Jó étvágyat

A mai illusztráció, amiből pontosabb képet kaphatunk arról, hogy milyen is az, amikor a madarak fikázzák a birkákat, a Cute overload-ról származik.

Új Zéland rejtett osztályai

A minap egyik kedvencemen, Lipi blogján olvastam egy bejegyzést, amelyben azt ecsetelte, hogy milyen jó érzéssel tölti el, hogy a Raglan törzsbe tartozik, amely a legszabadabb Új Zéland nyolc rejtett osztálya közül. A dolog egyből el kezdte furdalni a kiváncsiságom, hát utánaolvastam.

Az "A guide to 8 Tribes : the hidden classes of New Zealand" című könyv a "tipikus Kiwi" mítoszát hivatott ledönteni, bemutatva a Kiwi társadalom árnyaltságát. Hozzáteszem, ugyanez az árnyaltság jellemző máshol is, de itt kifejezetten Új-Zélandi környezetre lett igazítva, kissé irónikus, néhol talán bántó, de egyben szórakoztató hangvételben. A könyvet egyelőre még nem olvastam, de azért megosztanám veletek a weboldalon angolul olvasható alapvető ismérveket, ki-ki választhasson magának egy megfelelő törzset, akár még mielőtt partot érne Új-Zélandon.

A North Shore törzs: A teljesítési kényszer
A nagy külvárosi dzsungel ambíciózus, keményen dolgozó, jelzáloggal igencsak terhelt lakosai, akiknek a külsőségek fenntartása létkérdés. A dzsungelben úgy érvényesülnek, hogy szakadatlan előre haladnak mind a munkahelyi szamárlétrán, mind új autó, új ház, új utca, új városrész tekintetében.

Előfordulásuk: általában ingázó külvárosokban láthatóak, és irodákban, fitness termekben, valamint bevásárlóközpontokban gyülekeznek.

Megkülönböztető jeleik: új autók, új játékok, hosszú ingázás, trópusi vakációk, stressz-okozta egészségügyi problémák.

A Grey Lynn törzs: Az Entellektüellek
A magasan képzett értelmiségiek, akik az eszméket nagyobbra értékelik az anyagi dolgoknál, és elmélkednek életük minden mozzanatán. Legbecsesebb tulajdonuk egy kortárs festmény, filmfesztiválokra járnak, titokban több meleg és Maori barátra vágynak, bűntudatuk van, ha az ingatlanárakról beszélnek, és félnek a lelkük mélyén megbúvó rögbiszenvedélyüktől.

Előfordulásuk: Hirtelen felkapott ,volt munkásnegyedekben. Nagy csoportban gyűlnek a bohém belvárosi kávézókban, értelmiségi könyvesboltokban, etnikai kulturális eseményeken és filmfesztiválokon.

Megkülönböztető jeleik: Jobban szeretik a "kihívásokat", mint a szórakozást, az eredeti élményeket keresik, elpirulnak ha ingatlan árakról beszélnek.

A Balclutha törzs: A rendíthetetlenek
A Kiwi anyaföld törzse, a vidéki konzervatívok, akik magukat a stabilitás és a józan ész forrásának tekintik, a földdel fenntartott kapcsolat viselői - tömör, megbízható, és földhözragadt, de ugyanakkor megtévesztően ravasz is.

Előfordulásuk: Kisvárosokban, amiknek csak egy fő utcájuk van, és saras mellékutcái. Klubhelyiségekben, emléktermekben és a Cossie Club-ban gyülekeznek.

Megkülönböztető jeleik: földhözragadtak, az időjárásról beszélnek, a kormányt szidják.

A Remuera törzs: Az előjogokkal rendelkezők
A születési előjogok elkerekített hangzású gyermekei, akiknek a tenyésztés a legfőbb érték, a jómodor tesz igazán különbséget, a pénz nagyszerű, ha régi, de megvetendő, ha új, valamint az, hogy melyik iskolába jártál, meghatározza az életed hátralevő részét.

Előfordulásuk: Az elit óvárosi negyedek lombos beékelődéseiben, és régi birkalegeltető hagyományokkal rendelkező vidéki városok lombos szegletében.

Megkülönböztető jeleik: Elkerekített magánhangzók, pedáns viselkedés.

Az Otara Törzs: Közösség
Városi, gyakran bevándorló, gyakran polinéz, közösségi emberek, ahol a család mindenek felett áll, és az Egyház is gyakran központi társasági szerephez jut, vagy ha nem az Egyház, akkor egy másik klubon alapú csoport. A hovatartozás érzése és a támogatási struktúrák nagyon erősek, csak úgy, mint a kényszer, hogy "a helyes dolgot tegyék", és fenntartsák a látszatot.

Előfordulásuk: Templomokkal és állami lakásokkal teletűzdelt területeken.

Megkülönböztető jeleik: nagy társasági események, ragadós nevetés, virágokat viselnek, férfiak szoknyában.

