Dühös madarak

A Rovio "Angry birds" nevű mobiljátéka, bár még nem próbáltam, ránézésre pont olyan, mint amit nekem találtak ki...


Egyelőre csak iPhone, iPad, meg N900 eszi. Már várom a Wii-s változatot...

Próbáltátok már? Élményszerű?

Tavasz a tengerparton

Vasárnap, az idei év első igazán tavaszi napján elugrottunk Muriwai beach-re, hogy tengerpartozzunk.

Első utunk természetesen a világjáró körútjukról nemrégiben hazatért szula madarakhoz vezetett, ahol mi is betekintést nyerhettünk a szűkösen fészkelő kolónia lakóinak házaséletébe, ami az évszaknak megfelelő trendek mentén alakult.


Az biztos, hamarosan sok tojás, majd mégannyi pelyhes kismadár fog itt halszagot árasztani, ama különleges nyikorgás közepette, ami erre a madárfajra jellemző.

Aztán, amint megvoltunk a madárlessel, a tengerpart következett, ahol a párás idő és a part jellegzetes sziklái rajzoltak festői sziluetteket.


A víz hőfoka pont olyan volt, hogy bokáig belemerészkedtünk a tengerbe. Ezzel nem csak mi voltunk így, hanem az apály miatt zátonyra futott tengeri csillagok is.


Aztán jól hazamentünk, mert a tenger felől fújó szél belefújta a szemünkbe a délutáni nap UV sugarait. Akárhogy is, jó volt végre élvezni egy esőmentes napot.

Dezodor madaraknak

Az egyik tegnapi madaras hír eljutott a slashdot-ra is, ami azt jelenti, hogy sokak fantáziáját mozgatta meg. Gondoltam ti se maradjatok le róla akkor már.

Az eredeti hír szerint azzal a megfigyeléssel indult egy kutatási projekt, hogy Új-Zéland madarainak erősebb a szaga, mint a világ egyéb madarainak, ami a jó szaglóérzékkel ellátott ragadozókkal szemben nem kis hátrány. Ebből jött a tézis, miszerint a madarak evolúciós úton fejlesztettek ki maguknak dezodort, ám erről - ragadozó hiányában - lemaradtak az új-zélandiak. Így esett, hogy például a kiwi leginkább erdeigombára, a kakapo pedig pézsmaszagú hegedűtokra emlékeztető odorral bír. Nosza, több se kell a kutatóknak, máris összegrundoltak hatszázezer újzélandi dollárt, hogy kifejlesszenek valami dezodort a helyi madaraknak.

Ennyit a tudományról. A hír azonban szárnyra kapott, így most például a slashdot-on is viccelődnek, hogy "szép meg jó ez a dezodor ötlet, de hogyan veszik majd rá a madarakat, hogy rendszeresen használják", és hasonlók.

Kellemes szórakozást!

Tavaszodik

Egyrészt csillagászatilag is beköszöntött ma délután a tavasz, másrészt meg minden friss hajtásokkal van teli, harmadrészt pedig a Karori Wildlife Sanctuary már hetek óta nyomon követi az idei első fészekaljnyi kaka csibe növekedését.


A videón jól látható, hogy a kis nesztor papagáj csibék kezdenek a szüttyögő tollgombócból az ügyetlenül billegő, ámde már egyre karakteresebb madárformává alakulni. Innen gyors ütemben lesznek kiscsibészek, már várom :)

Izgalmas hét

Egyszerre két izgalmas dolog is megkezdődött a mai nappal:

Egyik a Conservation Week a DOC szervezésében, melynek keretében sokféle programokban lehet részt venni, de még akár a TV előtt ülve is lehet okosodni.

Másik pedig a Forest and Bird hagyományőrző Bird of the Year szavazása, ahol mától lehet leadni a voksokat kedvenc Új-Zélandi madarunkra.

Csináljuk megint azt, hogy szavazás után ide írjátok kommentbe, hogy melyik madár volt a favorit, és miért. Hajrá madarak!

Richter

A szombat reggel eldurrant, izmos Christchurch-i földrengés - amelynek egyetlen ismert halálos áldozata az Orana Wildlife park tíz éves lemurja volt - rendesen helybenhagyta a Déli Sziget legnépesebb városát.

Akkoriban többek közt a Willowbank Wildlife Reserve-ben is a keltetőben dédelgetett kiwitojások épsége miatt izgultak, merthogy nem tesz jót nekik egy a Richter skála szerinti 7.4-es földrengés.

Nos, a mai hírek szerint a hamarosan kikelni vágyó kiwimadarak nem úszták meg viccelődés nélkül: egyiküknek Richter lesz a neve. Így járt. De legalább megúszta.

UPDATE 2010-09-13: Richter csibe kikelt, van róla fotó is.

Tollgombócok

Az alábbi videót ajánlom azok figyelmébe, akik szeretnek esetlen Takahe naposcsibéket megfigyelni.


