A pimasz kea útlevelet lopott

A Southland Times híre egy a keák kíváncsiságának egy újabb vicces megnyilvánulásáról számol be.

A szemtelen madár ismét jól megtréfált egy turistát, aki szerencsére ezt nem vette nagyon zokon. Nézzük a hírt:

A Te Anau-i rendőrség azonosította azt a tolvajt, aki egy brit utazó útlevelét lopta el, ám nem fogják letartóztatni a tettest és a dokumentumot sem tervezik felkutatni.

A rendőrség szóvivője szerint egy skót férfi jelentette a hét elején, hogy az útlevelét egy Milford Sound felé tartó buszról ellopták.

Az útlevél egy színes tasakban volt, ami felkeltette egy pimasz kea madár figyelmét, amikor a busz megállt a Szakadéknál a Milford úton.

Amíg a sofőr egy a busz aljában lévő tárolórekeszben tartózkodott, a kea lenyúlta a csomagot. Amikor a sofőr visszafordult, a megriadt madár elrepült a bozótba a zsákmányával. A csomagot nem találták és Fiordland méreteit figyelembe véve nem is valószínű, hogy megkerülne.

A skót férfi, aki nem kívánja felfedni személyazonosságát, egy hónapot várt, hogy útlevelét Wellingtonból megkapja.

"Skótként van humorérzékem, így tréfásan fogtam fel a dolgot, de azért belül még mindig felmegy a pumpa, ha rágondolok," mondta.

"Az útlevelem ott van valahol Fiordland vadonában. A kea feltehetőleg hamis kérelmekre vagy egyéb illegális tevékenységre használja. Többet nem tudok ugyanúgy nézni a keára."

Egy pótútlevél kiállítása a Wellingtoni Brit Nagykövetségnél akár hat hétbe és 400 dollárba is kerülhet.

"Augusztusban terveztem hazautazni Skóciába, így remélhetőleg gyorsan meglesz az új útlevél."

Elmondása szerint a buszvezető nem tudta, hogy mi van a csomagban, de az "elsápadt arca" meggyőzte arról, hogy nem viccelt, amikor azt mondta, hogy útlevél volt benne.

A skót nem tartja sem a sofőrt, sem a céget felelősnek. "Nagyszerű szolgáltatást nyújtanak azzal, hogy segítenek ki-be pakolni a dolgainkat, s ez csak egy szerencsétlen eset volt. Előfordul az ilyen."

"Az ilyet nem lehet csak úgy kitalálni."

- MARK HOTTON, Southland Times

Ezt persze nem tudták a kommentelők sem szó nélkül hagyni, így olyan megjegyzéseket olvashatunk a hír alatt, mint:
- "A keákat el kéne tiltani a buszoktól."
- "A keák veszedelmesek a társadalmunkra nézve. El kellene kobozni és bezúzni az autóikat."
- "Nyilván nem tetszett ennek a keának a költségvetés, és megpróbált lelépni az országból."

A hírt magam részéről sem hagyhattam meg úgy, ahogy van, ezért készítettem illusztrációt a kea-útlevél-börtön témára. Íme:

Elvarázsolt erdő

Kezdem azt hinni, hogy a kertünk végében egy igazi elvarázsolt erdő van. Ma reggel ismét felszálló párába burkolózott a sok-sok fa, amin a felkelő nap fénye felettébb sejtelmes módon fénylett át.

Ez már önmagában is gyanús, de amikor aztán felszállt a pára, csillogó pókhálók tucatjaira lettem figyelmes a kert végébe benőtt mohás fa ágai között.

A következő az lesz, hogy előkerülnek az erdő tündérei is.

Az új lakás kertje

A hétvégén sikeresen beköltöztünk, ezúton is köszönjünk minden résztvevőnek a hathatós segítségét. Az új lakásból aztán az első napokban esős időt figyelhettünk meg, ami, mit is mondhatnék, szürke volt.

Aztán tegnap délutánra már megérkezett a napocska is, ma pedig végre megfigyelhettük, ahogyan bejárja az összes szoba ablakait. Utoljára nyáron láttunk ilyent, úgyhogy nagyon örvendtünk neki.

A lakáson túl pedig csak a kert volt nagyobb öröm, ahol mindjárt reggel egy párás napkeltét sikerült megtekintenünk...

...majd a folyamatos madárcsicser mellett előkerültek a pompás királylepkék is, amiket a kertben stratégiailag elhelyezett, nagyon finom illatúan virágzó (pedig tél van!), nem tudom milyen típusú fa vonzott ide...