A Raglan törzs: Szabad szelleműek
A független szelleműek, akik a saját prioritásaik szerint élt életet becsülik, nem pedig a fogyasztói társadalom nyomását az anyagi javak felhalmozására. Általában nagyon érzékiek és befelé fordul a figyelmük - hedonisták, vagy spirituális utazók, fitnesz fanatikusok vagy adrenalinfüggők. Sok Kiwi csatlakozik a Raglan törzshöz három hétre Karácsonykor.

Előfordulásuk: Nyugis külvárosokban a város természetközeli oldalán, vagy gyönyörű helyeken fekvő kis településeken.

Megkülönböztető jeleik: régi pályaudvari vagonok, tüzifa hegyek, nem passzoló javak.

A Cuba Street törzs: Avant-Garde
Egy átmeneti törzs a fiatal, alternatív Kiwik számára, ahol az "új" a legnagyobb érték, és a divatos jelzőtől félnek a legjobban, és minden az önkifejezés körül forog. A Cuba Street törzs az a határmezsgye, ahonnan a legtöbb trend és divat elindul - a nyolcvanas években az espresso mozgalom, a kilencvenes években pedig a pírszing és a tetoválás.

Előfordulásuk: nagyobb városok központjának Bohém részein, a leglazább melókban, művészeti iskolákban és egyetemeken.

Megkülönböztető jeleik: furcsán néznek ki. Szeretnek furcsán kinézni.

A Papatoetoe törzs: A szerények
Városi munkás emberek, akik lenézik a "köcsögöket", és magukat nem hajlandóak jobbnak gondolni, mint a társaik - a klasszikus "állami lakás és korsó sör" Kiwik.

Előfordulásuk: azon külvárosokban, ahova az autóparkolók, szupermarketek és sportpályák is koncentrálódnak.

Megkülönböztető jeleik: váltás műszak, kék kezeslábas, kiárusítások.

Ki dézsmálja a palacsintát?

Déli Szigeti körutazásunk első napján a TranzAlpine vonattal a nyugati parton fekvő Greymouth-ba érkeztünk. Az idő épp elég szottyos volt, és a városka sem tűnt valami nagy számnak, így kapva kaptunk az alkalmon, amikor a szálló recepciósa megemlítette, hogy indul délután kisbusz az onnan északra fekvő Pancake Rocks-hoz, azaz palacsinta sziklákhoz. A döntésünket nem bántuk meg, mert a szemerkélő esőt magunk mögött hagyva, sűrű esőerdőkkel szegélyezett utakon jutottunk el Punakaiki-ba.

A tengerpartot képező sziklák réteges szerkezete és az erózió egész különleges, leginkább tényleg flódnira hasonlító formációkat ad. Egy kényelmes, kialakított ösvényen tudtuk körbejárni a terepet, ahol több érdekesség is van. A flódnik megcsodálása után mindjárt egy óriási kürtő mellett találtuk magunkat, aminek az alsó felén egy kisebb nyíláson a tenger hullámai járnak ki-be, komoly dörgedelemmel. Nekünk szép napos idő jutott itt, de állítólag (sőt képen is láttam) viharosabb időben a felkorbácsolt hullámok hatására a kürtőből a gejzíreket is megszégyenítő módon tör fel magas sugárban a tengervíz.

Miután egy pár kisebb robajt meghallgattunk, mentünk tovább a sziklák tetején kialakított ösvényhez. Itt jött az igazán vicces látvány, amihez még kis rajzos kommentárt is fűztek. Van ugyanis egypár egymás melletti sziklaformáció, amikbe mindenféle érdekes lények körvonalát lehet belelátni. A tábla szövege azt mondja:

A palacsintákból minden nap lakmározik egy kicsit a szél, az eső és a tenger. És vannak még furcsa figurák is ott, azon a lakomán. Teremtmények a szélrózsa minden irányából. Azt mondod, nincsenek is ott igazából? Pedig én bizonyosan látom őket, mindíg tisztán látszanak.

Jót mulattunk a vicces figurákon, majd visszamentünk a parkolóhoz. A kávézó teraszán találkoztunk néhány kiváncsi weka madárral, majd folytattuk utunkat még északabbra egy rövid esőerdei túrára, ami egy kavicsos tengeröbölhöz vezetett. A sofőrünkről közben kiderült, hogy egy kis faluban volt tanító, ám az iskolát bezárták, s ezután csapott fel idegenvezetőnek. Az erdő növényvilágán mindjárt be is mutatta tanítói képességeit, így a helyi fákat és bokrokat illetően néhány érdekes adattal lettünk gazdagabbak. Van például egy olyan fafajta, amelyik úgy három méterig csak csenevész leveleket hoz, és csak afölött bontakozik ki a szép dús lombozata. Ezt történetesen azért teszi így, mert az időközben kihalt Moa (ez egy Új-Zélandon élt, struccféle óriásmadár volt) kedvence volt, és így tudta túlélni élete első pár évét anélkül, hogy állandóan tövig rágták volna.

