Bu-bu-bu-bu-buborék

Nyakunkon a jóidő, a hőségben meg nincs is jobb, mint szénsavas üditőitalokkal felpezsdíteni a hőségtől dehidratált testünket. No de nem akármilyen cukrozott, színezett, aromált, szénsavval dúsított, ámde annál drágább lónyállal, hanem saját készítésű, ellenőrzött alapanyagokból és eljárással érlelt nedűvel.

Röviden fogalmazva gyömbérsört "főzök". Ízleltem már többféle boltit, meg kétféle házit is, és azt kell mondjam, hogy a házi viszi a pálmát, úgyhogy nincs mese, nekiálltam megtanulni az ipart. Az internetet fellapozva az alapokat elsajátítottam, a többi pedig kisérletezés lesz.

Egyik tanulság, hogy a gyömbérsör készítése nem rakétatudomány, ezer meg egy elkészítési módja létezik, így ki-ki válasszon neki szimpatikusat. Ami közös mindegyikben, hogy gyömbérgyökér kell hozzá, meg cukor, meg víz, meg sok türelem.

Az általam kiszemelt gyártási folyamat a következő:

1. A kultúra kitenyésztése.

A gyömbérsör érlelésének alapja (már amennyire ezt nem túl kiterjedt tudományos ismereteim ismertetni képesek) a gyökérben természetesen előforduló laktobacilusok cukorral való hergelése, aminek hatására felszaporodnak és szénsavat büfiznek a vízbe.

A gyakorlatban ezt úgy érjük el, hogy mondjuk egy literes befőttesüvegbe belereszelünk egy evőkanálnyi gyömbérgyökeret, megküldjük még egy evőkanálnyi cukorral, a kiszemelt recept pedig egy citrom levét is belekéri, majd mindezt felöntjük két pohár vízzel.

Két megjegyzés ehhez:
- egyik, hogy sima fehér cukrot használtam, a mézre azt mondják, hogy nagyon lelassítja az erjedés beindulását, nyilván mesterséges édesítőszerek pedig szóba se jöhetnek,
- másik pedig, hogy a víz lehetőleg szűrt csapvíz, vagy ásványvíz legyen, mert a csapvíz klórtartalma megintcsak az erjedés ellen dolgozik.

Az így elkészített löttyöt tegyük hűvös, sötét helyre (spájz jó lesz) és hagyjuk dolgozni, mondjuk esténként megkevergethetjük.

Most jön a türelemjáték része: a következő hét napban felváltva egyik nap egy kanál reszelt gyömbért, másik nap egy kanál cukrot keverünk hozzá a löttyünkhöz, és visszarakjuk a sötétbe.

Ha jól csináltuk, akkor időközben kis buborékok fognak megjelenni a löttyben. Én jelenleg a negyedik napon tartok, reggel amikor felnyitottam a befőttes üveget, akkor szisszent egyet, ez határozottan jó jel.


Szaladjunk előre, amikor letelik az egy hét türelmi idő.

2. Palackozás

Van tehát egy laktobacilus kultúránk, sziszeg meg minden, ideje őket bevetni.
Vegyünk elő egy nagyobb lábast, tegyünk bele két pohár cukrot és négy pohár forró vizet, majd keverjük addig, amíg feloldódik az összes cukor. Adjuk hozzá két citrom levét, majd hagyjuk szobahőmérsékletre hűlni.

Ezután szűrjük le a kultúra levét, öntsük bele a lábosba, majd öntsünk hozzá még 12 pohár hideg vizet.

Az így elkészült szörpöt öntsük 3-5 decis palackokba (hozzávetőleg 12 palacknyi lesz), majd zárjuk le a palackokat, és tegyük őket sötét hűvös helyre további 3-5 napra erjedni.

