2008. július 30., szerda

Zöldségkostoló

Itt az ideje, hogy tovább csiszoljuk kiwiangol nyelvismeretünket. Ezúttal a "suck the kumara" kifejezést vizsgáljuk meg.

Kezdjük mindjárt a kumara szóval, ami az Új-Zélandon igencsak elterjedt édesburgonya.

A kifejezésünk szó szerint annyit tesz, hogy "kumarát szopogat", s itt jön a bibi: a kumara bizony a föld alatt terem, így ahhoz, hogy az illető hozzáférhessen a csemegéhez, vagy ki kell azt ásni, vagy el kell földelni az illetőt.

Nos, a kifejezés ez utóbbi esetre utal, így a magyar megfelelője leginkább talán az "fűbe harap" lehet, még ha ez utóbbiban más növény más részével kerül kapcsolatba az elhunyt.

2008. július 28., hétfő

Kicsi, de számol

A napi sajtót olvasva egyből megakadt a szemem egy cikken, amely arról szólt, hogy az új-zélandi foltos cinegelégykapó (eredeti nevén toutouwai), aki kicsiny madárka létére nagy kedvencünk, nem csak, hogy cukimuki, karonülő kendermagos, hanem még számolni is tud.

A tudományos részleteket itt olvashatjátok (magyarul). A cikk tömör lényege, hogy a kismadarat nem lehet "itt a piros, hol a piros (hernyó)" trükkel átverni, mert számol.

Egy kép pedig többet ér, mint ezer szó, ezért a cikkhez készítettem egy illusztrációt, íme:



Eddig is sejtettem, hogy azok a nagy, kiváncsi szemek, amikkel találkozásaink alkalmával fürkészett minket, egy mély intellektust rejtenek, hát most végre be is igazolódott...

2008. július 27., vasárnap

Pukekó füvezik

Eme leleplező fotó fényt derít a pukekók határtalan jókedvének forrására.



Bár jómagam nem vagyok híve a boldogság kémiai katalizátorokkal történő megtapasztalásának (merthogy van arra más mód is), a fenti pukekó szemmel láthatóan élvezi a füvet.

2008. július 26., szombat

Pukekók a levélszekrényben

A pukekós képeslapok közül (amiket az évfordulós nyereményjáték vígaszágas résztvevőinek küldtem) kettő tegnap biztosan célba is ért. Secima és Albi is jelezték, hogy a postaládájukba pukekók fészkeltek.

Ahhoz képest, hogy a pukekók a szakirodalom szerint lassan és nehézkesen, legfeljebb csak rövidtávon repülnek, igen szép teljesítménynek lehettünk tanúi. Számításaim szerint az Auckland és Magyarország közti hozzávetőleg 18000 kilométert nem egész 12 nap alatt tették meg. Ha ezt kiszorozzuk, az bizony 62 km/h átlagsebességet jelent.

Na erre varrjatok csomót!

2008. július 25., péntek

Photo book

Új-Zéland erősen fotogén természetét, valamint digitális korunk óccsó eszközeit tekintve még a spájz is hamar megtelik jobbnál jobb fényképeinkkel csordultig teli adathordozókkal.

Természetesen, ezen képek legnagyobb része legfeljebb saját magunknak bír élvezeti értékkel, ám jelentősen megválogatott, számszakilag huszon-harminc képre redukált mennyiségben távoli szeretteink számára is prezentálhatóvá válnak, méghozzá igényes, tetszetős, élvezhető formában.

Ehhez nyújt segítséget a Camera House (itteni tucat fotókioszk) photo book nevű terméke, amely nem más, mint egy szépen offszetnyomott, keményborítós megjelenési formája kedvenc képeinknek.


Fontos, hogy jó előre cselekedjünk, mert egyrészt a képek kiválogatása sem megy néhány perc alatt, másrészt a megrendelés előkészítése is lassúcska, végül pedig a majdani ajándéktárgy legyártását három hetes átfutással vállalják, merthogy Ausztráliában foganatosódik (hová lett a kiwi büszkeség?), s onnan még postázzák is.

A megrendeléshez célszerű még az otthonunk nyugalmában összefotosoppolni kedvenc képeinket, s már csak a huszonnéhány kész képet felmásolni valami adathordozóra, mert a kioszk szoftvere igencsak egyszerűcske (túlontúl "felhasználóbarát"), ami felettébb időigényessé és frusztrálóvá tudja varázsolni a helyszínen rögtönzött műveleteket.