A délután hamar eltelt, s már mentünk is vissza Greymouthba, ahol ugyanaz a szemerkélő eső fogadott minket, mint amiben elindultunk. Kár lett volna kihagyni ezt a pöpec kis kirándulást!

Kiwimodor

Találtam egy rövid összefoglalót az Új-Zélandi jómodorról, amit nem árt minden idelátogatónak elolvasnia. Egy kis háttérinfót ad néhány egyszerű kifejezés helyi társadalomban betöltött szerepéről. Például olyan szavak, mint a please, a thank you, valamint a sorry vagy pardon me rendszeres használata nélkül igen csak gorombának tűnhet az ember a helyiek szemében, és nem szabad meglepődnie, ha gorombán bánnak vele emiatt.

Esik még szó emellett a Kiwi humorról, és a barátozás mikéntjéről is. Végül még egy érdekesség: a Kiwi társadalomban mindenki egyformán fontos, és pont emiatt, ha nagyon ügyes voltál, akkor is a legnagyobb elismerés, amit kapni fogsz, az egy "not too bad", ami viszont egyben azt jelenti, hogy nagyon jó! Ugyanakkor ha neked kedvedre való valami, mondjuk hogy egy barátod felhív, hogy beugrana hozzád holnap hatkor, nem gond-e, akkor a válaszod egy sokkal örömtelibb hangzású "good as gold" lesz.

Kiwi!

Nemrégiben bejárta az Internetet ez a kis animációs rövidfilm, amely egy Kiwi madár röpke, röpképtelen életét mutatta be, ahogyan vágya teljesüléséért - hogy repülhessen - feláldoz mindent. A történet egyszerű, mégis megdobogtatta sokmillió ember szívét, s könnyet csalt a szemükbe. A kisfilm egy végzős diák diplomamunkájaként készült el, aki messze nem várt ekkora sikert.



Emitt találtam egy interjút a kisfilm szerzőjével, Dony Permedivel. Van olyan érdekes, mint a kisfilm, úgyhogy a lényeget magyarítottam mindenki örömére:

Repülő Kiwik, Törött Ablakok és Dony Permedi
2006 November 15
Az ISFAT exkluzív Kiwi interjúja

A "Kiwi!" egy animációs kisfilm egy Kiwiről - egy röpképtelen madárról, aki egész életét álmának beteljesítésére áldozza. A Kiwi arra törekedett, hogy az erdő feletti repülés illúzióját keltse, miközben egy szikláról zuhan lefele. Ezért a Kiwi minden bizonnyal az egész életét azzal töltötte, hogy fákat szögelt a szikla oldalára. Mindezt csak azért, hogy beteljesítse egyetlen álmát, hogy repüljön, annak ellenére, hogy arra nem képes. Számos mély üzenet rejlik a Kiwi mögött, de leginkább azt a gondolatot ébreszti: nem számít mennyire lehetetlenek és látszólag elérhetetlenek az álmaid, mi állíthatna meg abban, hogy beteljesítsd őket? A Kiwinek óriási online sikere volt, jelenleg több, mint 1.75 millió megtekintéssel és 9000 megjegyzéssel a YouTube online videomegosztó oldalon, mindezt hozzávetőleg 3 nap alatt. Az animációt már a YouTube is kiemelte, és jelenleg az első helyen szerepel minden idők művészeti és animációs kategóriájában. Abban biztos vagyok, hogy egyetértünk, a "Kiwi!" mindannyiunkat megigéz.

Elég a fantáziálásból, jöjjön az interjú:
Jordan@ISFAT: Mennyi időbe telt elkészítened a "Kiwi!"-t? Milyen fázisokban állt össze a film?
A "Kiwi!" alkotója, Dony Permedi: "A második egyetemi évemet töltötte ki, ami 2005 Szeptember és 2006 Április között volt. Az első pár hónapban a sztorit próbáltam kitalálni, ami Októberig nem sikerült. Októberben felvázoltam a történetet, majd finomítottam rajta, és csináltam egy animatic-ot, hogy kisakkozhassam a film időbeliségét. Ha nem tudod, mi az animatic, nézz meg egy animációs DVD-t, mint mondjuk a Hihetetlen Család, vagy a Shrek, és az extrákban keresd meg azt a részt, amelyik a film látványtervéhez mutatja be a rajzokat és hanghatásokat. Ez segít a film megtervezésében.

Novembertől Januárig modelleztem a karakteremet, és Februárban kezdtem animálni, ami teljes egészében Mayában készült. Áprilisig, amíg elkészítettem az animációt, egyben rendereltem is azt, és a renderelt darabok színeit és az árnyékokat Adobe After Effects-ben szerkesztettem.

Nem végeztem a teljes folyamattal, bárcsak több időm jutott volna az animációra. Ahogy azt észrevehetted, nem igazán remekelek a megvilágítás és a textúrák területén. Túl sok időt küszködtem ez utóbbi kettővel, és nem jutottam valami jó eredményre. Először megpróbáltam bolyhosra rajzolni a Kiwit, de annyira elrontottam, hogy inkább feladtam, mert tudtam, hogy az animáció a legfontosabb rész számomra."

