2009. december 30., szerda

A szula röpte

A Muriwai Beach melletti sziklákon megcsodálható szula kolóniáról már korábban is ejtettem szót, de sosem tudok betelni velük, no meg a fotóapparátus is javult tavaly óta, úgyhogy most megint szulák következnek.

Ma is ott jártunk megnézni őket, dacolva az erős nyugati széllel és a penetráns pumaketrec szaggal, mert a madarak akkor is csodásak, ha épp halat esznek és ezt messziről lehet már érezni.


Mert amint meglátjuk ezeket a kecsesen vitorlázó, makulátlan tollazatú, gyönyörű, áramvonalas madarakat a levegőben akrobatulni, mindjárt elfelejtjük az időjárás, valamint a megfigyelt teremtmények étkezési szokása okozta kellemetlenségeket, s csak lenyűgözve csodáljuk angyali röptüket, s hallgatjuk különleges, nyikorgó éneküket.


A tekintélyes példányszámú, épp a még pelyhes, következő generációt nevelő kolónia felett vitorlázó madarak, lássuk be, impresszívek. A Muriwai Beach-i kolóniát amúgy hozzávetőleg 1200 pár madár alkotja, ami azért is jó, mert bőven akad megfigyelhető mozgolódás, ahogy a madarak megérkeznek a tenger felől, üdvözlik párjukat, lecsekkolják a csemetét, rendezik tollaikat, pihegnek, vagy épp indulnak a tengerre, mindezt páronként más és más fázisban.


Az épp vitorlázó madarak levegőjártasságát pedig mi sem bizonyítja jobban, mint a fenti kép, ahol madarunk épp repülés közben, amolyan hanyag eleganciával vakarja a szárnya tövét.

Ősleves

Ünnepek idején nincs is szebb, mint egy tekintélyes méretű fitoplankton virágzás Új-Zéland felségvizein.

2009. december 27., vasárnap

Paranormális jelenségek

A természet lágy ölén a paranormális jelenségeg szinte mindennaposnak mondhatóak. Vegyük például az alábbi szárcsa esetét, amely egy másik téridőkontínuumból ragadja el táplálékát, s ehhez különleges, mintegy természetfeletti képességet birtokol.


Először jól megnézi, hogy mi lakozik a tükröző felület mögött, majd csőrének egy jól irányzott szúró mozdulatával meggörbíti a teret, s az így keletkezett örvénybe beleveti önmagát, s eltűnik világunkból, s néhány hosszú másodperc múlva újra feltűnik, immár máshol, hiszen időközben a Föld tovaforgott valamelyest.

A szárcsa rövid, rajtaütésszerű támadásával ragadja el a távoli dimenziók békés élőlényeit, melyek jajveszékelései buborékokba zárva jutnak el világunkba.

Egy másik lehetséges magyarázat, hogy túl sokat ittam...

2009. december 26., szombat

Hazai ízek

Közérdekű bejelentés következik. A "hazai ízek nélkül szenvedek" életmód klub Auckland-i tagozatának jó hírrel szolgálhatunk: a minap belefutottunk egy szerb származású kolbászkészítőbe a Titirangi piacon.

A 100%-ban természetes alapanyagokból készült, adalékmentes "Roštilj kobasica" fantázianevet viselő házikolbászt lemeóztuk, a minőségi vizsgán jelessel átment.

Aki szeretné maga is kipróbálni, de nem bír a következő piacig várni, látogasson el bátran a Salaš Delicatessen weboldalára útbaigazítás végett.

Jó étvágyakat, további kellemes ünnepeket!

2009. december 25., péntek

Kellemes Ünnepeket!

2009. december 21., hétfő

Avatar 3D

Tegnap voltunk moziban. Avatar háromdében. Mit is mondhatnék, végre valami, ami miatt újra érdemes moziba menni...


Az elmesélt történet ugyan nem okozott különösebb meglepetéseket, sőt a karakterek sem esnek át komoly jellemváltozáson, de kit érdekel, miközben mindez egy semmihez sem fogható, csodálatos, grandiózus világban játszódik, ráadásul a három dimenziós megjelenítéssel behajítja a nézőt a cselekmény lecsójába.

Biztos csak bele véltem látni, de a sötétben világító erdőkről, hatalmas fákról, meg az egymást hongival (orr és homlok összeérintése) köszöntő bennszülöttekről nekem pont Új-Zéland jutott eszembe.

Egy biztos, abszolút epik, tessék megtapasztalni!

2009. december 19., szombat

Úgy is, mint...

A minap kitöltöttem egy kérdőívet, amin az alábbi, demográfiai adatokat firtató kérdésbe futottam bele:


Úgy tippeltem, hogy "Other European" etnikumnak számítok, de nem vagyok benne biztos. Azt a választ földrajzi értelemben tekintve elég nagy kontinensnek tűnik az az Európa.

