Pohutukawa

Ez a bejegyzés most két okból és céllal is készült: egyik, hogy régen írtam már növényekről, másik meg, hogy nyakunkon a Karácsony. Következzék hát a nem mindennapi, de mindenképp őshonos Új-Zélandi növény, a Pohutukawa leírása, saját interpretációmban.

Növénytani neve: metsiderosis excelsa
Ismertebb nevei:Pohutukawa, Új-Zélandi Karácsonyfa

A Pohutukawa fa széles, félgömb forma koronájával, és élénk vörös virágaival cseppet sem emlékeztet a tipikus karácsonyfára, mégis az Új-Zélandi Karácsonyfaként emlegetik.

Nos igen, December végén, az Új-Zélandi nyár legnagyobb hevében nem sokáig bírná a strapát egy szerencsétlen tűlevelű fenyő, így kellett valami természetesebb jelkép az ünnepekre. S mi sem lehetne jobb egy olyan növénynél, amelyik karácsonyra pont feldíszíti saját magát, telistele gyönyörű karmazsin virággombócokkal. Így még az sem kérdés, hogy milyen színű legyen idén (is) a karácsonyfa. Na jó, igazából csak a virágait használták dekorációnak, így inkább a magyalt helyettesítette a korai telepesek karácsonyán, de a név az ragadósnak bizonyult.

Kemény anyaga miatt hamar rájöttek a régiek, hogy a pohutukawa hajóépítésre is kiváló, így rendesen megtizedelték az őshonos erdőit. Sajnos az ausztrál import oposszumok előszeretettel rágják csutkára a leveleit. Mindezekért némi védelemre szorul, de szerencsére mára már nagy becsben tartják, és ugyanakkor elég strapabíró fajta is. Igazi sziklamászó őstehetség, a leglehetetlenebb helyeken, extrém körülmények közt is könnyedén megtelepszik, így ugyanolyan jól bírja a tengerparti sós szeleket, mint a tápanyagban szegény kiugró sziklákat, sőt, vulkanikus kőzeten is az elsők közt veti meg a lábát, izé a gyökereit.

Természetesen gyógyhatása is van neki: A leveléből és belső kérgéből készített főzetet hasmenés ellen kortyolták, de torok- és ínygyulladásra, fogfájásra is használták.

További sok szép kép és info emitt, egy a fával foglalkozó remek oldalon található.

Totara

Rég írtam már növényekről, úgyhogy most találomra választottam egy fafajtát, ami történetesen a tiszafa Új-Zélandi helyi változata lett. Habár leginkább faragni szokták, vannak neki az egészségre gyakorolt hatásai is. Lássuk a részleteket...

Növénytani neve: Podocarpus totara
Ismertebb nevei: Totara, Keskenylevelű Maori Kőtiszafa

Tulajdonságai (a wikipedia leírása alapján):
A Totara lassú növésű, 20-25 méteresre megnövő fafajta, amely a hosszú életéről, és törzsének nagy kerületéről híres. A bíbor, aranybarna árnyalatú kérge papírszerű lapokban válik le. Az éles, fakózöld, tűszerű, két centiméteres levelei kemények és bőrszerűek. Termése húsos, bogyószerű, éretten élénkpiros, erősen módosult toboz, amelyben egy-két mag található. A fa kemény és a rothadásnak nagyon ellenálló. Tartóssága miatt gyakran használták kerítésoszlopnak, parkettának és vasúti talpfának is. Mindemellett faraghatósága miatt is kedvelik, a Maori faragványok, és csónakok (waka) elsőszámú faanyaga volt.

Gyógyhatásai (a herbdatanz leírása alapján):
A kérgéből, bogyóiból készített kivonatot lázcsillapító, vérzéscsillapító, valamint baktérium- és gombaölő hatásai miatt alkalmazták. Külsőleg pedig ekcémára és vérrögökre használták. Egy meg nem erősített referencia szerint pedig a gondolatokat is tisztítja.