Jordan: Volt valami különös oka, hogy a Kiwire esett a választásod a sok sok röpképtelen madár közül? Van mondjuk a pingvinekkel valami sötét múltad?
Dony: "Az igazat megvallva, az első gondolatom egy csirke volt. Aztán beugrott, hogy miként haszálták fel a csirkéket rajzfilmekben, és úgy éreztem, hogy a pingvineket is sokat használták már animációkban. Tegyük fel valaki beszélni akar az animációmról, ami tetszik neki, "Láttad már azt a pingvines animációt?", mire a válasz az lenne, hogy "Melyiket?". Sok emlékezetes pingvines animáció van, mint a Madagaszkár pingvinei, vagy a második Wallace és Grommit filmben szereplő. És még többen jönnek a Surf's Up-ben és a Táncoló Talpakban az elkövetkező évben, amik mind pingvines animációs filmek. Animált Kiwi viszont nem jutott eszembe a Tas-mánia rajzfilmben szereplő kivételével, de az a 90-es években volt, és kétlem, hogy sokan emlékeznének rá."

Jordan: Miért "Kiwi!" lett a címe? Voltak más címek is, amiken töprengtél?
Dony: "Nem igazán, nem sok időt szoktam a címekkel törődni. Közvetlenül a film befejezése és a stáblista előtt szokott jönni."

Jordan: Honnan jött a "Kiwi!" elgondolása? Valamilyen élményeden alapult? Ha nem, akkor tudod-e kapcsolni a "Kiwi!" történetét a személyedhez?
Dony: "Nem tudom, hogy csalódást fogok-e okozni, de őszintén nem sokat gondolkotam ezen. A Kiwi nem alapszik semmilyen (eddigi) személyes élményemen... legalábbis tudom, hogy nem nyúltam le a lelkem legmélyére a történetért. Ki tudja, egy napon talán lesz majd kapcsolatom evvel a Kiwivel. De tényleg, csak egy olyan sztorit akartam, amiben lehetőségem adódik kifejezni magam, és játszani különböző érzésekkel, mint az öröm vagy a bánat. Azért döntöttem emellett a sztori mellett, mert egy olyan karaktert akartam, akit az emberek szeretnek, hogy aztán csináljak valamit ezzel a karakterrel, és megnézzem hogy a hallgatóság milyen erősen reagál rá. Azt hiszem sikerült!"

Jordan: A 9000 megjegyzés, amit az animáció kapott, ezt támasztja alá! Elmondanád a "Kiwi!" üzenetét a saját szavaiddal?
Dony: "Nos, lássuk csak... Azt hiszem a rossz üzenetet is le lehet venni a Kiwiből. Lehetnek, akik azt gondolják, hogy az álmaidért érdemes meghalni (ha meghalt, ugye). Én nem feltétlen hiszek ebben, de azt hiszem a karakter, akit bemutatok, ilyen. Vannak olyanok, akik rögeszmésen ragaszkodnak valamihez, amit csak ők képesek megérteni. Azt hiszem ezért zártam le úgy, ahogy. Úgy gondolom, hogy a szomorúság részben abból jön, hogy az emberek azt kérdik, 'miért csinál ilyet? Mi hajtja, hogy mindezt megtegye?'

Szeretem, amikor az emberek ezeket a kérdéseket felteszik, és hogy néhányan megtalálják a saját válaszaikat!"

Jordan: Amikor először láttam a "Kiwi!"-t, úgy 3-4 napja, csak párezer megtekintése volt a YouTube-on. Jelenleg több, mint 1.75 millió ember nézte meg a "Kiwi!"-t. Milyen érzés ez a hirtelen támadt népszerűség, ami a videód körül kialakult az elmúlt napokban? El tudnád mondani nekünk, hogy nőtt ilyen gyorsan a népszerűsége?
Dony: "Őszintén, úgy mindösszesen 25,000 megtekintésre számítottam. Meglepődtem, mert már úgy négy hónapja tettem fel! Nem tudom mitől kezdték most hirtelen ennyien nézni! Azt hittem, már kifutott.
Akárhogyis, nagyon boldoggá tesz, hogy az emberek megnézik, és megérinti őket. Ez azt jelenti, hogy művészként valami jót sikerült alkotnom, és ez jó érzéssel tölt el."

Jordan: Vannak, akik úgy írják le a Kiwi-t, hogy "egyszerű, mégis ütős", hogy a Kiwi "megragad a tudatalattidban". Tudom, hogy amikor csak szomorúnak érzem magam, be fogom csukni a szemem, elképzelem azt a dolgot, ami lehúz, majd "oldalra fordítom a fejem", hogy a vidám oldalát lássam. Milyen érzés, hogy valami olyan erőteljeset alkottál, ami hatással van ezrek, sőt milliók mindennapjaira?
Dony: "Még nem tudom. Az biztos, ahogy azt az előbb is mondtam, hogy legalábbis örömmel tölt el, hogy az animációm hatással van az emberekre, és úgy érzem általa, hogy sikeres művész vagyok."

