2010. január 7., csütörtök

Északfölde 1

Ilyenkor újévtájt kiürül Auckland, mindenki nyaralni megy, így mi sem tettünk másképp. A múlt héten a metservice hétnapos előrejelzésén megnéztem, hogy akkor északra vagy délre, lett belőle észak, mert hogy ott milyen szép napos lesz. Nos, ember tervez, de ne vágjuk a dolgoknak elébe.

Előbb el kellett jutni messze északra, amit a nyugati parton autókázva viteleztünk ki. Kai Iwi lakes-nél nem teljesen véletlenül összefutottunk Immáékkal. A tavakról írjanak ők, mi csak rövid pillantással illettük a helyet. Ellenben, mindössze harmic kilométerre és három "kiwi crossing" táblával északra van a Waipoua erdő, ahol az embernek a "Waipoua forest next 18 km" táblát követően átalakul a kanyargós útról alkotott minden eddigi fogalma. A látogatócentrum kertjében eltöltött piknik során gyorsan be is gyűjtöttük az éves kötelező adag homoklégycsípést, majd eme miniatűr genya izék okozta élményt ellensúlyozandó nekiláttunk a másik véglet, az óriás kauri fák megcsodálásának.


Első két célpont a "Four Sisters", valamint a "Te Matua Ngahere" névvel illetett matuzsálemek voltak, történetesen egyazon, kényelmes félórás sétát kínáló ösvényen tekinthetőek meg mind. A Four Sisters, amint a neve is diktálja, négy, egymáshoz testvéri közelségben növő kauri óriás, míg Te Matua Ngahere a legősibb élő kauri fa, tiszteletet parancsoló (értsd, mindenki magától suttogóra vette a hangerőt a fa közelében), többezer éves korral és komoly térfogattal.

Kicsit északabbra innen, a kanyargós úton hirtelen vursliba ütköztünk, ahol több autó állt, mint ahány parkolóhely volt, s ahol kávét, üdítőt, vécét lehet használni, ja, és a vurslizó tömegen túl az ismert legmagasabb kaurira, Tane Mahutára lehet pillantást vetni. Sajnos nagy tömegben nem igazán varázslatos, de erről nem a fa tehet.


Ezután Immáék el, mi pedig a szépséges Hokianga öböl mentén folytattunk utunkat, ahol Rawene patinás településén egy komp segítségét vettük igénybe, hogy még északabbra jussunk, ahol pedig egy kanyargós, ámde szép erdős hágót hágtunk meg Kaitaiába sietvén.


Ennyi elég is volt az első napra. Folyt. köv.

3 megjegyzés:

Unknown írta...

Először is BUÉK. és jó pihenést kívánok ezen a gyönyörű tájékon. Itt most per pillanat minden fehér, fú a szél és esik a hó. Jól esik a zöldet látni. Üdv. Zsuzsa várom a folytatást.

Cat(harine) írta...

Sehol egy madár fotó... :(

Pukke írta...

Madárfotó a harmadik napra jutott csak :)