A végeredményt ellenben alig győzi kivárni az ember, hogy (szigorúan csak minőségbiztosítási szempontból) elsőként végiggyönyörködhesse. A szerencsés ajándékozottak pedig garantáltan rendszeres lapozásnak fogják alávetni az így elkészült csili-vili albumot.

[UPDATE]

Közben belefutottam egy magyar változatába a fenti jelenségnek, fotókönyv néven, ha valakit érdekelne.

2008. július 24., csütörtök

Pukekó posta

Meg kell mondjam, a madaras témakör hálás dolog, mert rendszeresen megörvendeztettek saját megfigyeléseitekkel, amiket alkalomadtán jól le is közlök. Mostani távollétünk idején sem volt másképp. Még csak most válogatom át a postát, de már meg is van a mai téma, amit Pappitóék múlt heti madárlese ihletett.


Műelemzés: a postás pukekó kicsit szögletes dizájnját jól ellensúlyozza a szárny alá betuszkolt aknavető cső, amellyel a pukekó aktívan tudja védeni a postaládát a direktmarketing hadsereg levélszemét inváziójával szemben.

Pappito bácsinak ezúton is köszönjük a képet és a megfigyelést.

2008. július 20., vasárnap

Pukekó nyújtózik

Ezen a vasárnapon a pukekók nyújtóznak egy jó nagyot, reggeli torna gyanánt, no meg pihenésképpen is.


Néhány nap szünet múlva megint jelentkezünk...

2008. július 18., péntek

Második magyarkiwi blog körkép

Kicsit nosztalgiázva, kicsit kiváncsiságból egy kerek év után újra körbenéztem, mit is találhatunk a weben új-zélandi magyar blogok témakörében. S valóban, a tavalyi körképem óta sokminden történt. Keletkeztek új, nagyon jó blogok, valamint ráleltem néhány további olvasmányra is.

A magyarkiwi blogok életútjával kapcsolatos konklúzióimat tavaly már leírtam, így azt most nem ismételném. Talán annyit tennék hozzá, hogy aki attól fél, hogy egy idő után kifogy majd a témából, az írjon bátran saját érdeklődési körének megfelelő témákról is, így két konkrétan Új-Zélandi témájú bejegyzés közt is akad elegendő mondanivalója, miközben az olvasó figyelmét is fenntartja. Tessék blogolni minél többen!

Lássuk hát, ki mindenki ír újonnan Új-Zélandról:

Pappito.com (régebben Upside Down)
Pappitóék két héttel előttünk érkeztek a "Zátonyra", ahogyan Új-Zéland szigetét említeni szereti. Mókás hangvételű, igényes blogjára hamar rászoktunk. Főbb témái - Új-Zéland megismerése mellett - a fotográfia, gasztronómia és a zene. Mostanában napi rendszerességgel ajándékoz meg minket egy-egy új bejegyzéssel, reméljük sokáig kitart ez a lendület.

Szouszájd
Amíg mi nyaraltunk, Atekék épp azon voltak, hogy miként fognak zökkenőmentesen relokálódni Auckland-be, amihez néhány jótanáccsal mi is hozzá tudtunk járulni. Később aztán közös programokat is szerveztünk, míg egyszer csak Palmerston North felé vették az utat. Atek úgy kéthetente számol be erről-arról, ami történik körülöttük. Extrém sportokban, mint például hegymászás témában igencsak otthonosan mozog, nem csoda, hogy a Déli Sziget felé húzza a szíve...

Whatever
"Whatever" Zsuzsiékat Ausztrália felől fújta a szél a szigetre. Csanádéknál találkoztunk velük, itt tudtam meg, hogy Scarpetta álnéven irogat új-zélandi kalandjaikról. Blogja szintén hasznos, napló jellegű olvasmány, mostanában úgy kéthetente frissül.

Rock'n'roll
A blog első ránézésre egy kicsit rendezetlen, ennek ellenére némelyik bejegyzésen jót vihogtam. Szerintem érdemes beleolvasni.

Cimpóka
Íme egy példája annak, hogy Új-Zélandon van olyan is, aki gyorsan talál munkát, elköltözik Whangarei-be, hajótestet laminál, és havonta egyszer beszámol a fejlemnényekről.

Új-Zalánd
Egy már tavaly befejezett, új-zélandi élményekkel teli naplót találunk itt, amely a kultúrsokkot (kissé azért erőltetetten) vicces formában próbálja feldolgozni. Visszatérő motívum a hullámlemez (kiwi-e vagy?), amely minduntalan beleszövődik a történetbe.

Az óperencián túl
Még egy azóta véget ért kaland, kirándulásokkal, élménybeszámolókkal. A beígért konzekvenciákat talán sosem fogjuk megtudni.

