Hosszú alvások éjszakája

Holnap Április első Vasárnapja, ezért hajnalban Új-Zéland átáll a téli időszámításra, így egy órával többet lehet alukálni. Cserébe pedig megint lehet hosszasan törni a kobakunkat azon, hogy akkor most hol hány óra van, miért pont annyi, és hogy mi értelme van megintcsak megkavarni az egészet.

A téli-nyári időszámításnak nincs köze a tavaszi-őszi napéjegyenlőséghez, hacsak nem az, hogy az átállások nagyjából a napéjegyenlőségek környékére esnek. Az utóbbi egy csillagászati fogalom, míg az előbbi egy emberalkotta borzalom, amit a nagyokosok (tuti brit tudósok lehettek, ki más) azért találtak ki, hogy a napkelte mindennapi tevékenységeket szabályozó hatásától elszokott urbánus népek a rövidebb napokon is napkelte környékén ébredjenek, ha be akarnak érni munkakezdésre, ezzel elvileg energiát spórolva meg. Hogy miként, az nekem nem világos, de biztos nagyon kapkodva kellett pótcselekedni a hetvenes évek olajválsága idején, így nem volt idő végiggondolni a dolgot.

Természetesen a kockázatok és mellékhatások később jelentkeztek, így (gondolom szintén brit tudósok) azóta megállapították, hogy az átállások komoly veszteséget okoznak a gazdaságnak, sőt, balesetekért is felelősek, mivel az embereket a hiányzó vagy épp extra óra kizökkenti napi ritmusukból, ezáltal könnyebben hibáznak.

Tavaly aztán újabb kisérletbe kezdtek, ezúttal az USÁkok, hogy ha hamarabb kezdődik a nyári időszámítás és tovább tart, annak milyen hatása lesz az energiafogyasztásra. Kiderült, hogy az égvilágon semmilyen. Ellenben komoly összegekbe és nem kevés bosszankodásba került az informatikai rendszerek frissítése, hogy azok is tudjanak a változásról.

Az a tény pedig nem segít, hogy a Földünk egy északi és egy déli féltekéből áll, amelyeken pont fordítva vannak az évszakok (ez megint csillagászati jelenség, ugye a Föld forgástengelyének a Nap körüli pályája síkjával bezárt szöge miatt a két féltekén eltérő mennyiségű a napos órák száma), mivel így Új-Zéland és például Európa között háromféle időzóna eltérés is kialakulhat, ugye alapból 11 óra, ami attól függően 10 és 12 között alakul, hogy épp hol van tél vagy nyár.

El van ez rontva valahol nagyon, de ha jobban belegondolunk, ez is csak egy elfuserált korrekció az amúgy is totálisan zavaros naptárrendszerben (ami tele van 28-31 napos hónapokkal, szökőévekkel és egyéb a természet ritmusát nem éppen zökkenőmentesen követő jelenségekkel). Aztán csak ne csodálkozzunk, ha késve ér a nép a munkába...

Egy okosságot viszont tanultam ma az angoloktól (szerintem mondjuk ezt pont nem a brit tudósok találták ki), ez pedig egy szójáték, amivel könnyen emlékezni lehet arra, hogy mikor merre kell állítani az órát.

"Spring forward, fall back", mondja az angol, amit a magyar csak akkor ért meg, ha tudja, hogy a spring szó az tavaszt is jelent, meg rugót, ugrást is, míg a fall az éppen annyira ősz is, mint esés, tehát tavasszal szökken, ősszel pedig lemarad.

Mármint az óra. Minden más járja tovább a saját útját.

Árapály

Adott egy tengerpart, ami dagály és apály idején teljesen más arcát mutatja. Van amelyik nem is látogatható magas vízállásnál, megint más programokhoz meg pont az kell. Már többen is rácsodálkoztatok, hogy mitől ilyen hektikus ez az egész.

Egészen konkrétan azt szeretném körbejárni, hogy miért nem minden nap ugyanakkor van a dagály, és miért nem ugyanolyan magas sosem.

Nagyon általánosítva az árapály jelenségről időben és térben változó gravitációs mező jelenlétében beszélhetünk. Földi létezésünk szempontjából kicsit praktikusabban fogalmazva a nagyobb víztömegek (tengerek, óceánok) szintje bolygónk dinamikáját leginkább befolyásoló két égitest, a Hold és a Nap vízmagasságra gyakorolt hatásáról értekezhetünk.

