Kellemes ünnepeket

A tegnap kikelt újabb fehér kiwimadárral kívánok mindenkinek békés boldog ünnepeket!

Mauriora - the second little white kiwi.

Tihei Mauriora!

Manukura

Májusban pont nem volt érkezésem megemlékezni egy különleges, fehér kiwimadár születéséről, ami pedig igencsak ritka esemény. Most bepótlom egy összehasonlító videóval...


Íme a barna alapszínű kiwimadár, meg a fehér variáns, egy asztalon.

Nightclub

Naggyon groovy!



És gyanítom lesz még néhány hasonló...

Dezodor madaraknak

Az egyik tegnapi madaras hír eljutott a slashdot-ra is, ami azt jelenti, hogy sokak fantáziáját mozgatta meg. Gondoltam ti se maradjatok le róla akkor már.

Az eredeti hír szerint azzal a megfigyeléssel indult egy kutatási projekt, hogy Új-Zéland madarainak erősebb a szaga, mint a világ egyéb madarainak, ami a jó szaglóérzékkel ellátott ragadozókkal szemben nem kis hátrány. Ebből jött a tézis, miszerint a madarak evolúciós úton fejlesztettek ki maguknak dezodort, ám erről - ragadozó hiányában - lemaradtak az új-zélandiak. Így esett, hogy például a kiwi leginkább erdeigombára, a kakapo pedig pézsmaszagú hegedűtokra emlékeztető odorral bír. Nosza, több se kell a kutatóknak, máris összegrundoltak hatszázezer újzélandi dollárt, hogy kifejlesszenek valami dezodort a helyi madaraknak.

Ennyit a tudományról. A hír azonban szárnyra kapott, így most például a slashdot-on is viccelődnek, hogy "szép meg jó ez a dezodor ötlet, de hogyan veszik majd rá a madarakat, hogy rendszeresen használják", és hasonlók.

Kellemes szórakozást!

Richter

A szombat reggel eldurrant, izmos Christchurch-i földrengés - amelynek egyetlen ismert halálos áldozata az Orana Wildlife park tíz éves lemurja volt - rendesen helybenhagyta a Déli Sziget legnépesebb városát.

Akkoriban többek közt a Willowbank Wildlife Reserve-ben is a keltetőben dédelgetett kiwitojások épsége miatt izgultak, merthogy nem tesz jót nekik egy a Richter skála szerinti 7.4-es földrengés.

Nos, a mai hírek szerint a hamarosan kikelni vágyó kiwimadarak nem úszták meg viccelődés nélkül: egyiküknek Richter lesz a neve. Így járt. De legalább megúszta.

UPDATE 2010-09-13: Richter csibe kikelt, van róla fotó is.

Kiwimadár utókezelésen

Ezt látnotok kell: kiwimadarat futószalagon nógatják, hogy használja a törésből felgyógyult lábát :) klikk a videóhoz

Expat kiwi

A nap híre: a Smithsonian állatkert idei újabb sikere egy most kikelt kiwimadár, amelyik így tovább gyarapítja az Új-Zélandon kívül élő kiwi kolóniát.


Cukiság a köbön!

Ifjú kiwi, vidám kiwi

Nemrégiben írtam egy rövidet a március elején, az őseitől távol, Amerikában született kiwimadárról. A napi hírekben pedig már arról hallani, hogy genetikai módszerekkel sikerült megállapítani a nemét is: fiú lett a kiwicsibe.



Sőt, mi több, cseppet sem bánkódik azon a tényen, hogy soha nem látogathat el Új-Zélandra, hanem igazi önfeledt, vidám természetével boldogítja gondozóit, akik így számoltak be eddigi ténykedéseiről: "Bármelyik pillanatban kipattan a szeme, és máris futkározni és ugrálni kezd. Folyamatosan rajta kell tartsuk a szemünket, mert fogalmunk sincs, mit fog a következő pillanatban csinálni. Aztán egyszercsak, egy hirtelen ötlettől vezérelve már bóbiskol is tovább. Nagyon vicces jószág."

Mindezek után pedig már könnyen adtak neki nevet: ezentúl csak "Koa" néven szólítják, ami maoriul annyit tesz, hogy vidám, ujjongó.