Megmutatom
Személyes beszámoló Új-Zélandról, idénymunkáról, többek közt az agrárszektor rejtelmeiről is. Ez a kaland is tovaszállt, 2008-ból már csak Magyarországról datált visszaemlékezések akadnak hébe-hóba.

Új-Zéland turné
Egy inkább utazós blog Új-Zélandról, 2007 végétől 2008 elejéig.

Sagarua
Kétnyelvű családi blog, Auckland-ből. Mert ilyen is van.

Picitörténet
Íme egy példa arra, hogy mennyire nem egyszerű azoknak az élete, akik fiatalos hévvel, nagy reményekkel és kevés információval vágnak bele egy új-zélandi munkavállalós kalandba.

Gücül
Habár Gücül blogján nem konkrétan új-zélandi témákról olvashatunk, sosem felejti el megemlíteni, hogy Új-Zélandra készül. Drukkoljunk neki, hogy mihamarabb megvalósíthassa álmát.


Ne feledkezzünk meg ugyanakkor a régi motorosokról sem:

Bekapcs.hu
Lipiék tavaly a Déli szigetre költöztek és minden bizonnyal az ott tapasztalható cudar hidegtől lassult le a blogja is. Ennek ellenére amikor írásra vetemedik, akkor azt továbbra is igényesen, fotókkal alátámasztva teszi. Ráadásul a Déli Sziget a kirándulásokat tekintve több és nagyobb léptékű bejegyzésekre ad lehetőséget, így témából sosem fog kifogyni.

Célterület: alsó széle közepe
Immacolata félelmetes kitartással küzd célja, Új-Zéland eléréséért. Időközben a magyar bürokrácia szinte minden poklát megjárta már, s előzékenyen közzétette élményeit és kivonatos összefoglalóit a pokol eme bugyrairól, hogy nekünk többieknek a lehető legfájdalommentesebb lehessen a vonatkozó ügyintézés. Ezúton is köszönjük, és drukkolunk!

Subdimension
Nyugodtan kijelenthetjük, hogy Csanád blogja "a klasszikus új-zélandi magyar blog", mindannyiunk inspirálója és informátora. Habár az elmúlt év során leginkább hanyagolt bennünket, mentségére szóljon, hogy ezt csak azért tette, mert egyéb elfoglaltságai mellett nem, vagy csak alig jutott ideje az igényesen összerakott, adatokkal alátámasztott, rendesen utánajárt bejegyzések megírására, a mércét pedig nem akarja alább adni. Drukkolunk, hogy új munkahelye mellett újra kedvet kapjon...

Zsuzsa blogja
Zsuzsa tavaly - miután megkerült az azonosítója, újra belendült, sok szép Déli sziget déli csücske környéki élménnyel gazdagítva blogját. Január óta megint nincs újabb bejegyzés, ki tudja, talán megint eltűnt az azonosító? :)

Pali blogja
Pali, amit frissiben elmondhatott, azt el is mondta, majd még egyszer-egyszer előkerült valami újabb infó, ám mostanra már hónapok óta semmi újat nem olvashattunk. Pedig velős, tényszerű összefoglalói sok hasznos információval szolgálhatnak minden Új-Zélandra készülőnek.

Kiwiföld
Rendszeresen frissül tavaly óta is, ez jó pont. A bejegyzések viszont továbbra sem kötöttek le, így sajnos nem tudok mit hozzáfűzni.

Új-Zéland, Auckland feliratos magyar film
Imi személyét már-már legenda övezi, miszerint is ha valami megtörténhet, az vele meg is fog. Új-zélandi kalandjai külső szemlélőként felettébb mókásak. Blogja tavaly óta sajnos nem sokat bővült.

Czuppy blogja
Czuppy saját bevallása szerint azért veszített a blogolás lendületéből, mert nehezen talál érdekes témát a mostanra már "szokásossá" avanzsálódott új-zélandi hétköznapjaikból. Cserébe, amikor ír valami újat, akkor az biztos nem hétköznapi élményről fog szólni.


Végezetül, hogy ne maradjak ki a jóból, ha megint egy-az-egyben idéznének ;)

Pukekó Kaka
A blog szerzője egy felettébb szimpatikus arc, akivel nap mint nap találkozunk, s aki már csaknem egy éve ugyanilyen rendszerességgel ontja magából az olykor csak nyúlfarknyi, máskor nagyobb lélegzetvételnyi szösszeneteit, amelyeket átsző a pukekók (és úgy általában véve a madarak) iránti határtalan odaadása. Csak ajánlani tudom :)

2008. július 17., csütörtök

Jetlag és jegyszám

A hosszú repülőutak gyötrelmeiről már megemlékeztem egyszer. Most kibővíteném a listát két hasznos túlélési tippel.

