Nightclub

Naggyon groovy!



És gyanítom lesz még néhány hasonló...

Dezodor madaraknak

Az egyik tegnapi madaras hír eljutott a slashdot-ra is, ami azt jelenti, hogy sokak fantáziáját mozgatta meg. Gondoltam ti se maradjatok le róla akkor már.

Az eredeti hír szerint azzal a megfigyeléssel indult egy kutatási projekt, hogy Új-Zéland madarainak erősebb a szaga, mint a világ egyéb madarainak, ami a jó szaglóérzékkel ellátott ragadozókkal szemben nem kis hátrány. Ebből jött a tézis, miszerint a madarak evolúciós úton fejlesztettek ki maguknak dezodort, ám erről - ragadozó hiányában - lemaradtak az új-zélandiak. Így esett, hogy például a kiwi leginkább erdeigombára, a kakapo pedig pézsmaszagú hegedűtokra emlékeztető odorral bír. Nosza, több se kell a kutatóknak, máris összegrundoltak hatszázezer újzélandi dollárt, hogy kifejlesszenek valami dezodort a helyi madaraknak.

Ennyit a tudományról. A hír azonban szárnyra kapott, így most például a slashdot-on is viccelődnek, hogy "szép meg jó ez a dezodor ötlet, de hogyan veszik majd rá a madarakat, hogy rendszeresen használják", és hasonlók.

Kellemes szórakozást!

In memoriam Alpine

A hírekben olvastam, hogy Alpine, a Takahe megmentésére hivatott program első ember által felnevelt madara eltávozott az élők sorából. S úgyszintén mostanság mászott az egekben lévő Nagy Rimu fára az egyik legöregebb kakapó, Sass is. Úgy tűnik, ez a búcsúzások hete.

Alpine-nal személyesen is találkoztunk két éve, Te Anau-ban. Kedves, barátságos madár volt, mint a Takahék általában. Üresebb nélküle a világ.

Aztán eszembe jutott, hogy a madarak mindig velünk maradnak, s ezeket a furcsa űrhangokat minden bizonnyal a mennybéli szárnyasok csicsergik a rádióteleszkópokba.

Kakapo vasárnap a Prime-on

Vasárnap (mármint Február 21) este 8:35-től a Prime TV-n leadják a BBC "Last chance to see" műsorának kakapót bemutató epizódját. Igen, ez az a bizonyos rész, amelyikben Sirocco, az azóta világhírű kakapó romantikus érzelmekkel közelíti meg az őt fotózó természetbúvárt.

Mondjuk kiváncsi vagyok a műsor egyéb mondandójára is, úgyhogy tuti megnézem. Aki teheti, szintén nézze.

Kakapó befigyelt

Az alábbi szemléltető-oktató videón megtekinthetjük, amint természetbúvárunk lelkesből megszeppentbe megy át, miután a megfigyelni kívánt kakapó madár megkívánta :)



UPDATE: a fent történtekről bővebben itt olvashattok.

Kakapó vizit

Túl vagyunk az állatkerti kakapónézésen, gondoltam megosztom veletek a történteket.

Sirocco, a 12 éves, csibekori légzőszervi fertőzése okán inkább az őt gyógyító emberekkel szocializálódott kakapó most hétfőtől jövő szerdáig vendégeskedik az Auckland-i Állatkertben.

A látogatási idő, éjszakai üzemmódban dolgozó madárról lévén szó, este hat és kilenc óra közt van, amikoris óránként 8 turnusban, turnusonként húsz ember a kvóta. Ez a tíz nap alatt összesen 4800 férőhelyet jelent, úgyhogy szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hogy ebből kettőt sikerült befoglalni.

Sajnos a látogatásunk rövid időablaka csak arra volt elegendő, hogy öt percig leshettük a madarat, aki ráadásul egy gyengén megvilágított, tőlünk üveggel elválasztott helységben leledzett.

A gyenge megvilágítás nem a kiwiház vaksötétjét jelenti, ellenben nem sok lehetőséget nyújtott használható fotózáshoz, videózáshoz. Maradt tehát a felettébb kiváncsi, s még annál is helyesebb pofázmánnyal felvértezett madár szabad szemmel történő szemrevételezése.

Mit is mondhatnék: cuki. Nagyon. Látszott rajta, hogy ha nem lenne ott az az üvegfal, akkor egyenest a nyakunkba ugrana, hogy jól megismerkedjen. Így viszont maradt az üvegen keresztül sóvárgó nézés, kémlelés, mindkét oldalról. A húszfős csoport, bár nem hangzik soknak, de a nem épp kedvező kakapó-ember arány az erősen korlátozott idővel fűszerezve egyáltalán nem teszi lehetővé, hogy Siroccót annak rendje és módja szerint megismerhessük.