Kiváncsi lennék mi zajlott le annak a fejében, aki ezt a kérdést összerakta. Kicsit konfúz...

2009. december 15., kedd

Tömör ülés

Imma találta, kis legyezőfarkúak az icanhascheeseburger.com-on.


(a szöveg: "legközelebb kifizetem a folyosó melletti ülés felárát")

2009. december 10., csütörtök

Állatkertbe született

Az állatkerti cukiságok kedvelőinek ajánlom szeretettel a Zooborns.com weboldalt, ahol mindenfélefajta állatok állatkertekbe született porontyait lehet megtekinteni.


Mindjárt itt van a szingapur-i Jurong madárpark (ami amúgy nagyon tuti hely, jártam már ott) idei felhozatala. De akad itt hír kea csibékről is.

2009. december 7., hétfő

A nap hülyéje

A nap egyértelmű lúzere az a német turista, akit a Christchurch-i reptéren kaptak el, mert nagyértékű gyíkot találtak az alsógatyájában.

A dolog a Freud-i jelentésén túl már nem annyira vicces, hiszen veszélyeztetett új-zélandi hüllőfajokról (ritka, helyi gekkók és szkinkek) van szó, így elég komoly vádak elé néz a haszonleső herpetológus. Gyík.

UPDATE: Hohohó, egy egész nappal megelőztem az indexet a hír közlésével. Ennek ellenére gyanítom, hogy az indexre is csak azért került fel a hír, mert alsógatyában utaztak a szerencsétlen gekkók.

2009. december 5., szombat

Madarak a hírekben

Ma is madaras hírek, mindjárt kettő is.

Egyik "Jonathan Living-room sirály", egy amúgy más madarak vegzálására szakosodott, magányos fajta szárnyas szokatlan kapcsolata egy emberrel. (Tévézik, üres kagylóhéjjal kér kaját, ráadásul kézből eszik.)

Másik pedig a Wellington-i Karori rezervátum jeles eseményéről ad számot, ahol az egyre csak duzzadó Kaka populáció idei csibéi közül az elsőt gyűrűzték meg. A link mögött a kép magáért beszél, én is akarok Kaka csibét látni! :)

2009. december 4., péntek

Postagerle

A minap két gyöngyösnyakú gerlét hozott a posta. Aztán mire kimentem értük, már továbbkézbesítették magukat.

2009. december 3., csütörtök

Enni vagy nem enni

A napi hírekben egy érdekes kérdést feszegető cikket találtam. A cikk tartalma röviden: egy vállalkozó, akinek jelenleg is több érdekeltsége van Új-Zéland természeti értékeinek fenntartható kereskedelmi hasznosításában, új ötlettel állt elő: szeretné a weka (csirkéhez hasonló, de annál zsírosabb) húsát feltenni az étlapra.


A kérdés attól lesz izgalmas, hogy a cikkben említett weka faj (buff weka) a Déli Szigetről az 1920-as évekre teljesen eltűnt, míg a szintén Új-Zélandhoz tartozó Chatham szigeteken, ahova 1905-ben 12 példányt telepítettek be, olyan mértékben túlszaporodott, hogy ott napjainkban már kártevőként tartják számon. Az ötlet szerint, amennyiben jogilag lehetővé teszik a védett madár tenyésztését, az egyrészt kereskedelmi hasznot hozhat, másrészről pedig épp a tenyésztéséhez fűződő kereskedelmi érdek folytán biztosítaná a faj túlélését, megőrzését is.

Mindez azért nagyon kiélezett kérdés, mert az ügyben hozott bárminemű döntés precedens értékkel bírna, azt pedig gondolom mindannyian érezzük, hogy milyen vékony jégen járunk a veszélyeztetett fajok "kitermelése" környékén.

Engem egy kicsit az oposszum helyzetére emlékeztet, ami az eredeti hazájában, Ausztráliában kritikusan veszélyeztetett fajként van nyilvántarta, miközben Új-Zélandon tűzzel-vassal írtandó kártevőnek számít. A weka esetében az adja a külön érdekességet, hogy közigazgatásilag egyetlen országról beszélünk, ahol egyszerre kihalt, védett és egyben kártevőként is nyilvántartott fajról beszélünk.

Kiváncsi leszek mire jutnak az okosok.

2009. november 28., szombat

Csiripszámláló

A mai hírekben: kiwi tudósok kifejlesztettek egy módszert, amivel olcsón és pontosan tudnak madarakat számlálni. Az eljárás lényege, hogy mikrofonokat helyeznek ki a terepre, majd a rögzített madárzenét számítógépes elemzés alá vetik, aminek eredményeképp az eddigi madárszámláló eljárásoknál (pl. háló kifeszítése, stb.) pontosabb, mégis kíméletesebb módon jutnak adathoz.