Ez kell a világnak, még több vidám kiwicsibét ide!

Kiwimadár számüzetésben

A Washington D.C.-beli Smithsonian National Zoo az egyetlen olyan hely Új-Zélandon kívül, ahol a nagyon ritka Északi Szigeti Barna kiwimadárral lehet találkozni. Sőt, Március 7 óta egy újabb csibével gyarapodott a kis expat populáció.



Az újkeltű (merthogy ugye a madarak nem születnek, hanem kikelnek) kiwi csibének ugyan még nincs neve, de egy webkamerán keresztül lehet majd figyelni minden mozdulatát, így szerintem a Truman név pont megfelelne neki.

Hírnév ide vagy oda, a kismadár soha nem láthatja meg őseinek földjét. Azt ugyanis bioszekuritisek őrzik a külföldről származó (nem embernek kinéző) élőlények elől, amelyek mindegyike biológiai kockázatot jelent a törékeny ökoszisztémának.

A tényeken túl egy kicsit azért mégiscsak irónikus, hogy pont az ember nem engedi be a kiwi madarat Új-Zélandra, méghozzá biológiai kockázatra hivatkozva. A kiwi madár szemszögéből nézve ennél nagyobb pofátlanságot el se tudnék képzelni.

Kiwi és tuatara túladagolás

Reggel egybefüggő tejfölös felhőkkel köszönt el tőlünk Wellington. A Hutt folyó völgyéből egy ködbe burkolózott, szerpentines hágón át jutottunk újra sík terepre, s egymás után hagytuk el a kicsiny agrártelepüléseket.

Első hosszabb megállónk a Mount Bruce Wildlife Park volt, ahol a tegnapi éjszakai zseblámpás túrához képest kényelmes körülmények között is megtekinthettük újra a kiwimadarat és a tuatarát, még ha nem is a szabadban tettük ezt. A visitor center kávézójából remek rálátás nyílt egy békésen legelő Takahe madárra, akinek rokonait még Te Anauban láttuk. Egy kicsit beljebb a parkban nappali fény mellett is megnézhettük a Kaka madarat, bár már ezen is túl voltunk mostanra. Ami viszont igazi ritkaságszámba megy, itt mégis láttunk belőle, az a Kokako! Részletek majd egy későbbi bejegyzésben, addig legyen elég annyi, hogy egy nehézkesen repülő, a fákon mégis könnyedén ugráló, különleges hangú, erősen veszélyeztetett Új-Zélandon őshonos madárfajról van szó.

A madarakat magunk mögött hagyva épp ebédidőben értünk Mangatainokába, ami a Tui sörgyárnak ad otthont. A sörgyár vendéglőjében 2 dollárért három pohár sört lehet kóstolni, a szuvenirboltjuk pedig tele van vicces pólókkal. Egyiket sem hagytam ki.

Mai napi uticélunk, Napier egy hangulatos kisváros egyhangú szürkehomokos,kavicsos tengerparttal a Hawke's bay partján. Története egy mondatban annyi lenne, hogy 1932-ben egy 7.2-es földrengés gyakorlatilag porig rombolta, ami után egységesen az akkortájt divatos Art Deco stílusban építették újjá. Ez pedig egy ilyen harmincasévek hangulatot kölcsönöz a városnak, ami mágnesként vonzza az időutazókat. A napokban volt itt az egyik, évente megrendezett esemény, egy nosztalgiaautós találkozó, ami szabályos tömegeket látott vendégül. Mi már csak elmenni láttuk innen az öreg autókat, de azok alapján nagyon tuti lehetett a hétvégi program.



Napierben található a National Aquarium is, ami a nevének első feléhez hűen kiwi madarat és tuatarát is mutat, sőt az eddig látottak közül a legjobb kiwiházat tekinthettük meg, s tehettük tiszteletünket újfent Új-Zéland elsőszámú üdvöskéi előtt. Természetesen az Aquarium név is kötelez, ami praktikusan sokféle édesvizi és tengeri halat,teknőst, rákfélét jelent, több kisebb és egy nagy, aluljárós cápa rája medencében szétszórva. Fél kilométerrel arrébb pedig fókás-pingvines-delfines bemutatós hely van, ami megérkeztünkkor épp zárva volt, úgyhogy erről most röviden csak ennyit tudok írni.