Jordan: A "Kiwi!" végén hallunk egy puffanást, ahogy a Kiwi feltételezhetően földet ér. Gondoltál-e arra, hogy kihagyd ezt a részt a végleges filmből?
Dony: "Természetesen. Sokan mondták, hogy fejezzem be másképp, mondjuk adjak neki egy ejtőernyőt, vagy hogy egy tóba ejtsem bele. De nem akartam ennyire szorosra venni. Mert úgy gondolom, hogy a hepiend ezt teszi - mindent lezár a végén az érzelemmel! Nyitva akartam hagyni, hogy egy kicsit nyugtalanító legyen. Ugyanakkor néhányan ezt így tekintik lezártnak."

Jordan: Mikor fogsz lediplomázni? Miért akartál animációs művész lenni?
Dony: "2006 Májusában diplomáztam! Azért akartam animátor lenni, mert meg akartam nevettetni az embereket, és ami engem igazán mulattatott gyerekkoromban az a rajzfilm és a képregény volt. Így eldöntöttem, hogy részese leszek. Elsős koromtól kezdve végig tudtam, hogy animátor akarok lenni."

Jordan: Mi a legjobb az animációban, és az animációs művészlétben?
Dony: "Nehéz megmondani mi a legjobb benne. Jó móka csinálni, főként valami olyat, amit mások is élvezni tudnak. Ez egyfajta útja az önkifejezésemnek."

Jordan: Azt meghiszem! A "Kiwi!"-nek óriási pozitív visszhangja volt, jelenleg több, mint 9000 megjegyzéssel a YouTube-os oldalán. Van terved a "Kiwi!" jövőjére? Valami sorozatot szimatolok itt, vagy csak a samponomat érzem?
Dony: "Nincsenek további terveim a Kiwivel, kivéve talán beküldeni pár fesztiválra. Sorozat sem lesz. Sőt, néhányan felajánlották, hogy újracsinálják a hangsávot nekem, de őszintén, szerintem készen van, és tudtam, hogy tovább fogok lépni."

Jordan: Mi lesz a pólókkal és szuvenírekkel? Én biztosan vennék Kiwis pólót! Mondjuk egy eget átszelő Kiwi képével, és valami felirattal, hogy "mi állíthatna meg?", vagy mondjuk valami mély üzenet, mint "Én vagyok a kiwi." - na azt büszkén viselném!
Dony: "Hahaha, sajnálom Jordan, soha nem állt szándékomban a Kiwit pólóra tenni, vagy ilyesmi. De ha az emberek odavannak a Kiwikért, hát ugorjanak be egy Új-Zélandi ajándékboltba. Ott aztán van miből válogatni!"

Jordan: Dolgozol-e éppen más izgalmas projekten is? Menjünk-e gyorsan egy újabb csomag zsebkendőért a boltba?
Dony: "Hehe, újabb csomag zsebkendőért. Szeretnék több animációt csinálni, ha tehetem, de nem tudom mikor jön ez el, sajnálom! Megpróbálok jobban odafigyelni, hogy az ötleteimet papírra vessem, s akkor talán könnyebben ráhangolódok az újabb munkára."

Jordan: Néhány bölcs szó zárásként?
Dony: "Csak 25 éves vagyok! Nem vagyok bölcs! Ami azt illeti, nap mint nap elrontok valamit. Azt hiszem így tanulok."

Jordan: Köszönöm, hogy ránk szántad ezt az időt, Dony - nagy koponya vagy, különleges tehetséggel. Egy fantasztikus történet áll a Kiwi mögött, ami igazán megérintett és inspirált engem és még sok másik embert is. Örülök, hogy beszélhettem veled, és különösképp hogy megoszthattam a Kiwi szeretetét a világ többi részével!
Dony: "Köszönöm, hogy lehetőséget kaptam e kérdések megválaszolására. Sok e-mailt kaptam, és nem egyszerű mindre válaszolni, így bízom benne, hogy mindenkinek sikerült megválaszolnom az animációmmal kapcsolatos kérdéseit."

Az interjúból egyértelműen látszik, hogy Dony mekkora tehetség, és hogy mennyire nincs még tudatában tehetsége igazi mélységeinek, még nem tudott mit kezdeni hirtelen jött sikerével. Remélem mihamarabb felfedezi és munkába állítja még rejtett és már megnyilvánult képességeit, és még több szívszorongató produkcióval lep meg minket!