Az egyik tippem a No Jet Lag nevű homeopátiás bogyó, amit kipróbáltunk, hátha segít. Egy 10 dollárért vesztegetett csomagban van 50 tabletta, ami pont elegendő két embernek a fél világ átrepülésére, vagy egy embernek az egészre is, ha épp ahhoz van kedve valakinek. Felszálláskor, a levegőben kétóránként, majd leszálláskor kell elrágcsálni egy bogyót, cserébe pedig enyhíti az amúgy kellemetlen tüneteket.

Tapasztalatból mondhatjuk, hogy valóban a dehidratációs és a püffedéses tünetek erősen csökkentek az ilyenkor átlalában tapasztaltakhoz képest. Az időzónák különbsége miatti belső óra eltolódás tünetei ugyan nem szűntek meg, de valamelyest csökkentek, ha nem is annyira, mint azt elvártam volna. Összességében tehát inkább az utazás közben fellépő kellemetlenségek enyhítésére jó, mint a megérkezést követő néhány napban, de azért megérte, szerintem fogjuk használni máskor is.

A másik tippem pedig az elektronikus jegyekkel kapcsolatos: tessék jól felírni az elektronikus jegy számát is, mert a világ elmaradottabbik felén komoly problémákba ütközhetünk enélkül.

Történt ugyanis, hogy az agyatlan bürokráciától biztonságos távolságban eltöltött kellemes idő során figyelmünk is alábbhagyott, s naívan azt hittük, hogy elegendő az útlevelünk és a foglalás kinyomtatva (amin a sok-sok kód közt a járatszámok és a foglalás száma ott volt, az e-ticket száma viszont nem). Hitünket az is erősítette, hogy Aucklandben egy kedves, mosolygós munkatárs seperc alatt állította ki a beszállókártyáinkat eme fecni alapján. Aztán miután a fél világot átrepültük ilyen módon, a harmadik világbeli Európai Unióba belépve kiderült, hogy hát ez bizony csak egy foglalás, és - bár a gépben benne van a nevünk, azt meg is találták a járat utaslistáján, az e-ticket szám nélkül bizony nem lehet kiadni a beszállókártyát az utolsó nyavajás szakaszra.

Szerencsére Pukekónénak eszébe jutott, hogy látta kódot a már elhasznált Korean Air-es beszállókártyán, amit elő is halásztam iziben, és az épp fontoskodóan a billentyűzetet püfölő, egyáltalán nem mosolygós munkatársak orra alá nyomtuk, hogy akkor erről a világ túlfelén, ugyanabból a foglalásból kiállított beszállókártyáról le tudják olvasni a hiányzó e-ticket számot, és így már nekik sem okozhat gondot. És valóban, befejezhettük repülőutunkat. Azért még előtte gyorsan kioktattak minket, kedves utasokat, hogy elektronikus jegyek ide vagy oda, azért mindig legyen nálunk a jegy száma, mondjuk mobiltelefonba írva (nem tudom miért pont oda, de ezt emelték ki), mert hát anélkül nem lehet csak úgy utazgatni. Yeah, right.

2008. július 14., hétfő

Hínárleves

Tegnap lezárult életünk egy fél éves fejezete, amikor is elhagytuk a Zátonyt, hogy egyéb, még Új-Zéland előtt lezsírozott elkötelezettségeinknek eleget tehessünk a következő időszakban.

Mindezt a bevándorlási hivatal elképesztő feldolgozási sebessége (úgy is, mint kéthetes válaszidő egyszerű kérdésekre, stb) következtében még látogatóként tettük meg, ami praktikusan azt jelenti, hogy mostmár akkor távolról fogjuk kivárni a hivatal döntését a vízumkérelmünket illetően.

Ha visszatekintünk az elmúlt fél évre, egy szép, hosszú nyaralást látunk, ismerkedést egy (most megint) távoli országgal és annak élővilágával (amibe most nem csak az erdőt és a madarakat, hanem a lakosokat és látogatókat is beleértem). Eközben sok-sok helyismeretre, ismerősre, barátokra tettünk szert, ezáltal már reálisabb képünk alakult ki Új-Zélandról, amely képre így már konkrét terveket is könnyebben építhetünk.