Vasudvard, Völgyzugoly, Wellington

Ma reggelre egy 12 emeletes szálloda nőtt a kikötőbe, Queen Victoria néven. Impresszív. De mi mégis inkább Gyűrűk Ura helyszíneket mentünk felkutatni egy Movie Tours nevű program keretein belül.

Az idő szottyosnak indult reggel, de nagyon hamar kisütött a nap, s ez így maradt egész nap, így panaszra semmi okunk sem lehet. A 15 beharangozott forgatási helyszínből viszont csak négy volt olyan, amire azt mondom, hogy oké. Egy parkoló vagy egy kőbánya (kintről nézve) például nem annyira izgi csak azért, mert néhány évvel ezelőtt a helyén több forgatási helyszínt is berendeztek.

A többi helyszínről is jobb tudni, hogy a leginkább jellegzetes fákat és sziklákat lehet csak felismerni, mivel az épületek vagy ideiglenes poliuretán díszletek voltak, vagy digitális munkával kerültek oda, ahol látszanak a filmben, míg a hátterek szinte mindenhol a Déli sziget panorámájából lettek bemásolva.

Sebaj, így is jártunk néhány szép parkban, a vezető pedig magára kötött egy laptopot, így mindenhol vissza tudtuk nézni, hogy melyik pár másodperces jelenetről is van szó éppen.

A növényzet és a jellegzetes sziklák beazonosításával így elmondhatjuk, hogy jártunk Vasudvard (Isengard) kertjében, Völgyzugolyban (Rivendell), valamint azon a helyen, ahol Aragorn-t partra mosta a víz, a lova pedig szájon át lélegeztette. Persze Völgyzugolyban kétdolláros tünde-fülekkel és íjjal a kezünkben egy fotó erejéig Legolasok is lehetünk.

A Kaitokere park erdeje mellett, egy tisztavizű patak partján, egy függőhíd közelében eltöltött kiadós piknik végül mindenkit meggyőzött arról, hogy jó ötlet volt épp ma forgatási helyszín keresésre jönni.



Általában véve egyébként azt kell mondjam, hogy nagyon sok Gyűrűk Ura forgatási helyszín látogató programmal lehet találkozni Új-Zéland szerte, de mindegyik csak alig néhány jelenetnyi helyszínnel szolgál. Végtére is a film elég hosszú ahhoz, hogy a helyszínek befedhessék egész Új-Zélandot. Ehhez még az is hozzájön, hogy a helyszíneken az eredeti felépítményekből gyakorlatilag semmit sem lehet látni, mivel ezeket a forgatás befejeztével el kellett távolítania a filmeseknek. (Ezalól Hobbiton kivétel csak, de ott is alig maradt valami.) Ha tehát valaki mozitúrára vetemedik, célszerű olyant választani, amelyik átfogóbb, panorámikus helyszínt igér mutatni (ezek a Déli szigeten lesznek leginkább), ellenkező esetben esetleg csalódni fog, hogy nincs ott az a tünde- vagy éppen ork izé. Ja, tényleg, aki orkokat akar nézni, az menjen Orcland-be :) -- akinek nem esett le, Orcland és Auckland pont ugyanúgy hangzik angolul kiejtve.

A félnapos mozizás befejeztével visszamentünk Wellingtonban, ahol a délutáni gyönyörű idő felcsalogatott minket a Mount Victoria tetejére. A gyalogút rövid, ám jó meredek, leginkább fenyőerdőkön át vezet. Fentről valóban gyönyörű 360 fokos panoráma: Wellington kikötője, az öböl, de még a Cook szoros is jól látszik.



Az idő elég nyugodt volt, így az itt szokásos időjáráshoz képest csak egy enyhe szellőt éreztünk. Az időközben felérkező három turistabusz sok jót nem igért, úgyhogy lefele vettük az irányt az Oriental Bay-be, ahol aranyhomokos tengerpart van (a homokot amúgy az Abel Tasman NP-ből hozták). A kötelező sirály és szkua nézés, valamint a fagyizás után aztán visszamentünk a szállásra egy korai vacsit összedobni.

