Tavaszi klisék

Legutóbb úgy két éve láttunk tavaszt, így pont ránk fért egy újabb. De mi sem vagyunk restek, elébe mentünk a virágzásnak, hogy még többet lássunk belőle.


A csodálatosan karbantartott, mégis szabadon látogatható Auckland Botanical Gardens igencsak jó választásnak bizonyult. Elsősorban magnóliákat akartunk fotózni, ez sikerült is, pompás virágóriásoknak lehettünk szemtanúi, de ha már úgyis ott jártunk, jól megcsodáltuk a többi szépséget is, mert történetesen a kaméliák és azáleák, sőt sok-sok szebbnél szebb növények is pont most ontják az illatos virágaikat.

A virágok pedig mágnesként vonzzák a madarakat, akiket meg mink legalább annyira szeretünk, mint a virágokat, tán még jobban is. De a legjobban azt szeretjük, ahogyan a madarak a virágokat ízlelik. Itt van mindjárt ez a kis ezüstszemű monoklis cukiság:


A tavasznak minden színét meg kell csodálni, még az amúgy fehér virágú, de nemesítve akár rózsaszínben is pompázó manuka bokrot is.


Ha pedig végre Új-Zélandon töltjük a tavaszt, akkor feltétlen meg kell csodálnunk az egyik fő kiwiana (újzélandikum) attrakciót, illetve párosítást: a tui madarat, amint a kowhai (ejtsd: koffa, ami maoriul pont sárgát jelent valami rejtélyes okból) virágot csemegézi.

Ez az utóbbi páros errefele annyira klisé, hogy annak idején az egy penny is ezt mutatta. De mindegy is, mert azóta áttértek itt a dollárra, azon meg másik kiwiana ikon lakik. A tui madarakat persze ez nem frusztrálja, ők továbbra is dalolva csemegéznek a kowhai virágainak nektárjából. Mi pedig mindeközben egyre csak élvezzük ezt a csodás tavaszt.