Cseppet se féljetek, a bloggolást "távollétemben" is folytatom, még ha a pukekók etetése helyett egy ideig más témákról kell is beszámoljak. Mindjárt itt van például egy kis repülős kaja, amin lehet rágódni:


Ez kérem szépen a Korean Air járatán vegetáriánus opció helyett (valószínűleg adminisztrációs hiba miatt) kiosztott, Bibimbap névre hallgató hínárleves és rizses vegyes izé. A hínárlevesnek enyhe tengerpart szaga van, ami nem túl bíztató, de megenni nem volt ám olyan rossz, mint amilyennek hangzik.

2008. július 13., vasárnap

Pukekó repül

Pukekó most vasárnap épp repül a nagy víz felett. Lábait meg lógatja.


Éppen így.

2008. július 11., péntek

Madáremberek ünnepe

Az ember régi vágya, hogy szabadon szárnyalhasson, mint a madarak. Egy másik régi foglalatossága pedig, hogy ahol lehet, lazít egy jót valami bolondos aktivitással. Valószínűleg ez a két faktor találkozhatott tavaly Új-Zéland egyik amúgy csöndesebb szegletében, Russell városában, ahol idén már második alkalommal fogják megrendezni a Russell Birdman Festival vendégcsalogató eseményét.

A híreket nézve tavaly igen vicces versenyzők lehettek.

Barry Price például pukekónak öltözött be, ráadásul még dobogóra is került, mint a második leghosszabb röptű madárember. Mindezt annak ellenére, hogy a pukekó felszállása komoly gondokba ütközött. Mr Price öltözékéhez ugyanis többek közt egy pirosra festett, kissé módosított papucs is tartozott, ami jelentősen csökkentette a nekirugaszkodáshoz használt sebességét.

Ezek után csupa kiváncsi vagyok az idei mezőnyre...

2008. július 10., csütörtök

Pukekó sorsolás

Ma reggel felvirradt a nagy nap, amikor ajándék pukekónk új gazdájára lel. Ami az időjárást illeti, a parti sétány füve reggel deres volt, ám csodás napfényben úszott minden. Amíg kedvenc pukekóink vígan legelték a mai adag zabpelyhüket, mi azon morfondíroztunk, hogy hová menjünk kirándulni egy ilyen szép napon. Végül a Cascade Kauri park mellett döntöttünk, egyszerűen azért, mert az a kedvencünk, mert annyira idilli nyugalom övezi.


Jól van, jól van, nem húzom tovább, rátérek a nap legfontosabb eseményére. De előtte azért még gyorsan összefoglalom, hogyan is alakult a jelentkezés.

Ezidáig 18 komment érkezett az évfordulós bejegyzéshez, benne nagyon kedves szavakkal illettetek, amit nagyon szépen köszönök. Többen példás önzetlenséggel sorsolás nélkül lemondtatok a pukekóról a többiek javára (ez nemes cselekedet, a többiek, leginkább a időjárás kegyeltje nevében is köszönöm). Végül mindent összevetve 11 érvényes jelentkezést tudtam elfogadni.

Az érvényes nevezők időrendben:

rgranc
hobe
Amby
Immacolata
Gücül
atek
Secima
Dina
helen
demonalisator
Albi

A kedvenc bejegyzéseitek pedig a következők voltak: a gerilla kertészetes, a dupla könyökű emberes, a pukekó reklámos, a kamerába csodálkozó pukekós, a hétköznapi apróságos, a jobbra nagy ívben fordulós, a delfinekkel pancsolós, a világjáró kiwimadaras, keás, elektrosokkos, vagy épp mindegyik.

Hallottam olyanokról is, akikben felmerült, hogy mégis miként lehetne bundázni... blogspot, metservice, esetleg az időjárás befolyásolásával. Nos, az első kettő webes szolgáltatás megúszta komolyabb támadások nélkül, az időjárás pedig az ilyenkortájt szokásosnak tekinthető, így komoly bunda itt sem látszik. A kis stiklikről (pillangószárnyak sikertelen lebegtetése a fraktáltényezők befolyásolása végett) pedig valószínűleg nem is fogunk tudni, így az időjárás szavát véglegesnek kell tekintsük.

Az időjárás márpedig a következőképp alakult:

Ez tehát 10 °C + 7 km/h + 0.0 mm + 84 % + 1033 hPa = 1134 rőf per fertály. Ehhez képest volt ugye 11 érvényes nevezés. Most jön a matek: 1134 = 1133 + 1 = (11*103) + 1 ami azt jelenti, hogy 1134 11-gyel maradékosan osztva 1-et ad, ehhez kell még hozzáadnunk egyet (ami ugye azért kell, mert a maradékok 0 és 10 közé eshettek volna csak, mi pedig 1 és 11 között kerestünk egy számot), ami azt jelenti, hogy a második érvényes jelentkezőt illeti a pukekó.

