Veszélyes hulladék

Az addig rendben van, hogy itt Auckland-ben külön gyűjtik az újrahasznosítható műanyag, üveg, papírhulladékot, meg az ember komposztálni is tud a kertjében, de mi lesz a sorsa a többi hulladéknak? A válogatatlan szemetet, ahogy máshol is, elföldelik, de akkor már a veszélyes hulladékot tán nem kéne...

Kicsit utánajártam, hogy mit lehet kezdeni az olyan hulladékokkal, mint például az elhasznált sütőolaj, lemerült elemek, akkumulátorok, aeroszolos flakonok, kerti és háztartási vegyszerek, festékek, kompakt fénycsövek, égők, elektronikus eszközök ésatöbbi.

A Városi Tanács honlapján részletesen leírják, hogy először is miként csökkenthető a hulladékmennyiség egy kis körültekintéssel, majd csak utána írják, hogy ha már veszett a fejsze nyele, akkor mit kezdhetünk az egyes hulladéktípusokkal.

Érdekes volt olvasni, hogy az elemekből például nem gyűlik össze akkora mennyiség, hogy azt megérje helyben hatástalanítani, ezért kiválogatják a nehézfémet tartalmazóakat, majd Európába szállítják újrahasznosításra, miközben a többit "nem is olyan veszélyes, mint amilyen drága lenne reciklálni" címszó alatt simán elföldelik helyben. Hmm. De legalább szakszerűen átválogatják, az is valami.

Engem leginkább a használt olaj, az elemek, akkumulátorok, valamint a kompakt fénycsövek biztonságos elhelyezése érdekelt, de úgy néz ki, hogy a HazMobile szolgáltatás egy helyen mindent átvesz. Kicsit macera a táncrendjük, de talán tudunk igazodni hozzájuk azon az évi egy-két alkalmon, amikorra összegyűlik egy látható mennyiségű cucc.

Ajándékötletek

Megint nyakunkon a Karácsony, és vele a vásárlási láz. Kifogytunk az ötletekből, nincs időnk és türelmünk értelemes ajándékok után caplatni, így kétségbeesésünkben már minden sz@rt összevásárolunk, csak hogy megajándékozhassuk szeretteinket "erről pont Te jutottál eszembe" kísérőszöveggel, mire ők aztán jól beteszik a fa alá figyelmességünk sztereotíp jelképét, majd annak rendje és módja szerint még kétszer találkoznak a becses ajándékkal: amikor vége van az ünnepeknek, és megtalálják a fa alatt, végül amikor kidobják.

Eközben a világ nagyobbik része olyan alapvető dolgokat nélkülöz, amelyeket mi saját környezetünkben észre se veszünk, mert megszoktuk, hogy van. Gondolok itt olyan közhelyekre, mint a fedél a fejünk fölött, étel a tányérunkon, és hasonlók.



Az Oxfam nemzetközi segélyszervezet Új-Zélandon ezzel a kedves kampánnyal hívta fel a figyelmet e helyzet visszásságára, egyben egy remek lehetőséget ad arra, hogy olyan ajándékkal lephessük meg szeretteinket, aminek haszna is van, nem kell kidobni, és biztosan örülni fog neki valaki. Az ajándékozás mikéntje abban áll, hogy mondjuk vehetünk egy pár (élő) tyúkot ajándékba, amiről szerettünk egy papírt kap, míg a tyúkokat olyasvalaki kapja, akinek a megélhetése múlik ezen. Szerettünk nem járt rosszabbul, mert a zoknit vagy a mécsest úgyis kidobta volna, ám eközben a 12 dollárunkat hasznosan költöttük el. Hát ennyi.