Harakeke

A sok zöldség közt ezúttal egy örökzöld liliomfélét fogok bemutatni, amely fontos szerephez jutott Új-Zéland kultúrájában, történelmében és gazdaságában. A Harakeke, másik nevén Új-Zélandi len a névrokonához, a lenhez hasonlóan hosszú, erős rostokból álló leveleket növeszt, növénytanilag viszont sok köze nincs hozzá. A név két őshonos Új-Zélandi növényt is takar, amelyeket világ sok mérsékelt égövi tájára elvittek rost- és dísznövényként.

Növénytani nevei: Phormium tenax, Phormium cookianum
Ismertebb nevei: Harakeke, Wharariki, New Zealand flax

(A fényképen a növényt tessék nézni, ne a Tui madarat.)

A Harakeke főként lápokban és alacsony fekvésű területeken található meg, de szinte bárhol megterem, és örökzöld dísznövényként világszerte sok kertet is ékesít. Erőteljes, kard formájú levelei akár három méteresre is megnőnek. Általában sötétzöldek, de nemesített változataik világoszöld, rózsaszín, sárga, vagy akár bronz színűek is lehetnek.

Piros, csőszerű virágait erős, öt méter magas száron hozza November során. Virágai bőséges nektárral csalogatják a rovarokat és a madarakat. A beporzást követően virágonként több száz magot termel, amelyeket aztán a szél szór szét.

A Maorik hamar felismerték a Harakeke növényben rejlő lehetőségeket, és a rostjaiból kosarat, halászhálót, zsákot, ruhát, szandált, és még sokféle használati tárgyat, sőt, vitorlát és háztetőt is készítettek. A kézzel sodort Harakeke kötél olyan erős volt, hogy a nagy, tengerjáró kenu, a waka építése során vele kötözték össze az üreges fatörzseket.

A Harakeke virágának gazdag nektártermését régóta használták édesítőszerként, mégis a sokrétű gyógyhatása miatt volt igazán fontos e növény.

A gyökeréből kifacsart levét sebfertőtlenítőként, vagy belsőleg féregűzőként használták. Az összetört gyökereiből készített főzetet külsőleg, borogatásként használták gyulladásokra, daganatokra, kelésekre, visszerekre.

A növény által termelt gumiszerű nedv olyan enzimeket tartalmaz, amelyek véralvadást előidéző és fertőtlenítő hatásukkal felgyorsítják a gyógyulási folyamatot. Enyhe nyugtató hatása miatt sebekre, fájós fogakra, ízületi fájdalmakra, bőrirritációra, égésekre előszeretettel használták. A Harakeke kötszerként is remekül bevált, a zselészerű nedvben fertőtlenített szálaival kötözték a sebeket, de csonttörés esetén gipszként is felhasználták.

A Harakeke magjából sajtolt (sajnos kereskedelmi forgalomban nem kapható) olaj Omega-3 zsírsavakban gazdag, így csökkenti a koleszterin szintet, a vérnyomást, a daganatok kockázatát, a visszérgyulladást, az ekcéma, és egyéb allergiás bőrbetegségek tüneteit, valamint általánosan erősíti az immunrendszert.

Ennyi sok jó tulajdonságával a Harakeke-t méltán tisztelik "Új-Zéland Aloéja"-ként.

Horopito

Itt az ideje egy újabb helyi gyógynövény bemutatásának. Ez a növény azért külön érdekes, mert a leírása alapján hatásosnak bizonyulhat a napjainkban igencsak elterjedt, nyugodtan mondhatjuk, hogy civilizációs betegségnek tekinthető élesztőgombás fertőzések kezelésében. A szervezetünkben ugyanis az élelmiszeripar által előállított termékekben lévő finomított szénhidrátok (liszt, cukor, stb.) , valamint tartósítószerek és egyéb adalékanyagok hatására a gombák természetes egyensúlya hamar felborulhat, ami mindenféle kellemetlen külső és belső tünetek formájában jelenik meg. Az egyensúly visszaállítása pedig nem könnyű, így mindennemű természetes segítséget érdemes igénybe venni hozzá.

