Jótékonykodás

Pappito tegnapi "Habitat for Humanity" című közhasznú bejegyzésének végén költői kérdés formájában kiváncsiskodott olvasóinak jótékonykodási szokásairól. Ez a kérdés engem is megihletett, úgyhogy most a cikk (szerintem nem meglepő módon) madaras verziója következik.

Mondhatnánk, hogy "Habitat for Endemic Birds", mert lényegében hasonló problémakörről beszélhetünk, a különbség csak annyi, hogy Új-Zéland endemikus madárfajainak nem fedél kell a fejük fölé, hanem rágcsálómentes erdő a lábuk alá.

A vonatkozó legöregebb helyi szervezet pedig az 1923-ban alakult, napjainkban pedig több, mint harmincezer tag támogatását magáénak tudó Royal Forest and Bird Protection Society of New Zealand, amely egyben több kisebb-nagyobb helyi szervezettel kooperál és számos, a természeti értékek megőrzését célul kitűző projektben vesz részt. Tagjai önként és dalolva lobbiznak, kampányolnak a természet védelmében, fákat ültetnek, gazolnak, oktatnak, rágcsálómentesítenek és egyéb, Új-Zéland különleges élővilágának fenntartása szempontjából fontos tevékenységeket folytatnak.

Tevékenykedéseik nyomán a kihalás széléről hozták vissza többek közt a különleges kokako és kakapo madarakat, valamint bebiztosították számos őshonos növény és állatfaj jövőjét.

Személyes vonatkozások tekintetében azon túl, hogy több regionális projektjük sikereit megcsodáltuk már (például az ark in the park projekt), büszkén mondhatom, hogy nem csak hogy tagja vagyok a szervezetnek, hanem a sustain program elkötelezett támogatója is. Ezáltal tervezem biztosítani, hogy a boldog lakástulajdonosok kertjeibe mindig jusson elegendő madárcsicsergés is.