Még több tengerüveg

A tengerüvegről úgy egy hónapja értekeztem már. Azóta több partot is megnéztünk apály idején, így már szereztem némi tapasztalatot tengerüveg gyűjtés ügyében. A legjobb partszakasz homokos-kavicsos, ami azért jó, mert az árapály zónájában rendszeresen kiteríti a kavicsokat a vizes homokfövenyre, ahol aztán egyszerű észrevenni a kis üveggyöngyöket. Szerencsénkre épp egy ilyen partszakaszhoz közel lakunk.

A talált tengerüveg túlnyomórészt (értsd, mennyiségre nézve úgy 75%-ban) a sörösüvegektől megszokott barna színben pompázik. Második leggyakrabb (kb. 20%) pedig a fehérüveg, bár ez elsőre nem egyértelmű, mivel a vizes fehérüveg csak közelről nem tűnik egy átlagos kavicsnak, akkor is inkább valami kocsonyás tengerlakóhoz hasonlít, csak épp kemény.

Sokkal ritkább a zöld üveg, abból is inkább csak még "friss", csiszolatlan darabok vannak, ami meglepő, mert a barna mellett zöld sörösüveg is akad bőven az italboltokban. Talán a kis zöld gyöngyök hamarabb szemet szúrnak az embereknek, talán csak arról lehet szó, hogy a zöld üvegből italozók ezt nem a tengerparton teszik.

Amit viszont alig mertem remélni, hogy a fent említett három szín mellett ritkábbakra is rálelünk. Ehhez képest meglepő, hogy legalább annyi különlegesség akadt, mint zöld üveg összesen. A különlegességek pedig gyönyörű színekben pompáznak a mélyzöldtől a neonzöldig, a narancstól a citromsárgáig, sőt, még halványkék, vagy épp halványlila darabok is akadnak.

Íme a gyűjteményem díszpéldányai:


Egy biztos, a kitartó gyűjtés meghozza a gyümölcsét. Ja, igen, és nem lehet úgy összeszedni az összes üveget a partról, hogy a következő apálynál ne lenne ugyanannyi megint.

Tengerüveg

A tengerpart egy aranybánya. Nem csak, hogy ingyé etet kagylókkal, osztrigákkal és társaikkal, amiket mindjárt a helyszínen fel is lehet dobni a grillre, hanem egyéb, nem ehető, ellenben díszítő vagy épp gyüjteménybe való értékkel bíró csecsebecsékkel is kényezteti a dagály elvonultával hozzálátogatókat.

Az, hogy mindenféle szép kagylóhéjakat lehet találni, az már közhely. Tele van a szebbnél szebb példányokkal a lakás. A kocsonyás medúzákat, vagy az egyéb jobb sorsra érdemes partravetett élőlényeket nem sorolnám ide, mert azok vizesen, ott és akkor szépek, ellenben hamar bomlásnak indulnak.

Vannak viszont olyan kincsek is, amikről elsőre nem is gondolnánk, hogy az, pedig de. Ilyen például a tengerüveg. Nem hangzik különlegesnek egy törött üvegdarab, amit a tenger homokja opálosra csiszolt, pedig mégis az. Közelebbről nézve látszik is, hogy miben rejlik az értéke: a tengervíz az idők során apró mélyedéseket mar az üvegbe, ahogy kimossa a nátrium és kalcium tartalmat. Sőt, ezen elemek egyéb vegyületekkel kombinálódnak, és kis kristályokkal ékítik a gazdaüvegeiket.


A kavicsok közt, vagy épp a homokfövenyen a figyelmes szemlélő hamar rálelhet egy-egy ilyen tenger edzette üvegdarabra. A darabok közt pedig ritkán igen értékesek is előfordulhatnak. A barna sörösüvegszármazék mellett ugyanis akadhat mindenféle színű és alakú különlegesség, amelynek eredetét csak találgatni lehet.

A tengerüveg gyűjtés olyan méretű hobbi, hogy a gyűjtőknek van újságjuk, szakmai tömörülésük, valamint sok-sok weboldaluk is, ahonnan megtudhatjuk, hogy mit is kell keresni, mire lehet használni a megtalált darabokat, vagy épp mitől értékes egy-egy ritka darab, illetve hogyan tudjuk megkülönböztetni az eredetit a hamisított tengerüvegtől. Igen, a tengerüvegnek olyan értéke van, hogy még hamisítják is.

Ami engem illet, a házi gyűjteményem eddig két barna sörösüveg darab, valamint egy halványzöld ki tudja mi lehetett újkorában. Remélem sokat érnek. De mindegy is. Gyűjtöm tovább őket, mert szépek.