Az óceánt tehát a gravitációs mező mozgatja. A legerősebb hatást Földünk fejti ki rá, miszerint is a folyadék a leginkább lefele folyik, így a mélyebb területek megtelnek vízzel. Ez ellen dolgoznak azonban az égiek, méghozzá ciklikusan, ha már gömbölyű (izé, geoid alakú) a Föld.

Az első fontos ciklust, ami a napjainkat meghatározza, a Föld saját tengelye körüli forgása adja, ami majdnem pontosan 24 óránként helyezi a Napot látszólag az ég tetejére.

A Hold persze eközben a maga tempójában kering a Föld körül (illetve együtt járják égi táncukat, de legyünk már Földközpontúak kicsit), aminek következtében a Hold látszólagos helyzete 24 óra és 50 percenként ismétlődik.

A Nap mindeközben csak egykedvűen süt a körülötte piruettezőkre, ám nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a nagy táncolásban ki van vele szembe, háttal, vagy épp oldalt. No, egy ilyen körbevilágítós cirkusz, a holdfázisok váltakozása 29.5 napig tart. A Nap és a Hold okozta gravitációs hatások teliholdkor és újholdkor vannak szinkronban, ilyenkor egymást erősítik, magas dagályokat okozva, félholdkor pedig pont összevissza dolgoznak, így ilyenkor a legkisebb az apály-dagály szintje közti eltérés.


Eddig sima ügy, de miért van naponta kétszer is dagály, ha a Föld is egyet fordul csak, a Hold meg még annyit se?

Hát azért, mert a vizet összenyomni nem lehet, az óceánok mélysége a kiterjedésükhöz képest pedig elenyésző, így a leginkább az oldalirányú gravitációs hatás érvényesül és terjed tova a Föld forgása miatt fellépő Coriolis erő hatására.

Ezt mégegyszer: tehát nem az égitestekhez legközelebbi víz emelkedik, hanem az égitestről nézve a Föld oldalán körbe indul meg a víz, ami így deformálja az óceánokat és összegyűlik ott, ahova épp menni tud, azaz az égitest irányába, valamint tőle pont elfele a Föld túloldalán, méghozzá közel egyenlő mértékben.

A napi két dagály tehát az égitest felé irányuló, illetve azzal ellentétes vízmozgás következménye.

Mindehhez még hozzájönnek a kontinensek, tengerpartok, a tengerágy és egyéb a víz szabad mozgását zavaró tényezők, amik miatt helyileg igencsak eltérő időben történik az árapály. Így eshetik, hogy Auckland keleti és nyugati oldala közt majdnem három órás eltéréssel jön-megy a víz.

A képlet tehát összetett, saccolni nem igazán érdemes, így inkább olvassuk ki előre az árapály diagrammokból (helyi újságokban, vagy mondjuk a metservice honlapján), hogy mikor érdemes elugranunk kedvenc tengerpartunkra. Akit mégis a képletek érdekelnek inkább, az bátran olvasgassa a wikipedia vonatkozó szócikkét.

Fentről nézve

Egyik kedvenc napi olvasmányom a googlesightseeing.com, ahol a Google Maps és Google Earth-ből ismert, "légből kapott" felvételeken, az apró részletekben fellelhető érdekességekről, jelenségekről írnak, mindig valamilyen szemantikus környezetbe helyezve, párhuzamokkal, hasonlóságokkal összevetve.

Tegnap az Auckland-i Sky Tower-ről írtak, ha nem is sokat, de például megemlítették, hogy van egy másolata Macau-ban, amit annak tulaja csak azért épített, mert megtetszett neki az Auckland-i torony, és akart egyet magának is. Persze az valamivel magasabbra sikerült, gondolom kompenzálnia kellett valami egyéb méretbeli hiányosságot.


De térjünk vissza a Sky Towerhez. Az iromány hatására ugyanis gyorsan lecsekkoltam Google Earth-ben (lat -36.848508, lon 174.762182), hogy még mindig ott van-e, és képzeljétek, igen. Sőt, a felvételt olyankor készítették, amikor a torony árnyéka épp három utcával délebbre volt, mint maga a torony, ami eme árulkodó jel nélkül felülről nézve nem is tűnne olyan magasnak, mint amilyen.