Nézzük is hát, hogy mi jót írnak a Horopito-ról

Növénytani neve: Pseudowintera colorata

Ismertebb nevei: Horopito, New Zealand Peppertree, Winter’s bark, Red Horopito

A Horopito fa leveleit Új-Zéland Maori lakosai hagyományosan gyomorfájdalomra és hasmenésre használták, valószínűleg a vérzéscsillapító (szövet összehúzó) és fertőtlenítő hatása miatt. A bőrpanaszokat összezúzott levelekkel kezelték, amelyeket előzőleg vízben áztattak vagy összerágtak. A Horopito bors ízű részei a keringést stimulálják helyileg, vagy belsőleg alkalmazva.

Célzott alkamazása kiterjed a gombás fertőzések, mint a Candida albicans, valamint sebek, vágások, égések, fájdalmas horzsolások és ízületi gyulladások, bőrbetegségek kezelésére, vagy éppen rovarok elriasztására. A friss leveleket fogfájásra rágták.

Belsőleg a Horopito-t hasmenés, gyomorfájás, keringési elégtelenség, valamint légzőszervi megbetegedések (pl. köhögés, megfázás, aszthma) kezelésére használták.

A Horopito legfőbb biológiailag aktív összetevője polygodial néven ismert. A polygodial a hagyományos japán konyha borsféle fűszereinek csípős ízéért felelős összetevője, amelynek számottevő gomba- és baktériumölő hatásait igazolták. Új-Zélandi kutatók demonstrálták a Horopito-ból kivont polygodial Candida albicans-ra kifejtett növekedésgátló hatását, más kutatók pedig igazolták, hogy a szer egy sor élesztőgomba ellen is hatásos.

Használatával szembeni ellenjavallat és veszély nem ismert.

Hoheria

Ma megint az Új-Zélandon őshonos gyógynövények kerülnek az asztalra. A
manuka, a tanekaha és a kawakawa után most a hoheria nevű növény leírása következzen.

Növénytani neve: Hoheria populnea

Ismertebb nevei: Hoheria, Houhere, Lacebark, Ribbonwood, Thousand Jacket.

A Hoheria egy gyorsnövésű, alacsony, Új-Zélandon őshonos fafajta. A nevét a belső kérgén lévő sok fűzőszerű rétegről kapta, amelyeket csíkokra lehet szaggatni. Örökzöld, nyáron és ősszel sok ötszirmú fehér virágot hoz, így a kertészek is kedvelik.

A régi időkben a Hoheria gyógyító célú használata úgy tűnik a benne lévő nyálkás poliszacharidokhoz kötődik, amely emésztési és légzési problémákra nyugtatólag hat, valamint külsőleg alkalmazva bőrlágyítóként funkcionál. Alkalmazásai a Vörös Szil (Ulmus fulva) kérgével nagyon sok hasonlatosságot mutatnak, így akár e veszélyeztetett növényfaj Új-Zélandi megfelelőjének is tekinthető. Kifejezetten hasznos az emésztőrendszer gyulladásos állapotának kezelésében.

A Hoheria hasznosnak bizonyulhat többek közt emésztési zavarok (étkezés utáni kellemetlenségek, mint a puffadás, gyomorégés, émelygés), gyomor- és nyombélfekély, gyomor- és bélhurut, reflux és egyéb bélgyulladásos állapotok kezelésében.

Hatásai:

Nyálkahártyát nyugtató

Gyomorerősítő

Gyulladáscsökkentő

Ellenjavallatok: a feljegyzések szerint ezt a növényt rendszeresen használták mind a Maori lakosság, mind az Európai telepesek, több, mint 150 éve. Semmilyen mellékhatás vagy ellenjavallatot nem jegyeztek fel. Gyógynövény-gyógyszer kölcsönhatás eleddig nem ismert.

Kawakawa

Az Új-Zélandi eredetű gyógynövények témakörében a Manuka és Tanekaha fák után most következzen a Kawakawa fa egészségünkben betöltött szerepének ismertetése. Úgy nézem még egy hatásos természetes segítségre sikerült rálelni...


Növénytani neve: Macropiper excelsum
Ismertebb nevei: Kawakawa, Új-Zélandi bors

A Kawakawa az egyik legegyszerűbben felismerhető Új-Zélandi natív növény. A hagyományos Maori orvoslás (Rongoa) egyik legfontosabb gyógynövénye volt. A Kawakawa napjainkban is népszerű gyógyító, frissítő hatása miatt.

