Beköltöztünk

Nem egész egy hónapja landoltunk újfent Auckland-ben, így már épp ideje volt valami rendes helyre költöznünk, amit tegnap le is tudtunk, jól. Pappitónak ezúton is köszönjük a segítő kezet, s üzenjük, hogy végül sikerült bepréselnünk a nyamvadt ülőgarnitúrát a bejárati ajtón.

Mostantól tehát Gulf Harbour egy csendes környékén egy kellemes, tágas belsőjű, kicsi kerttel és csodás kilátással bíró lakást amortizálhatunk. Íme, ezt látjuk a teraszról:


Az alapvető lakberendezési tárgyak zömére már sikerült szert tenni innen-onnan, így már az első napon is meglepően kényelmesen sikerült laknunk. Még azért egy-két dolgot el kell rendeznünk, ezek közé tartozik az internet is, ami természetesen még mindig ügyintéződés alatt van. Bíztató jel, hogy valamelyik szomszédnak szélesvásznú elérése van, amit onnan tudok, hogy a laptopom véletlenül rácsatlakozott a kendőzetlen wifijére. Sajnos ezek a véletlenek a netünk bekötéséig rendszeresek lesznek, de majd kiderítem melyik szomszéd lehet ilyen előzékeny, és viszek neki behűtött sört cserébe.

Ami az egyéb facilitásokat illeti, a kertet jelenleg csak a szomszéd macskája használja, az őkegyelme étkeztetésének végtermékén kívül csak csutkára nyírt fűvel kevert gaz van benne, így nagyon hamar beszerzünk néhány macskariasztó növényt, esetleg berendezést is, mert mégiscsak szarjon más ablaka alá, minket a madarak jobban lekötnek. Erre vonatkozólag találtam néhány jó tippet, amiket nem leszek rest kipróbálni.

Dobozolás és társai

Ma este nem volt kedvem pakolni (meg lesz ennek még a böjtje), helyette inkább leírtam a gondolataimat a konstans költözésről, amelyből mostanában rendesen jutott nekünk osztályrészül.

Nagy igazság, hogy ha azt hiszed, hogy nincs semmid, akkor költözz el, és mindjárt látni fogod, mennyi mindened van. De tényleg.

Imma néni ötlete által vezérelve beszereztünk egyenméretű ikeás kartondobozokat,amiket valaki nagyon okos csomagolástechnikus dizájnolhatott, mert simán lapra "szerelve" lehet beszerezni darabját 150 illetve 350 forintokért, majd néhány jól irányzott mozdulattal könnyedén végső formájára lehet hajtogatni, amely ráadásul még strapabíró is.

A kisebbik doboz pont akkora, hogy egy A4-es bármi kényelmesen elfér benne fektetve, felfele meg legalább huszonegykét centis, így sok A4-es bármi belefér. Könyveknek ideális, mert csak annyi fér beléje, hogy attól még simán emelhető marad.


A nagyobbik doboznak már kevésbé találtuk praktikusnak a méretét (kisebb dolgoknak nagy, nagyobb dolgoknak kicsi), ellenben nagyon jól stócolható.

Mindez nagyon szép és jó, határozottan igényesebb, mint mondjuk a banános és egyéb összevissza méretű, aljakiszakadós kartondobozok, de ettől még mindig nem tudom, hogy mi a fészkes fene cuccunk maradt sokadik szanálás, ajándékozás és elvaterázás után is 40 kicsi és vagy 20 nagyobb dobozban (a bútorokat és egyéb tereptárgyakat nem is számolva).

Persze arra is utóbb jöttünk rá, hogy a majdani konténerezéshez nem ártott volna a dobozok tartalmát tételesen is felírni, úgyhogy várhatóan kezdhetjük elölről stuffolni az összes dobozt.


Beh!

Ja, és persze válogassunk ki kétszer húsz kilót, lehetőleg nem törékeny holmit, ami a legfontosabb magunkkal cipelendő...

Bútorok ingyé'

Az új-zélandi lakásbérlés kultúrája nem teszi gazdaságossá a tipikus lakástulajdonosnak, hogy bútorzott lakást adjon ki. A bérlő tehát legvalószínűbb, hogy olyan lakásba fog tudni beköltözni, ami a bérlet kezdetekor még tátong az ürességtől. Szép használt bútort olcsón tradme-zni, vagy garage sale-eken beszerezni az pedig idő, viszont addig is valahova azért jó lenne leülni, meg ilyesmi.

Ugyanakkor az áruházak kijáratánál halomban állnak a jó kis hullámpapírból készült kartondobozok, ami aztán így egyből szöget üt az ember fejébe, aki így elkezd barkácsolni. Elsőre mondjuk készít egy poháralátétet, mert azt még elrontani is nehéz, de ha egyszer beindul, a kreativitásnak semmi sem szabhat határt.

Egy kis keresés mindjárt elárasztott egy rakás ötlettel. Ha például puffra, kicsi székre, vagy épp hintalóra vágyna a gyerkőc, akkor egyenesen a foldschool oldalra érdemes ellátogatni, amin letölthető sablonokat is találhatunk. Aztán a haladókat inspirálhatja ez a komplett nappali, vagy épp ez a sokféle bútordarab. Kétségkívül, a hullámpapírral egész tetszetős darabokat is lehet gyártani.

Papírra fel, kellemes böngészést, kellemes hajtogatást!

Túlméretes rakomány

A mai bejegyzésből megismerhetjük az Auckland-i vasutasok költözési szokásait.



Lássuk be, ha az egész házat visszük, nem kell mindent összecsomagolni. A mozdony meg mindig jól jön, ha mondjuk télen fűteni kellene :)

A változás szele

Ki tudja, miért van az, hogy amikor az ember élete épp változni készül, akkor mindenféle furcsa jelenségek kezdik felütni a fejüket?

Az elmúlt két hét alatt a harmadik amúgy hosszú élettartamú izzó égett ki a lakásban, miközben az amúgy megkímélt autónk elhagyta egy gyári dísztárcsáját, egy műanyag terelőakármije benyalt egy padkát, és valahonnan begyűjtött egy hosszú karcolást az oldalán.

Mintha a változás szelét érezve most jól megmakacsolnák magukat...

(Másoknak még) hasznos holmik

Ahogyan szép lassan csomagoljuk össze a lakást, Vaterán folyamatosan passzoljuk el a feleslegessé vált dolgainkat. A legtöbb dolog amúgy is csak azért volt még meg, mert véteknek tartunk kidobni bármilyen ép, illetve működőképes dolgot.

A legnehezebb a gyűjteményektől megválni. Ilyen esetekben azt a trükköt vetettem be, hogy megszámoltam egy kezemen, hogy hányszor vettem elő az adott dolgot az elmúlt tíz évben, és egyből rájöttem, hogy akkor ezen az alapon akár nyugodtan el is adhatom, úgyis lesz helyette majd valami más, éppen aktuális gyűjtenivaló.

Jónéhány árverést indítottam 1 forintról, aztán néztem, ahogy esnek befele a licitek. Egész izgalmas látni, hogy mennyit megér másoknak valami, ami nekem már értéktelen, vagy éppen pénzben ki nem fejezhető értéket képvisel.

Azért mindent sajnos így sem lehet elpasszolni. Valaminek tényleg nincs értéke, és az ilyen dolgokért az emberek se rohannak, mert valahogy nem veszik komolyan még a saját filléres licitjüket sem.

De azért szépen fogynak a kacatok, és lassan belejövök ebbe a magyar trédmíbe, így majd ha eljön az igazi trademe ideje, már nem csak pislogok, hogy akkor most itt mi történik.