Felhőtlenül

Új-Zéland déli szigetének egy gyönyörű, felhőtlen pillanatát sikerült lencsevégre kapnia a NASA Aqua műlodjának pont egy hónappal ezelőtt.



Azért ez nem mindennapi esemény, főleg a nyugati oldal esőerdeinek kedvenc klímája miatt, úgyhogy tessék kihasználni minden képpontját :)

Geológiailag igencsak aktívan

Szeptember végén két földtani szempontból érdekes hír is a címlapokra került Új-Zélandon.

Az egyik hír az Északi szigeten a Ruapehu vulkán kitörése, amely esemény sokakat váratlanul érintett. Utóbb kiderült, hogy az elő- és utórengések nem voltak akkorák, hogy bejeleztek volna a monitor rendszeren, amit ha ennél érzékenyebbre állítanának, akkor túl sok téves riasztást adna.A kitörés idején többen is a hatósugáron belül tartózkodtak, egyikük, egy fiatal Aucklandi tanár súlyosan megsebesült az égből potyogó szikladarabok miatt, túratársa hívott segítséget, és csak egy hajszálon múlt az élete. Azóta túl van az életveszélyen, és javul az állapota, bár jobb lábát elvesztette a balesetben, ami erős jellemének köszönhetően azonban nem riasztja vissza attól, hogy már következő túráján gondolkodjon.

A másik hír pedig a Déli szigetről jött, ahol a Mount Aspiring Nemzeti Parkban egy fél hegy omlott le, és a földcsuszamlás eltorlaszolt egy völgyet. A Young folyó ezáltal elkezdett felduzzadni, amely hatására egy új tó keletkezett. A vízszint emelkedése olyan mértékű, hogy a 100 méter magas omladékfal-gát mögött a víz néhány nap leforgása alatt már ott tart, hogy a napokban átcsap a gát felett. A víz elöntött egy függőhidat, és a népszerű Gillespie Pass túraút egy 9 km-es szakaszát is, szerencsére senki nem volt a környéken, azóta pedig kihelyezték a figyelmeztető táblákat A környék várhatóan még hónapokig, vagy akár évekig is instabil lesz, így nem tudják milyen formát ölt majd a vidék, de a 2 km hosszú, és néhol 500 méter széles tó, amely eléri a 100 méteres mélységet, szinte biztos, hogy a térkép újrarajzolására kényszeríti a geográfusokat. Természetesen az ilyenkor szokásos névadási láz már sokak érdeklődését keltette fel, és még fogja is egy jó ideig.

Teljes alámerülés

Új-Zéland földtani eredete 83 millió évre nyúlik vissza, amikor egy kis földdarab, amelyet Zealandia néven emlegetnek, leszakadt az őskontinensről, Gondwana-ról. A klasszikus tanok szerint ezt az elszakadást, amelyet a tektonikus lemezek mozgása idézett elő, sokmillió éves nyugodt szakasz követte, majd a sziget nagyobb részt a tengerszint alá került, s csak a kéreglemezek ütközése következtében emelkedett ki, ám kisebb szigetek mindig akadtak, amelyen az élővilág tovább létezhetett.

Dr. Hamish Campbell geológus most előállt egy új elmélettel, mely szerint a földrész 23 millió évvel ezelőtt, teljes egészében a tengerszint alá került. Ez az elmélet megmagyarázhatná az emlősök teljes hiányát a szigeten. Ugyanakkor azt a dogmát kérdőjelezi meg, melyszerint Új-Zéland őshonos növény- és állatvilága a Gondwana-ról származna, helyette azt sugallja, hogy az 23 millió év alatt fejlődött oda a semmiből.

Egyes biológusoknak ez túl messzire menő következtetés, azzal érvelnek, hogy a Chatham-szigetek, amely bizonyíottan teljesen elsüllyedt egy jó időre, csak sokkal szegényesebb élővilággal bír. Ugyanakkor mások nem tartják kizártnak, hogy 80 helyett 20 millió év evolúciója is elég lehet egy ilyen egyedi élővilág kialakulásához. Arról nem is beszélve, hogy - bár a földrajzi távolságok miatt nonszensznek tűnhet - madár, hüllő, sőt, még édesvizi rákfajok is eljuthattak ide a tengeren át, ezzel is változatosabbá téve a saját evolúciós pályát vett ökoszisztémát.

