Hobbiton újratöltve

Legutóbb öt éve jártunk Hobbitfalván, akkor amolyan csalódásféle volt. Most, a Hobbit film után adtunk egy új esélyt a Megyének... Alábbi képes beszámolónkból kiderül, hogy nem bántuk meg, sőt.

Nézzük mindjárt hogy mutatnak az új, tartós építőanyagokból felépített, majd a részletekbemenő gondossággal elrendezett hobbitlakok...

Kívülről mutatós, de mivel háttérnek készültek csak, belépni nincs hova... de sebaj, a kifejezetten a látogatók kedvéért megépített Zöld Sárkány fogadó mindenért kárpótol. Tényleg mintha csak a moziba csöppentünk volna...

A csak és kizárólag a Zöld Sárkányban csapolt sörkülönlegességekről csak annyit tudok mondani, hogy a Sackville Southfarthing Cider az eddigi legjobb cider amit kostoltam...

A Zöld Sárkány fogadó egy kőhíddal és egy vizimalommal osztozik a kistó partján, hátterükben Zsákvég a dombtetőn.

Bár a fogadóban mindössze húsz perc időt hagynak az embernek, ami a finoman cizellált részletek megcsodálására messze nem ad elegendő időt, az összesen másfél órás túra így is bőven megéri mind a hetvenöt dollárt, amiért vesztegetik!

Vasudvard, Völgyzugoly, Wellington

Ma reggelre egy 12 emeletes szálloda nőtt a kikötőbe, Queen Victoria néven. Impresszív. De mi mégis inkább Gyűrűk Ura helyszíneket mentünk felkutatni egy Movie Tours nevű program keretein belül.

Az idő szottyosnak indult reggel, de nagyon hamar kisütött a nap, s ez így maradt egész nap, így panaszra semmi okunk sem lehet. A 15 beharangozott forgatási helyszínből viszont csak négy volt olyan, amire azt mondom, hogy oké. Egy parkoló vagy egy kőbánya (kintről nézve) például nem annyira izgi csak azért, mert néhány évvel ezelőtt a helyén több forgatási helyszínt is berendeztek.

A többi helyszínről is jobb tudni, hogy a leginkább jellegzetes fákat és sziklákat lehet csak felismerni, mivel az épületek vagy ideiglenes poliuretán díszletek voltak, vagy digitális munkával kerültek oda, ahol látszanak a filmben, míg a hátterek szinte mindenhol a Déli sziget panorámájából lettek bemásolva.

Sebaj, így is jártunk néhány szép parkban, a vezető pedig magára kötött egy laptopot, így mindenhol vissza tudtuk nézni, hogy melyik pár másodperces jelenetről is van szó éppen.

A növényzet és a jellegzetes sziklák beazonosításával így elmondhatjuk, hogy jártunk Vasudvard (Isengard) kertjében, Völgyzugolyban (Rivendell), valamint azon a helyen, ahol Aragorn-t partra mosta a víz, a lova pedig szájon át lélegeztette. Persze Völgyzugolyban kétdolláros tünde-fülekkel és íjjal a kezünkben egy fotó erejéig Legolasok is lehetünk.

A Kaitokere park erdeje mellett, egy tisztavizű patak partján, egy függőhíd közelében eltöltött kiadós piknik végül mindenkit meggyőzött arról, hogy jó ötlet volt épp ma forgatási helyszín keresésre jönni.



Általában véve egyébként azt kell mondjam, hogy nagyon sok Gyűrűk Ura forgatási helyszín látogató programmal lehet találkozni Új-Zéland szerte, de mindegyik csak alig néhány jelenetnyi helyszínnel szolgál. Végtére is a film elég hosszú ahhoz, hogy a helyszínek befedhessék egész Új-Zélandot. Ehhez még az is hozzájön, hogy a helyszíneken az eredeti felépítményekből gyakorlatilag semmit sem lehet látni, mivel ezeket a forgatás befejeztével el kellett távolítania a filmeseknek. (Ezalól Hobbiton kivétel csak, de ott is alig maradt valami.) Ha tehát valaki mozitúrára vetemedik, célszerű olyant választani, amelyik átfogóbb, panorámikus helyszínt igér mutatni (ezek a Déli szigeten lesznek leginkább), ellenkező esetben esetleg csalódni fog, hogy nincs ott az a tünde- vagy éppen ork izé. Ja, tényleg, aki orkokat akar nézni, az menjen Orcland-be :) -- akinek nem esett le, Orcland és Auckland pont ugyanúgy hangzik angolul kiejtve.

