Tavaszodik

Egyrészt csillagászatilag is beköszöntött ma délután a tavasz, másrészt meg minden friss hajtásokkal van teli, harmadrészt pedig a Karori Wildlife Sanctuary már hetek óta nyomon követi az idei első fészekaljnyi kaka csibe növekedését.


A videón jól látható, hogy a kis nesztor papagáj csibék kezdenek a szüttyögő tollgombócból az ügyetlenül billegő, ámde már egyre karakteresebb madárformává alakulni. Innen gyors ütemben lesznek kiscsibészek, már várom :)

Izgalmas hét

Egyszerre két izgalmas dolog is megkezdődött a mai nappal:

Egyik a Conservation Week a DOC szervezésében, melynek keretében sokféle programokban lehet részt venni, de még akár a TV előtt ülve is lehet okosodni.

Másik pedig a Forest and Bird hagyományőrző Bird of the Year szavazása, ahol mától lehet leadni a voksokat kedvenc Új-Zélandi madarunkra.

Csináljuk megint azt, hogy szavazás után ide írjátok kommentbe, hogy melyik madár volt a favorit, és miért. Hajrá madarak!

Richter

A szombat reggel eldurrant, izmos Christchurch-i földrengés - amelynek egyetlen ismert halálos áldozata az Orana Wildlife park tíz éves lemurja volt - rendesen helybenhagyta a Déli Sziget legnépesebb városát.

Akkoriban többek közt a Willowbank Wildlife Reserve-ben is a keltetőben dédelgetett kiwitojások épsége miatt izgultak, merthogy nem tesz jót nekik egy a Richter skála szerinti 7.4-es földrengés.

Nos, a mai hírek szerint a hamarosan kikelni vágyó kiwimadarak nem úszták meg viccelődés nélkül: egyiküknek Richter lesz a neve. Így járt. De legalább megúszta.

UPDATE 2010-09-13: Richter csibe kikelt, van róla fotó is.

Tollgombócok

Az alábbi videót ajánlom azok figyelmébe, akik szeretnek esetlen Takahe naposcsibéket megfigyelni.


Kis szütyik :)

Szivárvány Rugók

A Rotorua környékén töltött vasárnapunk másik állomása a Rainbow Springs kiwi wildlife park volt. A park elsődleges célcsoportja inkább az Új-Zélandra látogató külföldiek, mintsem a helyiek, így egy kicsit (de tényleg csak egy kicsit) túl van lihegve benne a turizmus (ööö, ezt jól megmondtam, tulajdonképpen a "szépenfésült" jellegre, a bazinagy szuvenyirboltra, meg a parkba belegyógyult, leginkább üdülőkomplexumra emlékeztető kávézós-vízeséses-teraszra próbáltam utalni).


Ha sikerült túlélnetek a kacifántosra sikerült első bekezdést, akkor mindjárt nézzük is meg, hogy miért érdemes mégis ellátogatni a parkba. Van ott például több röpde is, amikbe mind be lehet menni, így különböző csoportokba rendezett őshonos madárfajokkal oszthatjuk meg a légteret.

Az éjszaka működő kiwi röpdéről (hehe, a kiwi nem is tud repülni) ne kérdezzetek, mert csak napközben voltunk ott. Mindjárt utána viszont kereru (erdei galamb), tui és kakariki (kecskepapagáj) kombót tapasztalhatunk testközelből, ami egy - a mekegő kecskepapagájoknak köszönhetően - egyike a hangostárlatoknak. Íme a jópofa aprópapagáj pofija:


Miután kiörömködtük magunkat, tovább követtük a park ösvényét, ami hamarosan a keának szentelt "korai telepesek" témára berendezett röpde mellett haladt el. Itt nem sokat időztünk, lévén az előző parkban már megtapasztaltuk a madár közvetlenségét. Így esett, hogy a következő nagy röpdében találtuk magunkat, hat igencsak aktív kaka (szintén nesztorpapagáj) társaságában. Nagyokat repkedtek, no meg épp ebédeltek is odaértünkkor, valahogy így:



Velük egy röpdében lakott még néhány félénkebb szalagos guvat (ő a weka rokona volna) is, íme az egyik díszpéldány:


A továbbiakban volt még weka, meg mindenféle kacsák, pisztrángok, valamint a behurcolt állatfajok közül néhány háziállat, valabi, oposszum is, ezeket nem részletezném. Na jó, a tyúkanyók a fészekaljnyi kiscsibékkel nagyon helyesek voltak.