Legyen így, vagy úgy, Új-Zéland élővilágának különlegességén nem csorbít egyik elmélet sem. Persze azon sem lepődnék meg, ha kiderülne, hogy anno egy ausztrál miatt süllyedt el Új-Zéland :)

Új-Zéland 18 nyelven

Hogy külföldön se kézzel-lábbal kelljen elmagyarázni, hogy hova is megyünk, jobb előre tisztázni, hogy más nyelveken hogyan is nevezik nevén a kiwik földjét.

Angol	New Zealand
Arab	نيوزيلندا
Dán	New Zealand
Finn	Uusi-Seelanti
Francia	Nouvelle-Zélande
Görög	Νέα Ζηλανδία
Holland	Nieuw-Zeeland
Japán	ニュージーランド
Lengyel	Nowa Zelandia
Magyar	Új-Zéland
Maori	Aotearoa
Német	Neuseeland
Norvég	Ny-Zealand
Olasz	Nuova Zelanda
Orosz	Новая Зеландия
Portugál	Nova Zelândia
Spanyol	Nueva Zelanda
Svéd	Nya Zeeland

Régi és Új Zéland

A Hamis a baba című film után szabadon:
- Holnap indulok Új-Zélandra.
- De nagy a pofád! Azt sem tudod, hol van a régi!

Nos, egy ilyen csorbát gyorsan ki kell köszörülni, úgyhogy most egy kis földrajz következik.

Zeeland (angolul Zealand) Hollandia dél-nyugati tartománya, amelynek területe nagyobbrészt a tengerszint alatt van, és sok sziget is tarkítja. Legutóbb 1953-ban voltak ott csúnya áradások. Ugyanakkor napos tengerpartjai sok - leginkább német - turistát vonzanak, így bizonyos részein a lakosság létszáma nyaranta megnégyszereződik. A címerén latinul a "luctor et emergo", azaz "küzdök és túlélek" felirat olvasható.

S hogy miként "újult meg" ez a földrajzi, név? Nos, Abel Tasman holland hajós, aki 1642-ben Európából elsőként fedezte fel Új-Zélandot, annak idején a "Staten Landt" nevet adta neki, azt gondolván, hogy az az Argentína partjai közelében lévő azonos nevű földdarab része. Amikor aztán kiderült, hogy ez nem így van, a holland hatóságok átkeresztelték Nieuw Zeeland-ra, vagy latinul Nova Zeelandia névre. Akkortájt a két legerősebb holland tengeri tartomány Holland és Zeeland volt, és mivel a holland felfedezők nevezték el Óceánia legnagyobb részét, a két legnagyobb szigetnek adták a Nieuw Holland és Nieuw Zeeland neveket. Az előbbit ma Ausztráliaként ismerjük, az utóbbi pedig angolosodott, és így lett New Zealand, azaz Új-Zéland, amely nevet Cook kapitány előszeretettel alkalmazta az egész Új-Zélandot körülölelő szigetvilágra is.

Hát így esett. Erről a névadás dologrol most még eszembe jutott a nagybecsű Doctor Who sorozat egyik 2006-os epizódja, amelyben főhőseink az időgépükkel a messzi jövőbeli New Earth-re látogatnak, azon belül is New New York-ba, ami a Doktor szerint igazából addigra már tizenötödödik "New York", azaz pragmatikusan "New New New New New New New New New New New New New New New York"-nak kellene hívni. Ki tudja, lehet, hogy megérjük ezt is :)

Új-Zéland GPS térképe

A minap jól körbenéztem szabadon letölthető, használható Új-Zélandi GPS térképek után, minek eredményeképp találtam egy közösségi projektként összerakott, igen kidolgozottnak tűnő térképet a New Zealand Open GPS Maps Project néven. Ugyan csak Garmin készülékekkel használható, ám a térképadatok forrása is elérhető, így kisebb-nagyobb munkával más rendszerekre is adoptálható lehet. A pontosságát tekintve nincs információm, de ránézésre használhatónak tűnik, az ára pedig, lássuk be, verhetetlen.