A félnapos mozizás befejeztével visszamentünk Wellingtonban, ahol a délutáni gyönyörű idő felcsalogatott minket a Mount Victoria tetejére. A gyalogút rövid, ám jó meredek, leginkább fenyőerdőkön át vezet. Fentről valóban gyönyörű 360 fokos panoráma: Wellington kikötője, az öböl, de még a Cook szoros is jól látszik.



Az idő elég nyugodt volt, így az itt szokásos időjáráshoz képest csak egy enyhe szellőt éreztünk. Az időközben felérkező három turistabusz sok jót nem igért, úgyhogy lefele vettük az irányt az Oriental Bay-be, ahol aranyhomokos tengerpart van (a homokot amúgy az Abel Tasman NP-ből hozták). A kötelező sirály és szkua nézés, valamint a fagyizás után aztán visszamentünk a szállásra egy korai vacsit összedobni.

Estére ugyanis beiktattunk még egy érdekesnek igérkező programot: a Karori Wildlife Sanctuary éjszakai sétáját. Ez a szürkületkor kezdődő kétórás móka egy kellemes sétát jelent a Karori völgyben (a belvárosból negyed óra autóút), amely 1999 óta el van kerítve speckó kerítéssel, amin semmilyen négylábú nem tud átjutni. Az elkerített völgyben nyugodtan tudnak létezni Új-Zéland néhány errfele őshonos állata, így például a Kispöttyös Kiwi madár, a Kaka, a Tuatara, a Weta, vagy a világító kukacok. Na, az itt felsoroltak mindegyikével volt is szerencsénk találkozni a séta folyamán személyesen is.

A tuatara nem okozott sok bonyodalmat: egy külön elkerített részen kétszáznéhány példány közül hármat is sikerült meglátni, na nem is vették szaladósra a dolgot. A wetáknak külön "hotel" volt berendezve, egy korhadó fatörzs tele csemegével, a kérge pedig nyitható volt, így egy kis fény már fel is fedte a vígan falatozó kövér tücsköket.

Amint leszállt az éj, a világitó kukacok megkezték az ég csillagainak utánzását a patakok nedves sziklaoldalaiban. A Kaka a többi madárral együtt hallatta esti hangjait, a kifejezetten nekik szánt etető környékén pedig az árnyékát is lehetett látni, ahogy zengzetesen rikácsolva mondta a magáét. Dehát a papagájok már csak ilyenek.

Persze mindenki a kiwi madarat várta, akinek a hangját az este folyamán többször is hallottuk, de személyesen egész a túra végéig nem mutatkozott. Akkor viszont meghallottuk, ahogy matat az ösvény mellett, és szegényt egy pillanat alatt fel is nyársalta a vörös fényű zseblámpáink fénysugara. Ott volt, nem jött zavarba, csak turkált tovább az avarban. Talán fele akkora lehetett, mint a kiwiházakban mutogatott barna kiwi, mégis igazi átütő élmény volt rálelni erre a kis csodára a természetes közegének kellős közepén.

Gyűrűkúra

A mai bejegyzést szeretettel ajánlom Zsuzsinak, születésnapja alkalmából. Aki nem ismerné Zsuzsit, elég ha annyit tud, hogy egy kedves barátunk, aki a Gyűrűk Ura óta teljesen odavan Új-Zélandért. Tehát, Zsuzsinak boldog születésnapot is kívánok a bejegyzés olvasása mellé, s akkor térjünk is mindjárt a lényegre.

Sokaknak (szerintem Neked is, Zsuzsi :) a Gyűrűk Ura helyszíne, Középfölde és Új-Zéland egy és azonos. Nos, mivel én Tolkien könyvével találkoztam először, Peter Jackson filmjével később, és Új-Zélanddal pedig csak ezek után, de nem ezek kapcsán, hanem amúgy is, ezért én nem asszociálok ennyire egy-az-egyben. Azt viszont be kell ismerjem, valóban sok hasonlatosságot mutat a Tolkien által leírt táj Új-Zéland vadregényes részeivel. Egy kicsit most ezt a témát járnám körbe.

Hiánybetegségben szenvedők például jó pénzért részt vehetnek mindenféle gyűrűkúrán, ám azt nem árt tudni, hogy a forgatási helyszínek nem egy közös gondnokság alatt vannak, legtöbbjük önállóan is felkereshető. Ehhez nyújt nagyszerű segítséget Ian Brodie könyve, a Lord of the Rings Location Guidebook, amely fényképekkel, térképekkel, itinerekkel, sőt, még GPS referenciákkal és Internetes forrásokkal is szolgál 176 oldalon, potom 45 dollárért.

