Pillangó eredmények

Az idei királylepke szezont javarészt magunk mögött tudhatjuk, hat szépséges pillangóval lett forgalmasabb a légtér, három bebábozódottnak sajnos nem sikerült, egy hernyót azóta sem találok, egy pedig az azóta kicsit magukhoz tért selyemkórókon legelt egy ideig, most épp szép zöld púpaként képviseli az utószezont.


Kikelt pillangónként hozzávetőleg három dollárba kerültek, de mivel a selyemkórók túlélték a szezont, jövőre lényegesen olcsóbb lesz a pillangógyártás fajlagos költsége. A pillangók látványa pedig amúgy is megfizethetetlen.

Lepkegyár

Örömmel jelentem, hogy ma reggel beindítottuk a tömegtermelést: az első pillangó kigurult a gyártósorról. Na jó, nem egészen így történt, hanem picit másképp. Megmutatom.

A nagy esemény eljövetelét már tegnap kezdtük gyanítani, amikor is az addig zöld első púpa el kezdett fekete mintákat sejtetni a bőre alatt. Ma reggelre aztán már egyértelmű lett, hogy egy pillangó van szorosan belecsomagolva:


Aztán ténykedtem egy kicsit, majd eszembe jutott, hogy rá kellene nézni. Épp időben (vagy tán egy picit későn is) értem oda. A pillangó már kint volt, a szárnyai viszont még egész gyűröttek. Namost, mivel én nem voltam jelen, az ablak viszont nyitva volt, nem tudhatom, hogy a bábból kelt ki a gyűröttszárnyú, vagy kintről repült be, majd megette a báb tartalmát és meggyűrte a szárnyát, hogy ne legyen gyanús.


Akárhogyis volt, a gyűrött szárnyat fokozatosan simára pumpálta. Most még mindig ott piheg, biztos szokja a pillangólétet, én meg nem zavarom meg, nehogy idő előtt elrepüljön, olyan szép!


A továbbiakban holnapra várható a második pillangó, majd kicsit később a sütőtökön nevelt banda, akik közt sajnos lesz olyan (ránézésre), amelyiknek nem biztos, hogy sikerül az átmenet.

Ha a befektetés megtérülését tekintem, eddig 0.0556 MPD (1 átváltozás per 18 dollár) irányszámnál tartunk. Ha mindegyik púpa kikelne, akkor elérhetjük a két dollár per pillangó arányt is. Drukkoljatok!

Kukackonzerv

Az elmúlt napokban izgága hernyók lepték el az etetőjük környékét, hogy ráleljenek egy-egy megfelelő helyre életciklusuk következő szakaszához. Ez önmagában még nem nagy szám, de azért a díszítés céljából kihelyezett tereptárgyakkal való ismerkedésük okozott néhány vicces pillanatot.

Ez a lepketanonc például "segítség, elkapott a madár"-t játszott. (Vegyük észre a díszmadár riadt tekintetét!)


Ez a másik pedig egész stílusos dekoratőrnek bizonyult, amikor a fejdíszekről volt szó.



Ilyen és hasonló meghitt pillanatok után aztán szépen mindegyikük lenyugodott (legtöbbjüket én is terelgettem, leginkább a keltetésre kijelölt páfrány leveleire), szőtt magának talapzatot, majd lógázni kezdett, s egy napon belül levedlette utolsó hernyóruháját is, hogy ilyen zöld púpává változzon.


Innen már tényleg csak türelem kérdése a pillangó.

Kezdődik a bábszínház

Örömmel jelentem, hogy a királylepke hernyóink szinte azonnal rákaptak a sütőtök ízére, s csillapíthatatlan étvágyukat eme a selyemkórónál lényegesen olcsóbb kilónkénti árba kerülő élelemforrással kezelik.


Az elmúlt napon azonban nem csak ez történt. Az egyik hernyó ugyanis sokkal izgágábbnak tűnt a többinél, a sütőtök szeletek között láthatólag nem találta a helyét, lépten nyomon beleütközött vígan étkező társaiba, majd szökésre vetemedett.

