2009. augusztus 30., vasárnap

Tui és kowhai

Mivel még friss az élmény, egy gyors összehasonlítás erejéig térjünk vissza az imént említett kiwiana ikonra, a tui és kowhai párosra.

Ez volna a tegnap fotózott klisé:


Ez itt ugyanazon esemény 1947-es állapota:


Ez pedig még mindig ugyanaz, csak most egy kortárs művész ecsetvonásaival ábrázolva:


Tetszik, na!

Tavaszi klisék

Legutóbb úgy két éve láttunk tavaszt, így pont ránk fért egy újabb. De mi sem vagyunk restek, elébe mentünk a virágzásnak, hogy még többet lássunk belőle.


A csodálatosan karbantartott, mégis szabadon látogatható Auckland Botanical Gardens igencsak jó választásnak bizonyult. Elsősorban magnóliákat akartunk fotózni, ez sikerült is, pompás virágóriásoknak lehettünk szemtanúi, de ha már úgyis ott jártunk, jól megcsodáltuk a többi szépséget is, mert történetesen a kaméliák és azáleák, sőt sok-sok szebbnél szebb növények is pont most ontják az illatos virágaikat.

A virágok pedig mágnesként vonzzák a madarakat, akiket meg mink legalább annyira szeretünk, mint a virágokat, tán még jobban is. De a legjobban azt szeretjük, ahogyan a madarak a virágokat ízlelik. Itt van mindjárt ez a kis ezüstszemű monoklis cukiság:


A tavasznak minden színét meg kell csodálni, még az amúgy fehér virágú, de nemesítve akár rózsaszínben is pompázó manuka bokrot is.


Ha pedig végre Új-Zélandon töltjük a tavaszt, akkor feltétlen meg kell csodálnunk az egyik fő kiwiana (újzélandikum) attrakciót, illetve párosítást: a tui madarat, amint a kowhai (ejtsd: koffa, ami maoriul pont sárgát jelent valami rejtélyes okból) virágot csemegézi.

Ez az utóbbi páros errefele annyira klisé, hogy annak idején az egy penny is ezt mutatta. De mindegy is, mert azóta áttértek itt a dollárra, azon meg másik kiwiana ikon lakik. A tui madarakat persze ez nem frusztrálja, ők továbbra is dalolva csemegéznek a kowhai virágainak nektárjából. Mi pedig mindeközben egyre csak élvezzük ezt a csodás tavaszt.

2009. augusztus 19., szerda

Auckland már tavaszodik

Rövid helyzetjelentés: újra Auckland-ből írok, ahol most épp a tavasz nyilvánul meg a kertekben virágba borult kamélia, magnólia, no meg sok-sok szebbnél szebb fák, bokrok formájában.

A mi kis kertünkben az eddig csak venyigének tűnő, kopasz fa is önkifejezésbe kezdett, szerintem őszibarack lesz, de az is lehet, hogy mandula. A halvány rózsaszín virágait meg ellepte az azóta is a kertünkben fel-alá repkedő pompás királylepke hadosztály (legalább ketten vannak, de lehet, hogy többen is, váltásban).


Madarakból, csicsergésből továbbra sincs hiány, ellenben az időjárás határozottan melegebbre fordult ahhoz képest, ahogy itthagytuk bő egy hónapja, amit egyáltalán nem bánunk.

Ja, és nem ér beszólni, hogy milyen keveset írok mostanában!