Azoknak pedig, akik odavannak meg vissza a szép nagy poszter méretű kincskeresős térképekért, emitt egy remek példány a forgatási helyszínekről. Ha pedig a modern, online térképeken szeretnétek a helyszínekre lelni, akkor a Tagzania ide vonatkozó oldalát javasolnám. GPS vevővel rendelkezők pedig még közelebb kerülhetnek a helyszínekhez a POI fájlok le- és feltöltése által.



De nézzük is, hogyan és hol mindenhol történt a Gyűrűk Ura. Ehhez segítségül hívtam néhány ide vonatkozó weboldalt is (1, 2, 3, 4, 5).

A hosszú történet Hobbitfalván kezdődik, amit a Waikato régió zöldellő füves dombjai között, egy Matamata nevű település közeli farmon forgattak. Erről mellesleg már saját tapasztalatokat is írtam. Innen indulnak el bátor Hobbitjaink Bree felé, amelynek Fort Dorset, egy volt Wellingtoni katonai erődítmény adott otthont, Bakfölde erdejein (Buckland Forest), szintén Wellington környékén keresztül.

Itt csatlakozik a csipet-csapathoz Vándor, aki aztán a Cset-erdőn (Chetwood Forest), azaz a Nelson környéki Abel Tasman Nemzeti park mellett található Takaka Hill-en keresztül tereli Hobbitjainkat Völgyzugolyba (Rivendell), azaz a Wellington közeli Kaitoke regionális parkban található Pukaki tóhoz, mindezt úgy, hogy közben érintik a Széltetőt (Weathertop) valahol félúton Auckland és Hamilton közt, és a fekete lovasokat elmossa a Bruinen gázló - amely Arrowtown középpontjától egy kőhajításnyira van - megemelkedett vízszintje, ami viszont már a Shotover River-en, a Skippers Canyon-nál került filmre.

Itt sokminden történik, majd a "Gyűrű társasága" elindul Délnek, Magyalföldön (Hollinn), részben az Arthurs Pass Nemzeti Park, részben a Kahurangi Nemzeti Park tájain is, hogy megpróbáljanak átkelni a Caradhras hágóján, amit a Mt Earnslaw testesít meg, majd a sikertelen átkelés után a Ködhegység (Misty mountains), azaz a Déli Alpok hegyvonulatai alatt, Mória bányáin át, stúdiófelvételek után végül már Gandalf nélkül Dimrill Dale-nél, azaz szintén a Kahurangi Nemzeti Parkban, Mount Owen-nél lássanak újra napot, és az Ezüst-éren (Silverlode), azaz a Te Anau közeli Mossburn melletti Mararoa folyón átgázolva beléphessenek Lothlorienbe, ami Fernside-ban, Wellington közelében, és a Queenstown-i Lake Wakatipu környékén forgattak.

Innen aztán csónakba szálltak, és a nagy Anduin, azaz a Rangitikei, Hutt és Waiau folyókon a Kőkirályok trónusai (Pillar of the Kings) közt, ami viszont Queenstown mellett a Kawarau folyón van (szobrok nélkül), a Rauros vízesésig csorogjanak. Ekkor azonban szétszakadnak az Amon-Hen őrtoronynál, egy a Queenstown-i Wakatipu tóba benyúló földnyelven történtek hatására.

Frodo és Samu az Emyn Muil szikláin keresztül, valahol a Tongariro Nemzeti Parkban, majd a förtelmes szagú Holtlápon (Dead marshes), azaz a Kepler Track egy darabkáján át jut el a Fekete Kapuig (Black Gate), ami a Rangipo sivatagon került filmezésre, és amin az ellenség jelenléte miatt nem mennek be, helyette tovább kerülnek Ithilien-en, azaz a Tongariro Nemzeti Park szélénél található Okahune közeli bokros területeken, és Osgiliath erdein, azaz a Wellington régióbeli Foxton közelében fekvő Waitarere erdőn keresztül, Cirith Ungol-on, egy stúdiójeleneten át végül Mordorba, azaz a Mt Ruapehu kietlen vulkanikus lankáira érkeznek, ahol látják, hogy bizony erről is túl sok az ellenség.