...mígnem este gyönyörű színek kíséretében fújt visszavonulót a napocska.

Verdikt: maradunk!

Pukekó siet

Nem ér rá, sok a dolga.

Költözünk (már megint)

Fél év alatt rá kellett jönnünk, hogy akármilyen szép is a kilátás a teraszról, nem volt a legszerencsésebb döntés egy Auckland belvárosától autóval 50 km-re lévő, kizárólag délre néző ablakokkal felszerelt lakásba költözni. Ez ugyanis nyáron gyönyörű napos, télen viszont konstans hideg, ha van nap, ha nincs. A várostól való távolság pedig nem hangzik soknak, de kiszorozva bizony számottevő költségvetési tételt jelent pusztán a benzin is, s akkor az autó amortizációját nem is vettük figyelembe.

Fél éves szerződésünk a hetekben jár le, így új hely után néztünk, úgy 30-40 km-rel közelebb, északra néző ablakokkal. A jó hír, hogy találtunk egy egész kellemeset, jó árban, nyugodt környéken. Szerencsénk is volt, mert már megint nem túl nagy a felhozatal. A költözést a héten ejtjük meg, ezzel magunk mögé parancsolva az elmúlt másfél év alatt a rövidtávú szállásokat nem számolva ötödik ilyen eseményünket, gondoltam megosztom veletek azt, hogy mivel is jár egy ilyen, már csak tanulságképp.


A folyamatot nyugodtan három részre oszthatjuk: előkészület, költözés, utórengések. Nézzük is ezeket egyesével.

Az előkészületek:
Ide sorolnám az új lakás megkeresését is, ez annyiban idegőrlő, hogy pont nem fogunk megint tökéletest jó áron találni, így kompromisszumokat kell tudni kötni. Tegyük föl, hogy találtunk valami megfelelőt, sikerül leszerződni is, óra indul.
A kiköltözést megelőzendő jön a csomagolás: az eddigre már akaratlanul is tekintélyesre duzzadt kacat halmot bedobozolni, az íróasztalokat, ágyakat lapra szerelni, mindezt úgy, hogy közben a napi használatban lévő dolgokat kerülgetni.

A kiköltözés költsége: 1-3 heti lakbér (attól függően, hogy mennyire sikerül jól időzíteni a költözést), ami a szerződésbeli kötelesség, még ha a szerződés lejárta előtt ki is költözünk. Fix időtartamú szerződés vége előtt 5 héttel már érdemes nézelődni, 1 hónappal előtte pedig célszerűen be kell jelenteni, hogy nem hosszabbítunk, ami egyben kötelez is.
Beköltözés költsége: 1-2 heti lakbér (előleg), 3 heti lakbérnek megfelelő letét (bond), ügynökségen keresztüli szerződés esetén pedig 1 hét (plusz áfa) lakbérnek megfelelő összegű ügynöki jutalék.

Ha nem tettünk kárt a lakásban, a régi címről a letétet csak később kapjuk vissza. A kiköltözés és a szerződés lejárta közti időre vonatkozó lakbérből pedig csak annyit látunk viszont, amennyit egy esetleg időközben talált új bérlő fedez helyettünk.

A kiköltözéshez hozzá tartozik egy szőnyegtisztíttatás is, amit 100 dollártól, s csak a kiköltözést követően lehet elvégeztetni, csakis szakemberrel, számlával bizonyítva a dolgot.

A költözés:
Amelynek költsége a két lakás távolságtól, az ingóságok mennyiségétől és méretétől, no meg a barátok segítőkészségétől függ. Csomagolóanyag (matrachuzat, ragasztószalag, dobozok) szükségeltetik, valamint a költöztető cég munkaideje, ha a barátoknak nincs teherautója, vagy temérdek sör, ha van.

Az utórengések:
Kezdve azzal, hogy kicsomagolás, rendezkedés, takarítás, a sarkok megszámlálása (tényleg, tudja valaki honnan ered ez a sarokszámolós babona?).

Aztán jöhet mindjárt egy kis hivatalos ügyintézés: a közművek átjelentése.
Vezetékes telefon - internet átkötése: alsó hangon 60 dollár reconnection fee, ráadásul számíthatunk 3-10 munkanap telefon és internet kimaradásra. Szolgáltatóváltás esetén előre számlázhatnak plusz egy hónapot is. Ha pedig az új helyen még nincs bekötve vonal, akkor a költség ennek többszöröse is lehet. A telefonszám pedig jó eséllyel változni fog.

