Rapaura

A hétvégén egy hirtelen gondolattól vezérelve, valamint némi utánaolvasás után megkezdtük a Coromandel félsziget felfedezését, első körben egy egésznapos látogatás erejéig. A félsziget éppen olyan messze van Aucklandtől, hogy egy nap alatt oda lehessen jutni, ott néhány órát eltölteni, és még világosban visszaérni. Látnivaló ellenben akad több, mint bőven. Sűrű erdők, hegyek, völgyek, sziklás és homokos tengerpartok, különleges sziklaképződményekkel, és még hosszan lehetne sorolni, hogy mi az, ami miatt ennyire kedvelt üdülőhely, amilyen.

Az ide-oda kapkodást elkerülendő most csak egyetlen kert erejéig értekeznék róla. A messze híres Rapaura Water Gardens, a Coromandel félsziget kellős közepén, Tapu és Coroglen között található. Épp délidőben érkeztünk ide, így mindjárt kipróbáltuk a kert éttermét, amit egyáltalán nem bántunk meg, sőt, nagyon ízlett a főztjük, minden idelátogatónak örömmel ajánlom.

A finom ebédet ledolgozandó pedig nekiláttunk a kert felfedezésének.


Tényleg felfedezés volt, mert a buja, mégis rendezett vegetációban kacskaringózó ösvény minden kanyarban új meglepetést tárt elénk. Egy-egy kis szobrot, szökőkutat, vagy épp gyönyörű tavirózsákat.


A kertet teletűzdelték életbölcseletekkel, ami nem tudom mennyire jó vagy nem, mindenesetre a kis táblák nem rontják el az összképet, az erre épp alkalmas lelkiállapotban lévők pedig hosszan elmerenghetnek egy-egy kis üzeneten, a környezet bizonyosan elősegíti a merengést.



A kert végiből még egy páfrányos erdős, kicsit hosszabb ösvény is indul, ami pedig a Rapaura vízeséshez visz, ahol a szintén lehet merengni egy sort az élet értelmén, s ha mindezzel megvagyunk, a visszaúton újra megcsodálhatjuk a kertet, mielőtt elhagynánk a nyugalom eme zöld szentélyét.