A Kawakawa leveleit gyakran használták leforrázva, főzetet készítve belőlük, vagy egyszerűen megrágva, gyomorfájdalom és emésztési problémák, főként túlzott ételfogyasztás hatásainak enyhítésére. A Kawakawa leveleivel alkalmanként kezeltek zúzódásokat, rheumát, idegfájdalmat, csalánkiütést és ekcémát is.

A Kawakawa ezen kívül étvágygerjesztő hírében is áll, enyhén kesernyés íze valószínűleg hozzájárul ehhez. A gyökerét rágva a hasmenés kezelésére alkalmas.

A Kawakawa forró főzetét régóta használják megfázás és influenza ellen, ami részben összefügghet az ilyen főzetek légzéskönnyítő hatásával. Az illóolajnak köptető hatása is van, amely a feltételezett mikróbaölő hatással együtt hozzájárul a növény hatásosságához a megfázásos, influenzás, köhögéses esetek és mellkasi problémák enyhítésében.

A Piperaceae (borsfélék) családjának közös vonása belsőleges használat esetén a keringésre gyakorolt élénkítő hatás. Megfelelő adag Kawakawa kivonat elfogyasztása hasznosnak bizonyulhat fagyás, visszerek és gyenge vérkeringés esetén.

A Kawakawa levél használata során gyűjtött tapasztalatok, az illóolajokkal kapcsolatos ismeretek, és klinikai praxis gyakorlata alapján emésztésserkentő, görcsoldó, gyulladáscsökkentő hatásai is valószínűsíthetőek. Mikróbaölő, és keringést serkentő hatásai úgyszintén valószínűsíthetőek.

A növény használatával kapcsolatos feljegyzések tanúsága szerint Új-Zélandon széleskörben használták mind az őslakosok, mind az Európai telepesek, legalább százötven évre visszanyúlóan. Egyetlen mellékhatása, ellenjavaslata, vagy gyógynövény-gyógyszer kölcsönhatása sincs feljegyezve ezidáig.

Tanekaha

Nemrégiben írtam a Manuka növény gyógyhatásairól egy cikk kapcsán. Ennek hatására aztán arra gondoltam, hogy érdemes lenne utánanézni, hogy milyen csodaszerek teremnek még Új-Zéland erdeiben. Nos, van még jónéhány, úgyhogy lesz még miről írnom. De nézzük is mindjárt, hogy mit lehet tudni a Tanekaha fáról.

Növénytani neve: Phyllocladus trichomanoides. Ismertebb nevei: Tanekaha, Zellerfenyő, Toatoa

A Tanekaha egy lassan növő, örökzöld tűlevelű Új-Zélandi növény. A "Zellerfenyő" megnevezése a fa zellerszerű levélzetéből jön. Eredetileg cserzésre és vöröses-barna festékként használták fel.

Vérzéscsillapító és mikróbaölő hatása miatt gyógyszerként is használták a Maorik és a korai Európai telepesek. A belső kérgéből készített főzetet hasmenés, vérhas, és belső vérzések kezelésére használták. Leveleivel görvélyes (nyirokcsomó megnagyobbodásos) megbetegedéseket kezeltek. Külsőleg égések, kelések, tályogok és fertőző eredetű megbetegedések kezelésére volt használatos. A csersav mikróbaölő hatása jól dokumentált, hatásosnak bizonyult egy sor baktérium, gomba és vírus ellen is.

A vérzéscsillapító és mikróbaölő hatások kombinációja szájvizek ideális adalékává teszi ezt a növényt. Az erős vérzéscsillapító hatás segít a fogíny feszesen tartásában és gyógyításában, míg a mikróbaölő hatása segít a fogszuvasodásért felelős baktériumok eltávolításában, valamint gyógyítja a fogínygyulladást is. Laboratóriumi tesztek kimutatták, hogy a Manukából és Tanekahából összeállított oldat hatásosan küzd a gyakori száj-baktériumok (bizonyos streptococcus és actinomyces törzsek) ellen.

A legszebb, hogy mindeközben nincs semmilyen ismert mellékatása.