Mindent összevetve csak egy múló pillanatról beszélhetünk, mégis több, interaktívabb élmény volt, mint csak videofelvételekről visszanézni eme különleges madárfajt.

Abba meg már inkább bele sem gondolok, hogy nem is olyan nagyon régen (alig pár emberöltővel ezelőtt) a kakapó a harmadik leggyakoribb madár volt errefele.

Kakapó Auckland-ben

Szeptember 14 és 23 között az Auckland-i Állatkert egy különleges vendégnek ad otthont, aki nem más, mint Sirocco, a 12 éves, kézzel nevelt kakapó, egyike annak a 124 példánynak, akik hírmondónak maradtak ebből a csodálatos madárfajból.


Az esemény, amelyre elővételben jegyek válthatók, nyugodtan kijelenthetjük, hogy egyszeri, különleges és megismételhetetlen (na jó, a csillagok kedvező állása esetén rohadt mázlistáknak esetleg talán talán megismételhető, de erre ne apelláljunk), így aki csak megteheti, gyorsan foglaljon magának és családtagjainak jegyet az egyik esti látogatásra. A jegyeket ma reggel 9 órától lehet előjegyezni, s gyanítom, hogy nem fognak sokáig tartani, mert tavaly Nelson hatvanezres lakosságú városkájának hasonló eseményét több, mint ötezren látogatták meg, Auckland pedig másfélmilliós lélekszámmal bír...

Mi már bebiztosítottuk magunkat, szerda este ott leszünk, megnézzük a díszpintyet, izé, díszpapagájt!

Kakapó hírek

Whenua Hou szigorúan őrzött kakapó rezervátumából csupa jó hírek özönlenek mostanság. A legnagyobb hír mindenképp az, hogy ráleltek Rangi-ra, az elcsatangolt kakapóra, akit utoljára huszonegy éve láttak, amikor az 1400 hektáros, esőerdő borította szigeten szabadon eresztették.

A kakapó az álcázást a tökélyre fejlesztette: a sűrű zöld esőerdőben mohazöld tollazata és azon szokása, hogy megdermed ha bajt szimatol nem könnyíti meg a felkeresésükre szakosodottak dolgát. Rangi 21 éven át maradt inkognitóban, mígnem az idei bőséges Rimu termés hatására úgy döntött, hogy újra nekilát párt keresni.

A mély, öblös bum-bum hangjára aztán felfigyelt az egyik vadőr, akit nem kevéssé lephetett meg, hogy rátalált az elveszettnek hitt madárra. Gyorsan vettek is tőle mintát, no meg ellátták rádióadóval is, mielőtt útjára ereszették volna.

Az ismert kakapó populáció így hirtelen 91 példányra nőtt, ami önmagában is több, mint egy százalékos növekedést jelent, amit pedig csak a hír második felében említett előrejelzés tud felülmúlni, miszerint az idén akár negyven új kakapó csibe kikelése is várható.

Remélem minden év legalább ennyire sikeres lesz, s egyszer ez a kedves, különc papagáj újra benépesítheti Új-Zéland erdeit.

A kakapó vitte el az idei pálmát

Miközben Új-Zélandon épp a Méhkas új dolgozóiról szavaznak, megjelent a madaras szavazás eredménye is, mely szerint idén a kakapó lett az év madara. Ezúton is gratulálunk neki!

Most már elmondhatom, hogy én a kokakóra szavaztam, aki harmadik lett, de a kakapó méltán mászhatott (merthogy repülni azt nem tud) a dobogó legfelső fokára. Nincs még egy ilyen helyes, ritka, különleges, ekcentrikus papagáj, mint ő.

Valamit már sejthetett a magyar sajtó is, mivel a geo magazin novemberi számában egy négyoldalas cikk szól a kakapóról. (Szolgálati közlemény: Műzli, köszi, hogy a tegnapi kapuccsínózásra elhoztad a cikket, no meg a forró csokit is köszi!)

A szavazás győztesének tiszteletére íme egy 2003-as rövidfilm róla:

Kakapó indexel

Huhh, úgy néz ki, van egy újzélandi ritkamadár őrült az index.hu szerkesztőségében. Előbb a keás cikk, most pedig a kakapóról tudok meg már megint valami friss hírt a magyar online sajtóból.

Egyesek még azzal is megvádoltak, hogy biztos közöm van hozzá, pedig nem.

A kakapó esetén röviden annyi a hír, hogy a spéci tojáscsináló diéta sajnos nem vált be, úgyhogy tovább kell keresgélni.