Villany, gáz egyszerűbb, csak az óraállást, és az új címet kell egyeztetni. (Feltéve, hogy a szolgáltató az új helyen is szolgáltat.)

Ha belejöttünk, akkor az, új címet, telefonszámot mindjárt egyeztessük a bankunkkal, a gépjármű nyilvántartóval (Land Transport), az adóhivatallal (IRD), a választási cenzussal (Elections), a lakásbiztosítóval (contents insurance), az autó felelősségbiztosítójával, az autóklubbal (tagság okán), a mindenféle pontgyűjtő kártyákhoz (Onecard, Flybuys, ésatöbbi), az esetlegesen előfizetett újságok szerkesztőségével, valamint rokonainkkal, barátainkkal, ismerőseinkkel és üzletfeleinkkel. Akinek a címe is rajta van az új-zélandi jogosítványán, az mindjárt cserélheti azt is.

Természetesen ha a hűtő, mosógép, szárítógép, valamely bútordarab nem fér el az új helyen, akkor annak eltrédmízése, helyette másik, passzentos darab beszerzése még könnyedén befigyelhet.

Ha mindezt összeadjuk, a tovább bérléshez képest (tételezzünk fel heti 300 dolláros bérleményt, ami elég jó ár itt Aucklandben) a többletköltségek valahol 2000 dollárnál kezdődnek (ebből azért 900 dollár bond visszajár, de csak később), s könnyen elérhetik a 3000 dollárt is, ami, hogy legyen mihez viszonyítani, két és fél havi lakbér, méghozzá egyösszegben.

Mindezek után azt tudom javasolni, hogy inkább elsőre tessék megfelelő lakást találni, mert az lényegesen kevesebb macerával jár.

Jótékonykodás

Pappito tegnapi "Habitat for Humanity" című közhasznú bejegyzésének végén költői kérdés formájában kiváncsiskodott olvasóinak jótékonykodási szokásairól. Ez a kérdés engem is megihletett, úgyhogy most a cikk (szerintem nem meglepő módon) madaras verziója következik.

Mondhatnánk, hogy "Habitat for Endemic Birds", mert lényegében hasonló problémakörről beszélhetünk, a különbség csak annyi, hogy Új-Zéland endemikus madárfajainak nem fedél kell a fejük fölé, hanem rágcsálómentes erdő a lábuk alá.

A vonatkozó legöregebb helyi szervezet pedig az 1923-ban alakult, napjainkban pedig több, mint harmincezer tag támogatását magáénak tudó Royal Forest and Bird Protection Society of New Zealand, amely egyben több kisebb-nagyobb helyi szervezettel kooperál és számos, a természeti értékek megőrzését célul kitűző projektben vesz részt. Tagjai önként és dalolva lobbiznak, kampányolnak a természet védelmében, fákat ültetnek, gazolnak, oktatnak, rágcsálómentesítenek és egyéb, Új-Zéland különleges élővilágának fenntartása szempontjából fontos tevékenységeket folytatnak.

Tevékenykedéseik nyomán a kihalás széléről hozták vissza többek közt a különleges kokako és kakapo madarakat, valamint bebiztosították számos őshonos növény és állatfaj jövőjét.

Személyes vonatkozások tekintetében azon túl, hogy több regionális projektjük sikereit megcsodáltuk már (például az ark in the park projekt), büszkén mondhatom, hogy nem csak hogy tagja vagyok a szervezetnek, hanem a sustain program elkötelezett támogatója is. Ezáltal tervezem biztosítani, hogy a boldog lakástulajdonosok kertjeibe mindig jusson elegendő madárcsicsergés is.

Kerikeri szárnyasai

A hétvégén Bay of Islands-be látogattunk Immáékkal. A kirándulásunknak több olyan állomása is volt, amelyekről már tavaly megemlékeztem, úgyhogy most nem fogok. Ellenben Kerikeri városkában mi is most jártunk először, s le is csekkoltunk két intézményt: az egyik a keriblue kerámiastúdió, ahol szép pukekós étkészleteket vesztegetnek izmos áron, a másik pedig a mai bejegyzésem további témája.

