Kakapó vizit

Túl vagyunk az állatkerti kakapónézésen, gondoltam megosztom veletek a történteket.

Sirocco, a 12 éves, csibekori légzőszervi fertőzése okán inkább az őt gyógyító emberekkel szocializálódott kakapó most hétfőtől jövő szerdáig vendégeskedik az Auckland-i Állatkertben.

A látogatási idő, éjszakai üzemmódban dolgozó madárról lévén szó, este hat és kilenc óra közt van, amikoris óránként 8 turnusban, turnusonként húsz ember a kvóta. Ez a tíz nap alatt összesen 4800 férőhelyet jelent, úgyhogy szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hogy ebből kettőt sikerült befoglalni.

Sajnos a látogatásunk rövid időablaka csak arra volt elegendő, hogy öt percig leshettük a madarat, aki ráadásul egy gyengén megvilágított, tőlünk üveggel elválasztott helységben leledzett.

A gyenge megvilágítás nem a kiwiház vaksötétjét jelenti, ellenben nem sok lehetőséget nyújtott használható fotózáshoz, videózáshoz. Maradt tehát a felettébb kiváncsi, s még annál is helyesebb pofázmánnyal felvértezett madár szabad szemmel történő szemrevételezése.

Mit is mondhatnék: cuki. Nagyon. Látszott rajta, hogy ha nem lenne ott az az üvegfal, akkor egyenest a nyakunkba ugrana, hogy jól megismerkedjen. Így viszont maradt az üvegen keresztül sóvárgó nézés, kémlelés, mindkét oldalról. A húszfős csoport, bár nem hangzik soknak, de a nem épp kedvező kakapó-ember arány az erősen korlátozott idővel fűszerezve egyáltalán nem teszi lehetővé, hogy Siroccót annak rendje és módja szerint megismerhessük.

Mindent összevetve csak egy múló pillanatról beszélhetünk, mégis több, interaktívabb élmény volt, mint csak videofelvételekről visszanézni eme különleges madárfajt.

Abba meg már inkább bele sem gondolok, hogy nem is olyan nagyon régen (alig pár emberöltővel ezelőtt) a kakapó a harmadik leggyakoribb madár volt errefele.