Cikadászok

Bár már régebben is akartam írni erről a jelenségről, a Pappito elhíresült bejegyzéséhez fűzött kommentárok fényében sokkal viccesebbnek igérkezik a téma. Eredetileg csak kabócák lett volna a címe, ám a kreatív magyarítás következtében cikadászokról számolhatok be. A kabóca tudományos nevével megegyező angol cicada szó többesszámban cicadas, magyarul ejtve cikadász, ahonnan már csak egy lépés a cikadászok.


A halmozott többesszám ugyanakkor nagyon is helytálló, mivel így a nyár derekán már egy kabóca is komoly zajongást művel, csapatostul viszont egyenesen fülsüketítő a lármájuk. Sőt, olyannyira erős, hogy autóban utazva, menetszél és motorzaj mellett is hallatszik, egy kabócákkal teli fa mellett sétálva pedig fülünkben olyan csengő érzés támadhat, mintha csak egy hangosabb vendéglátóipari egységből távoztunk volna épp.

A kabócazene a hallásunkat azon a hangmagasságon tompítja el, ahol a sziszegést is hallanánk, ezért kabócazene közben beszélni olyan, mintha hirtelen pöszék lennénk, ami igencsak boszzantó, mert nehogymár egy rovar miatt legyen ideiglenes beszédhibánk.

Jó hír viszont, hogy a madarak itt is a segítségünkre sietnek. A fülvájó muzsikusok zenélő kedve ugyanis csak addig tart, amíg fel nem tűnik egy éhes madár. Ilyenkor hirtelen elrakják a kottákat, mert leginkább csak nekünk, a hallgatóságnak vicces látvány, ahogy a kabócánál csak néhányszor nagyobb veréb a levegőben kóválygó nagytestű rovart kergetve piruetteket mutat be.