Részemről, s a madarak nevében is üdvözlöm az új eljárást. Az illusztrációmért pedig külön elnézést kérek.

2009. november 25., szerda

Az erdő legyen veled

Napi beteg link: állatok lézerkarddal. Kellemes napot!


Akinek ez nem volt elég sokkoló, az még olvashat a száraz napraforgófejtől rettegő tyúkok esetéről is.

2009. november 19., csütörtök

Beporzás

Ma az ezüstszeműek jöttek méhecskét játszani a mirtuszdió bokrokon. Zümmzümm helyett csipcsirip, de a beporzást közben ugyanolyan alapossággal mívelik.


A természet ma is munkálkodik.

2009. november 18., szerda

Nyivák

Kis szarka egész reggel a kertben matat a szüleivel.


Alapból csak kicsit nyivákol, hogy "éhes, éhes", de ha meglátja, hogy egyik szülője talált valamit, akkor odapattog, mint egy gumilabda, és feltekeri a hangerőt, hogy "kajaidenekemhamikajamééég"!


Nagyon szórakoztató.

2009. november 13., péntek

Túlméretes vendég

Immáék és Csanádék jóvoltából a héten egy új fegyvert is be tudtunk vetni a kertünkben a madarak jelenlétének élénkítése céljából. A rozsdamentes acélból készült madáretetőt mindjárt jól látható helyre vertük le, hogy lehessen önfeledten megfigyelni.

Az első vendégek természetesen a verebek voltak. Ők minden kiszórt magra elsőként buknak, így nem ért meglepetésként az érkezésük.


Ezután viszont arra gondoltam, hogy majd esetleg a tengelicek vagy az erdei pintyek fognak érkezni, hiszen ők is a verebekkel hasonló diétán tengetik napjaikat.

Ehelyett viszont meglepetésként ért, amikor ma reggel az etető méretével vetekedő szárnyast pillantottam meg. Az ausztrál szarka, aki itt lakik a környéken, s aki kisszarkát nevel mostanság (rendszeresen hallani a kicsi nyifogását) eddig is látogatta a kertet, de azt hittem csak a bogarak érdeklik. Hát nem. Simán belecsipegetett az aprómagokba, majd az etető közepébe állt, s onnan mártogatta csőrét az itatóba. Könnyű neki, mert feléri!


Remélem griffmadarak azért nem fognak ideszokni, mert rozsdamentes acél ide vagy oda, méretezési problémákba torkollna a projekt.

2009. november 12., csütörtök

Ez mi ez?

Újabb feladvány: mi lehet az a vízből kikukucskáló furcsaság?


Megint kreatív válaszokat kérek!

2009. november 11., szerda

Ezzel meg mi történt?

A mai találós kérdésben arra szeretnék kreatív válaszokat kapni, hogy vajon mi történhetett az alábbi képen látható, kertünket látogató tengelic csőrével.


Na, kié lesz a leglehetetlenebb válasz?

2009. november 10., kedd

Loquat

Szűk fél éve, amikor bemutattam az aktuális lakásunk kertjét, megemlékeztem a pompás királylepkékről, amik valami számunkra ismeretlen, ámde attól még szép, éppen akkortájt virágzó fát tüntettek ki figyelmükkel.


Azóta eltelt pár hónap, miközben a télből nyár, a virágokból szép formás gyümölcsök, a pillangókból pedig színpompás rozella papagájok lettek.


Gondoltam is, fele sem tréfa ennek, hát utánajártam. Először is megkóstoltam a gyümölcsöt, hátha én is valami hasonló metamorfózison esek át. Engem gyíkká változtatott... de már elmúlt.

Ellenben maga a gyümölcs rendkívül ízletesnek bizonyult, így mostmár a környék madaraival versenyre kelve én is rájárok a sárga színű, méretét és formáját tekintve vadkörtére, ízlelve pedig valami édes, lédús alma-körte kombóra emlékeztető termésre, ami - mint utóbb kiderítettem - nem más, mint a loquat, magyar nevén japán naspolya.

A szakirodalom azt mondja, hogy szüret után tíz napig (hűtve ennél tovább is) őrzi meg szavatosságát. Én ennyit eddig nem vártam vele, viszont olyan mennyiségben kezd beérni, hogy ha csak az elérhetőket szüretelem, akkor is bőven jut feldolgozásra. Lehet, hogy megpróbálunk csatnit főzni belőle, az tuti jó lesz.

Majd beszámolok róla. Addig is mondjátok utánam: loquat csatni, vagy nem loquat csatni.

2009. október 30., péntek

Világvége, harmadik felvonás

Ezúttal nem a természet ijesztgette az elnyámnyilult (új szó!) városlakó népeket, hanem az áram maradt ki Auckland északi részein, sőt egész Northland-en. Reggel nyolckor fogta magát, és szó nélkül eltűnt a delej, majd csak fél tíz után jött vissza. Közben még a mobilhálózat is besült a sok hívástól.