Zárásképp pedig itt egy épp virágzó kakabeak (papagájcsőr?) virág, a kaka röpde tőszomszédságából:

Paradicsomvölgy rugók

Rotorua környéke tele van mindenféle nevű tisztavízű forrásokkal, amelyek önmagukban is jó dolgok, pisztrángos tavakkal méginkább, egyéb extrákkal pedig már eladható turistalátványosságokká avanzsálhatóak.

Vasárnap gondoltunk egyet, s elugrottunk a Paradise Valley Springs nevű ilyen parkba. Nem csak úgy találomra mentünk, tudtuk, hogy vannak egyrészt interaktív oroszlánkölkök, másrészt (sőt, főleg) kiváncsi kea madarak, szintén interaktív kivitelben.

Az oroszlánok cukorfalatok, lehet őket simogatni meg fotózni, meg örülni nekik, de engem inkább a kea röpde vonzott. Első blikkre mind az öt kea épp szendergett, úgyhogy tettünk egy kört a parkban, hátha addig belelkesednek. Úgyhogy akkor előbb mindenféle kacsák meg valabik meg kaját kunyeráló birkák, kecskék, szamarak, lámák hadát küzdöttük le, egy jó óra hosszan, s csak utána tértünk vissza keáinkhoz.



Érdemes volt várni: három kea is rájött közben, hogy szundikálás helyett rosszalkodni is lehet. Egyikük bal lába nem funkcionált, ám ez nem zavarta őt, simán odapattogott hozzánk, hogy haverkodjon.

A kea nem egy unalmas papagáj, megragad minden alkalmat, hogy felfedezze a csőrtávolságon belüli objektumokat. Ebbe a távba első körben a fotógép esett, valahogy így:


Ahogy kicsit bátorodtunk (keánk nem félt előszörre sem, mi kicsit azért tartottunk a csőrétől...) jöhettek a táskáink is:


Miután így belelkesedtünk, még egy jó negyed órát barátoztunk, ami közben sorra került a pulóverem is, én meg megvakargattam a madár buksiját addig. Azt kell mondjam, egész családiasra sikerült a látogatásunk.

Persze Rotorua nem csak egy verébugrásnyira van Aucklandtől, s ha már elvezettünk idáig, megnéztünk még egy másik ilyen forrás köré épült komplexumot is, abban még több madár volt, de arról majd inkább egy következő bejegyzésben értekezek.

Kiwimadár utókezelésen

Ezt látnotok kell: kiwimadarat futószalagon nógatják, hogy használja a törésből felgyógyult lábát :) klikk a videóhoz

Árnyjáték

Az ablakunk alatt van egy mandarinfa, ami mellesleg bőséges hozammal kedveskedett idén, így mostanság nem kellett messzire mennünk a mézédes mandarinért. Mostanra már csak elérhetetlen ágvégeken maradtak szép narancssárga, egyre érettebb gömbök.
Több se kellett a környék szemfüles rozelláinak, már napok óta rájárnak a csemegére. Hozzáteszem, ennek külön örülök, mert így lehet madárlesni, miközben a maradék mandarinok sem vesznek kárba. A madárlesést persze nagyon óvatosan kell megejteni, mert a fa pontosan karnyújtásnyira van az ablaktól. A ma reggeli madárvizit idején viszont pont kapóra jött, hogy csupa párás volt az ablak:

Egy kicsit olyan volt, mint mikor a sziluettből kell kitalálni, hogy milyen madárra gondolt a rejtvény szerkesztője :)

Madarak elvonón

Emitt egy helyes videó egy Dunedin-i, kifejezetten erdei galambokra (Kereru) szakosodott gyengélkedőről, ahol a túlérett bogyókat mértéktelenül fogyasztó, megrészegedetten randalírozó, ablakokat, autókat törő zúzó, fészketépíteni képtelen, így utódait is veszélyeztető, de leginkább saját magukra veszélyes madarakat utókezelik.


Olyan szép madár a Kereru, csak mint galambféle, khm, nem az eszéről híres. Jó, hogy van, aki vigyáz rájuk...

Az erdő mélyén

Pappito kertjében valami ufó átvette a hatalmat, s mindjárt a kerámia pukekó életére tört. Szerencsére a kertész sem volt rest, s megvédte a védtelen díszmadarat. Dráma a köbön, óriásgomba, meg minden. (Kép by Pappito)


Ennek kapcsán keresgélve viszont rátaláltam egy az új-zélandi erdő csöndes vadjait, a mohákat, zuzmókat, gombákat, valamint azok rokonait, ismerőseit és ügyfeleit bemutató weboldalra. Az ezen különös teremtmények világára kiváncsiaknak bátran ajánlom a The Hidden Forest nevű, sok-sok érdekes információval és szép képekkel felvértezett szájtot.