Estére ugyanis beiktattunk még egy érdekesnek igérkező programot: a Karori Wildlife Sanctuary éjszakai sétáját. Ez a szürkületkor kezdődő kétórás móka egy kellemes sétát jelent a Karori völgyben (a belvárosból negyed óra autóút), amely 1999 óta el van kerítve speckó kerítéssel, amin semmilyen négylábú nem tud átjutni. Az elkerített völgyben nyugodtan tudnak létezni Új-Zéland néhány errfele őshonos állata, így például a Kispöttyös Kiwi madár, a Kaka, a Tuatara, a Weta, vagy a világító kukacok. Na, az itt felsoroltak mindegyikével volt is szerencsénk találkozni a séta folyamán személyesen is.

A tuatara nem okozott sok bonyodalmat: egy külön elkerített részen kétszáznéhány példány közül hármat is sikerült meglátni, na nem is vették szaladósra a dolgot. A wetáknak külön "hotel" volt berendezve, egy korhadó fatörzs tele csemegével, a kérge pedig nyitható volt, így egy kis fény már fel is fedte a vígan falatozó kövér tücsköket.

Amint leszállt az éj, a világitó kukacok megkezték az ég csillagainak utánzását a patakok nedves sziklaoldalaiban. A Kaka a többi madárral együtt hallatta esti hangjait, a kifejezetten nekik szánt etető környékén pedig az árnyékát is lehetett látni, ahogy zengzetesen rikácsolva mondta a magáét. Dehát a papagájok már csak ilyenek.

Persze mindenki a kiwi madarat várta, akinek a hangját az este folyamán többször is hallottuk, de személyesen egész a túra végéig nem mutatkozott. Akkor viszont meghallottuk, ahogy matat az ösvény mellett, és szegényt egy pillanat alatt fel is nyársalta a vörös fényű zseblámpáink fénysugara. Ott volt, nem jött zavarba, csak turkált tovább az avarban. Talán fele akkora lehetett, mint a kiwiházakban mutogatott barna kiwi, mégis igazi átütő élmény volt rálelni erre a kis csodára a természetes közegének kellős közepén.

Küldjön Kiwi csibét

A kiwi madarat mindenki szereti, mert annyira helyes. Főleg, ha még apró-cseprő. Küldjön az Újévben is kiwicsibés képeslapot szeretteinek!

A bölcs kiwimadár

Egy a madarak agyméretével foglalkozó tudományos kutatás a napokban nyilvánosságra hozott eredményei alapján a kiwi madárnak akkora esze van, amin csak néhány énekesmadár és papagáj tesz túl. Ugyanakkor ennek a sok sok észnek a madár viselkedésében azonban szinte semmi szerep nem jut.


Persze az is lehet, hogy a tudósok nem gondoltak arra, hogy akinek ennyi esze van, mint a kiwi madárnak, az már azt is tudja, hogy felesleges bohóckodni meg okosnak látszani csak azért, hogy az embert (izé, madarat) észrevegyék, és inkább csak szép csöndben szemléli a világot, ahogy azt a nagy koponyák szokták tenni.

Egy biztos, a kiwi egy ritka különleges madár, nem véletlenül kedvence oly sokaknak.

Kiwi!

Nemrégiben bejárta az Internetet ez a kis animációs rövidfilm, amely egy Kiwi madár röpke, röpképtelen életét mutatta be, ahogyan vágya teljesüléséért - hogy repülhessen - feláldoz mindent. A történet egyszerű, mégis megdobogtatta sokmillió ember szívét, s könnyet csalt a szemükbe. A kisfilm egy végzős diák diplomamunkájaként készült el, aki messze nem várt ekkora sikert.