Mindezt egyetlen targonca okozta, amelyik valahol Dél-Aucklandben kiütött egy nagyfeszültségű vezetéket. Tényleg ennyire sebezhető az infrastruktúra?

Eszembe jutott az a hasonlat, miszerint ha az építőipar úgy dolgozna, mint a szoftveripar, akkor egyetlen harkály egy egész várost romba tudna dönteni. Megpróbálok nem levonni következtetéseket a targoncás esetből.

Világvége, sokadik főpróba. Nem vicces.

2009. október 26., hétfő

Pukekót rajzolni

Hogyan lehet pukekót rajzolni? Például így. Satíroz-satíroz, színez-színez és már kész is van. :)


(Mielőtt megkérditek, nem én rajzoltam, nekem simán csak tetszik a rajz.)

2009. október 17., szombat

Pukekók tanácsa

A figyelmemet semmi sem kerüli el. A minap például lelepleztem a pukekók titkos tanácsát. Íme:

2009. október 15., csütörtök

Reakciós birka

Új Zélandon sok az autó, meg a birka, úgyhogy nem árt reakcióidőt mérni. Az okosok szerint az átlagos sofőr reakcióideje 0.75 másodperc. De az a biztos, hogy ha lemérjük, birkákkal.

Nekem 0.2676 másodperces átlagot sikerült produkálni. Ti milyen sofőrök vagytok?

szolgálati közlemény: R, köszi a tippet!

2009. október 9., péntek

Kacsának látszó tárgy

"Kalapáccsal a kezében mindent szögnek lát az ember." Tartja a szólásmondás. Miért lenne ez másképp, mondjuk a kacsák esetében?

A világot kacsaszínű szemüvegen át tekintők nagy örömére szolgálhat az Ez a mogyoró pont úgy néz ki, mint egy kacsa nevű szájt, ha más nem, szórakozásképp.

2009. október 8., csütörtök

Világvége, második kör

A hírek szerint nem elég, hogy betemetett minket a hó, de megint cunamit kapunk a nyakunkba.

Lassan nyitok világvége rovatot.

2009. október 6., kedd

Kakapó befigyelt

Az alábbi szemléltető-oktató videón megtekinthetjük, amint természetbúvárunk lelkesből megszeppentbe megy át, miután a megfigyelni kívánt kakapó madár megkívánta :)



UPDATE: a fent történtekről bővebben itt olvashattok.

2009. szeptember 30., szerda

Mielőtt megkérditek...

... nem sodort el minket a Szamoai 8-as erősségű földrengés okozta cunami. Szamoán a hírek szerint csúnya dolgokat művelt. Itt Auckland-ben a legrosszabb, ami történt, az a part irányából hallatszódó két hosszú - két rövid jelet ismétlő szirénahang volt, aminek úgy tűnik sikerült elzavarnia innen a cunamit.

2009. szeptember 27., vasárnap

Import ozi homok

Meg kell kövessem magam, mégiscsak zúdult valamennyi ausztrál homok a pénteki viharral Új-Zélandra. Ma voltunk kirándulni az egyik nyugati tengerparton, ahol a megszokott fekete homok tetején az errefelé mindig hullámzó tenger szokatlan sárgás-vöröses homokot mosott a fövenyen.


Elsőre habnak is tűnhet, de közelebbről megnézve szemcsés homok az, méghozzá nem innen származó.

Ha nem is tűnik több millió tonnának, azért valami mégiscsak látható mennyiségben eljutott ide. Hozzáteszem, a látható és a látványos mennyiség közt több nagyságrend is megfér, úgyhogy a független hírforrásoknak továbbra is kéretik tartózkodni a szenzációhajhászástól!

2009. szeptember 26., szombat

Világvége

Több millió tonna homok csapott le Új-Zélandra

2009. szeptember 25., péntek 17:04
Az Ausztráliából induló homokvihar 2000 kilométert tett meg a Tasmán-tenger felett.

Új-Zélandot is elérte az a homokvihar, amely a héten borította be Ausztrália keleti részét. Az ausztrál homok péntek reggel jelent meg Új-Zéland északi szigetének nyugati partja mentén, köztük Auckland városában - közölte egy ausztrál meteorológus. Philip Duncan elmondása szerint a homokvihar csütörtök délután érte el a szigetet, de ezt csak pénteken vált teljesen biztossá, miután kitisztult az ég az országra lecsapott vihar után. Házakon és autókon jelent meg vékony homokréteg, több városban is.

A meteorológusok műholdas felvételeken követték, ahogy az ausztrál homokvihar több mint kétezer kilométert utazva átkelt a Tasmán-tengeren. A több millió tonna homokot magával sodró sydneyi vihar az ausztrál adatok alapján hetvenévente egyszer fordul elő, és még ritkábban történik meg az, hogy elérje Új-Zélandot.



