A bölcs kiwimadár

Egy a madarak agyméretével foglalkozó tudományos kutatás a napokban nyilvánosságra hozott eredményei alapján a kiwi madárnak akkora esze van, amin csak néhány énekesmadár és papagáj tesz túl. Ugyanakkor ennek a sok sok észnek a madár viselkedésében azonban szinte semmi szerep nem jut.


Persze az is lehet, hogy a tudósok nem gondoltak arra, hogy akinek ennyi esze van, mint a kiwi madárnak, az már azt is tudja, hogy felesleges bohóckodni meg okosnak látszani csak azért, hogy az embert (izé, madarat) észrevegyék, és inkább csak szép csöndben szemléli a világot, ahogy azt a nagy koponyák szokták tenni.

Egy biztos, a kiwi egy ritka különleges madár, nem véletlenül kedvence oly sokaknak.

Ki kér színes, kiwis brosúrát?

Találtam itthon egy kisebb halomnyi, turistáknak szánt Új-Zélandi újságot, térképet és brosúrát Auckland-től Queenstown-ig sok-sok helyszínről. Mivel mindjárt itt a Karácsony, mi meg hamarosan már új brosúrákat gyűjthetünk, gondoltam, hogy szétosztom a meglévőket a rászorulók közt.



Ha tehát bárki úgy érzi, hogy szüksége lenne színes szagos Új-Zélandi prospektusokra, itt a remek alkalom, írjon ide kommentet. Ha túl sok jelentkező lenne, akkor megkérdezem a pukekókat, hogy szerintük kik írták a legjobb indoklást.

Pukekós olajfestmény

A vasárnapi pukekók ezúttal ecsettel kerültek vászonra, méghozzá expresszionista stílusban, hogy vázlatosan is kifejezők legyenek. Emitt megtekinthető az ausztrál festő honlapján is.

Hosszú pont

48 sárgaszemű pingvinpárnak (amelyek az Új-Zélandi populáció majd' 10 százalékát teszi ki) már nem kell félnie a kilakoltatástól, amióta a lakhelyükként szolgáló Long Point-ot, a Caitlins Coast egy 12 kilométeres, mesés partszakaszát kivásárolta a Yellow-eyed penguin trust, akik adományokból gyűjtötték össze a szükséges 450 000 dollárt.

Ezután az eddigi birkalegeltetés helyett a természeti értékek megőrzése kerül az első helyre. Elvégre a birkáknak van annyi más füves rész, amin csámcsoghatnak, míg a pingvinek a parthoz kötődnek.

Csak annyit fűzhetek hozzá, hajrá pingvinek, lakjatok, jól!

Műsor megint

Macicsalád médiafigyelő szolgálata megint akcióba lendült. Ezúttal a Spektrum TV műsorára hívták fel figyelmem.

Az Új-Zéland iránt érdeklődőknek ezúton ajánlom hát figyelmébe a December 10-én, hétfőn 23:25-kor kezdődő "Vakáció Coxyval - Új Zéland" című (Ausztrál gyártmányú) műsorát.

A változás szele

Ki tudja, miért van az, hogy amikor az ember élete épp változni készül, akkor mindenféle furcsa jelenségek kezdik felütni a fejüket?

Az elmúlt két hét alatt a harmadik amúgy hosszú élettartamú izzó égett ki a lakásban, miközben az amúgy megkímélt autónk elhagyta egy gyári dísztárcsáját, egy műanyag terelőakármije benyalt egy padkát, és valahonnan begyűjtött egy hosszú karcolást az oldalán.

Mintha a változás szelét érezve most jól megmakacsolnák magukat...

Melyikük szebb?

Danny Yee úti élményei közt ott figyelt eme remekbeszabott, összehasonlításra is alkalmas fotó. Ezek után mindenki döntsön maga, hogy szebb-e a páva, mint a pukekó...

Repülünk

Nem bírjátok a titkolózást meg az elejtett információmorzsákat, és furdal benneteket a kiváncsiság, hogy mikor utazunk, mi? Most sem fogom elárulni a pontos útitervet, de annyit azért elmondok, hogy január közepén megyünk, és azért, hogy elkapjuk az Új-Zélandi nyár legjavát, és jól kinyaraljuk magunkat odakinn. Mert nyaralni jó. Meg mert addigra még biztos nem lesz meg a hosszú távú vízumunk, így amúgy is csak nyaralni tudnánk. Aztán majd szépen elkészül a vízum is, addig meg szorgalmasan ismerkedünk Új-Zélanddal.