Emitt találtam egy interjút a kisfilm szerzőjével, Dony Permedivel. Van olyan érdekes, mint a kisfilm, úgyhogy a lényeget magyarítottam mindenki örömére:

Repülő Kiwik, Törött Ablakok és Dony Permedi
2006 November 15
Az ISFAT exkluzív Kiwi interjúja

A "Kiwi!" egy animációs kisfilm egy Kiwiről - egy röpképtelen madárról, aki egész életét álmának beteljesítésére áldozza. A Kiwi arra törekedett, hogy az erdő feletti repülés illúzióját keltse, miközben egy szikláról zuhan lefele. Ezért a Kiwi minden bizonnyal az egész életét azzal töltötte, hogy fákat szögelt a szikla oldalára. Mindezt csak azért, hogy beteljesítse egyetlen álmát, hogy repüljön, annak ellenére, hogy arra nem képes. Számos mély üzenet rejlik a Kiwi mögött, de leginkább azt a gondolatot ébreszti: nem számít mennyire lehetetlenek és látszólag elérhetetlenek az álmaid, mi állíthatna meg abban, hogy beteljesítsd őket? A Kiwinek óriási online sikere volt, jelenleg több, mint 1.75 millió megtekintéssel és 9000 megjegyzéssel a YouTube online videomegosztó oldalon, mindezt hozzávetőleg 3 nap alatt. Az animációt már a YouTube is kiemelte, és jelenleg az első helyen szerepel minden idők művészeti és animációs kategóriájában. Abban biztos vagyok, hogy egyetértünk, a "Kiwi!" mindannyiunkat megigéz.

Elég a fantáziálásból, jöjjön az interjú:
Jordan@ISFAT: Mennyi időbe telt elkészítened a "Kiwi!"-t? Milyen fázisokban állt össze a film?
A "Kiwi!" alkotója, Dony Permedi: "A második egyetemi évemet töltötte ki, ami 2005 Szeptember és 2006 Április között volt. Az első pár hónapban a sztorit próbáltam kitalálni, ami Októberig nem sikerült. Októberben felvázoltam a történetet, majd finomítottam rajta, és csináltam egy animatic-ot, hogy kisakkozhassam a film időbeliségét. Ha nem tudod, mi az animatic, nézz meg egy animációs DVD-t, mint mondjuk a Hihetetlen Család, vagy a Shrek, és az extrákban keresd meg azt a részt, amelyik a film látványtervéhez mutatja be a rajzokat és hanghatásokat. Ez segít a film megtervezésében.

Novembertől Januárig modelleztem a karakteremet, és Februárban kezdtem animálni, ami teljes egészében Mayában készült. Áprilisig, amíg elkészítettem az animációt, egyben rendereltem is azt, és a renderelt darabok színeit és az árnyékokat Adobe After Effects-ben szerkesztettem.

Nem végeztem a teljes folyamattal, bárcsak több időm jutott volna az animációra. Ahogy azt észrevehetted, nem igazán remekelek a megvilágítás és a textúrák területén. Túl sok időt küszködtem ez utóbbi kettővel, és nem jutottam valami jó eredményre. Először megpróbáltam bolyhosra rajzolni a Kiwit, de annyira elrontottam, hogy inkább feladtam, mert tudtam, hogy az animáció a legfontosabb rész számomra."

Jordan: Volt valami különös oka, hogy a Kiwire esett a választásod a sok sok röpképtelen madár közül? Van mondjuk a pingvinekkel valami sötét múltad?
Dony: "Az igazat megvallva, az első gondolatom egy csirke volt. Aztán beugrott, hogy miként haszálták fel a csirkéket rajzfilmekben, és úgy éreztem, hogy a pingvineket is sokat használták már animációkban. Tegyük fel valaki beszélni akar az animációmról, ami tetszik neki, "Láttad már azt a pingvines animációt?", mire a válasz az lenne, hogy "Melyiket?". Sok emlékezetes pingvines animáció van, mint a Madagaszkár pingvinei, vagy a második Wallace és Grommit filmben szereplő. És még többen jönnek a Surf's Up-ben és a Táncoló Talpakban az elkövetkező évben, amik mind pingvines animációs filmek. Animált Kiwi viszont nem jutott eszembe a Tas-mánia rajzfilmben szereplő kivételével, de az a 90-es években volt, és kétlem, hogy sokan emlékeznének rá."