Nagyon durva volt. Egy pillanatig azt hittük, hogy itt a világvége. Kora reggel arra ébredtünk, hogy sötét van odakint. Aztán kivilágosodott, ahogy szokott, s ami a szemünk elé tárult, az egészen hihetetlen volt. Sehol egy gramm ozi import homok!!!!! Ellenben a már megszokott eső csendesen áztatta a neonzöld füvet.

Megkérem a katasztrófaturistákat, hogy oszoljanak, nincs itt semmi látnivaló!

2009. szeptember 20., vasárnap

Tauhou nyújtózkodik

Immáékkal madarászni voltunk a Shakespear Parkban, mert az jó, meg mert ott mindig lehet. Páva és pukekóetetés megvolt, meg egy rakat mindenféle szép madarakat tudtunk megfigyelni.

Sőt, mi több, egy tauhou (silvereye) madarat is sikerült nyújtózás közben lencsevégre kapnom, íme:

Ilyen az, amikor a kicsi madár nagyot nyújtózik.

2009. szeptember 19., szombat

Térhatású Új-Zéland

Teljesen véletlenül futottam bele ebbe a weboldalba, ami ugyan nem egy összeszedett oldal képét sugározza elsőre, ellenben egy rakás térhatású fotográfiát találhatunk rajta, amelyek új-zélandi növényeket, tücsköket, bogarakat ábrázolnak.


A képek többsége különféle sztereogram formában is elérhető, így kancsalítva vagy akár piros-kék szemüvegen át is élvezhetőek.

Kellemes nézelődést!

2009. szeptember 16., szerda

Kakapó vizit

Túl vagyunk az állatkerti kakapónézésen, gondoltam megosztom veletek a történteket.

Sirocco, a 12 éves, csibekori légzőszervi fertőzése okán inkább az őt gyógyító emberekkel szocializálódott kakapó most hétfőtől jövő szerdáig vendégeskedik az Auckland-i Állatkertben.

A látogatási idő, éjszakai üzemmódban dolgozó madárról lévén szó, este hat és kilenc óra közt van, amikoris óránként 8 turnusban, turnusonként húsz ember a kvóta. Ez a tíz nap alatt összesen 4800 férőhelyet jelent, úgyhogy szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hogy ebből kettőt sikerült befoglalni.

Sajnos a látogatásunk rövid időablaka csak arra volt elegendő, hogy öt percig leshettük a madarat, aki ráadásul egy gyengén megvilágított, tőlünk üveggel elválasztott helységben leledzett.

A gyenge megvilágítás nem a kiwiház vaksötétjét jelenti, ellenben nem sok lehetőséget nyújtott használható fotózáshoz, videózáshoz. Maradt tehát a felettébb kiváncsi, s még annál is helyesebb pofázmánnyal felvértezett madár szabad szemmel történő szemrevételezése.

Mit is mondhatnék: cuki. Nagyon. Látszott rajta, hogy ha nem lenne ott az az üvegfal, akkor egyenest a nyakunkba ugrana, hogy jól megismerkedjen. Így viszont maradt az üvegen keresztül sóvárgó nézés, kémlelés, mindkét oldalról. A húszfős csoport, bár nem hangzik soknak, de a nem épp kedvező kakapó-ember arány az erősen korlátozott idővel fűszerezve egyáltalán nem teszi lehetővé, hogy Siroccót annak rendje és módja szerint megismerhessük.

Mindent összevetve csak egy múló pillanatról beszélhetünk, mégis több, interaktívabb élmény volt, mint csak videofelvételekről visszanézni eme különleges madárfajt.

Abba meg már inkább bele sem gondolok, hogy nem is olyan nagyon régen (alig pár emberöltővel ezelőtt) a kakapó a harmadik leggyakoribb madár volt errefele.

2009. szeptember 15., kedd

Madárzene, másképp

Birds on the Wires from Jarbas Agnelli on Vimeo.


Kellemes napot mindenkinek!

2009. szeptember 14., hétfő

Ki lesz az év madara 2009-ben?

Mától egy hónapon át lehet szavazni az idei év új-zélandi madarára. A jelöltek idén is mind nagyon ígéretesek, csak úgy, mint az eddigi versenyek alkalmával. A kampány viszont idén már hamarabb elkezdődött, a Royal Forest and Bird society blogján már egy ideje lehet olvasni a kampányolók ajánlóit kedvenc madaraikra.


Ha eldöntöttétek, hogy idén ki legyen a kedvenc, a szavazatokat itt adhatjátok le. Ha az is megvolt, írjátok meg kommentbe itt, hogy idén melyik madárra és miért pont rá voksoltatok!

