2009. november 13., péntek

Túlméretes vendég

Immáék és Csanádék jóvoltából a héten egy új fegyvert is be tudtunk vetni a kertünkben a madarak jelenlétének élénkítése céljából. A rozsdamentes acélból készült madáretetőt mindjárt jól látható helyre vertük le, hogy lehessen önfeledten megfigyelni.

Az első vendégek természetesen a verebek voltak. Ők minden kiszórt magra elsőként buknak, így nem ért meglepetésként az érkezésük.


Ezután viszont arra gondoltam, hogy majd esetleg a tengelicek vagy az erdei pintyek fognak érkezni, hiszen ők is a verebekkel hasonló diétán tengetik napjaikat.

Ehelyett viszont meglepetésként ért, amikor ma reggel az etető méretével vetekedő szárnyast pillantottam meg. Az ausztrál szarka, aki itt lakik a környéken, s aki kisszarkát nevel mostanság (rendszeresen hallani a kicsi nyifogását) eddig is látogatta a kertet, de azt hittem csak a bogarak érdeklik. Hát nem. Simán belecsipegetett az aprómagokba, majd az etető közepébe állt, s onnan mártogatta csőrét az itatóba. Könnyű neki, mert feléri!


Remélem griffmadarak azért nem fognak ideszokni, mert rozsdamentes acél ide vagy oda, méretezési problémákba torkollna a projekt.

3 megjegyzés:

Cat(harine) írta...

Akkor nálad vannak a verebeim. Hozzánk most nem jönnek. Nálad is szétszórják a magokat? :)

Pukke írta...

Ó, igen. Idejönnek, finnyásak, válogatnak. Néha meg a földről eszik a leszórt kaját.

kisrumpf írta...

Én csak egy csőszerű műanyag etetővel tudtam őket leszoktatni a jövetelről. Mert amúgy idejöttek csapatostul, és kizabálták a cinkéknek szánt kaját. A cinkéknek is eltartott öt-hat percig, míg rájöttek, hogy ne a műanyagon kopácsoljanak, hanem alul, a kétoldalt levő kis lyukakon át nyúljanak be a kajáért.