Először visszatessékeltem a vályúhoz, de a második szökési kisérleténél már gyanakodni kezdtem, ezért rámászattam valami visszahajló jellegű dologra, ami történetesen egy páfránylevél volt. No, több se kellett neki, egyből tüsténkedni kezdett. Étvágy abbamaradt, helyette terveket kezdett szövögetni, majd mikor egy olyan két milliméteres selyemlábazatot eszkábált, megfordult, hátsó két lábával megfogta azt, majd rövid időn belül meditatív állapotba került.


Azt gyanítom, hogy most készül a bábszínházi fellépésére.

Aztán lassan az egész sütőtökös doboz kezdett egy igazi kukackonzervre hasonlítani, ahogy egyre több társa kezd kikandikálni, gyaníthatóan hasonló okokból kifolyólag.

A hernyók életében ez a bábszínházi fellépés nagyon fontos esemény, komoly tétje is van: ha sikerül nekik eljátszani ezt a hosszú, "Metamorfózis" című darabot, akkor új életet kezdhetnek egy sokkal szabadabb, egyben merőben más világban.

Hernyóinvázió

A legutóbbi eresztésből 13 királylepke hernyó szabadult az időközben hat tő növényre felduzzasztott selyemkóró ültetvényünkre. Ezzel még nem is lenne gond, de a hernyók irgalmatlan étvágya mellé mostanra már tekintélyes tömeg is párosul, ami egyértelműen a selyemkóró rovására megy. Napi egy tő kerül a csutkára lerágottság állapotába, ami fele sem tréfa.


Mivel a nagy nyüzsgés közepette ma estére valószínűleg elfogy az utolsó tő is, olcsóbb élelmezésre kell váltsunk. Remélhetőleg a mi hernyóink is szeretni fogják a sütőtököt, mint ezek itt. Egyéb esetben nem tudom mitévő legyek...

Ingyen pillangóház

Az első adag hernyónk nyom nélkül veszett el, ám a pillangók nem tétlenkedtek, aminek eredményeképp most úgy tíz kis hernyócska rágja a már eddig sem épp rágatlan selyemkórónkat, így muszáj voltam beszerezni tartalékkórót. A beszerzőkörút nem várt felfedezéshez vezetett. Az egyik közeli barkácsáruház kertrészlegén szezonvégi kiárusítás, a selyemkóró tövenként 3.97 dollárért, és meglepetés is van hozzá.


A selyemkóró ugyan nem egy nagyon látványos növény, a királylepkék mégis ellenállhatatlan vonzalommal bírnak iránta. Ennek folyományaképp a kiárusítás helyén a sok venyige között óriáspillangókat kergethetünk ("várj meg, lepke, várj meg!"), sőt, a venyigén a pillangót megelőző összes életfázissal ismerkedhetünk, kicsi zöld pete, folyamatos mozgásban lévő mini-, közepes, és óriáshernyó, valamint nagy, zöld púpa formájában is.

Tigriscsíkos óriáshernyókat mindenkinek! Kész állatkert!

Királylepke update

Egy hete újságoltam el, hogy királylepke hernyók az új háziállataink, gondoltam itt az ideje, hogy megmutassam milyen ütemben fejlődnek.

Először is, a selyemkórók egyelőre jól viselik a strapát, pedig három éhes szájat is tömnek saját leveleikkel. A három éhes száj megoszlik egy kicsit nagyobb, és két nagyjából egyforma méretű hernyó közt, akik szélben, esőben bújócskázi szoktak, ilyenkor mindig izgulok, hogy hová tűntek, aztán másnapra megint előkerülnek.

A legnagyobb példánynak már egész szépen megnőttek az annyira jellegzetes csápjai:

A képen épp pihizik, mégiscsak emészteni is kell néha, nem lehet csak enni-enni egész nap.

A madarak eddig nem figyeltek fel rájuk, de az is lehet, hogy a hernyók munkavédelmi sárga-fehér-fekete csíkos öltözetétől kapnak sikítófrászt és menekülnek hanyatt homlok. (Azt jó tudni, hogy a selyemkóró az mérgező növény, s mivel a hernyók azt eszik, nem kizárt hogy ők is mérgesek. Erre hívja fel a figyelmet a természet által is gyakran használt fekete-sárga színkombináció.) Nem baj, nem bánom, hogy az új háziállataink megférnek egy légtérben a kert madaraival.

Ha pedig ilyen ütemben növekednek a jószágok, akkor néhány hét múlva jön a bábszínház.

