Reggel arra ébredtem, hogy dupla szivárvány kopogtat az ablakon.
Ráadásul még a Hold is ott van alatta.
2010. június 30., szerda
Szivárványos jóreggelt
2009. május 8., péntek
Méég, méég...
Tudom, hogy ismétlem magamat, de vannak égi jelenségek, amikből sosem lehet eleget látni.
Főleg akkor nem, ha ilyen költői módon fejezik ki magukat...
2009. április 9., csütörtök
Színek tengere
Tegnap délután megjelentek az új-zélandi Április első igazi jelei az égen egy rövidke szivárvány formájában. Tavaly Április elsején lepett meg minket az ég egy csodával, majd a hó közepére egyértelművé vált, hogy itt Áprilisban szivárványszezon van.
Idén nagyon úgy tűnik valamivel hamarabb érkeztek a szivárványok. Ez amolyan ambivalens érzés, egyik szemünk nevet, a másik sír, ahogyan az ég is egyszerre napos és esős is. Vége a nyárnak, kezdődik a hideg évszak, de a több eső a szürke felhőket ellensúlyozandó több színt is hoz, szivárványok és mélyzöld, sűrű vegetáció formájában.
Ma reggel pedig láthattam a szivárvány végét is, ahogyan a tengerből kiemelkedik. Jól meg is jegyeztem a helyet, ott kell legyen a tengerfenéken egy arannyal teli fazék is, majd alkalomadtán megkeressük.
2008. április 19., szombat
Szivárványok ideje
Ma reggeltől már bizonyosan megérkezett a szivárványok évszaka. Elvégre itt van minden, ami kell hozzá: záporok, kék ég, napsütés (mindezek persze felváltva és egyszerre is), valamint a nem elhanyagolható kellékes, a megfigyelő. S ha már ilyen kiszámíthatatlan az idő, mi örömmel felvállaltuk ez utóbbi becses szerepet. Mindent összevetve nem is jártunk rosszul, mert lássuk be, kevés színesebb dolog van egy szivárványnál!
2008. április 2., szerda
A szivárványon innen
Tegnap épp sétaközben ért minket a naplemente, ami önmagában is szép látvány, ám ezúttal olyan jelenséget produkált, ami túltett minden eddigi alkotásán. Keleten ugyanis épp egy zápor vonult el alacsonyabb és magasabb felhőrétegekkel. Ez utóbbiakat a lemenő nap rózsaszínre festette, ami szokatlan, már-már szürreális hátteret adott annak a teljes félkör szivárványnak, ami két felhőpamacsból indult, és az esőfüggönyön rajzolódott ki a maga tökéletességében.
Az egész jelenség három percig ha tartott, de az olyan három perc volt, amíg csak pislogni tudtunk, hogy milyen gyönyörű is ez. Természetesen a mobiltelefonnal készített fotó az élmény töredékét sem képes visszaadni, de talán sejteti, hogy milyen is lehetett ott és akkor.