A sün, bármily szende is a tekintete, egy felettébb veszélyes állat. Ez a megjelenése és környezeti hatása közötti óriási ellentmondás juttatta nemrégiben a magyar online világ csúcsára is. De ne térjünk el a témától...
A napokban találtam a helyi sajtóban a Szúrós problémára leltünk című hírmorzsát, amit a sün közkedveltsége és a cikk közölte érdekes adatok miatt úgy gondoltam, megéri lefordítanom. Íme:
A szerény sün foglalta el az első számú megőrzésellenes közellenség címet az Aoraki (Mt. Cook) Nemzeti Park közelében.
Az elmúlt négy év során egy a Tasmán folyómeder 20000 hektáros területéről begyűjtött 5029 ragadozó több, mint fele sün volt.
"Nagyon alábecsüljük őket," mondta Dan Nelson, a DOC biodiverzitás programjának menedzsere.
"Meglehet, sokkal könnyebben csapdába csalhatóak, de ehhez az is hozzátartozik, hogy még több van belőlük a vadonban."
Ezek a meglepően alkalmazkodó teremtmények, akik Új-Zélandra a XIX. század végén lettek betelepítve, a tengerszint feletti 1000 méteres magasságokon is megtalálhatóak. (Természetesen nem a levegőben, szerk.)
Nelson elmondása szerint a tüskés teremtmények madártojást is esznek, de arról nem tudni, hogy madárfiókákat is rabolnának.
Az étrendjükön weta (őshonos tücsökféle), bogarak, szöcskék, sőt, még gyíkok is szerepelnek.
A Landcare Research által 2003-ban kiadott két és fél éves tanulmány már felhívta a figyelmet arra, hogy csak a hermelinek, menyétek és oposszumok kapnak figyelmet, mint ragadozók.
"Ezek olyanok, mint a símaszkos rosszfiúk a bankrablásokban," fogalmazta meg Dr Chris Jones, a Landcare Research tudósa.
"Mindeközben, a sünök a háttérben szép csöndben kipakolják a széfet."
A 745000 dolláros Tasman Valley csapda program, amely az ötéves időtartamának negyedik événél jár, egy "szárazföldi sziget" kialakítását tűzte ki céljául, hogy megvédhesse a folyómeder élővilágát.
A völgyben mérgeket nem alkalmaznak.
Hozzávetőleg 1100 csapdát helyeztek el a Whale Stream-től egész a nemzeti parkig. A sünök és hermelinek a csapdába csalt ragadozók 75%-át tették ki.
A vadmacskák nagyobb arányban voltak jelen, mint az oposszumok vagy a menyétek.
A csapdák sikerét a folyómedrekben az őshonos madarak szaporodásában mérik.
Ebben az idényben, a ritka ferdecsőrű lile (Anarhynchus frontalis, wrybill) 100%-os sikerrel költötte ki tojásait a Tasmán folyómederben, s csak egyetlen Maori lile (Charadrius bicinctus, banded dotterel) fészek esett a ragadozók áldozatául.
3 megjegyzés:
Pukke, ez nagyon érdekes volt! Ki gondolta volna a kis ártatlankákról...
Nagyon szívesen fogdosnék be "ártatlan" símaszkos rosszfiú sünöket éjszaka lámpafénynél, ha NZ kormánya állná az utazási költségeimet :-)
Ööööö, szerintem javasoljuk hiányszakmának a sünbefogót... :D Én is jelentkezek. :D
Megjegyzés küldése