Jordan: Miért "Kiwi!" lett a címe? Voltak más címek is, amiken töprengtél?
Dony: "Nem igazán, nem sok időt szoktam a címekkel törődni. Közvetlenül a film befejezése és a stáblista előtt szokott jönni."

Jordan: Honnan jött a "Kiwi!" elgondolása? Valamilyen élményeden alapult? Ha nem, akkor tudod-e kapcsolni a "Kiwi!" történetét a személyedhez?
Dony: "Nem tudom, hogy csalódást fogok-e okozni, de őszintén nem sokat gondolkotam ezen. A Kiwi nem alapszik semmilyen (eddigi) személyes élményemen... legalábbis tudom, hogy nem nyúltam le a lelkem legmélyére a történetért. Ki tudja, egy napon talán lesz majd kapcsolatom evvel a Kiwivel. De tényleg, csak egy olyan sztorit akartam, amiben lehetőségem adódik kifejezni magam, és játszani különböző érzésekkel, mint az öröm vagy a bánat. Azért döntöttem emellett a sztori mellett, mert egy olyan karaktert akartam, akit az emberek szeretnek, hogy aztán csináljak valamit ezzel a karakterrel, és megnézzem hogy a hallgatóság milyen erősen reagál rá. Azt hiszem sikerült!"

Jordan: A 9000 megjegyzés, amit az animáció kapott, ezt támasztja alá! Elmondanád a "Kiwi!" üzenetét a saját szavaiddal?
Dony: "Nos, lássuk csak... Azt hiszem a rossz üzenetet is le lehet venni a Kiwiből. Lehetnek, akik azt gondolják, hogy az álmaidért érdemes meghalni (ha meghalt, ugye). Én nem feltétlen hiszek ebben, de azt hiszem a karakter, akit bemutatok, ilyen. Vannak olyanok, akik rögeszmésen ragaszkodnak valamihez, amit csak ők képesek megérteni. Azt hiszem ezért zártam le úgy, ahogy. Úgy gondolom, hogy a szomorúság részben abból jön, hogy az emberek azt kérdik, 'miért csinál ilyet? Mi hajtja, hogy mindezt megtegye?'

Szeretem, amikor az emberek ezeket a kérdéseket felteszik, és hogy néhányan megtalálják a saját válaszaikat!"

Jordan: Amikor először láttam a "Kiwi!"-t, úgy 3-4 napja, csak párezer megtekintése volt a YouTube-on. Jelenleg több, mint 1.75 millió ember nézte meg a "Kiwi!"-t. Milyen érzés ez a hirtelen támadt népszerűség, ami a videód körül kialakult az elmúlt napokban? El tudnád mondani nekünk, hogy nőtt ilyen gyorsan a népszerűsége?
Dony: "Őszintén, úgy mindösszesen 25,000 megtekintésre számítottam. Meglepődtem, mert már úgy négy hónapja tettem fel! Nem tudom mitől kezdték most hirtelen ennyien nézni! Azt hittem, már kifutott.
Akárhogyis, nagyon boldoggá tesz, hogy az emberek megnézik, és megérinti őket. Ez azt jelenti, hogy művészként valami jót sikerült alkotnom, és ez jó érzéssel tölt el."

Jordan: Vannak, akik úgy írják le a Kiwi-t, hogy "egyszerű, mégis ütős", hogy a Kiwi "megragad a tudatalattidban". Tudom, hogy amikor csak szomorúnak érzem magam, be fogom csukni a szemem, elképzelem azt a dolgot, ami lehúz, majd "oldalra fordítom a fejem", hogy a vidám oldalát lássam. Milyen érzés, hogy valami olyan erőteljeset alkottál, ami hatással van ezrek, sőt milliók mindennapjaira?
Dony: "Még nem tudom. Az biztos, ahogy azt az előbb is mondtam, hogy legalábbis örömmel tölt el, hogy az animációm hatással van az emberekre, és úgy érzem általa, hogy sikeres művész vagyok."