A weboldalukon a következőképp foglalják össze a projektet:

Szabadon elérhető Új-Zélandi utca és úthálózati térképek Garmin térképkezelő GPS eszközök számára. Az utcatérképek egész Új-Zélandot lefedik, az ország gyakorlatlag minden elnevezett utcáját tartalmazva (a Chatham Szigetek kivételével). Ezek a térképek ingyenesek - ne fizessen értük - vannak csaló Ebay-es kereskedők, akik pénzért árulják, ezzel a közösségünk kemény munkáját lopva meg.

Eme projekt célja, hogy létrehozzon egy "nyitott" térképcsaládot a térképkezelő Garmin GPS eszközök (Legend, Vista, 60C, 76C stb...) számára. A behozott "szürke piaci" GPS eszközök általában az USA alaptérképpel vannak feltöltve, ami megfelelő az Államokban, de igencsak kellemetlen a Kiwik számára - Új-Zéland egy szögletes paca, Auckland legnagyobb részét a vízben ábrázolva.

Nos, ezek után, aki nem akar feleslegesen "pancsolni", az bátran próbálja ki a projekt által készített térképeket, amiket innen lehet letölteni.

A tenger

A múlt heti nyaralásunk egész ideje alatt úgy zúgott a fülembe a tenger, mint valami mosógép, ami egy véget nem érő öblítéses programot ismétel. És valóban, a nagy víz közelsége szabályosan kimossa az emberből a sok-sok felgyülemlett stresszt. Ezen áldásos tevékenysége mellett számtalan gondolatot is "partra mosott" a nagy víz, ezek közül szedtem ide csokorba.

A tengeren talán az a legszembetűnőbb, ahogyan az eget tükrözi: ha az kék, a tenger is csodálatos színben pompázik, míg ha szürke felhők takarják az eget, a tenger is haragos színt ölt magára. E kettősség mindig ott van a tengerben: mert míg legtöbbször táplál, kellemes levegőt, időjárást és időtöltést biztosít, elég ha gondol egyet, és el is visz mindent és mindenkit aki az útjába kerül. Bizony a tenger szeszélyeit ismerni és tisztelni kell, mert a felelőtlenek sokszor szalagcímként végzik.

Új-Zéland partjait két nagy víz mossa: Keletről a Csendes-Óceán, míg Nyugatról a Tasmán tenger, összesen 15134 km tengerparttal gazdagítva e zöld szigetországot. A nagyobb városok szinte mind a part mentén épültek, így itt nem nehéz a tengerhez közel lakni. (s ahogy Lipi is megírta, az sokkal kellemesebb). Ugyanakkor túl közel sem kell merészkedni, mert egy tengerparti ház - bár az idő legnagyobb részében romantikus - a klímaváltozás következtében egyre jobban ki van téve a tenger okozta károknak, így bizony hamar felmehet a romantika ára.

A tenger ereje persze már időtlen idők óta cizellálja a partokat, aminek rendkívül látványos eredményét többek közt Punakaiki, vagy Moeraki környékén is megcsodálhatjuk.

Mindemellett sajnos az emberek a tengert valamiért még itt is hajlamosak egy mindent elnyelő pöcegödörnek tekinteni, aminek aztán az áramlásoktól függően időről időre felbukkanó fertőzéses tünetek a közvetlen eredményei. Azért a helyzet nem vészes, de - biztos ami biztos - nem célszerű a nagyvárosok közelében fogott tengeri herkentyűket sokat nyalogatni.

Lényeg a lényeg, lehet a tenger közelébe költözni, mert az szép meg jó, de mindenképp tessék a kellő tisztelettel megközelíteni, mert egyrészt Ő az erősebb és esetleg csúnyán vissza talál ütni, másrészt pedig sokszorosan rá is szolgált már és fog is a tiszteletünkre.

Vörös volt a Hold

A holdfogyatkozás egy viszonylag gyakori csillagászati jelenség, néhány évente mindenkinek esélye van látni egyet. Mégis érdekes, amikor égi kisérőnk különleges színekbe és formákba öltözik rövid időre.

Tegnap a Csendes-óceáni térségből, benne természetesen Új-Zélandról is lehetett egész hosszan csodálni a vöröses színben pompázó Holdat. S akinek földrajzi vagy elfoglaltságbeli okok miatt nem jutott ki a jóból, vigaszként megnézheti a jelenségről készített képeket a mai hírekben, mondjuk itt, vagy itt.