Azért mindig is tudtam, hogy viccesek ezek a pukekó madarak, de hogy ennyire, azt gondolni se mertem volna. Hobe, az időjárás kegyeltje, ugyanis történetesen pont egy verébugrásnyira (na jó, stílusosan inkább egy pukekóbüttyögésnyire) lakik tőlünk. Lehet, hogy csak a postától fél a kerámiapukekó, lehet, hogy nem akar messzire menni, mert jól érzi magát a környéken, de az sem kizárt, hogy engem próbál bunda gyanújába keverni. Akárhogyis, úgy néz ki, postára nem lesz szükség.

Kedves többi jelentkezők, ne búsuljatok, inkább küldjétek el nekem postacímeteket emailben, mert szeretnék nektek is küldeni - ha nem is kerámia, hanem papír alapú - pukekót! (Aki nem tudná az emailcímem, küldjön a pukekotamas@freemail.hu -ra) Logisztikai okok miatt lehetőleg mihamarabb, köszönöm!

2008. július 9., szerda

Nem vagyok robot...

A minap meg kellett küzdenem a Telecom legújabb ügyfélelidegenítő fejlesztésével, a hangfelismerő call centerrel. Aki még nem találkozott ilyennel, az addig örüljön. Ez ugyanis egy olyan rendszer, ami úgy van finomhangolva, hogy lehetőleg csak a helyi dialektust tökéletesen kiejtő ügyféllel értsen szót, vele is csak nagynehezen.

A droiddal (gép, csak ember hangja volt) történt párbeszédem azzal indult, hogy géphang megkért, hogy néhány szóban foglaljam össze, hogy mi célból zargatom. Aha, persze. Mert majd pont a mesterséges intelligencia fogja kitalálni, ha az egy ügyfélszolgálatosnak is időbe telne.
Erre a droid is hamarosan rájött, úgyhogy stratégiát váltott, és elkezdte kérdezni, hogy konkrétan ez, az, vagy épp amaz érdekel-e, közben hagyva annyi időt, hogy megpróbáljak brekegni valamit.

Persze nem volt egyértelmű, hogy most azt várja, hogy elismételjem az adott "menüpontot", vagy megerősítsem egy "yes" odabiggyesztésével. Na, ez utóbbinál arra jöttem rá, hogy az angol "yes"-től megzavarodik, ellenben a kiwi "jíssz" megfelel neki. Tehát kiwi droiddal állunk szemben.

Fokozatosan sikerült lealacsonyodnom a gépintelligencia szintjére, így nem egész öt perc alatt el is jutottam odáig, hogy akkor kapcsolják az ügyfélszolgálatost, aki majd megoldja a kérésemet. Az ezt követő két perc elegendő volt az egyszerű kérés teljesítésére.

Mottó: Ha szeretné hallani azon technológiai újítások listáját, amelyeknek nem sikerült életminőségünkön javítani, nyomja meg az egyes gombot.

2008. július 8., kedd

Madaras biokávé

Tegnap voltunk bioboltban (itten organic shop néven fut) Glen Eden-ben, hogy beszerezzünk vegyszermentes ezt-azt, de ha már ilyenre vetemedtünk, jól meg is néztük a kínálatot.

Itt szúrt szemet a helyben is fogyasztható, frissen főzött kokako kávé. Illetve nem a kávé szúrta a szemet, hanem a kiskanál, amivel felkevertük a cukrot, de ez részletkérdés. A lényeg, hogy megkóstoltuk, merthát ugye egyrészt garantáltan növényvédőszermentes, és fenntartható gazdálkodással készült, meg minden bioizés, plusz egy nagyon helyes kokako madárka figyelt a papírpohár oldalán, szóval nem volt kérdés.

A kísérlet bevált, a kávé finomnak bizonyult, a kokako madaras poharat meg jól megtartottam, kiöblítettem, pont jól jött a madaras bigyós polcra. Bár gondolom, a madaras papírpoharakat rajtam kívül nem sokan gyűjtik, a kokako biokávét attól még bátran ajánlom e legális aljzószer kedvelőinek.

2008. július 7., hétfő

Szerda estig lehet nevezni

Pukekók barátai, ne feledjétek, szerda (2008 július 9) estig még lehet nevezni a születésnapi pukekó sorsolásra, utána késő bánat...

Emlékeztetőül, a szerencsés jelentkező ővele lesz gazdagabb:

Milyen madár?