S ha már magyarok meg madarak megint egy lapon, szavazzatok a leendő fém 200 forintos hátoldalán a fakopáncsra, mert egyrészt ő is a lehetetlen madarak egyike, másrészt a magyar neve angolul is vicceset jelent :)

Kakapo csibészek

A tegnapi kakapós bejegyzéstől ihletve Immacolata rátalált az alábbi youtube-os videóra. Ezt feltétlen nézzétek meg, naggyon helyesek a kakapó csibé(sze)k benne!

Újra repült a röpképtelen kakapó

A bulvármagazinba illő szalagcím ne tévesszen meg senkit, nem valami evolúciós ugrásról lesz szó. A helyzet ennél sokkal egyszerűbb.

A kakapó hányattatott sorsáról már értekeztem néhányszor, így azt már tudjuk, hogy milyen becsben tartják a világ egyetlen röpképtelen és egyben legnehezebb papagájfajának utolsó nyolcvanegynéhány hírmondóját.

Nem csoda, hogy az idén kikelt hét kakapó csibéből médiasztárok lettek. Sőt, mivel a kakapó utolsó menedéke távol van minden infrastruktúrától, a csibéket a jobb ellátás végett már megutaztatták egyszer, most pedig arról szólt a hír, hogy visszarepültek a szigetükre.

Na, az ilyen kivételes alkalmakkor, természetes képességeik hiányát ellensúlyozandó, szálltak helikopterre és repülőre, ami szerintem van annyira mulatságos, mint amikor a kocsi húzza a lovat. De hát az idők változnak, s manapság már az állatoknak (már amennyien megmaradtak) is jár a komfort.

Az idei kakapó csibék amúgy Nelsonban, majd mégegyszer útban hazafele, Invercargill-ban is közszerepeltek egy kicsit. A publicitás fontos, a csibék pedig nem bánták, így sokaknak megadatott, hogy élőben is láthassanak kakapót. Múlt vasárnap mindössze hét óra leforgása alatt több, mint 3000-en lesték meg, ahogyan "Rooster" és "Jovi" szórakoztak, "Po" pedig bemutatta frissen szerzett mászó képességét. A legtöbben ledöbbentek a kakapó méretén (merthogy elég nagy), a gyerekek pedig imádták, ahogy a madarak játékosan kergetőztek.

Azóta visszarepültek (helikopterrel) a jelenleg hófödte Whenua Hou szigetre, ahol még egy ideig kis röpdéjükben szokják a terepet, mielőtt kiengedik őket a vadonba, hogy felnőtt kakapóként folytassák küldetésüket.

Utoljára látható

Douglas Adams Utoljára látható című könyve egy kihalás közeli fajokat felkutató expedíció felettébb szórakoztató, mégis összességében legalább annyira szomorú leírása. A neves sci-fi komédia író saját jellegzetes humorával fűszerezve mutatja be Madagaszkár, Zaire, Indonézia, Kína, Mauritius és Új-Zéland egy-egy kiemelten veszélyeztetett állatfajának viszontagságait.

Új-Zélandon a legveszélyeztetebbnek számító Kakapo, vagy bagolypapagáj populációja 1988-ban, a könyv írásakor valahol 50 példány környékén volt. Az azóta eltelt idő alatt ez a szám majdnem megduplázódott, amiben minden bizonnyal szerepe van a könyvnek, amely a publicitás révén megerősítette a Kakapo megmentését célul kitűző, főleg önkéntesekből álló szervezetet.

A Kakapo maga a megtestesült szelíd, kedves, ártatlanság. Ahogy azt Douglas Adams írta:

"Ha az ember belenéz nagy, kerek, zöldeskék arcába, olyan derűsen ártatlanul értetlen a tekintete, hogy az ember legszívesebben megölelné, és azt mondaná neki, minden rendben lesz, bár tudja, hogy valószínűleg nincs igaza."

Más, kompetitív fajokkal szemben a szigetlakó Kakapo a populációja egyensúlyát úgy érte el, hogy borzalmasan nehézkes párzási módszerének köszönhetően sosem kellett a túlnépesedés veszélyével szembenéznie. Sajnos ahogy az ember sorra behurcolta az egymás lábára lépő fajokat, amelyek az élettérért folytatott kiélezett versenyben mind hatékonyabb módszerekkel bírtak, a Kakapo békés megoldása mind jobban háttérbe szorult, s ez a szelíd madár a békés módszerével együtt csendben majdnem teljesen eltűnt.

A gondoskodásnak köszönhetően a Kakapo egyedszáma már nem csökken egy jóideje, a fennmaradásáért folytatott küzdelem azonban továbbra is elég ádáz. Már eddig is drukkoltam a Kakapónak, a könyvet elolvasva viszont végleg bekerült a kiemelten kedvenc madaraim közé.

