A következő címkéjű bejegyzések mutatása: sün. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: sün. Összes bejegyzés megjelenítése

2009. április 24., péntek

Sün! Sün!

A sün, bármily szende is a tekintete, egy felettébb veszélyes állat. Ez a megjelenése és környezeti hatása közötti óriási ellentmondás juttatta nemrégiben a magyar online világ csúcsára is. De ne térjünk el a témától...


A napokban találtam a helyi sajtóban a Szúrós problémára leltünk című hírmorzsát, amit a sün közkedveltsége és a cikk közölte érdekes adatok miatt úgy gondoltam, megéri lefordítanom. Íme:


A szerény sün foglalta el az első számú megőrzésellenes közellenség címet az Aoraki (Mt. Cook) Nemzeti Park közelében.

Az elmúlt négy év során egy a Tasmán folyómeder 20000 hektáros területéről begyűjtött 5029 ragadozó több, mint fele sün volt.

"Nagyon alábecsüljük őket," mondta Dan Nelson, a DOC biodiverzitás programjának menedzsere.

"Meglehet, sokkal könnyebben csapdába csalhatóak, de ehhez az is hozzátartozik, hogy még több van belőlük a vadonban."

Ezek a meglepően alkalmazkodó teremtmények, akik Új-Zélandra a XIX. század végén lettek betelepítve, a tengerszint feletti 1000 méteres magasságokon is megtalálhatóak. (Természetesen nem a levegőben, szerk.)

Nelson elmondása szerint a tüskés teremtmények madártojást is esznek, de arról nem tudni, hogy madárfiókákat is rabolnának.

Az étrendjükön weta (őshonos tücsökféle), bogarak, szöcskék, sőt, még gyíkok is szerepelnek.

A Landcare Research által 2003-ban kiadott két és fél éves tanulmány már felhívta a figyelmet arra, hogy csak a hermelinek, menyétek és oposszumok kapnak figyelmet, mint ragadozók.

"Ezek olyanok, mint a símaszkos rosszfiúk a bankrablásokban," fogalmazta meg Dr Chris Jones, a Landcare Research tudósa.

"Mindeközben, a sünök a háttérben szép csöndben kipakolják a széfet."

A 745000 dolláros Tasman Valley csapda program, amely az ötéves időtartamának negyedik événél jár, egy "szárazföldi sziget" kialakítását tűzte ki céljául, hogy megvédhesse a folyómeder élővilágát.

A völgyben mérgeket nem alkalmaznak.

Hozzávetőleg 1100 csapdát helyeztek el a Whale Stream-től egész a nemzeti parkig. A sünök és hermelinek a csapdába csalt ragadozók 75%-át tették ki.

A vadmacskák nagyobb arányban voltak jelen, mint az oposszumok vagy a menyétek.

A csapdák sikerét a folyómedrekben az őshonos madarak szaporodásában mérik.

Ebben az idényben, a ritka ferdecsőrű lile (Anarhynchus frontalis, wrybill) 100%-os sikerrel költötte ki tojásait a Tasmán folyómederben, s csak egyetlen Maori lile (Charadrius bicinctus, banded dotterel) fészek esett a ragadozók áldozatául.

2008. szeptember 13., szombat

Kerti EkSün

Ma egy kis elanyátlanodott négylábon járó tűpárna gombócot találtam a kertben. Még olyan kis szelíd, hogy amikor megfogtam, össze se gömbölyödött rendesen, ahogy azt a sünöknek illik, csak amúgy mutatóba. Alig tenyérnyi se, de nagyon aktív, még ha vékonyka is.


Megkínáltam paradicsommal, sajttal (épp ezek voltak kéznél), de egyik sem érdekelte, csak szaglászott, keresgélt. Aztán megkínáltam tejjel is. Na, arra egyből rácuppant, s lefetyelte is remegve. Csórikám rendesen éhes lehetett.

Nem tudom mi teszi, a kicsiny cuki orr, a gombszemek, a helyes pofázmány, esetleg a sürgén tipegő apró tappancsai, vagy a tüskés hát alatt lapuló diszkrét kedvesség, de egy biztos, a sün mindenkit levesz a lábáról a puszta megjelenésével. Olyan, mintha tele lenne valami angyalisággal, s csak átutazóban szuszakolna ebben a világban, hogy jobb kedvre derítsen bennünket. Én még nem hallottam olyanról, aki a sünökért ne lenne oda.

A kicsiny sünbalázsunk most épp valahol a kertben bújkál, de azért tettem ki neki ennivalót, hátha szüksége van még rá, hogy megerősödjön. A háziállat online szerint a főtt tojást, banánt, szőlőt szereti igazán, úgyhogy akkor azt fog kapni. Tessék, most terelgethetem ennek a cukiságnak az életútját...

Az életben az a szép, hogy a felhőket apróságok is el tudják kergetni. Tegnap még lehangolt voltam, de most, hogy ez a kis tűpárna itt van a közelben, mindjárt jobban érzem magam.

2008. április 10., csütörtök

Állatság

Jól figyeljen mindenki, mert nem mondom mégegyszer! Sündisznóval nem dobálózunk, s legfőképp nem használjuk fegyvernek, még akkor sem, ha a sündisznó nem őshonos Új-Zélandi állat.

Nem lehetett kellemes élmény egyik áldozatnak sem, amikor a sündisznó ötméterről hajítva nekicsapódott a szerencsétlen fiatal lábának. A sündisznó akkor is szúr, ha simogatod, ha pedig momentuma is van, akkor egyenesen veszélyes fegyver.