És mégis mozog a Föld

A magyarnak szokatlan dolog a földrengés, idegenkedik tőle is rendesen. Jó, nem mondom, hogy nem ijesztő, amikor megremeg a ház, kimegy a villany, és egyszerre szólal meg az összes utcán parkoló autó riasztója, de azért a jelenség nem annyira súlyos, mint azt sokan gondolják.

Egy barátom, aki Tajvan szigetén élt néhány évet, mesélte, hogy ott a földrengések mindennaposak voltak, és hozzájuk lehet szokni. Ám valahányszor belekerült egy-egy erősebb rengés a hírekbe, egyből jelentkezett nála az összes ismerőse, hogy jól van-e. Hát, mindig jól volt, de legalább örült, hogy gondolnak rá.

Új-Zéland az Ausztrál- és a Csendes Óceáni tektonikus lemezek határán, azaz épp egy törésvonalon fekszik, így fordulhat elő, hogy itt évente 15000 rengést észlelnek. Persze ezek legnagyobb részt nem is érezhetőek, azonban a földkéreg mozgása hosszú idő alatt gyönyörű hegyekkel csipkézi tele a tájat.

A híresebb, pusztító erejű rengések érdekes módon utóbb nézve javára váltak az érintett városoknak. Wellingtont 1855-ben rázta meg egy 8.2-es erősségű földrengés. Bár rendesen átrendezte a terepet, el mégsem tudta pusztítani a várost. És ami nem pusztít el, az megerősít:1865-ben Wellington lett Új-Zéland fővárosa. Napier városkát pedig 1931-ben szabályosan legyalulta egy 7.8-es erősségű földrengés, két teljes perc alatt. A tragédiát követően azonban a városka új életre kelt, s mivel akkoriban az Art Deco stílus dívott, a város új arcképe egységesen magára öltötte e stílusirányzat jegyeit, ami manapság is sok látogatót vonz.

Pusztító erejű földrengés ugyanakkor emberi léptékkel nézve csak igen ritkán történik, azt már úgyis csak a sors kegyeseként lehet átvészelni. Kisebb rengésekkel viszont együtt lehet élni, csak be kell tartani pár szabályt. Az EQ-IQ weboldal próbálja felhívni a figyelmet, és sok-sok hasznos tanáccsal látja el az oldalra látogatókat a földrengés és egyéb hasonló természeti katasztrófákra való felkészüléssel kapcsolatban. Érdemes böngészni, mert ki tudja mikor jöhet jól az az információ, amit itt könnyedén be lehet szerezni. Én például meglepődtem, hogy elsőre mennyire rosszul szerepeltem a "földrengés IQ-teszten", alig 33 pontot értem el, ami csak arra elegendő, hogy vész esetén otthagyjam a fogamat a sűrűjében.

Egyszóval félni nem kell, tanulni, készülni viszont igen, meg gyorsan az asztal alá bújni, ha netán megmozdulna a lábunk alatt a lakás. Aki pedig inkább a hit erejére épít, annak hasznos infó lehet, hogy a földrengések istenét az őslakosok Ruaumoko néven emlegetik.

Nézzen kiwit, repülőről

Dél-Anglia mészköves lankái adnak otthont a világ talán legnagyobb, másfél hektáron elfekvő kiwimadarának. Tekintélyes mérete és a környező vegetációhoz képesti kontrasztja lehetővé teszi, hogy az égből is látszódjon, ahogy ezt a google maps-en is jól láthatjuk.



A Bulford Kiwi az első világháborút követően, 1919 február-márciusában született, amikor az itt állomásozó Új-Zélandi csapatokat (a Canterbury és Otago-i mérnök hadtestet) hajó hiányában nem tudták időben hazaszállítani, és a zendüléseket elkerülendő a tiszteknek ki kellett találni valami elfoglaltságot a katonák számára.

A kiwi története a továbbiakban is a hadsereghez kötődik. A második világháború idején el kellet bújnia egy álcázó avarréteg alá, nehogy segítsen a német bombázóknak a tájékozódásban. A háborút követően aztán a helyi cserkészek újra visszaállították régi tündöklését. 1950-től a Brit Hadsereg, majd 2007 óta a Védelmi Minisztérium gondozásában áll.