Egyik nap Lipi kérdezte tőlem, hogy milyen madár lehet az, ami a mellettük lévő fenyős őshonos erdőben fütyül. Annyi segítséget még adott, hogy rigószerű a hangja.

Na, erre fel gyorsan elárasztottam csupa hasznos információval, mint például, hogy az NZ Birds vagy a What bird weboldalakon még hangmintákat is talál a madarak leírása mellé.

Ugyanakkor macera úgy rátalálni az illető madárra, hogy előtte végig kell hallgatni az összes lehetséges füttyöt, ezért gondoltam összeírom a legjellemzőbb csicsergéseket magyar szavakban, íme a rövid listám:

A nappali műszak:
* a tui tipikusan elég szokatlan, csillagok háborújás hangokat szokott kiadni
* ha csak kicsit szokatlan, akkor az inkább a rigó lesz, ami Új-Zélandon más dialektusban nyomja, mint Európában, ahonnan eredetileg származik
* a "picsőr picsőr" az a mejnó névjegye
* ha eszement rikácsolás hallik, akkor az a kaka (fehéres-barnás terepszíne van), esetleg az import ausztrál kakadu (nagy fehér)
* ha nyerítéshez hasonlít a hangja, akkor a nyergesmadár lesz a dologban, de sajna alig hallani valahol
* a kokako - szintén ritka - olyan, mintha szájharmonikát nyelt volna
* a korimako macskákat megszégyenítően nyávog
* az ausztrál szarka úgy nyávog, hogy már majdnem gyerekhangja van
* magas, vékony, ritkás, rövid hangok: a legyezőfarkú a közelben bukfencezik
* magas, vékony, hosszú, éles fütty: az az igencsak ritka hihi madár lesz
* magas, sűrű, rövid hangok: a silvereye csapatostul legel a környéken
* büttyögés esetén pukekókat keressünk

Az éjszakai műszak:
* a kakapo szubszonikusan dürrög, sajnos már csak egyetlen szigeten teszi ezt
* a kiwi hangja magasan gurgulázza, hogy kiviiii, kiviii
* az új-zélandi bagoly pedig azt mondja, hogy "mór pók" (angolul morepork, maoriul ruru)

Általában véve pedig érdemes a madarak maori neveit tanulmányozni, mert sok köztük a hangutánzó név. Mindenkinek kellemes koncert élményt kívánok!

2008. július 6., vasárnap

Pukekós fényképalbum

A mai pukekós bejegyzés a kreatív hobbik kedvelőinek fog tetszeni. Carmen Marie jóvoltából ugyanis könnyedén készíthetünk pukekós fotóalbumot saját magunk is.


Az így elkészített albumba pedig már gyűjthetjük is a szebbnél szebb pukekós fotóinkat.

2008. július 4., péntek

Szóvicc

A Szóvicc blog egy olyan képződmény, amelyet olvasva nem tudom, hogy sírjak, vagy nevessek fájdalmamban. De mivel ma semmi komolyat nem volt kedvem írni, idézném az egyik ottan kommentelő szóviccét, ami még akár témába is vághat itt.

Tegnapelőtt dárvédtem én hármasulat.
Tegnap dárvédtél te kettesület.
Ma dárvéd ő egyesület.

áááúúú

2008. július 3., csütörtök

Jobbra nagy ívben

Alapjában véve az európai (a balkániról nem is beszélek) viszonyokhoz képest Új-Zéland egy vezetési szanatóriumnak számít. Alig vannak erőszakos sofőrök, amúgy is tágasak az utak, leginkább mindenki betartja a városi 50-et, a besorolást elősegítendő előzékenyek a közlekedés résztvevői, és még hosszan sorolhatnám, hogy milyen okok miatt van ez.

Van azonban egy szabály, amit - bár elfogadok - a mai napig nem értek. Most, pedig, hogy már személyesen is érintett - a minap konkrétan ezen szabály közvetlen folyományaként keletkezett egy horpadás az autónk hátsó lökhárítóján - muszáj egy kicsit elmélkednem az ominózus szabályról.


A szabály röviden annyi, hogy a balra, kis ívben kanyarodóval szemben a jobbra, nagy ívben kanyarodónak van elsőbbsége. Eleinte ez felettébb szokatlan, ám óvatos közlekedéssel elkerülhető a kellemetlenebbik eset, amikor én volnék a balra kanyarodó. A másik eset pedig, amikor jobbra kanyarodva elfelejtek élni ezen elsőbbségemmel, legfeljebb apró fennakadást okoz. Idővel aztán beleszokik az ember, de sajnos így sem áll rá az agyam minden helyzetben.

