Az év madara 2010

Lezárult az idei év madara szavazás, ideje eredményt hirdetni.

A győztes pedig nem más, mint a kis neonzöld, örökké csacsogó kakariki, alias kecskepapagáj.


A szerkesztőség ezúton gratulál a kis szárnyasnak az elsöprő győzelméért!

Nem lehet nem megemlékezni a második helyezettről sem, hiszen a pukekók a huszonegyezer szavazat majdnem negyedét vitték el, sőt, sokáig a verseny élén jártak. Hiába, a pukekó nem hosszútávra lett összerakva: röpte nehézkes, nem bírta végig tartani a lendületét.

Nem utolsó sorban pedig gratulálunk az összes madárnak, s köszönjünk nekik a részvételt! :)

Izgalmas hét

Egyszerre két izgalmas dolog is megkezdődött a mai nappal:

Egyik a Conservation Week a DOC szervezésében, melynek keretében sokféle programokban lehet részt venni, de még akár a TV előtt ülve is lehet okosodni.

Másik pedig a Forest and Bird hagyományőrző Bird of the Year szavazása, ahol mától lehet leadni a voksokat kedvenc Új-Zélandi madarunkra.

Csináljuk megint azt, hogy szavazás után ide írjátok kommentbe, hogy melyik madár volt a favorit, és miért. Hajrá madarak!

Ki lesz az év madara 2009-ben?

Mától egy hónapon át lehet szavazni az idei év új-zélandi madarára. A jelöltek idén is mind nagyon ígéretesek, csak úgy, mint az eddigi versenyek alkalmával. A kampány viszont idén már hamarabb elkezdődött, a Royal Forest and Bird society blogján már egy ideje lehet olvasni a kampányolók ajánlóit kedvenc madaraikra.


Ha eldöntöttétek, hogy idén ki legyen a kedvenc, a szavazatokat itt adhatjátok le. Ha az is megvolt, írjátok meg kommentbe itt, hogy idén melyik madárra és miért pont rá voksoltatok!

Az év madara 2008-ban

Az "Erdő és Madár" nevű új-zélandi közhasznú társaság idén is meghirdette az év madara szavazását, ahol lehet választani tizenkét őshonos madárfaj közül, vagy ha valakinek nincs a kedvence a listán, akkor megmondhatja aztat is.

A tavalyi szavazást meglepő módon egy kicsi szürke versenyző nyerte. Kiváncsian várom ki lesz az idei sztár.



A győztes madár a hírnéven kívül nem fog nagyobb segélyekhez jutni, így tétje az nem sok, de ismeretterjesztésnek attól még ugyanúgy jó a szavazás. A voksokat november 7-ig kell leadni, ami pont egy nappal az új-zélandi parlamenti választások előtt van, bár más összefüggés nincs.

Én már megtettem a voksomat, tegyétek meg Ti is!

Hogyan állunk a pukekókkal

Lezárult a pukekók népszerűségét kutató szavazás is. Az eredmények a következőképp alakultak:



Ezek szerint több, mint kétszer annyira szeretjük a pukekókat, mint nem. Azért azon meglepődtem, hogy a szavazók majdnem egyharmada nem tudja mi fán terem a pukekó. Nekik felvilágosításképp: nem fán, hanem bokron. Íme, így néz ki egy friss pukekó a szüret előtt:

Olvasottság

Lezárult a blog látogatási rendszerességét kutató szavazás, ezúttal is köszönöm mindenkinek a részvételét. Az eredmények a következőképp alakultak:



A látogatottsági statisztikával összevetve hozzávetőleg azonos következtetésre jutottam: az RSS feed-et követő olvasókkal együtt valahol 50 visszatérő lélek kíváncsi a pukekók mindennapjaira, epekedve várva azon ritka pillanatokat, amikor valami érdekes dolog is történik.

De hiába - ez a naponta bloggolás már csak ilyen - nem mindig telik értelmes mondandóra. S ha épp nincs mit mondanod, hát kérdezz! Ezt az elvet alkalmazva egy az előzőhöz hasonlóan magasröptű szavazást tettem ki, válasszon ki-ki kedvére a kevés lehetőség közül.

Új kérdés

Tettem fel új szavazást. Tetszik megválaszolni iziben, de legkésőbb Április végéig, hogy milyen sűrűn szokik tetszeni visszajárni pukekó kakát szemezgetni a kedves olvasó.

Köszöntem.

Fiordland győzött

Most, hogy a harmadik szavazás is lezárult, úgy látom, hogy Új-Zéland tájai is megmozgatták kedves olvasóim fantáziáját, ha nem is annyira, mint a második, amelyik a lokálpatrióta madarak népszerűségét mérte.



