Vízesősdi

A Waitakere Ranges-nek már a nevében is ott van a víz szó (wai a víz maoriul), így nem meglepő, hogy ez az erdős, dimbesdombos táj több, kisebb-nagyobb vízesésnek is otthont ad. Na semmi nagyléptékűre ne tessék gondolni, de tizenhuszonmétereket azért tud esni a kis patakok tiszta vize itt-ott, ráadásul a legtöbbször kiépített úton megközelíthető helyen.

Eddig négy ilyen vízeséses helyszínt volt szerencsénk meglátogatni, így már valami betekintést kaptunk eme felettébb kellemes jelenség titkaiba.

Először a Karekare melletti Taraire track-en található vízesést néztük meg, amiről röviden ehun emlékeztem meg anno. Ez egy amolyan kisebb, eldugott vízesés, amihez egy rövid út vezet Karekare beach-ről.



Aztán bedőltünk a Cascade Falls táblának az Auckland City Walk-on, ami egy negyedórás kitérő volt egy elég dzsindzsás ösvényen, aminek a végén, bár hallottuk a vízesést, de az útban lévő nagyobb sziklákon nem tudtunk áthaladni, így a látványról lemaradtunk. Hozzáteszem, azóta már van egy tábla az ösvény elején, ami kerek perec kijelenti, hogy a vízesés nem látható, így gondolom a sziklák valamelyike nem sokkal a látogatásunkat megelőzően torlaszolhatta el a terepet.

Nemrégiben Piha környékén jártunk, a Glen Esk ösvényen, ahol pedig a Kitekite (szó szerinti félrefordításban Papírsárkánypapírsárkány vízesés lehetne, ha nem tudnánk, hogy a név maori eredetű, nem pedig angol) falls látványában gyönyörködtünk többedmagunkkal. A vízesésre már az ösvényről is nagyszerű rálátás nyílik, majd ha sikerült szárazon megúszni az átkelést a vízesés lábánál, akkor a szikláról békaperspektívából is megfigyelhetjük az erdő által összegyűjtött, itt pedig már koncentrált formában alázúduló égi áldást. Ez a vízesés egész könnyű sétával közelíthető meg, csak egy rövid kaptatót kell megmászni hozzá, egyébként sík terepen, a patakmeder melletti jó állapotú ösvényen lehet trampolni.



Szintén Piha felé, csak kicsit egész máshol található az Upper Nihotupu Reservoir, egy gáttal duzzasztott mesterséges tó, amely - több hasonló létesítmény társaságában - Auckland ivóvízellátásáért felelős. A tó felső végénél szintén találtunk kisebb, tetszetős vízeséseket. Ide is könnyen járható, ám annál sűrűbb növényzetű ösvényen és egy murvás úton juthatunk el. Útközben pedig a már-már kötelezőnek mondható daloló tui mellett még egy miromiro (ritka, őshonos, fekete-fehér pici madár) is megtisztelt minket közeli jelenlétével.



Végül itt van még a Waitakere Ranges Auckland felőli oldalán található Fairy falls (Tündér vízesés), amely a hozzá vezető ösvény erős lejtőivel (ami visszafele ugyebár emelkedő) rendesen megdolgoztatja az idelátogatók izmait, ellenben a látványért, illetve a zuhogó-csobogó víz által keltett hangulatért mindenképp megéri. A vízesés több, egymást követő, egyre magasabb szakaszból áll, amelyeket a simára csiszolt sziklákon kicsiny, kristálytiszta tavacskák kötnek össze. A vízesés tetejétől az aljáig kényelmesen járható lépcsősoron lehet eljutni, amely egy helyen egy fahíddal a vízesés felett is átível. A látogatást célszerű egy napos délelőttre tervezni, mivel a vízesés egy keletre néző völgyben van.



Habár így a tél közeledtével már hűvös volt, a tavacskákat nézve elképzeltem milyen élmény lehet egy meleg nyári napon itt felfrissülni. Persze nem tudom mennyire örülnének egy ilyen lábáztatásnak a helyes vízesés környékén a sűrű zöld növényzetben lakó kicsiny erdei tündérek, de gyanítom, hogy rosszallva figyelnék a levelek alól. Mert az bizonyos, hogy itt tényleg laknak tündérek.



Persze akad még egy rakás másik vízesés is a fent említetteken kívül, majd szépen sorjában meg is látogatjuk őket, de gondoltam addig is beszámolok ezekről a kis erdei csodákról.