Jordan: A "Kiwi!" végén hallunk egy puffanást, ahogy a Kiwi feltételezhetően földet ér. Gondoltál-e arra, hogy kihagyd ezt a részt a végleges filmből?
Dony: "Természetesen. Sokan mondták, hogy fejezzem be másképp, mondjuk adjak neki egy ejtőernyőt, vagy hogy egy tóba ejtsem bele. De nem akartam ennyire szorosra venni. Mert úgy gondolom, hogy a hepiend ezt teszi - mindent lezár a végén az érzelemmel! Nyitva akartam hagyni, hogy egy kicsit nyugtalanító legyen. Ugyanakkor néhányan ezt így tekintik lezártnak."

Jordan: Mikor fogsz lediplomázni? Miért akartál animációs művész lenni?
Dony: "2006 Májusában diplomáztam! Azért akartam animátor lenni, mert meg akartam nevettetni az embereket, és ami engem igazán mulattatott gyerekkoromban az a rajzfilm és a képregény volt. Így eldöntöttem, hogy részese leszek. Elsős koromtól kezdve végig tudtam, hogy animátor akarok lenni."

Jordan: Mi a legjobb az animációban, és az animációs művészlétben?
Dony: "Nehéz megmondani mi a legjobb benne. Jó móka csinálni, főként valami olyat, amit mások is élvezni tudnak. Ez egyfajta útja az önkifejezésemnek."

Jordan: Azt meghiszem! A "Kiwi!"-nek óriási pozitív visszhangja volt, jelenleg több, mint 9000 megjegyzéssel a YouTube-os oldalán. Van terved a "Kiwi!" jövőjére? Valami sorozatot szimatolok itt, vagy csak a samponomat érzem?
Dony: "Nincsenek további terveim a Kiwivel, kivéve talán beküldeni pár fesztiválra. Sorozat sem lesz. Sőt, néhányan felajánlották, hogy újracsinálják a hangsávot nekem, de őszintén, szerintem készen van, és tudtam, hogy tovább fogok lépni."

Jordan: Mi lesz a pólókkal és szuvenírekkel? Én biztosan vennék Kiwis pólót! Mondjuk egy eget átszelő Kiwi képével, és valami felirattal, hogy "mi állíthatna meg?", vagy mondjuk valami mély üzenet, mint "Én vagyok a kiwi." - na azt büszkén viselném!
Dony: "Hahaha, sajnálom Jordan, soha nem állt szándékomban a Kiwit pólóra tenni, vagy ilyesmi. De ha az emberek odavannak a Kiwikért, hát ugorjanak be egy Új-Zélandi ajándékboltba. Ott aztán van miből válogatni!"

Jordan: Dolgozol-e éppen más izgalmas projekten is? Menjünk-e gyorsan egy újabb csomag zsebkendőért a boltba?
Dony: "Hehe, újabb csomag zsebkendőért. Szeretnék több animációt csinálni, ha tehetem, de nem tudom mikor jön ez el, sajnálom! Megpróbálok jobban odafigyelni, hogy az ötleteimet papírra vessem, s akkor talán könnyebben ráhangolódok az újabb munkára."

Jordan: Néhány bölcs szó zárásként?
Dony: "Csak 25 éves vagyok! Nem vagyok bölcs! Ami azt illeti, nap mint nap elrontok valamit. Azt hiszem így tanulok."

Jordan: Köszönöm, hogy ránk szántad ezt az időt, Dony - nagy koponya vagy, különleges tehetséggel. Egy fantasztikus történet áll a Kiwi mögött, ami igazán megérintett és inspirált engem és még sok másik embert is. Örülök, hogy beszélhettem veled, és különösképp hogy megoszthattam a Kiwi szeretetét a világ többi részével!
Dony: "Köszönöm, hogy lehetőséget kaptam e kérdések megválaszolására. Sok e-mailt kaptam, és nem egyszerű mindre válaszolni, így bízom benne, hogy mindenkinek sikerült megválaszolnom az animációmmal kapcsolatos kérdéseit."

Az interjúból egyértelműen látszik, hogy Dony mekkora tehetség, és hogy mennyire nincs még tudatában tehetsége igazi mélységeinek, még nem tudott mit kezdeni hirtelen jött sikerével. Remélem mihamarabb felfedezi és munkába állítja még rejtett és már megnyilvánult képességeit, és még több szívszorongató produkcióval lep meg minket!