A szebbnél szebb tájak között is szoros verseny alakult ki, nincsenek is igazán kiugró eredmények, ami azt mutatja, hogy valóban szinte lehetetlen választani. Viszont most mégis kellett, és - nyugodtan állíthatjuk, hogy méltán - Fiordland lett az első helyezett.

Fiordland az igazi zabolátlan vadon, ahol az ember képtelen volt megtelepedni. A meredek hegyoldalak, a mértéktelen csapadék, a buja vegetáció, a gyakori földrengések, és az időjárás kiszámíthatatlansága, de az egyedi élővilág is mind-mind hozzájárul ahhoz a lüktető csodához, amit azért rövid látogatás erejéig meg lehet csodálni.

Most már pártatlanul bevallhatom, Fiordland nekem is a szívem csücske.

Ezúton köszönöm mindenkinek a részvételt.

Ha választani kellene...

Mi mostmár nagyon hamarosan, és egyelőre bizonytalan időre internet-távolban leszünk. De nem szeretném, ha addig is unatkoznátok, így egy új szavazás került fel.

Ezúttal arra a kérdésre lehet választ adni, hogy ha csak egyetlen vidéket látogathatnátok meg Új-Zélandon, akkor melyik lenne az?

A lehetséges válaszok listáját a teljesség igénye nélkül állítottam össze, így bizony bőven maradtak ki belőle csodás helyek, de most ezek közül tessék választani, punktum! Természetesen jó és rossz válasz nincs, mindenki maga döntse el, hogy neki melyik a szimpatikusabb...

Northland: Fent Északon többezer éves, legendák ködébe vesző Kauri erdők, 90 mérföldes homokos tengerpart, tengeri élővilágban gazdag tengeröblök. (Képek itt)

Coromandel félsziget: Festői tájak, sziklákkal, hegyekkel szaggatott tengerpartok, lélegzetelállító naplementék. (Képek itt)

Tongariro Nemzeti Park: Működő vulkánok, kénköves, kietlen, mégis csodás tájak, gejzírek, lehetetlen színű tavak. (Képek itt)

Fiordland: Mesés, vadregényes, jég szabdalta, hófödte csúcsok, sűrű, mélyzöld esőerdők, magas vízesések, különleges madarak, érintetlen természet, és sok-sok eső. (Képek itt)

Abel Tasman Nemzeti Park: Sűrű erdők, és csodás fehérhomokos tengerpart, sok-sok napsütés. (Képek itt)

Otago félsziget: Királyalbatrosz, sárgaszemű pingvinek, kanalasgémek, oroszlánfókák testközelből, kis elszigetelt dombok közt megbúvó tengeröblökben. (Képek itt)

A behivatkozott albumokat tessék bátran lapozgatni, szemeket legeltetni a szebbnél szebb tájakon, fejeket pedig törni, hogy melyik tájat kell kihagyni a másik kedvéért, ahogyan azt mindeközben mi is tenni fogjuk élőben.

A legújzélandibb madár kiléte

Tegnap lezárult a legújzélandibb madár kilétét firtató szavazás. Örvendetes, hogy sokak fantáziáját és egérgombját sikerült megmozgatni a szavazással. Az eredményeket nézve az egyik legnagyobb tanulság, hogy nagyon sokan, annak ellenére, hogy legalább négy Új-Zélandi madár-ikon is létezik, csak a Kiwit ismerik, mert a többiekről a világsajtóban egyáltalán nem, vagy épp alig hallani.

Ezek után nem meglepő módon a Kiwi vitte el a pálmát, illetve stílszerűen az arany ezüstpáfrányfa levelet (na, ez most megint rendes képzavarrá nőtte ki magát). A többieknek pedig be kellett érniük a maradék szavazatokkal, méghozzá annyira egyenletesen, hogy egy kis nagyvonalúsággal akár döntetlent is hirdethetnénk közöttük.



A Kiwi egyébként már az elején elhúzott, de a Kea is elég erősen tartotta magát, mindezalatt a Pukekó és a Tui hajtotta a (madár)sereget. Aztán fokozatosan mindkét nélkülözött madár elindult felfele, tették mindezt leginkább a Kea rovására. Végül aztán egy plusz szavazattal a Tui feldalolta magát a második helyre, ezzel maga mögé parancsolva a csintalan Keát és Pukekót, akik viszont döntetlenül, kéz a kézben (izé, szárny a szárnyban, vagy mi) állnak a dobogó harmadik fokán, és már azon törik a fejüket, hogy miként tudnák megviccelni az első két helyezettet.

Mindent összevetve örülök, hogy sikerült elérhető közelségbe hozni négy nagyszerű madárfajt, ezzel mindannyiunkat gazdagítva. A madárkák nevében pedig köszönöm megtisztelő szavazataitokat.

Na de most aztán megint törhetem a fejem a következő ütős szavazástémán...