2009. március 11., szerda

Ingyen ebéd

Szokták mondani, hogy "ingyen ebéd" nem létezik. Pedig igen. Ma pont egy olyat ettünk.

Délelőtt Titirangiban jártunk, s épp enni támadt kedvünk az ott már egyszer meglátogatott és bevált étkezde láttán, úgyhogy beugrottunk egy ebédre. Tökleves és indiai jellegű vajcsirke volt a napi specialitás, mi pedig úgy gondoltuk, hogy a teraszon elég szélvédettek leszünk (körbe ilyen télálló műanyag borítás), így kiültünk enni.

A tökleves csodás volt, jött a vajcsirke. Tetszik tudni, ez ilyen narancssárgás olajos tejszínes szószban úszkáló csirkefilé darabok, például rizzsel. Pukekóné, mivel fehér ruhában volt, jól elkérte a szalvétámat, nehogy véletlen leegye magát. Én meg jól odaadtam, és nekikezdtem az éteknek, ami szintén nagyon finomnak indult.

Aztán hirtelen jött egy jól irányzott széllökés, ami a tőlünk három méterre lévő nyitott, négyszögletes ponyvájú napernyőt felborította, sőt, az egyik sarkát írd és mondd beleverte a kb. 5 centi átmérőjű, vajcsirkével teli szószos tálamba, mindezt úgy, hogy abban a pillanatban tetőtől talpig rizses csirkeszósz lettem. A homlokomon, a pólómon, a nadrágomon, sőt, még a cipőmben is akadt belőle, amitől pont úgy néztem ki, mint akit épp öten hánytak le.

A legszebb, hogy eközben az asztalon fellelhető két gyömbérsörös üveg, két borospohár (tele gyömbérsörrel), egy vízzel teli üveg és két további pohár, valamint Pukekóné étke érintetlenül vigyorgott, Pukekónéval együtt, aki makulátlan ruházatban pislogott értetlenül a történtek felett.

A pincérlány amikor meglátta, látszott rajta, hogy ilyent még nem pipált, de gyorsan intézkedett, úgyhogy amíg én a mosdóban kárenyhítettem, addig készült a pótadag étek, sőt, megnyugtatott afelől, hogy az étterem kontójára írják az ebédünket.

Humoromnál lévén jól mondtam is neki, hogy ez a vajcsirke igazi ízbombát rejtett. Lényeg a lényeg, senki nem sérült, mi jót ettünk, meg jót mulattunk, a személyzetnek meg lesz mit mesélnie két hétig. Na, így kell ingyér ebédelni.

Illusztrációképp íme a második adag vajcsirke, plusz a beterített táskám:

Nincsenek megjegyzések: