Kertünk kedvencei

Amióta a kerti kukacfarm sztrájkol, és nem eszi elég gyorsan az ételmaradékot, azóta a gyümölcshéjat, illetve a már megindult gyümölcsöket inkább a madáretetőbe teszem ki. Tollas kertlakók seregei állnak sorba a finom alma, körte, kiwigyümölcs, datolyaszilva, valamint narancs és mandarinmaradékért. Azt se bánják, ha már ázott az áru, amíg van a héjon maradék, addig járnak rá.

Rigók, mejnók és verebek mellett kertünk apró kedvencei az ezüstszemű madárkák, akik egész álló nap szorgosan takarítják a maradékot. Leginkább fejjel lefele szoktak lógni, és magas hangon csiripelnek egymásra. Mostanra már egész megszoktak minket is, nem zavarja őket, ha mi is a kertben matatunk, csak kiváncsi szemekkel fürkésznek, valahogy így:

Beporzás

Ma az ezüstszeműek jöttek méhecskét játszani a mirtuszdió bokrokon. Zümmzümm helyett csipcsirip, de a beporzást közben ugyanolyan alapossággal mívelik.


A természet ma is munkálkodik.

Tauhou nyújtózkodik

Immáékkal madarászni voltunk a Shakespear Parkban, mert az jó, meg mert ott mindig lehet. Páva és pukekóetetés megvolt, meg egy rakat mindenféle szép madarakat tudtunk megfigyelni.

Sőt, mi több, egy tauhou (silvereye) madarat is sikerült nyújtózás közben lencsevégre kapnom, íme:

Ilyen az, amikor a kicsi madár nagyot nyújtózik.

Tavaszi klisék

Legutóbb úgy két éve láttunk tavaszt, így pont ránk fért egy újabb. De mi sem vagyunk restek, elébe mentünk a virágzásnak, hogy még többet lássunk belőle.


A csodálatosan karbantartott, mégis szabadon látogatható Auckland Botanical Gardens igencsak jó választásnak bizonyult. Elsősorban magnóliákat akartunk fotózni, ez sikerült is, pompás virágóriásoknak lehettünk szemtanúi, de ha már úgyis ott jártunk, jól megcsodáltuk a többi szépséget is, mert történetesen a kaméliák és azáleák, sőt sok-sok szebbnél szebb növények is pont most ontják az illatos virágaikat.

A virágok pedig mágnesként vonzzák a madarakat, akiket meg mink legalább annyira szeretünk, mint a virágokat, tán még jobban is. De a legjobban azt szeretjük, ahogyan a madarak a virágokat ízlelik. Itt van mindjárt ez a kis ezüstszemű monoklis cukiság:


A tavasznak minden színét meg kell csodálni, még az amúgy fehér virágú, de nemesítve akár rózsaszínben is pompázó manuka bokrot is.


Ha pedig végre Új-Zélandon töltjük a tavaszt, akkor feltétlen meg kell csodálnunk az egyik fő kiwiana (újzélandikum) attrakciót, illetve párosítást: a tui madarat, amint a kowhai (ejtsd: koffa, ami maoriul pont sárgát jelent valami rejtélyes okból) virágot csemegézi.

Ez az utóbbi páros errefele annyira klisé, hogy annak idején az egy penny is ezt mutatta. De mindegy is, mert azóta áttértek itt a dollárra, azon meg másik kiwiana ikon lakik. A tui madarakat persze ez nem frusztrálja, ők továbbra is dalolva csemegéznek a kowhai virágainak nektárjából. Mi pedig mindeközben egyre csak élvezzük ezt a csodás tavaszt.