyében: elment nyaralni, ott le akarták vadászni, sebzetten repült haza, csak hogy lelőjék. Akárhogy is nézzük, ez egy pechsorozat, még ha tudományos áttörést is okozott...

Fészkes betvek

Ma megismerkedünk egy újkeletű madarász fogalommal, ami nem más, mint a typenesting, avagy betűfészkelés (új szó!).


A jelenség hátterében az a filozófikus kérdés húzódik meg, hogy van-e olyan betűtípus, amit a madarak szívesebben használnak?

Sellő sztori

Még 2007-ben írtam Nadya Vessey különleges történetéről, miszerint is elhatározta, hogy hableány lesz, ha már egyszer annyit úszik lábak nélkül.

Azóta eltelt bő másfél év, Nadya álma pedig mostanra meg is valósult.

Azt, hogy milyen is egy sellőkosztüm használat közben, megtekinthetjük az alábbi youtube-on is elérhető interjún:


A legjobban az tetszett, amikor Nadya az interjú végén megemlítette, hogy a gyerekek, amikor meglátják, nem is tartják érdekesnek, "csak egy hableány, mi sem természetesebb", így inkább a felnőttek azok, akik rácsodálkoznak a különleges művégtagjára.

Steampunk madarak

Egyik kedvenc témám a madarak, mint motívum megjelenése a művészetben. Találtam egy érdekes galériát telis tele szép steampunk (van erre magyar szó?) madárszobrokkal.


Az oldalról idézve:

A Jim Mullan által tervezett régi madárgyűjteményt a madarak és az antik tárgyak iránti vonzalma inspirálta. A varjakat még a '30-as '40-es években használták vadászcsalinak, míg a kisebb madarakat az 1950-es években faragták. Az eredeti csalik 1991-ben kerültek Jim-hez, aki csak nemrégiben alakította át őket válogatott, egyedi műtárgyakká. Jim élénk humorát az összes alkotása tükrözi.

Jim először lefestette mindegyik madarat, majd ezután különféle régi tárgyakkal spécizte fel őket. A szokatlan relikviák, amiket felhasznált, mint például a krokettlabdák, távcsövek és régi játékok személyiséggel ruházták fel mindegyik inspiráló madárat. A haszontalannak ítélt és eldobott tárgyak, amelyekből Jim alkotásai készültek, felhívják a figyelmet a természet és az ipar közti törékeny egyensúlyra.

Sajna, a legtöbb már elkelt, mire észrevettem, pedig beneveztem volna némelyikre. Sebaj, a képeket jól elmentettem...

Gerilla kertészet

Minap olvastam egy cikket a gerilla kertészetről, mint újkeletű társadalmi jelenségről, amely hadat üzent az elhanyagolt, ápolatlan köz- illetve magántulajdonok igénytelenségének, növényekkel díszítve azokat. Mondanom sem kell, egyből megfogott a dolog.

Maga a "gerilla kertészet" kifejezés egész pontosan azt takarja, amikor nem saját tulajdonán, illetve a föld tulajdonosának tudta vagy épp jóváhagyása nélkül űz valaki agrártevékenységet. Ennek csak egy része az, amikor a közterületeket szépítik az önjelölt kertészek. Egy egész másik vonulata pedig az, hogy más kertjébe ültet valaki zöldséget, visszajár gondozni, majd végül betakarítja azt.

Ez a tevékenység szinte minden esetben kimeríti a birtokháborítás jogkörét, de ha a tulajdonos nem szentel figyelmet saját földjének, a gerillakertész pedig körültekintően, károkozás nélkül űzi tevékenységét, akkor abban nem sok morális kivetnivalót látok.

A fent hivatkozott oldalon van egy új-zélandi hozzászóló is, aki a cikk kapcsán jött rá, hogy amire a szükség vitte rá és amit már évek óta művel, az gerilla kertészet. Nagyon tetszett a története, úgyhogy lefordítottam nektek. Íme:

Szent szar!
Évek óta ezt csinálom anélkül, hogy tudtam volna, hogy ez egy mozgalom.
Új-Zéland közepén egy kicsi faluban élek. Feleségemmel Ausztráliából költöztünk át, életforma váltás végett. Csak itt szembesültünk azzal, hogy a fizetésem úgy negyede volt annak, amit Ausztráliában kerestem, ami nem lett volna gond, ha mindketten keresünk és nincs kit eltartani. A feleségem viszont épp első gyermekünkkel volt terhes.

Csináltam egy zöldséges kertet és vadászok is, így az élelmiszer számláink sokkal kisebbek voltak, mint lehettek volna.

Egy nap azonban a kertünk eltűnt. Négy napig folyamatosan szakadt az eső és elmosott minden palántát, így gyűjtögetnem kellett.

Egy olyan területen élünk, ahol kevesebb, mint 200 ember lakik, de több, mint 600 nyaraló van. Több udvarban is jártam (tudom, birtokháborítás, mea culpa), többféle vadon termő zöldséget találtam, amiket - hogy családomat etessem - hazavittem. Majd újraültettem. Majd megint betakarítottam és újraültettem. Később megjelöltem a GPS helyzetét az összes ilyen helynek.

Mindeközben sok gyümölcsfát is találtam, amelyek vagy közterületen voltak, vagy nem szedték le sosem őket. Ezeket is megjelöltem a GPS vevőmön.

Úgy tűnt, hogy kevés olyan dolog van, ami mindig jó hozammal bír, így újításképp üres telkeken kezdtem ültetni, s ezeket is megjelöltem.

Ami meglepett, hogy mások is gyűjtötték a termést. Van itt például egy nagy ház, ami azóta üresen áll, amióta itt lakunk. Egy Észak Amerikai üzletemberé, aki nem használja. Egyik évben összeszedtem az almáját (köszönöm!), ám a következő évben már megelőzött valaki.
Máskor olyanokkal találkoztam, akik az általam ültetett fűszerkerteket dézsmálták, míg volt, akiknek elmondtam, hogy én hol szoktam gombát szedni.

Az általunk használt zöldség és gyümölcs 90%-át takarítom be, felét a saját kertünkből, a többit pedig a gerilla kertészet eredményeképp gyűjtögetve.

Egy nap az egyik szomszéd bekopogtatott és megkérdezte, hogy én dézsmálom-e a kertjét, mire mondtam, hogy igen és felajánlottam, hogy kifizetem, amit elhoztam onnan. Ezt visszautasította, ellenben megkért, hogy locsoljam meg a virágait, és tartsam a szemem a csónakján is.

Micsoda nagyszerű pillanat volt!