Weka

Első találkozásom a Wekával egy kávézó teraszán történt. Ennek a röpképtelen, barna erdei madárnak a környék sűrű vegetációja ad otthont, a kávézó pedig megélhetést. A bennem élő gyermek szívesen megsimizne minden egyes madarat, így nem csoda, hogy külön kedvelem az olyan interaktív példányokat, akik nem az elérhetetlen ágak végén dalolnak, hanem el mernek vegyüli az emberek közt, mint a Weka.Mindjárt barátkozásképp meg is kínáltam süteménymorzsával, amit örömmel csipegetett. Felbátorodva sikeremen megpróbáltam kézből etetni, ám egy jól irányzott csípéssel jelezte, hogy köszöni, de őt inkább csak a kaja érdekli, és egyébkét ne packázzak vele, úgyhogy barátságunk megrekedt egy ilyen távolságtartó szinten. Persze ez csak idő és türelem kérdése...

Most pedig akkor következzenek a kötelező, tollas tények a Wekáról magyar olvasatban:

A Weka, vagy erdei tyúk, a guvatfélék családjának tagja, amelyek legnagyobbrészt vizi madarak. A pukekót és a wekát kivéve a guvatok rejtőzködő madarak, általában édesvizi mocsarakban, torkolati mangrove erdőkben és nádasokban lapulnak meg. Karcsú testfelépítésük könnyű mozgást biztosít nekik a sűrű növényzetben, viszonylag hosszú és erős lábuk pedig a lápon nyújt előnyt. A guvatok talajlakó madarak, látszólag nincs ínyükre a repülés, és néhányuk, mint a Weka és a Takahe teljesen el is vesztették röpképességüket.

A Weka lehet kiváncsi és kötekedő is, és annak ellenére, hogy a Maori és Pakeha (jelentése: aki nem Maori) telepesek is előszertettel főzték és ették meg, a faj látszólag jól ellenállt az ember és a vele együttjáró betegségek eljövetelének, és nagy számban fennmaradt sok területen, majd hirtelen 1915 és 1940 közt eltűnt az Északi Sziget legnagyobb részéről, és a Déli Sziget egyes területeiről.

A Weka évente akár négy csibét is fel tud nevelni és ha a feltételek megfelelőek, egész évben szaporodik, így télen sem szokatlan a csibéit látni.

A Weka természetes étrendjét az erdőkben legfőképp gerinctelen állatok és hullott gyümölcsök alkotják. Gyíkok, csigák valamint tojások és fiatal madarak úgyszintén rajta vannak az étlapján. A Wekák könnyedén megölik az egereket, patkányokat és a fiatalabb nyulakat, és kettőt már láttak hermelinnel is végezni.

A Weka szégyenlős és visszahúzódó, emiatt inkább hallani, mint látni lehet. A messzi elhallatszó éles hangjukat általában kora este lehet hallani. Általában csak futtában látni őket, amikor egyik fedezéktől a másikig futnak.

Néhányuk azonban elszemtelenedett és azzal vádolják őket, hogy kár tesznek a paradicsom és egyéb zöldségtermésben, és hogy tojást lopnak a házityúkoktól. Kempingekben és kertekben guberálnak maradék étel után, és alkalmatlankodhatnak a zöldségeskertekben, ám mindez leginkább azért lehet, mert kedvenc étrendjük utánpótlása nagyon megapadt.

Mindazonáltal a Wekák számának folyamatos csökkenésének okait továbbra homály fedi, és általában a ragadozóknak tudják be. Madárpopulációk hirtelen összeomása nem szokatlan jelenség, de a fajok rendszerint magukhoz térnek amint a feltételek újra megfelelővé válnak. Az ember azt gondolhatná, hogy ha a Pukekónak és az Ausztrál fürjnek sikerül túlélnie a vadászok, kutyák és macskák, hermelinek és patkányok közt, akkor a Wekának is biztosan menni fog. Talán csak egy kicsit nagyobb türelemmel kellene viseltetni e madarak iránt, netán még oda is figyelni rájuk. No és mi van, ha elvisznek egy pár tojást, számít az?

Amint azt a nagyszerű természetbúvár E.O. Wilson mondta, a fajok általában nem egy drámai kataklizma során tűnnek el, hanem észrevétlenül, a hanyatlásuk végén, amikor azok, akik ismerik őket megerősítik, hogy már nem látni belőlük egyet sem egy ideje, és lehet, hogy él még néhány ebben vagy abban a völgyben, ahol igazából egy ragadozó már le is vadászta az utolsó élő egyedet, egy magányos hímet az ágról ahol az ült.

s végül egy kedves költemény a Wekáról szabad fordításban:

A Weka

Weka, ó Weka, ó kicsiny barna Weka,
Miért a gyűlölet mellyel illetik neved?
Azt mondják, ravasz vagy és orvul jársz,
Szárnyaid nem repítenek, csőröd szégyentelen.

A pletykában örömöd leled, hiún akár az embergyerek,
Elcsened amiket látsz, ha azok fénylenek.
Dalolsz, mikor a jó madarak csöndesek,
Éjjel legénykedsz, s nappal keresed rejteked.

Mégis fáj nekem, hogy halványul lábnyomod,
kicsiny barna veszedelem, előlünk el ne vessz!
Átkozottak s oly édesek szemeid a szürkületben,
Sóvárgó és féktelen hangod hallik az éjben.