A nemes egyszerűséggel The Parrot Place-nek elnevezett hely pontosan azt adja, amit a neve diktál: sok sok papagájjal lehet itt megismerkedni. A hely érdekessége, hogy mindezt néhány kezes egyed esetében teljesen interaktívan tehetjük meg, azaz mászathatjuk magunkon a madarakat. Még mogyorót is kaptunk, hogy etethessük őket, sőt, nedves törlőkendő is akadt a madarak tápcsatornájának másik végén időnként előforduló események nyomainak eltakarítására.

A legelső tollseprű, akivel odabent barátkozhattunk, a madárpark új lakója, aki egyszavas szókincse ellenére nem tudott rendesen bemutatkozni nekünk, mert még nincs neve. Nagyon kedves, gyönyörű szivárványszínekben pompázó egyed, akinek kedvenc foglalatossága az volt, hogy a kalapokat, inggallérokat kóstolgatta.


A szép nagy ara mellett több kisebb, egy-egy színt magukénak tudó papagájt is megtutujgattunk (vagy ők kóstolgattak meg minket, nézőpont kérdése), mint például az alábbi kéket:


Miután jól megszeretgettük a bejárat környéki madarakat, meg elbeszélgettünk a gondozókkal, nekiláttunk felfedezni a többi, röpdékben raboskodó lakókat is, akik további színárnyalatokat és színkombinációkat képviseltek.

Az amúgy nem óriási, de nem is aprócska park túlvégében bementünk még két besétálós röpdébe, ahol beszédes pintyfélék és fürjek társaságát élvezhettük, valamint további még több papagájok etetését eszközölhettük. Itt is akadt haverkodós madár bőven, aki hagyta magát fotózni is premier plánban.


Talán egy órát tölthettünk ott mindenestül, s annak ellenére, hogy az öt fős társaságunkból odafele leginkább csak ketten lelkesedtünk a helyért, mindenki úgy távozott a madárparkból, hogy milyen jó is volt odabenn, ami mindenképp a helyet dicséri.

Méég, méég...

Tudom, hogy ismétlem magamat, de vannak égi jelenségek, amikből sosem lehet eleget látni.


Főleg akkor nem, ha ilyen költői módon fejezik ki magukat...

Angyalok és tündérek, no meg 2012

Az idei Auckland-i New Spirit Festival most hétvégén került megrendezésre, gondoltuk mi se maradjunk ki a jóból, hát elmentünk megnézni.

Aki már járt new age rendezvényen, az nagyjából tudja is, hogy néz ki egy ilyen esemény: kristályok, füstölők, aromaterápiás izék, angyalok, tündérek, ezoterikus könyvek, cédék minden mennyiségben, sőt, emellett csekély pénzekért helyben igénybe vehetjük a kártyajósok, médiumok, energiagyógyászok, gyógyítók, alternatív terapeuták szolgáltatásait, miközben a legkülönfélébb nyúédzs előadásokat is meghallgathatjuk.

Bár elvont arcok itt is bőven voltak, szerencsére totál kakukk emberekből nem sok futkározott, sőt. Nem elmeháborodottak hirdették vadabbnál vadabb eszméiket, hanem nagyon is letisztult, konstruktív, előre mutató világszemléleteket hallhattunk helyette. Jó, itt is akadnak kezdők, de szerencsére nem sajátították ki a rendezvényt.

Az alaptétel ugyebár az volna, hogy a halak kétezer éves korszakából a vízöntő korába lépünk át (abban eltérnek a vélemények, hogy ez a hetvenes években, 1999-ben, 2000-ben, vagy épp 2009 február 25-én történt, esetleg 2012 december 21-én fog történni, de ebbe most ne is menjünk bele, lényeg, hogy mostanság van a nagy esemény), s ennek az eseménynek komoly hatása van az emberiségre, ami bizony paradigma váltást jelent, ha tetszik, ha nem.

A lényeg röviden, tömören: a beköszöntő vízöntő korszaka, ami egyre határozottabban fejti ki hatását, az információ és a kapcsolatok, az együttműködés kora, amely lehetőséget ad mindannyiunknak a gyors felemelkedésre, összeomlani látszó, tarthatatatlan világunk emelkedett újrateremtésére. Ez azonban nem magától fog varázsütésre megtörténni, nem mások fognak helyettünk felépíteni egy szebb világot. Mindenki maga kell végigjárja az utat a kiteljesedéshez, ehhez azonban egyre több és több útmutatást, segítséget találhatunk. A legfontosabb feladatunk, hogy éljünk már végre teljes, boldog életet, s tegyük szebbé a világot általa!