Kakapo etetés

Kakapo-t élőben látni önmagában is kiváltságos esemény, a kakapo csibe pedig még annál is ritkább. Kész szerencse, hogy nekünk, földi halandóknak itt az Internet, ahol számunkra is elérhető közelbe kerülnek ezek a ritka madarak. A DOC weboldaláról például le lehet tölteni egy március 30-i videót, amin megnézhetjük hogyan kell etetni egy kakapo csibét, hogy szépen megerősödjön.

Kakapo csibe etetés (WMV, 952KB, 49 másodperc)

Kakapo afrodiziákum

A teljes kihalástól épphogycsak megmentett röpképtelen papagájt, a Kakapo-t sok-sok kérdőjel veszi körbe. Most azonban úgy néz ki, hogy az egyik legégetőbb kérdésre, miszerint hogyan lehetne a nemi életét felpörgetni, sikerült választ kapni, de legalábbis van valami kiindulási pont a további kutatáshoz.



A Kakapo jelenleg ismert teljes populációja 92 példányra korlátozódik, ebből 7 madár idén kelt ki. A keltető programot nem segíti az a tény, hogy a Kakapo nemi vágya a természetes közegében is csak három évente serkenti utódnemzésre.

Az idei évben azonban felgyorsultak az események, ráadásul megtalálni véltek egy összefüggést a Kakapo nemi vágya és egy bizonyos őshonos fa, a Rimu éretlen gyümölcsében rejlő enzimek között: úgy tűnik, hogy ezen enzimek indítják be a tojásképzéshez feltétlenül szükséges fehérjék termelését.

Az összefüggés evolúciós logikája az volna, hogy az amúgy cudar éghajlaton az éretlen gyümölcs megléte, mint olyan, jó terméshozamot ígér az adott évre, pont úgy időzítve, hogy a kis Kakapo fiókák kikelése egybeessen a Rimu gyümölcsének beérésével, ezáltal biztosítva legyen a táplálékuk arra az időre, amíg megerősödnek.

A madarak rendkívül alacsony példányszáma azonban nem ad sok teret a természet szeszélyeinek bevárására, így ezt az új ismeretet szeretnék mihamarabb felhasználni mesterséges afrodiziákum előállítására is, hogy minél gyorsabban felduzzadhasson a populáció. A fiókákat így is kézzel nevelik fel, a szűk keresztmetszet jelenleg a tojások alacsony száma, ami ilyen módon kapna egy löketet.

Ennek fényében tehát a Kakapo-k várhatóan izgató diéta elé néznek a közeljövőben.

Népességrobbanás

Már akartam írni a frissen kikelt öt Kakapo csibéről, de amíg mi óriás fákat voltunk nézni, a mainstream média beelőzött, olyannyira, hogy nemcsak angolul, de magyarul is lehet tudni a nagy eseményről.

Nos igen, ha a világ egyik legkisebb egyedszámú madárfajának hirtelen öt új reménye is megjelenik, ami több, mint 5%-os népességrobbanást eredményez, na az igencsak örömteli, és felettébb említésre méltó.

Hajrá Kakapo!

Lombikpapagájok

Új-Zéland egyik kritikusan veszélyeztetett, őshonos papagájfaja, a Kakapo hamarosan talán egy erősebb szaporulat elé néz, mivel a nyáron mesterséges megtermékenyítésére tesz kísérletet a faj megmentésére irányuló program.

Szegény madarak nagyon elkényelmesedhettek régen, s emiatt aztán csúnyán rájuk járt a rúd az ember és a vele járó négylábúak megjelenése óta. Most úgy néz ki, újra az emberen a sor, hogy esetleg fordíthasson a Kakapo szerencséjén, s megőrizze a jövő számára e különleges fajt.

A Kakapo egy éjszaka aktív, röpképtelen papagájfaj, amely emellett még a világ legnehezebb papagája címet is magáénak tudja. Sajnos mindössze 86 fennmaradt példányáról tudnak, amelyek mind a Whenua Hou nevű szigeten élnek, és gyakorlatilag minden mozdulatukat aggódó figyelemmel követik.

A rendkívül alacsony egyedszámuk sok problémát is felvet, többek közt a belterjesség miatti csökkent nemzőképességet és termékenységet, amelynek következtében a tojásoknak kevesebb, mint az ötöde kel csak ki. A nehézségeket csak tetézi, hogy a Kakapo csak néhányévente rak tojást, amikor elegendő gyümölcs van a fákon, és még ilyenkor is függ a csibék felnevelésének sikere attól, hogy a rimu fa gyümölcse beérik-e.

A mostani program célja, hogy egy kis mesterséges rásegítéssel nagyobb kikelési és túlélési arányt érjenek el.

Részemről csak annyit fűzhetek hozzá: mindent bele, Kakapo!