— Eileen Duggan verse

beszélni Istennel

Egy amerikai elhatározta, hogy könyvet ír a világ híres templomairól. Így hát vett egy repülőjegyet, és elutazott Orlando-ba, hogy majd délről észak felé látogatja végig az USA-t.

Az első nap épp egy templomban fotózott, amikor észrevett egy arany telefont a falon egy felirattal, ami 10000 dolláros hívásdíjat említ. Az amerikait furdalta a kiváncsiság, hát megkérdezett egy arra járó papot, hogy mire használják ezt a telefont.

A pap azt válaszolta, hogy az egy közvetlen vonal a menyországba, és hogy 10000 dollárért Istennel beszélhet. Az amerikai megköszönte a papnak, és tovább ment az útján.

Következő állomása Atlantában volt. Ott egy nagyon nagy katedrálisban látott egy ugyanolyan arany telefont, azonos felirattal. Kiváncsi volt, hogy vajon ez is ugyanolyan telefon, mint amilyet Orlandoban látott, így megkérdezett egy apácát a közelben a telefon rendeltetéséről. Az apáca is azt mondta, hogy az egy közvetlen vonal a menyországba, és hogy 10000 dollárért Istennel beszélhet.

Rendben, köszönöm, mondta az amerikai. Ezután folytatta útját Indianapolisba, Washington DC-be, Philadelphiába, Bostonba és New Yorkba. Minden templomban látta ugyanazt az aranyszínű telefont, ugyanolyan 10000 dolláros hívásdíjat jelző felirattal.

Az amerikai Vermontot elhagyva úgy döntött, hogy Új-Zélandra utazik, hogy megnézze, hogy az új-zélandiaknak is van-e ilyen telefonjuk. Megérkezett Új-Zélandra, és valóban, az első templomban, amibe belépett, ott volt ugyanaz az arany telefon, de ezúttal a felirat 40 centes hívásdíjat említett. Az amerikai meglepetésében megkérdezett egy papot a feliratról.

Atyám, bejártam egész Amerikát, és sok-sok templomban láttam ezt az Arany telefont. Elmondták nekem, hogy ez egy közvetlen vonal a Menyországba, de az Amerikai ár 10000 dollár hívásonként. Hogy lehet, hogy itt ilyen olcsó?

A pap elmosolyodva válaszolt: Új-Zélandon vagy, fiam - ez itt helyi hívás.

Terrorveszély Kiwi módra

Az Új-Zélandi híreket egyelőre jobb híján az Internetről szerzem be. Úgy gondolom, hogy ha viszonylag zökkenőmentesen szeretnénk átköltözni a világ túlfelére, akkor nem árt előre képbe kerülni a mindennapi dolgok terén. Persze a hírek legnagyobb része túlontúl lokális, hétköznapi dolgokról szól, amik kevésbé kötik le az ember figyelmét.

Van azonban időről időre egy-egy érdekesség, amolyan bulvárhír, amin jót szokok derülni. A mai napon a nemzetközi helyzet fokozódásának helyi változatát érezhettük.

A történet egyik oldala nagyon szomorú: miszerint megint fellángolt egy erőszakhullám, most épp Nagy-Britanniában, amelyben gépkocsikba rejtett pokolgépekkel próbáltak repülőterek elleni merényletet kivitelezni.

Ennek hatására érthető módon magasabb készenlétbe helyezték magukat az Új-Zélandi terrorelhárító erők is. A régi mondás szerint "kalapáccsal a kezedben mindent szögnek látsz", ami most szög helyett autóba rejtett gyanús dolgokat jelent. Aki keres az pedig talál is.

Auckland-ben ma egy parkolóban hagyott autót vélt igencsak gyanúsnak egy biztonsági őr. Az autóban vészjósló gondossággal voltak bedrótozva és beszerelve gázpalackok, hát komolyan kellett venni. Az illetékes hatóságot értesítették, azok a környéket kiürítették, az autó hátsó szélvédőjét betörték, mikor megjelent a tulajdonos.

S most következik a vidámabb oldal: főhősünkről kiderült, hogy bizony radikális, csak épp egy másik szövegkörnyezetben. Ő ugyanis a környezetszennyezésnek üzent hadat, és saját maga szerkesztette vízbontó készülékkel szerelte fel az ily módon hidrogénüzeművé alakított autóját. A szerkezetet pedig - az autóját ért inzultus miatt kezdeti bosszúsága múltán - nagy örömmel mutatta be a bombaszakértőknek, bő technikai kommentárral egybekötve.

Minden jó, ha a vége jó. A terrorveszély elmúlt, főhősünk pedig nyert egy jó adag ingyen publicitást egy zöld ügy érdekében.

Matheson tó

A Matheson tavat Déli sziget egyik gyöngyszemeként tartják nyilván. Nekünk a Franz Josef és Queenstown közötti szakaszunk egyik állomása volt.