Kakapó Auckland-ben

Szeptember 14 és 23 között az Auckland-i Állatkert egy különleges vendégnek ad otthont, aki nem más, mint Sirocco, a 12 éves, kézzel nevelt kakapó, egyike annak a 124 példánynak, akik hírmondónak maradtak ebből a csodálatos madárfajból.


Az esemény, amelyre elővételben jegyek válthatók, nyugodtan kijelenthetjük, hogy egyszeri, különleges és megismételhetetlen (na jó, a csillagok kedvező állása esetén rohadt mázlistáknak esetleg talán talán megismételhető, de erre ne apelláljunk), így aki csak megteheti, gyorsan foglaljon magának és családtagjainak jegyet az egyik esti látogatásra. A jegyeket ma reggel 9 órától lehet előjegyezni, s gyanítom, hogy nem fognak sokáig tartani, mert tavaly Nelson hatvanezres lakosságú városkájának hasonló eseményét több, mint ötezren látogatták meg, Auckland pedig másfélmilliós lélekszámmal bír...

Mi már bebiztosítottuk magunkat, szerda este ott leszünk, megnézzük a díszpintyet, izé, díszpapagájt!

2009. szeptember 9., szerda

Madarak és playback

Eszembe nem jutott volna, hogy madarakat háló helyett hangszóróval tartsak kordában, pedig az Ark in the Park területén pont ezt a trükköt tervezik bevetni.

Következzen az illusztrációm, majd az eredeti hír fordítása:


Hangszóróból szóló madárhanggal segítik a kokakó szaporodását

Madárhangot játszó hangszórókat vetnek be, hogy Új-Zéland egyik legveszélyeztetettebb madárfaját az Auckland nyugati részén fekvő erdőségekbe visszatelepítsék.

Egy a Pureroa Forest-ből, az Északi Sziget középső területéről származó kokako párt helyeznek át a Waitakere Ranges-be az Ark in the Park projekt intenzív rágcsálókontrollját követően.

Ők lesznek több, mint hatvan év után az első kokakók a Waitakere Ranges-ben, s a terv szerint a következő két évben mintegy harminc további kokako madár követi őket.

A madarak a hozzávetőleg 8 hektáros territóriumukat énekükkel és a behatolók elüldözésével védik, mondta John Sumich, az Ark in the Park igazgatója.

A hanggal csalogatás technikáját vetjük be, hogy a madarakat bátorítsuk a hangszórót környező területeken való megtelepedésre.

"A különböző területekről származó kokako madaraknak eltérő dialektusuk van. Fontos, hogy otthonosan érezzék magukat az erdőben, amit úgy tervezünk biztosítani, hogy az erdő bizonyos pontjain a dalaikat sugározzuk," mondta.

"A hangszórók az Ark in the Parkba való áthelyezésben használt mindkét populáció dalait fogják játszani és figyelemmel fogjuk kisérni a madarak ennek hatására kialakult viselkedését és eloszlását."

"Bár a kokakók eltérő dialektust beszélnek, ismereteink szerint nem zavarja őket, ha partnerük más nyelvet beszél, így bízunk benne, hogy a populációk közt lesznek kereszt-házasságok."

A technika már eddig is sikeresnek bizonyult, mondta Mr Sumich.

Hozzávetőleg 750 kokako pár maradt meg az Északi Szigeten, plusz néhány további kisebb szigeteken.

A DOC célja, hogy 2020-ig az állományt 1000 költő párra emeljék.

A kokakó már jelen van az Auckland városától délkeletre fekvő Hunua Ranges-ben.

2009. szeptember 7., hétfő

Tumblr

Nemkülönbenmellesleg tumblr-en is elkezdtem ökörködni, majd meglátjuk mire jutok vele.

Akit esetleg érdekel: pukkebird.tumblr.com

2009. szeptember 5., szombat

Üdvözletem

Müzliék, izé, Müzliék velkám tu nyúzéland!

2009. szeptember 4., péntek

Piwakawaka captat muscas

A legyezőfarkú madarat többek közt azért szeretjük, mert látványos bukfenceket tud bemutatni a levegőben. Meg mert kis hülye, szittyeg mint egy gumikacsa.

Megfelelő megvilágításban (mint amilyen ma volt Immáéknál a kertben) arra is fény derül, hogy miért nem képes egyenes vonalban repülni:

Igen, azokkal az apró rovarokkal "kösse össze a pontokat a megfelelő sorrendben" rejtvényt játszik.

2009. augusztus 30., vasárnap

Tui és kowhai

Mivel még friss az élmény, egy gyors összehasonlítás erejéig térjünk vissza az imént említett kiwiana ikonra, a tui és kowhai párosra.

Ez volna a tegnap fotózott klisé:


Ez itt ugyanazon esemény 1947-es állapota:


Ez pedig még mindig ugyanaz, csak most egy kortárs művész ecsetvonásaival ábrázolva:


Tetszik, na!