Egy kis földrajz

Új-Zéland a Déli szélesség 34. és 47., valamint a Keleti hosszúság 165. és 180. fokai közt helyezkedik el. Mivel ez Európához képest a Föld átellenes oldalára helyezi, nem kell csodálkozni azon, hogy jónéhány dolog font pordítva van, mint az öreg kontinensen.

Fontos leszögezni, hogy a gravitáció itt is "lefele" húz, így senki és semmi nem áll a feje tetején a Földhöz képest, leszámítva talán azt az elfuserált vadászrepülőgépet, amelyik a stabilizáló rendszerében ejtett szoftverhiba okán az egyenlítőn áthaladva minden alkalommal csinál egy 180 fokos fordulatot a hossztengelye körül.

Abból, hogy Új-Zéland a Déli Féltekén, pontosabban a Baktérítőtől délebbre van, több dolog is következik.

Az egyik, hogy a Nap nem Délről, hanem Északról süt, így a lakás északi ablakai a világosabbak, a moha pedig a fák déli oldalán nő jobban. Ezt nem árt észben tartani az Európai szabványok szerint építkezni vágyóknak még a tervezés idején.

A másik, hogy az évszakok is fél év csúszásban vannak, tehát amikor Európában cudar telek vannak, akkor Új-Zélandon tombol a nyár, és viszont. A tavasz-ősz kevésbé észrevehetően, de ugyanúgy fordítva van.

Mivel a naptár megegyezik az Európában használttal, a Karácsony - ez az eredetileg közvetlenül a legrövidebb napot követő pogány ünnep, amire később rárakódott sok más ünnep is - teljesen kicsavartan, a leghosszabb napokra esik, ami Európai szemmel kissé szokatlan. Sőt a nyári szünet is Január-Februárban van.

Az átellenes elhelyezkedésből adódó időzónabeli különbség pedig még megfejelődik az energiafelhasználás csökkentésére kitalált, amúgy is keszekusza téli-nyári időszámítások adta órás eltérésekkel. Így március végétől szeptember végéig 10, október végétől március elejéig 12, a két átmeneti időszakban pedig 11 óra eltérés van Európához képest, Új-Zéland javára.

Új-Zéland államformája leginkább egy kettészakadt magassarkú csizmára hasonlít (aminek a talpa Északra néz), de ebből leginkább semmi sem következik.

Az időjárását viszont egyértelműen a tengerek, és az Antarktisz viszonylagos közelsége határozzák meg. Az Északi Sziget szubtrópusi éghajlata enyhe, ám esős telekkel és kellemes nyarakkal bír, míg a Déli Sziget már kicsit zordabb, télen nem ritka a havazás sem, nyáron azonban ugyanúgy kellemes tud lenni. Főleg a nyugati oldalon rengeteg eső esik, aminek egyenes következménye a csodálatosan zöld, buja, mérsékelt égövi esőerdők léte.

Különleges időjárási tényező, hogy az Antarktisz feletti hideg légrétegekben kialakult ózonlyukon betóduló erős UV sugárzás Új-Zélandon is komoly kockázatot jelent a sápadtarcú Európaiak bőrének, bár ez mostanra már Európában is egyre nagyobb gondot kezd jelenteni.

Nem árt még megemlíteni, hogy az Északi Sziget egy része egy törésvonalon helyezkedik el, aminek következtében nem ritka jelenség a vulkanikus aktivitás, ami az idő túlnyomó részében hőforrásokban és kénköves gázokban merül ki, az is csak egyes területeken, erről híres például Rotorua környéke, de akadnak még a mai napig is aktív vulkánok is.

Új-Zéland földrajzi izolációjából (a legközelebbi kontinens 2000 kilométerre van) adódik különleges élővilága. Az 1300-as éveket megelőzően ember nem járt még a szigeten, de még csak emlősállatok, sőt, kígyók sem. A sziget buja esőerdejei a madarak zavartalan birodalma volt. Napjainkra az erdők legnagyobb része birkalegelővé vált, a különleges madarak többsége már eltűnt, és jónéhány emlősfaj vette át helyüket. Hasonlóképp a növényzet is sokat változott az elmúlt néhányszáz évben, ám még így is jócskán van csak itt látható különlegesség.