Az időjárás kiszámíthatatlansága folytán persze sikerült esőben odaérni, de a beígért látvány miatt néhány utazótársunkkal együtt bátran bevállaltam a húsz perc sétát az esőerdőn át a buszparkolótól a beígért csodálatos látványt nyújtó stégig. Nem nagy út, mégis a koraőszi eső igencsak hidegnek bizonyul. Az ausztrál diáklány, aki szintén megpróbálta, de csak papucsban, mert az egyetlen cipője még előző nap ázott át, hamar feladja és visszafordul. Körülöttünk mindenhol nedves vegetáció. Az esőerdőben az a szép, hogy akkor is lenyűgöző, amikor zuhog az eső, sőt, talán még zöldebb is olyankor, mint egyébként. A rendesen elázott páfrányfák, a faágakról lógó, esőcseppektől taknyos zuzmók és mohák, a csuronvizes, ám annál mélyebb zöld falevelek már-már magukkal ragadják az embert valami leírhatatlan őselem-tudat állapotba, csak a cipőm ne ázott volna be mindeközben. Nem baj, az ámulat és a kiváncsiág hajt tovább az ösvényen.

Kissé elszomorodtam, amikor aztán a dzsungelből kiérve végre megláttam hogy a tó igazi ékessége, a felszínén tükröződő hegyek képe bizony aznap szabadságra ment, s helyette csak a képen is látható szürke fodrozódás maradt. Pedig a hegyek igazán nagyon sokat igérnek. Néhány fotót azért futva megejtek, aztán irány vissza, mert a busz hamarosan indul tovább. De jó, hogy van ott egy váltás zokni száraz cipővel.

Egy kicsit madár, egy kicsit gyümölcs

Sokan kérdezték már, hogy mi az összefüggés a kiwi névre hallgató gyümölcs és az azonos néven futó madár között. Most egy kicsit erről értekeznék.

Először talán a névadást tisztázzuk. A kiwi nevet először egy csak és kizárólag Új-Zélandon (sajnos egyre kisebb számban) élő különös, röpképtelen madár kapta. Minden bizonnyal az általa kiadott hang ihlette meg még a Maorikat a névadásra.

Új-Zéland lakói magukat valamikor az első világháborút követően kezdték kiwiknek hívni.

A kiwigyümölcs, eredetileg kínai egres néven futott, ám nemzetközi sikerét Új-Zélandnak köszönheti. A gyümölcs a kiwimadár után kapta nevét 1959 környékén, egy agrártermék politikai okok miatti átnevezésének keretén belül, Christine Cole Catley Új-Zélandi írónő által. Az ide vonatkozó legeredetibb cikk, amit találtam, szabad fordításban ezt írja:

Egy hirdetési munka kapcsán Christine-t felkérték, hogy találjon ki egy új nevet a "Kínai Egresnek." A hidegháború kiváltotta gyanakvás és ellenségeskedés légkörében "nem volt kérdéses, Új-Zéland nem exportálhat egy kommunista gyümölcsöt," mondta Christine, aki nem akart hinni a fülének.

Christine egy hosszú listával állt elő, benne a Szeretet Bogyó és a Borzas Bogyó is. A legvégére elkeseredésében hozzáírta a Kiwi Bogyó nevet is. Nem sokkal ezután Új-Zéland elkezdte exportálni a Kiwi gyümölcsöt. A világ gyümölcs szakértői azóta helytelenül rászoktak a "Kiwi" rövidítésre. Ez azért problémás, mert a Kiwi név eredetileg egy veszélyeztetett röpképtelen madáré, mindamellett Új-Zéland "pedáns és pókerarcú"^* lakóira is utal.

^*Eredetileg “straight-laced and straight-faced”, amely idézet Christine Cole Catley "az idegengyűlölők kalauza a Kiwikhez" című művéből származik.

Ezek után nem csoda tehát, hogy ennyi félreértés esik egy ilyen rövidítés miatt a világ azon részein, ahol nem feltétlen hallott mindenki a kiwimadárról, de bizonyosan evett már kiwigyümölcsöt élete során.

Végezetül néhány további érdekes és érdektelen adat a Wikipedia idevágó cikkéből:

• kiwigyümölcs (illetve akkor még kínai egres) palántát először 1906-ban ültettek Új-Zélandon.
• csak hogy tovább bonyolodjon a neve körüli kavar, a gyümölcsnek nincs is köze az egresfélékhez.
• az ismertebb zöld fajta mellett létezik egy sárga belsejű is, amely azonban csak 1998 óta, 11 éves keresztbeporzás és nemesítés eredményeképp született, így érthetően alig ismert, és drágább is a zöld fajtánál.
• a nyers kiwi gyümölcsben van egy actinidin nevű fehérjeoldó enzim, ami miatt néhányaknál allergiás tüneteket is okozhat, és ugyanemiatt tejjel, tejtermékekkel csak előkezelve célszerű keverni.
• a Kiwi márkanevet nem sikerült levédeni, így az eredeti Új-Zélandi kiwigyümölcs most Zespri márkanéven fut.