Art Deco, semmi más

Tavaly pont egy nappal késtük le, idén semmiképp sem akartuk kihagyni a Napierben minden évben megrendezésre kerülő Art Deco fesztivált.

Napier az Északi Sziget keleti partján elfekvő nyugodt kisváros, s ha 1931-ben nem rombolja porig egy izmos földrengés, akkor most nem írnék róla. De porig rombolta, lakosai pedig az akkor menő Art Deco stílusban építették újjá, mára pedig az Art Deco stílus egyik legszebb példájaként tartják számon. Sőt, ünneplik.


No, mi erre az ünneplésre voltunk kiváncsiak, úgyhogy a hétvégén nem átallottunk Immáékkal a kerék alá gyűrni jópárszáz kilométernyi autóutat. Az Auckland-ben még esősnek induló idő Napierre teljesen kitisztult, így szikrázó napsütésben voltunk kénytelenek élvezni a programot.


Program pedig akadt bőven, minden korosztály számára. A gyerekeknek (szigorúan harmincas évek ihletésű) go-kart verseny vagy épp gőzgépen kocsikázás a város utcáin. A nagyobbaknak zenés táncos bemutatók, veteránautós felvonulás, tengerparti piknik, légi parádé és többszáz kisebb-nagyobb kulturális, művészeti program, vagy egyszerűen csak életérzés jutott.


Ez az életérzés pedig egész hihetetlen. Pont olyan, mintha egy kosztümös film forgatásába csöppentünk volna bele. A statiszták pedig tökéletesen játszanak, élvezik a szerepüket, legyenek akár gyerekek, akár szülők, vagy nagyszülők.


A kellékek úgyszintén meggyőzőek, a csodás korabeli kosztümökbe öltözött statiszták fényesre suvickolt, hibátlan veterán autókban közlekednek fel-alá a legeredetibb, gyönyörű állapotú Art Deco épületek előtt.


A látvánnyal, az életérzéssel nem lehet betelni! El is határoztuk, hogy jövőre mi is megfelelő öltözékben jövünk, s feltétlen kipróbáljuk a pikniket is.

Kiwi és tuatara túladagolás

Reggel egybefüggő tejfölös felhőkkel köszönt el tőlünk Wellington. A Hutt folyó völgyéből egy ködbe burkolózott, szerpentines hágón át jutottunk újra sík terepre, s egymás után hagytuk el a kicsiny agrártelepüléseket.

Első hosszabb megállónk a Mount Bruce Wildlife Park volt, ahol a tegnapi éjszakai zseblámpás túrához képest kényelmes körülmények között is megtekinthettük újra a kiwimadarat és a tuatarát, még ha nem is a szabadban tettük ezt. A visitor center kávézójából remek rálátás nyílt egy békésen legelő Takahe madárra, akinek rokonait még Te Anauban láttuk. Egy kicsit beljebb a parkban nappali fény mellett is megnézhettük a Kaka madarat, bár már ezen is túl voltunk mostanra. Ami viszont igazi ritkaságszámba megy, itt mégis láttunk belőle, az a Kokako! Részletek majd egy későbbi bejegyzésben, addig legyen elég annyi, hogy egy nehézkesen repülő, a fákon mégis könnyedén ugráló, különleges hangú, erősen veszélyeztetett Új-Zélandon őshonos madárfajról van szó.

A madarakat magunk mögött hagyva épp ebédidőben értünk Mangatainokába, ami a Tui sörgyárnak ad otthont. A sörgyár vendéglőjében 2 dollárért három pohár sört lehet kóstolni, a szuvenirboltjuk pedig tele van vicces pólókkal. Egyiket sem hagytam ki.

Mai napi uticélunk, Napier egy hangulatos kisváros egyhangú szürkehomokos,kavicsos tengerparttal a Hawke's bay partján. Története egy mondatban annyi lenne, hogy 1932-ben egy 7.2-es földrengés gyakorlatilag porig rombolta, ami után egységesen az akkortájt divatos Art Deco stílusban építették újjá. Ez pedig egy ilyen harmincasévek hangulatot kölcsönöz a városnak, ami mágnesként vonzza az időutazókat. A napokban volt itt az egyik, évente megrendezett esemény, egy nosztalgiaautós találkozó, ami szabályos tömegeket látott vendégül. Mi már csak elmenni láttuk innen az öreg autókat, de azok alapján nagyon tuti lehetett a hétvégi program.



Napierben található a National Aquarium is, ami a nevének első feléhez hűen kiwi madarat és tuatarát is mutat, sőt az eddig látottak közül a legjobb kiwiházat tekinthettük meg, s tehettük tiszteletünket újfent Új-Zéland elsőszámú üdvöskéi előtt. Természetesen az Aquarium név is kötelez, ami praktikusan sokféle édesvizi és tengeri halat,teknőst, rákfélét jelent, több kisebb és egy nagy, aluljárós cápa rája medencében szétszórva. Fél kilométerrel arrébb pedig fókás-pingvines-delfines bemutatós hely van, ami megérkeztünkkor épp zárva volt, úgyhogy erről most röviden csak ennyit tudok írni.