Ahhoz, hogy tovább haladhassanak, az kell, hogy társaik addig Rohan síkságain, a csak terepjáróval megközelíthető Ida Valley-beli Poolburn Reservoir környékén keresztül a Fangorn erdőbe, azaz a Fiordland mesés vidékén a Mavora Lakes melletti erdőségbe eljutva az entekkel, valamint Edorasba, azaz szinte megközelíthetetlen, Canterbury síkságon elhelyezkedő Mt Sunday-hez eljutva a rohirokkal szövetkezve egy csúnya Helm-szurdoki (Helm's deep), azaz egy Wellingtoni bányabeli ostromot túlélve legyőzzék Szarumánt, aki Vasudvardból (Isengard), azaz az Upper Hutt-i Harcourt Parkból irányítja seregét.

Ám e győzelem még csak a kezdet volt, mivel Gondor is segítségért kiált. Erre a rohirok Dunharrow-nál, azaz a Wellingtoni Mt Victoria környékén gyülekeznek, hogy épp időben érkezzenek a Pelennor síkságra, ami Twizel közelében van, ahol Minas Tirith városának, egy aprólékosan kidolgozott stúdiódíszlet ostromának menetén fordítanak egyet. A sok fáradt katona aztán szépen egy vezércsellel eltereli Szauron figyelő tekintetét, hogy Frodó és Samu a Gorgoroth Fennsíkon, azaz a három vulkán által szegélyezett Tongariro Nemzeti Parkon végigküzdhesse magát a Végzet Hegyéhez (Mt. Doom), amit történetesen a Mount Tongariro vulkáni kúp személyesít meg, ahol megsemmisítik a gonosz gyűrűt, ezzel végetvetve Szauron hatalmának.

Végül mindenki hazatér, ám Frodo nem bírja cérnával sebesülése visszatérő fájdalmait, így a Középföldéről távozó tündékkel együtt hajóra száll Szürkerévben (Grey Havens), egy stúdióban Valinor felé, amit senki sem tud, hogy merre lehet, de biztosan szép, csak melankólikus hely.

Hát, dióhéjban ez lenne a történet. Aki esetleg még nem olvasta volna az eredeti változatot, annak szólok, hogy az összehasonlíthatatlanul jobb, hosszabb, és kidolgozottabb az itt leírt változatnál, és nem utalgat állandóan forgatási helyszínekre. Ezek után mindenkinek további kellemes művelődést és élménydús kalandtúrát kívánok!

Birkák Hobbitfalván

Új-Zélandi kedvcsináló körutazásunk egyik állomása a Peter Jackson féle Gyűrűk Urából ismert Hobbitfalva forgatási helyszíne volt. A helyről annyit kell tudni, hogy Aucklandtől úgy két óra autóútra van, egy Matamata nevű település közeli farmon. A tényleges helyszínre csak a Hobbiton Tours szervezésében lehet bejutni, mert az magánterületen, az úttól messze, jól elrejtett helyen van. Ránézésre logisztikai rémálom lehetett itt forgatni bármit is.

A kétórás "tárlatvezetés" során sok-sok forgatással kapcsolatos sztorival egybekötve vezetnek körbe a terepen, kis csoportokba szervezve, és bőven hagyva időt a fényképezésre is. A díszletek már legnagyobbrészt el lettek távolítva, leginkább csak néhány Hobbitlak maradt meg, és ezek is a képen látható fehérségükben. Mindez amiatt, mert egyrészről olcsó, könnyű, ám nem tartós poliuretánból készültek, a filmben amúgyis már csak erős digitális utómunkával látszanak, valamint a forgatás kései fázisában felvettek egy a "Hobbiton felégetése" című jelenetet is, ami - mondjuk így - nem tett jót a faépítményeknek sem. Lényeg, hogy azért egy kevés karakteres dolog (például Zsáklak, meg mondjuk a Party fa, és a tavacska) azért megmaradt, ami amolyan hangulatkeltésre bőven elég is.

A farm kellős közepén a birkák a forgatás befejezését követően újra birtokba vették a terepet, így hobbitkák helyett ezeket a négylábú fűnyírókat lehet a házak előtt fotózni, a fekete bogyókat, amiket maguk mögött hagynak, meg lehet kerülgetni mindenfele. Mindemellett a táj jellegéből adódóan (tavas, mocsaras, legelős) Pukekók is akadnak bőven errefelé, úgyhogy ha valaki véletlenül erre tévedne, tessék figyelni és örülni nekik :)