Kis szütyik :)

Szivárvány Rugók

A Rotorua környékén töltött vasárnapunk másik állomása a Rainbow Springs kiwi wildlife park volt. A park elsődleges célcsoportja inkább az Új-Zélandra látogató külföldiek, mintsem a helyiek, így egy kicsit (de tényleg csak egy kicsit) túl van lihegve benne a turizmus (ööö, ezt jól megmondtam, tulajdonképpen a "szépenfésült" jellegre, a bazinagy szuvenyirboltra, meg a parkba belegyógyult, leginkább üdülőkomplexumra emlékeztető kávézós-vízeséses-teraszra próbáltam utalni).


Ha sikerült túlélnetek a kacifántosra sikerült első bekezdést, akkor mindjárt nézzük is meg, hogy miért érdemes mégis ellátogatni a parkba. Van ott például több röpde is, amikbe mind be lehet menni, így különböző csoportokba rendezett őshonos madárfajokkal oszthatjuk meg a légteret.

Az éjszaka működő kiwi röpdéről (hehe, a kiwi nem is tud repülni) ne kérdezzetek, mert csak napközben voltunk ott. Mindjárt utána viszont kereru (erdei galamb), tui és kakariki (kecskepapagáj) kombót tapasztalhatunk testközelből, ami egy - a mekegő kecskepapagájoknak köszönhetően - egyike a hangostárlatoknak. Íme a jópofa aprópapagáj pofija:


Miután kiörömködtük magunkat, tovább követtük a park ösvényét, ami hamarosan a keának szentelt "korai telepesek" témára berendezett röpde mellett haladt el. Itt nem sokat időztünk, lévén az előző parkban már megtapasztaltuk a madár közvetlenségét. Így esett, hogy a következő nagy röpdében találtuk magunkat, hat igencsak aktív kaka (szintén nesztorpapagáj) társaságában. Nagyokat repkedtek, no meg épp ebédeltek is odaértünkkor, valahogy így:



Velük egy röpdében lakott még néhány félénkebb szalagos guvat (ő a weka rokona volna) is, íme az egyik díszpéldány:


A továbbiakban volt még weka, meg mindenféle kacsák, pisztrángok, valamint a behurcolt állatfajok közül néhány háziállat, valabi, oposszum is, ezeket nem részletezném. Na jó, a tyúkanyók a fészekaljnyi kiscsibékkel nagyon helyesek voltak.

Zárásképp pedig itt egy épp virágzó kakabeak (papagájcsőr?) virág, a kaka röpde tőszomszédságából:

Paradicsomvölgy rugók

Rotorua környéke tele van mindenféle nevű tisztavízű forrásokkal, amelyek önmagukban is jó dolgok, pisztrángos tavakkal méginkább, egyéb extrákkal pedig már eladható turistalátványosságokká avanzsálhatóak.

Vasárnap gondoltunk egyet, s elugrottunk a Paradise Valley Springs nevű ilyen parkba. Nem csak úgy találomra mentünk, tudtuk, hogy vannak egyrészt interaktív oroszlánkölkök, másrészt (sőt, főleg) kiváncsi kea madarak, szintén interaktív kivitelben.

Az oroszlánok cukorfalatok, lehet őket simogatni meg fotózni, meg örülni nekik, de engem inkább a kea röpde vonzott. Első blikkre mind az öt kea épp szendergett, úgyhogy tettünk egy kört a parkban, hátha addig belelkesednek. Úgyhogy akkor előbb mindenféle kacsák meg valabik meg kaját kunyeráló birkák, kecskék, szamarak, lámák hadát küzdöttük le, egy jó óra hosszan, s csak utána tértünk vissza keáinkhoz.



Érdemes volt várni: három kea is rájött közben, hogy szundikálás helyett rosszalkodni is lehet. Egyikük bal lába nem funkcionált, ám ez nem zavarta őt, simán odapattogott hozzánk, hogy haverkodjon.

A kea nem egy unalmas papagáj, megragad minden alkalmat, hogy felfedezze a csőrtávolságon belüli objektumokat. Ebbe a távba első körben a fotógép esett, valahogy így:


Ahogy kicsit bátorodtunk (keánk nem félt előszörre sem, mi kicsit azért tartottunk a csőrétől...) jöhettek a táskáink is:


Miután így belelkesedtünk, még egy jó negyed órát barátoztunk, ami közben sorra került a pulóverem is, én meg megvakargattam a madár buksiját addig. Azt kell mondjam, egész családiasra sikerült a látogatásunk.

Persze Rotorua nem csak egy verébugrásnyira van Aucklandtől, s ha már elvezettünk idáig, megnéztünk még egy másik ilyen forrás köré épült komplexumot is, abban még több madár volt, de arról majd inkább egy következő bejegyzésben értekezek.

Kiwimadár utókezelésen

Ezt látnotok kell: kiwimadarat futószalagon nógatják, hogy használja a törésből felgyógyult lábát :) klikk a videóhoz