Wairere boulders

Még márciusban írtam a Northland erdeit felfedező hétvégénkről. Akkor az óriás kauri fák árnyékában kimaradt a Wairere boulders nevet viselő hely leírása, úgyhogy ezt akkor most pótolnám.

A hely a Hokianga öböl környékén található, egy hosszú földúton lehet eljutni egy svájci származású házaspár birtokára, ahol az egyedülálló kőképződmények megtekinthetőek.

Odaérkeztünkkor épp arra járt a feleség, aki jól el is mesélte nekünk a hely történetét. Dióhéjban annyi, hogy vettek maguknak egy erdős-bozótos birtokot, mert a túlontúl jólfésült Svájc után erre vágytak. A birtok felfedezése közben aztán igencsak furcsa kőképződményeket találtak, amikről ránézésre kiderült, hogy bazaltból vannak, ám a kövek mintázata valahogy nem stimmelt.


A földrajztudók ugyanis azt tanítják, hogy a bazalt az annyira tömör kő, hogy abba bizony a víz nem váj járatokat. Pedig ezeken a köveken vannak bőven. A wellingtoni geológiai intézet is elhajtotta őket, hogy fárasszanak mást a hülyeségükkel, de csak nem hagyta a dolog nyugodni őket, így nemzetközi szaktekintélyeket is megkerestek, mígnem végre valaki okos ráharapott a felfedezésükre.

Lényeg a lényeg, a kövekről bebizonyosodott, hogy a világon egyedülálló jelenséget tükröznek (angolul fluting basalt, magyarul nem tudom mi lehet), miszerint is a kemény, tömör bazaltot is ki tudja kezdeni a víz. A további kutatómunka azt is kiderítette, hogy ebben a kauri fa is közrejátszik, amelynek a gyökere termel olyan savat, ami a bazaltot is oldja szép lassan.


Na, remek, az egyedülálló dolgok mindig érdekesebbek. Ettől függetlenül is, a megannyi kavicsként a patakmederben szétszóródott óriás szikla kalandos terepet biztosít. A házaspár pedig időt és energiát nem kímélve kiépített és karbantart egy három kilométernyi ösvényt a terepen, ami sziklák között, alatt, felett, néhol még hidakon is kanyarog. A helyszín felső végénél, egy sűrű Nikau pálmával benőtt erdős szakasz egész különleges hangulattal bír, mellette pedig még kispad is van, ahol mindjárt piknikeltünk is egyet.


A tanulásunkat elősegítendő néhány információs tábla is ki volt téve, így őshonos páfrány és fafajták neveit véshettük újfent a kobakunkba. Emellett az ösvény egyes szakaszain piwakawaka madárkák szórakoztattak minket, máshol pedig jégmadarakkal (kotare) találkoztunk, így a szükséges madár dózist is megkaptuk.

Mindent összevetve kellemes és érdekes két órát töltöttünk el ebben a magánvadonban, úgyhogy teljesen jó, hogy előző nap véletlenül belebotlottunk a helyet reklámozó szórólapba, merthogy egyéb módon nemigen lehet tudni a helyről.