A minap kanyarodnék balra, index kitesz, kezdek lehúzódni (szűk útról szűk utcába), majd csak eztán veszem észre, hogy szemből kanyarodna ugyanoda az elsőbbséges, így hirtelen fékezek (persze zavaromban nem nézem a tükröt). No de, eddigre a mögöttem haladó - szintén kevésbé figyelt - már el kezdett kerülni, így reflexből már csak annyira sikerült korrigálnia, hogy kicsit beleért a jobb hátamba, pont annyira, hogy a tompa puffanással a lökhárítóba horpadást helyezett. A szitut hamar megbeszéltük, nem is ez a lényeg, hanem, hogy ez kicsit elgondolkoztatott ennek az elsőbbségi kérdésnek a forgalmi helyzetekre gyakorolt hatására.

Próbáltam keresni a szabály előnyeit, de a legtöbb helyen van külön kanyarodósáv, így a jobbra kanyarodni kívánó nem tartja fel a mögötte egyenesen haladni szándékozó forgalmat. A szemből egyenesen haladóknak elsőbbséget kell adnia, a balra kis ívben kanyarodókkal szemben viszont elsőbbséget élvez (akár két sávon keresztül is). Ha tehát a szemből jövők közül balra kanyarodna valaki, akkor hosszabban tartja fel a mögötteseket, mert el kell engedje a jobbra kanyarodót. Kivéve, ha van mellette annyi hely, hogy a mögöttesek kikerüljék, és haladhassanak egyenesen, ez esetben elsőbbséget élvezve a jobbra kanyarodóval szemben.

Ha tehát valaki balra kanyarodáshoz készülve nem húzódik le, akkor feltartja a forgalmat, míg ha lehúzódik és megáll, hogy elsőbbséget adjon a szemből jobbra kanyarodónak, akkor egy remek alkalmat biztosít a mögötte egyenesen haladóknak, hogy benézzék a helyzetet, és telibe kapják a kanyarodót. Szerintem egyik helyzet sem szerencsés.

Ha valakinek már sikerült volna rájönnie, hogy mikor előnyös ez a szabály, az világosítson fel engem is, köszi.

2008. július 2., szerda

Hova tűnt Némó?

A minap olvastam, hogy a nagysikerű Némó film bemutatása óta csúnyán megcsappant a vadon élő bohóchalak populációja. Ez arra enged következtetni, hogy a filmben bemutatott szereplők közül nem Némó az igazi hős, hanem Undi, akinek példáját azóta milliók követik.

Nincs is cukibb egy piros-fehér csíkos bohóchalnál. A bótban lehet kapni, szülő megveszi, hogy örüljön a gyerek. Aztán gondolom senki nem foglalkozik vele, a kedves hal pedig lassan fejjel lefele kezd úszni. Ezek után jobb esetben abbahagyják a kisérletezést, rosszabb esetben lecserélik az elromlott halat egy élőre. Sajnos ez a tevékenység akkora keresletet generál, hogy azt a mesterséges tenyészet már nem tudja ellátni, és hát ilyenkor nincs mese, le kell halászni a Némókat, még ha emiatt a faj rövidesen nyomtalanul el fog tűnni.

Kedves szülők, ne féljetek, ha elfogytak az élő halak, lesz helyettük műanyag változat, sőt, még az is lehet, hogy azokat is a tengerből halásszák majd.

Ezek után pedig csak remélni tudom, hogy a madarak közszereplése továbbra is csak a dokumentum- és horrorfilmekre fog korlátozódni.

2008. július 1., kedd

Olvasson könyvet a munkahelyén

A messzeföldön híres kiwi zsenialitás és a legalább ennyire elhíresült, nem éppen versenyszellemű kiwi munkamorál ötvözetéből születhetett meg a New Zealand Book Council Read at work nevű weboldala, amelynek segítségével az unalmas irodai munkára kárhoztatott lelkek meríthetnek új erőt.

A readatwork ugyanis kinézetre egy szorgosan prezentációkat készítő windows xp munkaállomásnak álcázza magát, miközben igazából könyvek olvasására való. A trükk abból áll, hogy a könyv szövegét változatos grafikonokkal és kinézettel ellátott prezentációkba tördeli, így akár a főnöknek háttal ülve is kényelmesen lehet munkaidőben olvasni.

Milyen jó lenne egy olyan változat, amelyikkel a pukekó kaka archívumából is szemezgethetnétek... De addig is, éljenek a könyvek, vesszenek az unalmas irodák!