Aszpartám

Nemrégiben olvashattunk a hírekben egy 25 éves Wellingtoni nő, Abigail McCormack történetét, akinek furcsa rágógumizási szokását (4 csomag cukormentes rágó egy nap) leszámítva semmi gondja nem volt, mígnem hirtelen súlyos izomgörcsei, szívritmuszavarai, és még egy sor súlyos tünete jelent meg, ám az orvostudomány több hónapnyi vizsgálat után sem találta betegsége okát, miközben tünetei csak súlyosbodtak . Kétségbeesésében az Internetet kutatva talált rá egy weboldalra az aszpartám mérgezés tüneteiről. Az ott olvasottak hatására abbahagyta a rágózást, és csodába illő módon másnapra teljesen felgyógyult.

Számára ez az életmentő információ egy már tizenöt éve az aszpartám ellen kampányoló amerikaitól, Betty Martini-től származott, aki most épp Új-Zélandra látogatott az eset kapcsán.

Mrs Martini küldetésének érzi, hogy megszabadítsa a világot a szintetikus édesítőszerektől, amelyek, állítása szerint egy seregnyi halálos betegségért felelősek. Nem csoda, hogy "elhűlt", amikor megszámolta egy Wellingtoni vegyesbolt polcain sorakozó cukormentes termékeket:

"Ez az anyag egy halálos méreg.
Láttam epilepsziásokat kigyógyulni a rohamaikból, és schlerosis multiplexben szenvedőket felkelni a tolókocsiból amikor abbahagyták a diétás üditők fogyasztását."

Az aszpartám, amit különféle márkaneveken ismerhetünk, több, mint 6000 élelmiszer és üditőital alkotóeleme, köztük jégkrémek, szénsavas üdítők, sportitalok és fogkrémek is vannak.

Az Új-Zélandi Élelmiszerbiztonsági Hatóság azonban egyelőre nem találta tudományosan alátámasztottnak a termék veszélyességével kapcsolatos állításokat. Egyelőre csak egy ritka örökletes betegségben, a fenilketonuriában szenvedők esetén bizonyított a veszély.

Ugyanakkor tudni lehet, hogy ez a vegyület szervezetünkben többek közt fenilalaninra és metanolra bomlik, melyből az előbbi okozza az ismert veszélyt, míg az utóbbi formaldehiddé, egy erős idegméreggé alakul. Kis mennyiségben ugyan nem feltétlen kimutatható a hatása, ám mindenképpen erős stresszfaktor a szervezet számára, még jónéhány csepp ama bizonyos pohárba, amit nem célszerű megvárni, míg megtelik.

Mivel az aszpartám mögött nagy üzlet van, csak remélhetjük, hogy mihamarabb hatóságilag is korlátozzák a használatát, addig is tessék jobban odafigyelni, és lehetőleg minél kevesebbet fogyasztani belőle.

A Manuka, mint gyógynövény

A legutóbbi, D-vitamin hiánnyal kapcsolatos cikket újragondolva felmerült bennem, hogy a modern orvostudomány mennyire képes túllihegni a betegségek kialakulásának és leküzdésének problémakörét, miközben a természetnek mindenre van már régesrég bevált módszere. Ez a nemrégiben megjelent cikk a Manuka mézzel kapcsolatos friss felfedezésekről szól, csipegettem belőle, és kiegészítettem még néhány, wikipediáról szedett érdekes infóval a Manuka növénnyel kapcsolatban:

A Manuka Health New Zealand Ltd és a Drezdai Műszaki Egyetem közös kutatásba kezdtek a Manuka méz hatóanyagainak vizsgálatára, az egyetem kutatói által tett, a Manuka méz antibakteriális tulajdonságáért felelős összetevőjével kapcsolatos felfedezésein felbuzdulva.

A Manuka mézről már eddig is tudták, hogy nagyon jó baktériumölő, így rendkívül hatásos az emésztőrendszeri és bőrproblémák lekűzdésében és a sebek gyógyulásának elősegítésében. Mindenddig azonban nem ismerték azt a vegyületet, amely ezért a hatásáért felelős. A friss kutatási eredmények során, a methylglyoxal (MGO) beazonosításával a Manuka méznek új alkalmazási lehetőségei merültek fel, akár tumorölő ágensként is a rák leküzdésére.