FIGYELEM: Ne töltsük csurig a palackokat, hagyjunk teret az erjedésnek! Ha nagyon beindul az erjedés, akkor tekintélyes mennyiségű széndioxid termelődik, amitől a palack ki is tud durranni, mindenki csak saját felelősségére!

Megjegyzések:
- a víz ezúttal is lehetőleg klórmentes legyen (palackozott víz, vagy szűrt csapvíz).
- a receptek itt kezdenek nagyon eltérni, így van olyan, amelyik gyömbért főzet fél órán át a cukros vízben, más recept meg megint más alapanyagokat ad, lényeg, hogy a cukor-víz arány meglegyen, mert ez a cukor fogja a további fermentációt táplálni.
- az, hogy mikor lesz kész a palackozott üdítőnk, megint csak kisérletezés kérdése, a 3-5 nap irányadó, legjobb, ha rendszeresen csekkoljuk. A sziszegés jó jel...
- a kultúra leszűrése után maradt trutyi felét újrahasznosíthatjuk egy következő kultúra elkészítéséhez (ebből kiindulva mindent úgy, ahogy az 1. pontban írtam).

Köszönet Pappitónak, aki megsúgta, hogy a Grolsch sörösüvegek ilyen rászorítós csatos kiszerelésben jönnek, ami pont ideális a házi fermentáláshoz. Az üvegek beszerzése folyamatban...

Teknősburger

Sebi találta a neten ezt a teknősburger receptet, mi meg a hétvégén kipróbáltuk.


Nem is gondoltam volna, hogy a teknősnek bacon burger íze van :)


Nyami!

Kumara

A helyi zöldségek közül a kumarával már régóta kisérleteztünk, most egy bejegyzés erejéig jól körbejárom ezt az édesburgonyaként, vagy Maori krumpliként is ismert köretnek valót.

A kumara alakra krumpliszerű gumókkal bír, bár a hagyományos burgonyánál lényegesen nagyobb gumókról beszélünk. A növény egy érdekes tulajdonsága, hogy nem csak gumóról, hanem tőosztással is szaporítható, így az elültetett gumókból előtörő erősebb hajtásokat levágva, földbe szúrva idővel újabb csokornyi gumóra lehet szert tenni. Figyelem, a kumarát nem szopogatjuk amíg kedves az életünk.

Eleddig a kumara három változatával találkoztunk, ezek pedig a lila (red kumara), a narancs (orange kumara) és az arany (gold kumara) névre hallgatnak (illetve hallgatnak ők mindenre, mert zöldségek, de így hívják őket). Nyilván nem otthon termeljük (bár végülis miért ne?), így a beszerzés folyamata a megtisztított gumók zöldségespultról való levadászásában merül ki. Árát tekintve szezontól és akciótól függően kilogrammonként 4-8 dollár között mozog, a három típus közel azonos áron kapható. Ezek első ránézésre csak a színükben térnek el, de a kisérletünk során kiderült, hogy egyéb paramétereik is különböznek.


A héj színe kissé megtévesztő, mert a lila kumara esetében, a másik két változattól eltérően nem a héjhoz hasonló árnyalatú belsővel találkozunk, hanem éppen ellenkezőleg, belülről ő a legvilágosabb. A lila és az arany kumara a hagyományos burgonyához hasonló keménységgel bír, míg a narancs kumara valamivel keményebbnek hatott nyersen. A belsőjük inkább a csicsókához hasonló, fásabb szerkezettel bír, mint a hagyományos krumplié.


A mai kisérletben sült kumarát (kumara chips) készítettünk, így célszerűen hosszúkás darabokra aprítottam a három gumót. Az igazi színük a feldarabolást követően, vízben ázva köszönt vissza a leginkább.


Ízét tekintve a lila kumara maradt a legközelebb az általunk ismert szalmakrumplihoz, bár annál sokkalta édesebb és laktatóbb. A narancs kumara le sem tagadhatja, hogy a kanadai sütőtök a példaképe, mind ízét, mind pedig puhább állagát és jellegzetes színét tekintve. Végül az arany kumara ízlelőbimbóinkat leginkább a sült szelídgesztenyére emlékeztette, még ha nem is annyira karakteresen.

