Tegnap megint voltunk Tiritiri Matangin látogatókat terelni. Ezúttal hat elég szótlan aucklandit sikerült végigvezetni a világítótoronyig. Még tanulom a szakmát, így eshetett meg, hogy végig azt éreztem, hogy csak untatom a népet, mert viszonylag szótlanul követtek, s csak a néhány jó helyen elejtett poénon vihogtak egyet, de a túra végén lelkesen köszönték meg fáradozásaimat.
De nem is ez a lényeg, hanem hogy Greg, a takahe, a sziget celebje - aki arról híresült el, hogy rendszeresen lófrál az épp elcsomagolt ebédjüket majszoló látogatók közt, megragadva minden adandó alkalmat egy kis potyakalória megszerzésére - egyszóval a sziget üdvöskéje mostanság épp pár nélkül maradt, így fölös energiáit a látogatókon vezeti le, ha nem figyelnek. Az erőteljes csőr és karmok nem épp veszélytelen fegyverek, így az önkéntesek egymást váltva felügyelik Greg-et, nehogy a gyanútlan látogatókkal nézeteltérésbe keveredjen.
Greg szerintem egy nagy cukiság (nyilván engem még nem csípett, karmolt meg), ezért örömmel vállaltam a felvigyázást, közben addig is mesélhettem róla meg a többi takahéról a látogatóknak, akiknek így esélyük sem volt menekülni: egyik oldalról Greg a csőrével meg a karmaival, másik oldalról pedig én a takahe történetekkel. Így jártak, végtére is madaras szigetre jön látogatónak. :)
Hozzá kell tenni, Greg nem kizárólag csak látogatóvegzálással tölti idejét, a nagy melegben például előszeretettel pancsol is a neki kikészített madárfürdőben.
2010. november 29., hétfő
Gregre vigyázni
2010. november 18., csütörtök
2010. november 6., szombat
Új-Zéland orchideái
Az orchidea szó hallatán először a trópusokról származó, igencsak látványos virágzatú fajok jutnak eszünkbe. Kevésbé ismert tény, hogy orchideák - több, mint 28 ezer faj - szinte mindenhol fellelhetők. Új-Zéland például több, mint 150 őshonos orchidea fajjal büszkélkedhet. Na nem mintha lépten nyomon belebotlanánk egy-egy orchideába errefele, de annál érdekesebb, amikor végül igen.
Az ezotéria hívői egyenesen a csillagokból származtatják az orchideákat, ami - meg kell hagyni - nincs nagyon messze a valóságtól, hiszen végsősoron minden csillagporból készült. De nem kell ilyen távolra kalandoznunk ahhoz, hogy belássuk, az erdők mélyén megbúvó különc növényeink önmagukban is igencsak titokzatosak. Van itt olyan, amelyik csak 5-6 évente virágzik, amikor úgy tartja kedve, s vannak köztük kicsik-nagyok, színpompásak és visszafogott színezetűek is.
Nem egyszerű rájuk lelni, ezért nem árt az erdőbe magunkkal vinni valakit, aki már találkozott velük. Én például az első itt őshonos orchideával Tiritiri Matangi-n találkoztam úgy egy hónapja, amikor a sziget botanikusa megmutatta.
A tutukiwi a greenhood (zöldcsuklyás?) orchidea család tagja, az egyik leggyakoribb errefele. Szeptember-November közt virágzik, a képen látható módon. A múlt héten a Waitakere Ranges-ben is találkoztam vele, mindjárt a túraösvény mellett vigyorgott az amúgy gyanútlan erdőjárókra, akik, ha nem tudják mit keressenek, simán továbbhaladnak mellette.
A ritkább fajokkal egyelőre csak online ismerkedek, amiben nagy segítségemre van az Új-Zéland őshonos orchideái weboldal, amit ezúton ajánlok szíves figyelmetekbe.