A Manuka, vagy Új-Zélandi teafa egy Új-Zélandon és délkelet Ausztráliában őshonos bokorszerű, kisebb növésű faféle. A Manuka a Maori neve, a "teafa" nevet onnan kapta, hogy Cook kapitány ezen fa leveleiből főzetett teát matrózainak.

Burjánzó bozótosként az első növényfajok közt jelenik meg egy kitisztított terület regenerálódásakor. Tipikusan 2-5 méter magasra nő, de elérheti akár a 15 métert is. Örökzöld, sűrű ágszerkezete, és kis (7-20 mm hosszú, 2-6 mm széles) levelei vannak. Virágai fehérek, esetenként rózsaszínűek, 8-15 mm-esek, és öt szirmuk van.

Alkalmazása sokrétű: A fája kemény és szívós, gyakran készítettek belőle szerszámnyelet. A Manuka faforgács húsok füstölésére használva azoknak kellemes ízt kölcsönöz. A Manuka méz, amelyet a virágairól nektárt gyűjtő méhek termelnek, jellegzetes ízű, a lucernaméznél sötétebb, és gazdagabb ízvilágú, valamint erős baktériumölő hatása van, mindemellett széles körben elterjedt Új-Zélandon.Hasonló tulajdonságai miatt a növény egyes részeit a Maorik természetes gyógyszerként használták. Csészénként egy teáskanálnyi friss, zsenge levélből remek teát lehet főzni.

A Manuka nagyszerű tulajdonságait mi sem bizonyíthatná jobban, mint az, hogy a Kakariki papagájok a leveleivel és kérgével tisztítják meg tollazatukat a parazitáktól. A növénydarabkákat összerágják, majd összekeverik a faggyúmirígyük által termelt zsiradékkal, és az így nyert elegyet kenik a tollaikra.

D-vitamin

Új-Zélandon - az Antarktisz feletti ózonlyuk miatt - rendkívül magas az UV sugárzás, ami jelentősen növeli a bőrrák kialakulásának veszélyét. A helyi egészségügyi irányelvek szerint a napozást a lehető legnagyobb mértékben kerülni célszerű.

Ugyanakkor Robert Scragg, az Aucklandi Egyetem egyik vezető kutatója szerint a bőrrák elleni kampány hatására a kevesebb napozás következtében D-vitamin hiány alakulhat ki az Új-Zélandiakban, kiváltképp a sötétebb bőrszínű emberekben. Állítása szerint a szervezetünk a D-vitamin 90 szükségletének százalékát a napfény segítségével állítja elő.

Nemzetközi kutatások kimutatták, hogy az alacsony D-vitamin szint megnöveli a csontritkulás, a mell- és a bélrák, a szívbetegségek, a magas vérnyomás, a cukorbetegség, a sclerosis multiplex, a TBC és a légzőszervi betegségek kockázatát.

Ez azt jelenti, hogy a leginkább fehér bőrűeket veszélyeztető melanóma elleni buzgó kampány a sötétebb bőrszínűeket nagyobb veszélynek teszi ki egy sor D-vitamin hiány okozta betegséggel szemben.

Dr Scragg szerint Új-Zéland három dolgot tehet a krónikus D-vitamin hiány ellen: megváltoztathatja a napozással kapcsolatos közegészségügyi irányvonalát úgy, hogy a sötétebb bőrűek figyelmét felhívja a számukra szükséges napozásra, esetleg népszerűsítheti a tejet, a gyümölcsleveket és a gabonaféléket, vagy növelheti a D-vitamin mennyiségét a boltban kapható multivitamin tablettákban (akár a jelenlegi mennyiség hússzorosára is).

Személy szerint nekem a kampányolós változat tetszik, mert nem hiszek a szintetikus vitaminok hatásosságában. S ha már választani kell a bőrrák vagy a D-vitamin hiánybetegségek között, akkor inkább maradnék egészséges, köszönöm. Egy kiegyensúlyozott étrenddel amúgy sok egyéb nyomelem és vitamin hiánybetegségei is elkerülhetőek. A napfényre meg - még ha óvatosan is, de szüksége van az embernek. Napozni pedig reggelente tessék, akkor még friss, finom a nap, és kevésbé harapós.