Nyilván a felhasználási lehetőségek nem merülnek ki az olajban sütéssel, így főtt-, rakott-, tepsis-, és számtalan egyéb módon elkészített kumarát is el tudok képzelni. Az átlagos kumara gumó méretét és cukortartalmát tekintve pedig azt mondhatjuk, hogy egy gumóból akár két fő is könnyen jóllakhat. A mi háromgumós kisérletünkből például két étkezésre futotta.

Jó étvágyat!

Nyárköszöntő csemege

December elsejével hivatalosan is beköszöntött a nyár a földgömb vidámabbik oldalán. A nyarat üdvözölni pedig mi mással lehetne, mint egy nagy adag friss eperből készült finomsággal.

Fogtuk hát a Stáhl Judit könyvekből ismert epermisu receptjét, s átültettük helyi viszonylatokra.


A hozzávalók így a következőképp alakultak:

a krémhez és díszítéshez:
- két doboz (750 g) FreshZone új-zélandi eper
- egy csomag (250 g) Tatua Farm márkájú új-zélandi mascarpone sajt
- fél csomag (100 ml) Anchor új-zélandi tejszín
- majdnem egy tábla (200 g) Cadbury's új-zélandi fehércsoki

a sziruphoz
- két darab KeriFresh új-zélandi citrom
- 10 dkg Chelsea új-zélandi kristálycukor
- 2 dl új-zélandi csapvíz

valamint:
- egy csomag Unibic márkájú ausztrál (sic!) Sponge Finger (ezt magyarul babapiskótának ejtik, és csoda, hogy találtunk itt egyáltalán ilyesmit)

Az elkészítés pedig a következőként alakult:
A vizet felforraltuk, majd a cukrot feloldottuk benne, a megmosott citromok héját belereszeltük, levüket pedig belecsavartuk a szirupba.

Ezek után az epreket megmostuk, megpucoltuk, kétharmadát felaprítottuk, a többit félretettük. A felaprított epret villával péppé zúztuk.


Ekkorra már csodás citrom és eper illat terjengett az egész lakásban, de ez nem tarthatott vissza attól, hogy a mascarpone sajtot belekeverjük az illatát ontó eperpépbe.


Hogy a hatást tovább fokozzuk, nagy nehezen belereszeltük a tábla fehércsokit az alakuló krémbe, hozzáadtuk a tejszínt is, majd jól elkevertük, hogy lehetőleg minél homogénebb legyen.


A félretett eperre ezután került sor, szépen hosszában felvágtuk a formás eperszemeket. A legszebbeket félretettük díszítéshez, a többi pedig ment a rétegek közé.


Most, hogy minden készen állt a végső fázisra, megkezdhettük a citrom és az eper finom összehangolását. A száraz ausztrál babapiskótákat belemártottuk a citromos szirupba, csak gyorsan, nehogy idő előtt megigyák az összes szirupot. Az ázott piskótadarabokból pedig szépen egy réteget raktunk a tálalásra kiszemelt edény aljára. Erre kentünk rá egy adag epres krémet, majd megspékeltük eperdarabokkal. Újra a citromos piskótáké lett a szerep, majd a krém és az eperdarabok jöttek egész addig, amíg el nem fogyott a piskóta.

A végén a maradék krémet mind rákentük a kupac tetejére, majd a díszítésre félretett szépséges eperszeleteket mandalisztikus formációban rendeztük el rajta.


Az így elkészült finomságot letakartuk és betettük a hűtőbe, hogy az ízei összeérhessenek néhány óra alatt.

Az epermisu elkészítése során egyetlen madárnak sem esett bántódása, ellenben nagyon finomra sikerült. Jó étvágyat, kellemes nyarat kívánunk!