Királylepke lesz belőle

Még koratavasszal ültettem selyemkórót, mert az köztudottan vonzza a pompás királylepkéket. Az elvetett magok közül mindössze három eredt meg, nyilván valamit benéztem a csíráztatás környékén, de a három magonc szépen, lassan növöget.

Illetve növögetett, mígnem tegnap láttam, hogy valamitől a friss levélhajtások kissé elszáradtak. Azt hittem, hogy a meleget nem bírják, de ma közelebbről is megnéztem. A tüzetes vizsgálat eredménye engem is meglepett:


Igen, az a csíkos izé, antennákkal a végein, na az egy királylepke lesz, ha így folytatja. Persze előbb többszörösére fog nőni, majd bábszínházat játszik, s csak utána. Remélem az étvágya nem lesz nagyobb a növény növekedési sebességénél, eltérő esetben be kell szerezzek alternatív táplálékot neki.

Drukkoljunk együtt a királylepkék következő nemzedékének :)

Auckland már tavaszodik

Rövid helyzetjelentés: újra Auckland-ből írok, ahol most épp a tavasz nyilvánul meg a kertekben virágba borult kamélia, magnólia, no meg sok-sok szebbnél szebb fák, bokrok formájában.

A mi kis kertünkben az eddig csak venyigének tűnő, kopasz fa is önkifejezésbe kezdett, szerintem őszibarack lesz, de az is lehet, hogy mandula. A halvány rózsaszín virágait meg ellepte az azóta is a kertünkben fel-alá repkedő pompás királylepke hadosztály (legalább ketten vannak, de lehet, hogy többen is, váltásban).


Madarakból, csicsergésből továbbra sincs hiány, ellenben az időjárás határozottan melegebbre fordult ahhoz képest, ahogy itthagytuk bő egy hónapja, amit egyáltalán nem bánunk.

Ja, és nem ér beszólni, hogy milyen keveset írok mostanában!

Az új lakás kertje

A hétvégén sikeresen beköltöztünk, ezúton is köszönjünk minden résztvevőnek a hathatós segítségét. Az új lakásból aztán az első napokban esős időt figyelhettünk meg, ami, mit is mondhatnék, szürke volt.

Aztán tegnap délutánra már megérkezett a napocska is, ma pedig végre megfigyelhettük, ahogyan bejárja az összes szoba ablakait. Utoljára nyáron láttunk ilyent, úgyhogy nagyon örvendtünk neki.

A lakáson túl pedig csak a kert volt nagyobb öröm, ahol mindjárt reggel egy párás napkeltét sikerült megtekintenünk...

...majd a folyamatos madárcsicser mellett előkerültek a pompás királylepkék is, amiket a kertben stratégiailag elhelyezett, nagyon finom illatúan virágzó (pedig tél van!), nem tudom milyen típusú fa vonzott ide...

...mígnem este gyönyörű színek kíséretében fújt visszavonulót a napocska.

Verdikt: maradunk!

Várj meg, lepke, várj meg...

A színes, kecses pillangók röpte ritka szép látvány, mindenki érezze magát kitűntetve, aki részesül belőle. Új-Zélandon viszonylag kevés pillangót látni, ám az egyik, a pompás királylepke vitathatatlanul gyönyörű példány.

Ugyanez a típus Kanadából Mexikóba szokott repülni télvíz idején, ami lássuk be, nem kis táv egy apró, törékeny élőlény számára, mégis minden évben tömegesen esnek túl rajta. Új-Zélandon valamivel könnyebb dolguk van, mert a telelőhelyükhöz nem kell másik országba repülniük, így útlevelet (útilapu?) sem kell magukkal cipelni.

Nem meglepő módon találhatunk olyan tömörülést, név szerint a Monarch Butterfly NZ trust-ot, amelynek eltökélt szándéka eme pillangók jólétét biztosítani Új-Zélandon is, például telelőhelyük ápolásával, megőrzésével, vagy épp kedvenc virágaik népszerűsítésével, hogy minél több kertben érezhessék jól magukat.



Az elmúlt hét során egyre többet láttunk ezekből a légi akrobatákból itt a környékünkön, ami minden bizonnyal a mai napon kulminálódó születésnapozás miatt történt így. Ugyebár, pillangókat a Pillangómnak, hogy boldog legyen a lelke! Boldog születésnapot, kedves!