Tavaszi klisék

Legutóbb úgy két éve láttunk tavaszt, így pont ránk fért egy újabb. De mi sem vagyunk restek, elébe mentünk a virágzásnak, hogy még többet lássunk belőle.


A csodálatosan karbantartott, mégis szabadon látogatható Auckland Botanical Gardens igencsak jó választásnak bizonyult. Elsősorban magnóliákat akartunk fotózni, ez sikerült is, pompás virágóriásoknak lehettünk szemtanúi, de ha már úgyis ott jártunk, jól megcsodáltuk a többi szépséget is, mert történetesen a kaméliák és azáleák, sőt sok-sok szebbnél szebb növények is pont most ontják az illatos virágaikat.

A virágok pedig mágnesként vonzzák a madarakat, akiket meg mink legalább annyira szeretünk, mint a virágokat, tán még jobban is. De a legjobban azt szeretjük, ahogyan a madarak a virágokat ízlelik. Itt van mindjárt ez a kis ezüstszemű monoklis cukiság:


A tavasznak minden színét meg kell csodálni, még az amúgy fehér virágú, de nemesítve akár rózsaszínben is pompázó manuka bokrot is.


Ha pedig végre Új-Zélandon töltjük a tavaszt, akkor feltétlen meg kell csodálnunk az egyik fő kiwiana (újzélandikum) attrakciót, illetve párosítást: a tui madarat, amint a kowhai (ejtsd: koffa, ami maoriul pont sárgát jelent valami rejtélyes okból) virágot csemegézi.

Ez az utóbbi páros errefele annyira klisé, hogy annak idején az egy penny is ezt mutatta. De mindegy is, mert azóta áttértek itt a dollárra, azon meg másik kiwiana ikon lakik. A tui madarakat persze ez nem frusztrálja, ők továbbra is dalolva csemegéznek a kowhai virágainak nektárjából. Mi pedig mindeközben egyre csak élvezzük ezt a csodás tavaszt.

2009. augusztus 19., szerda

Auckland már tavaszodik

Rövid helyzetjelentés: újra Auckland-ből írok, ahol most épp a tavasz nyilvánul meg a kertekben virágba borult kamélia, magnólia, no meg sok-sok szebbnél szebb fák, bokrok formájában.

A mi kis kertünkben az eddig csak venyigének tűnő, kopasz fa is önkifejezésbe kezdett, szerintem őszibarack lesz, de az is lehet, hogy mandula. A halvány rózsaszín virágait meg ellepte az azóta is a kertünkben fel-alá repkedő pompás királylepke hadosztály (legalább ketten vannak, de lehet, hogy többen is, váltásban).


Madarakból, csicsergésből továbbra sincs hiány, ellenben az időjárás határozottan melegebbre fordult ahhoz képest, ahogy itthagytuk bő egy hónapja, amit egyáltalán nem bánunk.

Ja, és nem ér beszólni, hogy milyen keveset írok mostanában!

2009. július 25., szombat

Fakopáncs születésnap az xkcd-n

Ezt az xkcd.com-os karikatúrát nem tudtam nem megemlíteni. Olyan abszurdan megható, hogy gondolnak egy amúgy is lehetetlen madárra születésnapja alkalmából...


Hozzáteszem, a madaraknak nem születésnapjuk, hanem kikelésnapjuk van, de ezen most nem veszünk össze.

2009. július 22., szerda

Kellett ez nekünk?

Gondoltam megosztok veletek néhány szösszenetet, ami a napokban esett meg velünk szép hazánkban, már csak miheztartás végett.

Véletlenül összefutva, ismerős szájából:
-Új Zélandról jöttél? Ugye nem fogsz minket sertésinfluenzával megfertőzni?
(Kedves vagy, én is örülök, hogy látlak.)

Hivatalos ügyintézés közben, hivatalnok szájából:
-Hát azt itt biztosan nem fogja elintézni.
(Köszönöm a kedves útbaigazítást.)

2009. július 9., csütörtök

Pukekó megint repül

2009. július 7., kedd

Ki korán kel, kormoránt lel

A péntek reggeli csodás napsütéstől vezérelve újfent meglátogattuk a Shakespear Parkot, annak is a tengerpartjait, mert télen, hétköznap reggel konganak az ürességtől, így zavartalan tudtuk élvezni a tengerpart igazi szépségét.

Séta közben egy pohutukawa fa göcsörtös ágainak védelmében lettem figyelmes egy kormoránra, s mindjárt megörültem, hogy milyen jó fotótéma lesz belőle, ha nem repül el. Szépen lassan somfordáltam hozzá egyre közelebb, próbálgatva a láthatatlan határokat ember és madár közt. Három méternél nem mentem közelebb, mert mégiscsak fotózni jöttem, nem pedig madarakat kergetni, mint az eszetlen négylábúak.