És hogy valami hasznosabbat is írjak, megosztok veletek néhány gondolatot a repülőjegyekről. Nos, ugye legtöbbünknek a business és first class az amolyan elérhetetlennek tűnő kényelem, így marad az economy, azaz a turistaosztály. Ha meg már economy, akkor legalább olcsó legyen. Na, ezt viszont csak úgy lehet elérni, a jóelőre tervezünk. A mostani jegyünket még szeptemberben befoglaltattuk, sőt, akkor még három eltérő útvonalat is kértünk, mivel volt egy várólistás szakasz a legolcsóbb jegyen. Igen, ez pontosan azt jelenti, hogy a tervezett indulás előtt három hónappal a jegyet már meg kell venni ahhoz, hogy az ára ne szökjön az egekbe, és ehhez nem árt további egy-két hónappal hamarabb befoglalni az útvonalat. (Az "olcsó" egyébként nekünk azt jelentette, hogy a reptéri illetékekkel és adóval emelt ár fejenként nem érte el a 300 ezer forintot.)

Útvonal az szerencsére több is akad: Budapestről Európába könnyen eljut az ember, Európából pedig tipikusan valamelyik Ázsiai nagyvárosban átszállva lehet Új-Zélandra jutni. Szóba jöhet tehát többek közt Bangkok, Hong Kong, Kuala Lumpur, Szingapur, Szöul, Taipei, Tokyo, és még sok másik város is. A járatok leginkább az Ázsia és Új-Zéland közti szakaszon vannak tele. Nem kizárt, de mindenképp drágább Ausztrálián keresztül az út. Légitársaság is akad bőven, a legjobb szerintem a Singapore Airlines, de ugye ha az ember az akciós jegyeket keresi, akkor a légitársaság csak másodlagos szempont. S mivel hosszú utakról van szó (Ázsiáig 10-12 óra, onnan tovább még ugyanennyi), érdemes gyűjteni a légi mérföldeket (Flying Blue, Star Alliance, és hasonlók), amiket aztán egy idő után esetleg be lehet váltani rövidebb járatokra. Nekünk például tervben van egy Air New Zealand-os Airpoints számla igénylése, amiről a sok pontot majd jól leutazzuk az északi és a déli sziget között. Azért azt tudni kell, hogy az olcsó jegyek nem mindegyikéért jár ám ilyen bónuszpont.

Szóval bőven van mit tervezni a repülésen is.

Bronzba öntött Pukekó

A Vasárnap egyenlő a Pukekós szuvenirekkel, ami most egy igazi elit ajándéktárgyban kulminálódik. A sculpturedmetals Új-Zélandi madaras bronzszobrok limitált sorozata első kiadásának ékes darabja egy 26,5 centi magas, 3.2 kilogrammos pukekó, amely potom 1350 dolláros árával nem valószínű, hogy a gyakorta látható díszek között fellelhető lesz. De kétségkívül mutatós.

(Másoknak még) hasznos holmik

Ahogyan szép lassan csomagoljuk össze a lakást, Vaterán folyamatosan passzoljuk el a feleslegessé vált dolgainkat. A legtöbb dolog amúgy is csak azért volt még meg, mert véteknek tartunk kidobni bármilyen ép, illetve működőképes dolgot.

A legnehezebb a gyűjteményektől megválni. Ilyen esetekben azt a trükköt vetettem be, hogy megszámoltam egy kezemen, hogy hányszor vettem elő az adott dolgot az elmúlt tíz évben, és egyből rájöttem, hogy akkor ezen az alapon akár nyugodtan el is adhatom, úgyis lesz helyette majd valami más, éppen aktuális gyűjtenivaló.

Jónéhány árverést indítottam 1 forintról, aztán néztem, ahogy esnek befele a licitek. Egész izgalmas látni, hogy mennyit megér másoknak valami, ami nekem már értéktelen, vagy éppen pénzben ki nem fejezhető értéket képvisel.

Azért mindent sajnos így sem lehet elpasszolni. Valaminek tényleg nincs értéke, és az ilyen dolgokért az emberek se rohannak, mert valahogy nem veszik komolyan még a saját filléres licitjüket sem.

De azért szépen fogynak a kacatok, és lassan belejövök ebbe a magyar trédmíbe, így majd ha eljön az igazi trademe ideje, már nem csak pislogok, hogy akkor most itt mi történik.