Totara

Rég írtam már növényekről, úgyhogy most találomra választottam egy fafajtát, ami történetesen a tiszafa Új-Zélandi helyi változata lett. Habár leginkább faragni szokták, vannak neki az egészségre gyakorolt hatásai is. Lássuk a részleteket...

Növénytani neve: Podocarpus totara
Ismertebb nevei: Totara, Keskenylevelű Maori Kőtiszafa

Tulajdonságai (a wikipedia leírása alapján):
A Totara lassú növésű, 20-25 méteresre megnövő fafajta, amely a hosszú életéről, és törzsének nagy kerületéről híres. A bíbor, aranybarna árnyalatú kérge papírszerű lapokban válik le. Az éles, fakózöld, tűszerű, két centiméteres levelei kemények és bőrszerűek. Termése húsos, bogyószerű, éretten élénkpiros, erősen módosult toboz, amelyben egy-két mag található. A fa kemény és a rothadásnak nagyon ellenálló. Tartóssága miatt gyakran használták kerítésoszlopnak, parkettának és vasúti talpfának is. Mindemellett faraghatósága miatt is kedvelik, a Maori faragványok, és csónakok (waka) elsőszámú faanyaga volt.

Gyógyhatásai (a herbdatanz leírása alapján):
A kérgéből, bogyóiból készített kivonatot lázcsillapító, vérzéscsillapító, valamint baktérium- és gombaölő hatásai miatt alkalmazták. Külsőleg pedig ekcémára és vérrögökre használták. Egy meg nem erősített referencia szerint pedig a gondolatokat is tisztítja.