Madarunk ellenben nem zavartatta magát, a kamerám össztüzét nem csak hogy jól állta, hanem egyszercsak gondolt egyet, s megindult az irányomban. No, ekkor már én jöttem zavarba, mert mégiscsak ki közelít meg kit... a végén még ő kezd engem fotózni és feltölti a képeket a blogjára.

Kormoránt eleddig csak távolról sikerült megfigyelnem, s abban a tudatban éltem, hogy ez csak ilyen távcsövön át megfigyelhető madárfaj. Erre itt van egy, amelyik épp felénk totyog. Nem támadólag, csak úgy, mintha épp érdekelné, hogy mi mifélék vagyunk.


Nem mondom, nem panaszkodtam, ilyen közelről ritkán nyílik alkalom vadidegen madarakat fotózni. Tessék jól megfigyelni azokat az ártatlan szemeket, azt a hosszú, vékony, kampós csőrt, no meg azokat az irgalmatlanul befelé csámpás lábakat. Különös szerzet, de biztos nagyon hatékony halászmadár.

A kormorán ugyebár halat eszik, az meg nem volt nálunk (képzeljétek, nem hordok a zsebemben csalihalat), így nem számítottam arra, hogy egyenesen barátozásba torkollik az esemény, pedig éppen ez történt, közös fotókkal, kar- illetve csőrnyújtásnyira egymástól.

2009. július 6., hétfő

A mejnók nem hagyják abba

A mejnóknak más dolguk sincs, mint egész álló nap egymást cukkolni. Íme a valóságshow következő épületes epizódja:

2009. július 5., vasárnap

Font pordítva

Képeket válogatni hosszadalmas, ám felettébb szórakoztató tevékenység. Ilyenkor egy-egy régebbi képen új dolgokat vesz észre az ember. Egy idő után pedig kezd minden összemosódni a vizuális információtúlterheltség következtében. A képek pedig önálló életre kelnek és új értelmet nyernek.


A fenti kép esetében például fejjel lefele pont majdnem ugyanazt láthatjuk, mint lejjel felfele: a pukekó önnön képébe bámul.

2009. június 26., péntek

Peches gólya és egyéb csodák

Az ember egyedülálló fantáziáján talán csak a madarak különleges képességei tesznek túl. Erre ad tanúbizonyságot az Atlas obscura egyik története, alább magyarítottam:

A 19. századig az európai madarászok körében komoly rejtély volt, hogy hová tűnnek hirtelen minden ősszel a fehér gólyák. Arisztotelész úgy gondolta, hogy a gólyák a többi eltűnő madárfajjal egyetemben téli álmot alszanak, talán épp a tenger fenekén. Néhány érdekes megfigyelés szerint, "fecskerajokat láttak mocsarakban direkt gyülekezni egészen addig, amíg az össztömegük a nádszálakat a vízbe hajlította, ezzel a madarak alámerültek, ami ezután egy hosszú téli álomban végződött." Egy 1703-as pamflet, ami az "Értekezés egy valószínű megoldásra e kérdésben: honnan jönnek a gólyák, a vadgerlék, a darvak és a fecskék, amikor eljön az érkezésük megbeszélt ideje" címet viselte, azt vitatta, hogy az eltűnt madarak a holdra repülnek áttelelni.


1822 Május 21-én egy mindent felforgató bizonyítékra vetült fény, ami egy kevésbé földönkívüli, még ha nem kevésbé csodálatos megoldást javasolt az eltűnő madarak körüli dilemmára. Egy a Mecklenburg közeli Bothmer birtokon lelőtt fehér gólya nyakába beágyazódva egy 80 cm hosszú Közép Afrikai dárdát találtak. A gólya az Egyenlítő környéki telelőhelyéről ilyen sebzett állapotban repülte végig a migrációs útvonalát. A kitömött dárda-gólya, avagy Pfeilstorch jelenleg a Rostock-i Egyetem állattani gyűjteményét gazdagítja. Ám nincs egyedül. 1822 óta huszonöt független pfeilstorch esetet jegyeztek fel.


Az érdekesség faktoron túl azért nem lettem volna a sebzett gólya helyében: elment nyaralni, ott le akarták vadászni, sebzetten repült haza, csak hogy lelőjék. Akárhogy is nézzük, ez egy pechsorozat, még ha tudományos áttörést is okozott...

2009. június 23., kedd

Különös madárrajzok

Sam Clark madárrajzai nagyon jól eltalált, absztrakt mintákkal díszített figurákkal, mégis kissé bizarr módon, észak-amerikai indián motívumokkal vegyítve ábrázolják Új Zéland őshonos madarait.

A madarak szépsége egyenes kontrasztban áll a szemük hiánya okozta hidegséggel, egyszerre vonz és taszít, nem hagy nyugodni. Sámán-madarak volnának?

Különleges stílusa van ezeknek a rajzoknak, az egyszer biztos!